Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-18 / 14. szám

1913. január 14, DÉLMAGYARORSZÁQ 18 nem adományozhatta magának, mert időköz­ben a horvát bíróság börtönébe került, ahol most elpusztult. De nemcsak katonatiszt, ha­nem gróf, attasé, miniszteri tanácsos s több hasonló minőségben követett el szélhámossá­gokat. Valóságos színésztal'antum volt. Bu­daipesten állandóan a szerződés nélkül lézen­gő színészeknek és az á!hir 1 apir ólon ak társa­ságában tartózkodott, akiknek mecenásuk volt, amikor egy-egy sikerültebb „kirándulá­sáról" hazatért a fővárosiba. Különösein fő­urak ós öreg főpapok körül operált nagyobb sikerrel. Legutóbb Zágrábban az ottani érse­ket ifonta be s pumpolta meg, mint a „kül­ügyminiszter megbízottja." Akkor valóságos kész „osztrák-magyar" politikai programmal, amelyet természetesen ő maga fundált ki, állí­tott he a zágrábi aulába, aihol az érseket s a kanonokokat több napig tartotta szóval. Közben néhány ezer koronát csalt ki a fő­pásztortól. Végül még az érsek oldalkanonoka kisérte ki ,a pályaudvarra, amikor Strasznoff visszautazott Budapestre. Csak a fővárosban fogták el. Akkor a zágrábi törvényszék négy évi fegyházra it ól te Strasznoffot, amelyet már le is ült s csak az utolsó előtti hónapban követett el benn a fogházban, — ahol az iro­dában alkalmazták — egy szállítási panamát, amiért újra öt esztendei fegyházat kapott. Az utóbbi büntetését ülte le Strasznoff a mitrovi­eai fegyházban s itt érte ,a lialál, amely be­fejezte a. hírhedt kalandor pályafutását. — A sebészet uj csodája. A newyorki B efhanie-íkó iházban Lusk dr. szenzációs ope­rációt végzett egy ötven esztendős asztalos­mesteren, .akinek életéről minden .orvos le­mondott már. Az asztalos szivütőórtágulás­ban szenvedett és a veszedelem azért volt fe­nyegető, mert az ér falát a vér minden pil­lanatban átszakíthatta.. Narkózist a beteg gyöngesége miatt lehetetlen volt alkalmazni. Lusk tehát ,a helyi érzéstel'enitésihez folyamo­dott s a páciens teljes öntudattal „élvezte" vé­gig az operációt. Lusk ,a betegnek hátálba vá­gott az ötödik és a hatodik borda- között, igy szabaddá tette az aortát. Ekkor 36 láb hosszú, hajszáliviékony aranyfonalat csavart köréje és ezt elektromos gépbe kapcsolta. Az elektro­mosság hatása révén megerősítette az aorta falát. Az operáció négy órán keresztül tartott s még ennek folyamán is észlelhették, hogy a sziv ismét rendesen működik. Ez a második szerencsésen végződött sziviütőér-oparáció. — Izgalmas életmentés. Budapestről jelentik: Izgalmas jelenet játszódott le teg­nap este a Császárfürdő előtt lévő vasúti ál­lomás mellett, a Dunaparton. A vasúti állo­más előtt posztoló rendőr, Károlyi Imre halk nyöszörgést, majd gyönge, elhaló se­gélykiáltás hangját hallotta a Duma felől, A rendőr lesietett a Dunához ós egy sötét tár­gyat látott a zajló jég között, .Eleinte meg se lehetett ismerni, hogy ember küzd ott a zajló jég között, de ismét hiallattszott a gyönge kiáltás: — Az isten szerelmére, mentsenek meg! Károlyi Imre rendőr látta, hogy (a ful­dokló ember mintegy bat-nyole méter távol­ságban van a parttól a Dunában. Hirtelen felszaladt a vasúti állomásra s .egy hosszú rúddal ta kezében sietett le isimét a Dumapart­ra, a szerencsétlen ember segítségére. A rend­őr a hosszú rudat, amelynek végén vaskam­pó volt, benyújtotta a jég között küzdő em­bernek, de annak már nem volt annyi ereje, bogy meg tudta volna fogni a rudat. A rend­őrnek végre is hosszas küzdés után sikerült a kampót beleakasztani a jéggel küzdő ember ruhájába és többek segítségével partra von­szolták a boldogtalant. A nála talált Írá­sokból sikerült megállapitami, bogy az illető Völkel Márton 52 esztendős asztalosmester. Beszállitották a régi Szent János-kórházba, ahol konstatálták, bogy