Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-18 / 14. szám

Síericesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24-— félévre.... K12.negyedévre K 6*~ egy hónapra K 2*Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ér vidéken egész évre . K28"— félévre.... K14"— negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiad ó.h'LvXtXl „Káráz-ntcft 6 IIIM Kladóhivatali-teiefon]: 305. Kiadó telefonja: 81Szened, 1913. II. évfolyam 14. szám. Szombat, január 18. A nagyhatalmakon a suly. Egész a mai napig vártak a nagyhatalmak a jegyzék átadásával. Miért vártak? És az eseményekkel, a végső fordulattal vájjon még meddig kell várni? A békedelegátusok még mindig Londonban •tartózkodnak: ez a momentum nyújthat az utolsó pillanatban is némi reményt, hogy a háboru elkerülhető lesz. Sajnos 'azonban, ezeken a külsőségeken felül olyan belső okok torlódnak össze, amelyek a mérleget most már inkább a háboru felé billentik. A béke egy esetben menthető meg: ha Törökország föladná Drinápolyt. Le'het-e azonban remény erre, amikor kitűnik, hogy a nagyhatalmak jegyzéke is azért késett, mert a hármasszövetség és a hármas entente között nincsen meg a kellő egyetértés a portánál való föllépés módjaira nézve. A hármas entente energikus fölszólítást követel, szinte pressziót akar gyakorolni, a hármasszövetség ellenben az enyhébb módozlatok mellett van, sőt még ehhez is csak kényszeredve adja hozzájárulását. A történelem pedig eléggé beigazolta, hogy az ottomán birodalom, valahányszor érzett maga mögött valakit, — nem adta meg magát egykönnyen. S ha Drinápoly birtokához fűződő érdekeit tekintjük, akkor valóban érthető lesz, ha kelleténél is többre fogja becsülni azok támogatását, kik csak a látszólagos egyetSzaffó a vonaton. Irta: Ady Endre. Zsibongott a sok lámpájú étterem s belépett zökkenve Hilda. Bánatosan, álmosan és borzasan most jött Berlinből. Omló, lágy, hájasodé, öreges már. De a szemei nagyok, mélyek, zöldesek. Feketék, csigásak fején a fürtök, vérszínűek az ajkai: festi. Most ő boldogtalan s kínjában utazik. Belekötött egy tacskóba Berlinben. Regényt igért egy angol lapnak s téma okából tette. Bitangul becsületes volt a kölyöknek a fiatalsága. Lázongott, háborgott az asszony vén ölelései közben. Talán meg is szagolta a legényke, hogy őt itt kanócnak szánták. Egy vén asszony akarja fölgyújtani önmagát. Haramiás, csúnya szándékkal. Hogy irjon egy fiatalos, szerelmes irást. Ehhez kellett volna az ő fiatalsága. A fin nem állott kötélnek. Kacagott egy nagyot s megszökött Hildától. Hilda szivéhez kapott s ime utazik. Szomorúakat álmodik s nem tudja, merre megy. Talán Firenzébe, talán Nápolyba. Most éjfélig itt vár a vonatjára. Havas hegyek között, ebben a.házi omnibuszban. Oh, nagyon boldogtalan ő. Látszik, vonja magát csöndesen. Szürke köpönyegében olyan, mint egy beteg, öreg, elhízott varjú. értés kedvéért vallják az ellenkezőjét annak, amit Törökország tart. Kevés remény van tehát arra, hogy Drinápolyt föladják, annál inkább, mert az egyébként gyönge és tehetetlen török szultán is exponálta magát Drinápoly mellett; hasonló nyilatkozatokat tesznek mérsékelt és higgadt gondolkozású török államférfiak is, mint Resid basa, a londoni török delegátusok vezéregyénisége s líascináló hatással lehet ugy a török közvéleményre, mint a török hadseregre az a harcias nyilatkozat, amit a legnépszerűbb török katona, Enver bej, a tripoliszi hős tett a napokban. A további, esetleg más alapon megindulható tárgyalások is kizártnak látszanak, mert most már a bolgárok is fenyegető magatartást tanúsítanak s hangosabbban követelik a háboru folytatását, mint valaha. A keleti háboru uj fázisánál tehát ugyanott állunk, ahol állottunk a hadjárat kezdetén. Amint a vérontást meg lehetett volna akadályozni kezdetben, ugy a további borzalmaknak is útját lehetne vágni, ha a