Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-18 / 14. szám

8 PfiEMAQYARORSZXG 1913. január 14. nemcsak nem szolgálhat, de adót sem fizet ós pedig nem a miatt, mert nem volna, miből, K a n em mert a z adó heh ajtósa ezek en az északi tájakon az orosz kormánynak többe kerülne, mint amennyi maga a tributum lenne. Csak egy pillantás ez ama függöny mögé, amelyet a fehér cár hatalmas birodalmának nevezünk s íme, önkéntelenül megkérdezzük magunktól: hol van hát az a nagy hatalom? És ezek után még egy kérdés: ki hát az az orosz katona? A legjobb anyagot a nagyoroszok szolgáltatják, akik az európai Oroszország középső és északi kormányzóságaiban laknak. Már a kisorosz és még inkább a. fehér orosz nem olyan alkalmas, pedig számban ez a nagyobb. És mindezeken fölül még két körülményt kell figyelembe vennünk, ha az orosz haderő nagyságáról beszélünk. Az egyik az, hogy az orosz katona szellemileg minden európai modern hadsereg katonája mögött áll. Testi erőben sem első, sokat ront rajta a mértéktelen alkoholélvezet, rezisztenciájának pedig már a. fiatal korban elszenvedett rossz táplálkozás állit sorompót. A másik és ugyancsak figyelemre érdemes körülmény az, hogy az orosz seregnek egy jelentős része, körülbelül 250.000 ember lrozák lovas. Lovasnak kitűnő a kozák, de katonának csak annyit ér, mint amennyit a hozzáfűzött reményekből a japán háboru idejében beváltott. Knropat-kin iMukden után a kozákságot szélnek eresztette. A katonatisztek kiképzése sem egyöntetű. Vannak ugyan Oroszországnak kétségtelenül modern kadétáskolái, ám nemcsak ezeknek az iskoláknak a végzett növendékei lehetnek tisztek. Van egész sor apród, nemesi, előkészítő és junkreliskola, melyek növendéke mind számot tartihat a hadseregben betöltendő tiszti rangra. Ezen az egyenlőtlen és sok tekintetben hiányos kiképzésen a ifővezér.let most ujabban azzal akar segíteni, hogy szaporítja a katonai kadétiskolák számát s az idegen intézeteidből kikerült jelentkezőket vizsgálatnak akarja alávetni. Ez azonban csupán terv még és Ina létesül is tiz éven belül, aligha változtatja meg a dolgok állását. A rezervtiszti anyag Oroszországban majdnem teljesen értéktelen, mert a műveltebb elemek idegenkedése a katonai szolgálattól igen nagy. Az orosz hadvezetőség számot is vetett ezzel és egy különös és úgyszólván egyedül álló intézménnyel akar ezen a. hiányon segíteni: ez a rezerv alhadnagyi rang, melynek elnyerése nem a teorétikus, hanem a praktikus tudás .mértékéhez van kötve. Háboru esetén azonban e rezerv alhadnagyok valóságos tisztekiké léphetnek elő s igy ismét egészen selejtes müvetlségü anyag kerülhet bele a tiszti kötelékbe. E sereg komoly és egy esetleges hadjáratban súlyos számba jövő hiányosság mellett. az orosz ánnádiának van még egy utolsó, de igazán irreparabilis gyengéje: a mozgósítás lassúsága. Oroszországnak még az aktiv katonai erő: 1,160.000 fő, .(ebből 41.000 tengerész) öszszevonása is óriási nehézséget okoz. Az első és leküzdehetetlen gát: a távolság. Ehhez járul az orosz vasutak meglehetősen hiányos teherkocsi-fölszerelése, amelyet külföldi kölcsönkocsikkal kiegósziteni, a nyomtáv különböző volta miatt, lehetetlen. Még inkább számiba jő azonban ez a két gátló körülmény a tartalék behívásánál. Az európai Oroszországban még csak megy valahogy a bevonás és a csapatok elszállítása, ám az ázsiai területekről szállítandó haderők Európába érkezése ma is csak annyi időbe kerülne, mint. annak idején az európai hadtesteknek a mandzsúriai harctérre való szállítása. Sőt, még többe, mert. Európában kéznél volt a tartalékos, az ázsiai steppén pedig száz és száz mérföldre