állapota életveszé­lyes. KihalUgatni nem lehetett és igy . eddig nem tudták megállapitani, hogy hogyan ke­rült a Duna jege közé. — A munkás balesete. A szegedi lég­szeszgyárban tegnap délután súlyos baleset történt. Ábrahám György harminc éves mun­kás egy ötven-hatvan kilós ólomdarabot akart egyik társa Segítségével a gépházba szállítani. Ábrahám magbotlott és a súlyos ólomdarab a lábára esett. Súlyos sérülésével beszállították a közkórházba. — Hivatalnok-párbaj. A szentesi mun kásbiztositó pénztárban néhány hónappal ez­előtt botrány történt. Dóczy Imre titkár ro­vancsolást tartott a pénztárban s valami cse­kélyebb szabálytalanság .miatt szemrehá­nyással illette Lévay Antalt. Izgalmas jelenet fejlődött a hivatalnokok között, amelynek a feszültségét egy tekintélyes csattanás jelez­te. Lévay arculütötte a fölebbvalóját. Az af­férból lovagias ügy keletkezett, a segédek kardpárbajban állapodtak meg. A párbajban Lévay súlyosan megsebesült. A homlokától az álláig terjedő vágást kapott. A bíróság párbaj vétség .miatt nyolc-nyolc napi fogházra ítélte a tisztviselőket. Az ítéletben Dóczy megnyugodott, Lévay fölebbezett. — Siketnémák a moziban. Nagy öröm ben volt részük tegnap délután a siket-némák intézete szegény növendékeinek. A Vass-mozi jószívű tulajdonosának jóvoltából ismét gyö­nyörködhettek a szebbnél-szebb és kedvesebb­nél-kedvesebb mozgóképekben és jelenetek­iben. Ami a ballóknak az ének- és zene, az a siketnémáknak ,a mozi, melynek minden jele­netét kitűnően értik. A mozi érdemes és hu­mánusan érző tulajdonosának, valamint Mil­kó Henrikné úrnőnek, .a szegény siketnémák nemesszivü pártfogójának lapunk utján is őszinte köszönetét fejezi ki az intézet igazga­tósága. — A Könyves Kálmán katalógusa. A Könyves Kálmán Magyar Mükiadó RT. egyike a magyar művészeti élet legtevéke­nyebb, legélénkebb faktorainak. A Könyves Kálmán másfél évtizeddel ezelőtt alakult s azóta élénk szerepet játszik különösen azon a téren, hogy a művészet és a közönség közötti érintkezést megkönnyítse. E célból, — amint ez különben is ismeretes, — állandó kiállítási szalont tart fenn, .amelyben időről-időre ki­tűnő magyar és külföldi .művészek alkotásai kerülnek a közönség szeme elé, azonkívül sor­solást rendez, propagandát fejt ki a grafikai és kisplasztika népszerűsítése érdekéiben. A legfontosabb tevékenysége azonban a mükia­dás, amely által nagyott lendített a magyar művészetnek a közönség körében való elter­jedtségén. A Könyves Kálmán kiadásában évről-évre megjelentek a magyar képzőmű­vészet legkiválóbb alkotásai, ugy, bogy ma már az egész magyar piktúra képviselve van ebben az előkelő, értékes és érdekes kataló­gusban, amelyet most adott ki a Könyves Kálmán. Ez a .katalógus valóságos reprezen­táció-munka, amely együtt állítja elénk az egész magyar piktiurát. Nem hiányzik belőle •egyetlen művész sem, bizonyságául annak, hogy a Könyves Kálmán figyelnie mindenre kiterjedt és lehetővé tette a magyar közönség számára a hazai művészet bármely alkotá­sának a. megszerzését. Nem csoda, ha a Köny­ves Kálmán kiadványai ezek után olyan nép­szerűségre tettek szert, mint .amilyet ezen ka­talógus bizonyít Valóságos művészettörténe­ti jelleggel bír .ez a kötet, mert megvan ben­ne a magyar .képzőművészet minden jelenfős alkotása. A Könyves Kálmán összefoglaló be­vezetéssel látta el a .katalógusnak egy-egy művészeti ágra .vonatkozó részét, ugy, bogy aki a katalógust végiglapozza, egészen élénk fogalmat nyer a képzőművészeti törekvések­ről, '.ami .különösen a katalógusnak a külföl­dön való terjedésére tekintettek igen örven­detes ós a .magyar kultura szempontjából mindenképen hasznos dolog. A katalógus, mely több mint 100 ábrát tartalmaz, 2 koro­náért kapható. A képek megrendelhetők Vár­nay L. cégnél