nagyhatalmak között megvolna a szükséges egyetértés s ne csak ajkukon és nyilatkozatokban hangsúlyozzák a békés szándékot, hanem azt a valóságban igazolnák is. Könnyű ugyanis megállapítani azt, hogy ugy Törökország, mint a balkáni államok a hatalmak torzsalkodásából merítik minden reményüket. Sem TörökorAz asztaloknál feszült vagy unott utasok. Az étterem közepén gomolygás. Egy revói-ifaló, a turistaruhás német diák hirtelen oldalba üti a pajtását. Remeg a hang ja s majdnem kiált: — Te, te, nézd: Regensen Hilda. Esküszöm, hogy ő: a dán Szaffó. Hilda hallja s keserűen mosolyog. Asztalt keres s végül is három ember asztalához kell leülnie. E három ember észre se veszi, mikor leül. Vidámak s telt kedvűek ők hárman. Anya, leány s egy suta Apolló. Gyönyörű legény a férfiú. Hatalmas, aranyszőke, kékszemű. De rosszul szabott az uj ruhája. Idegesen kapkod minden pillanatban lehetetlen csokor-nyakkendőjéhez. Szép szemeivel pedig, a legszebb szemekkel, falja a leányt. Kutya-félénkség 'és kutya-hüség az egész ember félszeg valója. Hilda megrázkódik: ilyen szeme volt az övének. A .mama sovány, denevér-arcu württembergi asszony. A leány: a legközönségesebb szőkeség a világon. Álmos, furcsán piros, lapos sváb leány. Hilda hallgatja, mit beszélnek. Apolló és a szöszke még csak jegyesek. Apolló főtanitó már egy kis városban. — Ugy-e, már csak tizenhárom hónap? A mama válaszol boldogan és zavartan: — Tizenkét hónap és huszonegy nap. szág, sem pedig ,a szövetségesek nem mernének makacskodni, ha tudnák és látnák, hogy a hatalmak szavuknak érvényt is képesek szerezni. S Európának a hadjárat uj fázisán minden oka megvan a könnyen bekövetkezhető szörnyű katasztrófáktól tartani. Mert ha a nagyhatalmakat eddig sikerült visszatartani a beavatkozástól, az időközben bekövetkezett momentumok miatt, fölöttébb kétes, vájjon sikerülni fog-e ez imost is? Hisz az ellentétek azóta nem hogy elsimultak volna, ellenkezőleg megnövekedtek. Itt van mindenekelőtt a román-bolgár-konfliktus, amely közelről érinti részben a szövetségesek, részben más érdekszálak miatt Ausztria-Magyarországot és Oroszországot s itt van tengeri kígyónak az alaposabban összekuszált szerb-konfliktus. A szerbek számítanak ugyanis a várható nemzetközi komplikációkra s engedékenységük egyszerre ismét makacssággá változott. Most már nem hajlandók seregeiket kivonni Albániából. A számitások között ott szerepel, hogy ha véglegesen nem is maradhatnak a Drin völgyében megszálló csapataik, az esetleges komplikációk miatt előállhat olyan helyzet, aminek következtében legalább is drágább áron fogják onnan katonaságukat visszarendelni. S végül itt van az albán határok rendezetlenségének kérdése, a melyből még mindig súlyos komplikációk bontakozhatnak ki, főleg, ha a szövetséA szöszke fészkelődik és szégyenlősen akar nézni. Ügyetlenül igazgatja a nyakát, könyökével letaszítja az asztalkendőjét. Apolló is utána kap. Kezeik összeérnek. Zavart, szinte nyafogó kacagás. A vén wűrttembergi aszszony imára kulcsolja a kezét s a fiatalokra mosolyog. Mindez undorítja Hildát/mialatt vacsoráját hordja két pincér. Hilda abbahagyja az evést. Kis noteszt szed élő s jegyez. Leirla ezeket a figurákat. Hátha hasznát veszi. És beir gyorsan egy-két aforizmát. A balga boldogokról. Aztán arról, hogy a német férfiúban milyen kevés asszony báj föl tudja bujtogatni az illúziókat. Azután a mamáról készít jegyzeteket. Ugy érzi, hogy ebből csinos dolgot fog irni egyszer. A svábok epret esznek. A szöszke egy nagy, húsos, almanagyságu epret kettéharap. Apolló könyörög meleg suttogással: — Adja nekem a másik felét. A szöszke elfordítja kis, buta arcát. — Nem. Megszólal a mama: — Trude, add oda. Trude siránkozó grimaszokat csinál: — Nem. Ez nem illik. Ö nekem nem férjem. A főtanitó lehajtja a fejét. Mikor fölemeli újra, tele van könnyel a szép szeme. >