van egyik kozák tanya a másikhoz. Egy irányban azonban mégis hatalmasan fejlesztette előkészületét és annak segédeszközeit Oroszország: az osztrák és magyar monarchia határa felé. Varsóban még béke idejében is báróin hadtest székel. A XV., XIX. és a XXTIT. orosz hadtest. Ezenkívül négy 'hatalmas és messze szétágazó vasútvonal gócpontja Varsó. A főbb irányok ezek: I. Pétervár, Devinska, Wilna, Bialisztok, Varsó. II. Bologoje, Welikije, Luki (egy sínpár). Polosk; Varsó. III. Moszkva, Smolensk, Minsk, Brest-Litowsk, Varsó és IV. Moszkva, Grjol, Brjanszk, Breszt-Litowsk, Varsó. Egyetlen pillantás a térképre és evidens, hogy e hálózat. a legmegbízhatóbb tájak tartalékját vanhivatva összehordani és valljuk meg, elég gyorsan tudná ezt teljesíteni. Csak viszont :itt is egy dolog jő még számba s ez az élelmezés háboru esetén. Oroszország e tekintetben nem dicsekedhetik kifogástalan fölszereléssel. Erről a japán háboru tanulságai ékesen szólnak. Azonban tagadhatatlan, a reorganizáció, amelyet (a flotta, kivételével) csak nemrég fejeztek he, igen sókat javított a helyzeten. Mindent összevéve, igy fejezi be a mii az orosz ármádia ismertetését, elmondhatjuk, liogy az orosz haderő bár imponáló, mégis egy európai háboru esetén egészen biztosan nem léphet föl teljes számbeli értékével. Zentán megakad a közigazgatás. i (Saját tudósítónktól.) Három évvel ezelőtt, amikor a kormány első izben folyósította a városok államsegélyét, Zenta város képviselőtestülete rendezni akarta tisztviselőinek addig meglehetősen silány fizetését s kimondotta, hogy az államsegély beszámítása mellett 100 százalékkal fölemeli a fizetéseket. Bácsbodrog vármegye törvényhatósága jóváhagyta a város határozatát, de azzal a változtatással, hogy a város az államsegéllyel nem rendelkezhetik, hnem a fizetésemelés terheit a házipénztárból kell födözni, az államsegély pedig a fizetésemeléstől függetlenül illeti írneg a tisztviselőket. A törvényhatósági határozat 10 százalék pótadótöbbletet jelentett a város közönségére nézve, de hiába kísérelték meg a jogorvoslást, az nem vezetett eredményre. Ekkor a városi közgyűlés uj lépésre határozta el magát. Tanulmányokat végeztek inás városok közigazgatási dolgaira nézve s kiderült, hogy nincs az országnak más, Zentához hasonló viszonyok közt lévő rendezett tanácsú városa, amelynek annyi tisztviselője volna, mint Zentának. Újpesten ugyanannyi a tisztviselők száma, mint Zentán, vagyis 38; Brassóban és Nyíregyházán több. De mig Zenta lakosainak a száma csak 29.666, addig Újpest lakossága 55,197, Brassóé 41,056, Nyíregyházáé 38,198 lelket számlál. Ezek a rendezett tanácsú városok vagyonosabbak is, mint Zenta, mert mig Zenta vagyona mindössze 3.8 millió korona, addig Újpest vagyona 7.7 millió, Nyíregyházáé 5.5, Brassóé pedig éppen 18.1 millió koronára rag. Azonkívül a kereskedelmi forgalom, az ipari élet kifejlett volta is messze föléje helyezik Zentának Újpestet és a másik két várost, ugy, hogy Zenta azoknak nyomába sem léphet. Azok a városok ellenben, amelyeknek lakossága, területe, ipari, kereskedelmi és vagyoni viszonyai, valamint ügyforgalma megegyeznek Zenta viszonyaival, sokkal kevesebb tisztviselővel dolgoznak. Igy Zombor tisztviselőinek száma csak 31, Kiskunfélegyházáé 22, Kiskunhalasé 18, Nagykőrösé 25, Hajdúböszörményé 20. Ugyanilyen az arány a város egyéb alkalmazottainak létszámánál. Zenta város képviselőtestülete tehát a mult évben kimondotta, hogy a tisztviselők magas fizetésének tnegfelelőleg az 1912. évi LVIII. törvény értelmében a tisztviselői állásokat magasabb minősítéshez köti, hogy igy nagyobb munkateljesítésre képes