Szegeden. — ;A cselédleány bánata. Makulicza Rozália, tizenhét éves szegedi cselédleány a Vitéz-utca 16. száron házban, szolgálatadójá­nak a lakásán zsirszódát ivott. Súlyos sérü­lést szenvedett, beszállitották a közkórházba. Tettének oka szerelmi bánat. ^Hirdetéseket felvesz a kiadó­hivatal, Szeged i*árászriaca 9. Az orosz ármádia. — Legújabb forrásmunkák után. — (Saját tudósítónktól.) A londoni béketár­gyalások igen lassan haladnak előre. S a leg­rosszabb, bogy nem tudjuk, a Íré ke vagy az uj háború felé vezetnek-e? Másrészt Oroszor­szág ismét gyanúsan viselkedik, Oroszország felől minduntalan aggasztó hirek érkeznek. Kétszeresen érdekes tehát, ha most, amikor már félig háttal fordult hozzánk .a, vélt el­lenfél, amikor már nyugodtabban tudunk mérlegelni, szemközt nézünk azzal, ami fe­nyegethetett volna s ami —esetleg — még ez­tán is f eny egethet. Erre a. szem közt t ekintésre időszerű és alkalmas annak a műnek az is­mertetése, amely Berlinben csak nemrég hagytia el a sajtót ás az orosz ármádia igen tüzetes leírását adja. Az elsőrangú Mittler-eég kiadásában megjelent munka szerzője ugyan nem nevez­te meg magát, kétségtelen azonban, hogy a német hadsereg egyik főrangú tisztje vezet bennünket közelebb ama számok tengeréhez, amelyeknek gyűjtőneve: az északi kolosszus. És még valami kétségtelen: a higgadt, nagy tárgyilagossággal megirott mii elolva­sása után megnyugvással tekinthetünk a mi kisebb számtengerünkre ós nem minden alap nélkül mondhatjuk: számok még nem embe­rek. De lássuk, ha csak kivonatban is, az is­meretlen szerzőt: Az Oroszországra szerencsétlenül végző­dött mandzsúriai hadjárat, ezt a cár és min­den vezető embere belátta, szükségessé tette a hadsereg teljes reorganizációját, Ez a ha­talmas, nagy munka az elmúlt év (1912.) má­sodik felében befejezést nyert. A cár birodal­ma harcrakész, csak a flottán látszik még meg Csuzima hatása, ám e téren is lázasan dolgozik az orosz és néhány év múlva ismét együtt lesz a régi szám. A szárazföldi erő hadi létszáma ma két millió és négyszázezer ember. Ezt még kiegé­szíti két korosztály népifölbelés: kerekszám: egy millió fegyverforgató férfi. A végső összeg (tehát 3.400..000 kiatona. Kétségtelenül nagy numerus, ám nyomban valóságos kérdőjellé lesz, ha szembeállítjuk a lakosság számával: az orosz birodalmat 162,165.000 ember lakja. Kerek számban tehát 100 emíber közül csak kettő ütné meg a kato­na-mértéket? A szinte elképzelhetetlennek tűnő dolog azonban mié igaz s a következőkben leli a magyarázatát: Az orosz birodalomban az ide­gen ajkú népeket nem bocsátják a katonai szolgálathoz, — .legalább nagyrészüket nem. Elsősorban a finneket nem. Az orosz kor­mány északi rokonainkat a nem kívánatos elem jelzővel látta el s. személyes szolgálat helyett 1905. óta valóságos hadisarcot vetett ki a finnekre. Finnország 1911-ben kilenc és fél millió márkát fizetett hadiadó címén s a következő évek során ez az adó folyton emel­kedik, mig el nem éri az évi tizenhat millió mái-kát. Tobolsk, Tornak. Jmmsseisk, Ja­kutsk és Kamcsatka kormányzóságok, vala­mint Orosz-Turkesztán lakosságát csak ab­ban az esetben sorozzák be orosz katonának, ha tizenötödik életéve előtt érkezett az illető disztriktusok területére. Hogy ez mit jelent, azt megmagyarázza, két szó: szibériai száműzött, E tartományok lakosságának nagy része: politikai vagy másféle bűncselekmény miatt az európai Oroszország területéről kitiltott ember, tehát ismét nem kívánatos elem. A kaukázusi ide­gen nyelvű népek szintén hadiadót fizetők és nem teljesithetnek személyes szolgálatot, mert ugyancsak nem megbízhatók. Uralszk. Turgai, Akmolinszk, Szemipalatinszk, Se­mirjecsenszk, Transzkaspia és Asztrakán, nemkülönben a szomszéd területek lakossága

Next

/
Thumbnails
Contents