tisztviselőket kapjon, de egyidejűleg a tisztviselők és egyéb városi alkalmazottak számát leszállítja. Ettől remélték a pótadó csökkentését. A városi dijnokok létszámának csökkentését most január 1-én már keresztül is vitték. A fölöslegesnek itélt dijnokokat elbocsátották. A városi iktató eddig négy dijnokkal dolgozott, most csak kettőt hagytak mellette. A másik kettőt elbocsátották. Ez történt január 1-én s nem telt bele három nap, már megakadt a közigazgatás. Az iktató képtelen volt földolgozni a beérkezett ügydarabokat. Az első nap 450 ügydarab iktatásával maradt adós, a második nap 190 ügydarabéval, a harmadik nap 100-zal s igy folyt ez tovább, ugy, liogy január 7-én már több mint 900 darab volt elintézetlenül. A városi tisztviselői karban az a meggyőződés, hogy a restancia rövid 3—4 nap alatt fölszaporodik,2000 darabra s ekkor beáll a zentai közigazgatás csődje, mert a számozatlan akták közt nincs, aki eligazodjék. A város vezető köreiben pedig az a nézet, hogy a restancia amierikázás eredménye, a miivel rá akarják kényszeríteni a várost, hogy a fölösleges dijnokokat ismét alkalmazzák, holott két ember kényelmesen elvégezheti az iktatást, mert naponta átlag csak 70 ügydarabot kell iktatni, tehát két ember átlag 5—5 percet, összesen a két ember 10 percet foglalkozhat minden ügydarabbal. A való igazság pedig 'az, hogy Zenta város zsugoriskodott a fizetéssel. Olyan fizetést adott az alkalmazottaknak, hogy azért a fizetésért •nem kapott megfelelő tisztviselőket s a kevés, de jó tisztviselő helyett alkalmaztak olcsó, de sok és nem épen megfelelő tisztviselőt, akik komoly munkához nem igen voltak hozzászokva. Most azután, amikor meglehetős fizetést ad a város, az olcsó munkához szoktatott alkalmazottak a régi olésó munkát akarnák végezni most is. Es talán igazuk is van. Minek fösvénykedett a város . . . (—) Hódmezővásárhely közgyűlése. Hódmezővásárhely város törvényhatósági -bizottsága Cicatricis Lajos dr. főispán elnöklése mellett közgyűlést tartott, amelyen a polgármester azon jelentése után, hogy a külterületi földutak 1912. évi diccemíber hóban a sok esőzés miatt csaknem teljesen járhatatlanok voltak, — kimondották, liogy Pozsouy vármegyének a megyei s községi önkormányzati jogkörnek szélesebb alapokra fektetése mellett a közigazgatás államosítása iránt való átiratát a napirendről leveszik, mivel erre a mai viszonyok nem alkalmasak. Ezután kimondotta a közgyűlés, hogy indokolt kérelmet intéz a kereskedelmi miniszterhez abhól a célból, hogy a Nagyvárad—Fiume közötti vonalon a már régen igért és kilátásba helyezett gyorsvonatot már ez óv tavaszán létesítse s azon a Ill-ad osztályú kocsik is bevezettessenek. A város ugyanis — miután a szóban, forgó vasútvonalba esik — a gyorsvonat behozatalától ipara, kereskedelme és gazdasági viszonyai föllenditését, illetőleg üdvös eredményeket vár. Az igazoló, az állandó biráló választmány és több szakbizottság a munkapárti bizottsági tagok győzelmével megalakittatott. Legfontosabb tárgya volt a közgyűlésnek: a külterületi utak fejlesztése. A város főmérnöke: Reicili Ede ugyanis egy nagyszabású jutfejlesztési programot dolgozott ki és terjesztett ,a polgármester utján a közgyűléshez. Itt aztán elhatározták, hogy a különös közgazdasági jelentőségű közlekedési utvonalakat kiépíttetik összesen circa 60 km. hosszúságban. A törvényhatóság úthálózatának ilyen módon való kiépitése egy millió koronába kerül, amely költségekre 30 év alatt vissza fizetendő amortizációs kölcsönt vesz fel f törvényhatóság ós minthogy a szóiban levő utak stratégiai szempontból is fontosak, álállamsegélyt kér a törvényhatóság.