Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-17 / 13. szám

2 DÉEMAGYARORSZ'ÁG 1913. január 17, El tehát ezen természetellenes, kihívó korlátokkal és aki a haza nyugalmát, a szabadelvüséget, haladást szereti, de egyúttal a munkapártot fenn akarja tartani, ' annak nem lehet más földata, mint hogy a párt keretén belül, de határozottan és erélyesen, mind e korlátok elejtése mellett harcoljon. Ha a párt liberális képviselő tagjai és azután a szegedi munkapárton kezdve, az országi minden munkapártja (vagy ezek legtöbbje) mint egy ember azt fogja követelni, hogy „minden 24 éves ipari munkás, aki legalább 3 éven át az országos betegsegélyző pénztár valamelyik szervének tagja" —- választó legyen, akkor a párt bölcs vezetői be kell hogy lássák, hogy aggodalmuk nem indokolt és hazánk a 20-ik századnak megfelelő választási törvénnyel fog dicsekedhetni, még pedig minden nagyobb baj és izgalom nélkül, mert ha a szociálisták látni fogják, hogy nemcsak a máris sztrájkoló pár ellenzéki képviselő, hanem a munkapárt egy nagy része és az ország összes szabadelvű elemei velük küzdenek, akkor ez feltétlenül visszatartja őket a legradikálisabb és saját maguk, valamint az országot mélyen kárositó végzetes lépéstől. De nemcsak az ipari munkásoknak, hanem a munkaadóknak is egy végtelen nagy sérelmét kell a törvénynek jóvátenni. Az összeférhetetlenségi törvényt értem, amely a mai viszonyok között az ország minden iparosát a passzív választói jogból kizárja, mert el sem képzelhető oly iparos, aki az állammal — a posta, távirda, telefon, vasút, folyamszabályozás, vasutépités, vasgyárak, bányák stb. tulajdonosával és üzembentartójával — összeköttetésben nem állana. Igy tehát a gyáros munkása lehet majd képviselő, a gyáros vagy gyárvezető azonban nem, még pedig azért, mert egy hamis jelszavak hatása alatt alkotott törvény őt, illetve Maják csak ... a Szeminorovna Ludmilla, az ímeg a ikulcsárné. Hanem az Anasztázia a ifő, az történik, amit ő akar. Nagy hatalimsság. Pozidontól nem félnék ugy az emberek, mint tőle . . . Haha! ... A harmadik asszonykép meg a Jelagnája-utcában lakik . . . Szégyen gyalázat! — Még a nevüket is tudja, — gondolta Pozidoin elpirulva. — És pedig ki ez? Egy kocsis, egy paraszt, aki soha a városban nem volt! Szemtelenség! — Aztán hangosan kérdezte: Honnan tudod .mindezt? — Csak ugy beszélik. Én magan ugyan ne'm láttam, hanem hallottam másoktól. Pedig a haraszt nem mozog ... A komornyiknak, meg a kocsisnak sem lehet kivágni a nyelvét ... Maga az Anasztázia is dicsőkszik a szerencséjével. Hej! Az emberek szemei elől <nem lehet elbújni! Ez a mi Pozinunk szeret titokban utazgatni. A másik, ha utazni akart valahova, már egy hónappal előbb világgá kürtölte s mikor utrákelt, olyan lármát csinált, hogy nagyobb se kell! Előtte fullajtár, a kocsija mellett .hajdú, mögötte poroszló! Mikor megérkezett, nagyot aludt, tele ette, tele itta magát s aztán neki a hanggal. Ráförmed egypár hivatalnolkbelire, toporzékolt egyet, megint lefekszik aludni, aztán viszi az ördög tovább ugy, ahogy jött... Pozidon: amint .megtud valamit, csöndben, de tüstént ott terem, hogy senki a hirét se hallja meg . . . Abban telik az öröme! Észrevétlenül elosoni'k hazulról, hogy semfci meg ne tudja s szalad a vasútra . . . Nem ott száll ki, ahova menni akar, hanem valami közelgyarország összes iparosait befolyásukat meg nem engedett módon helytelenül fölhasználóknak, csalóknak, ugyanakkor természetesen az ország mindenkori kormányát az ilyen befolyások iránt engedékenynek, korruptnak bélyegezte. A tapasztalat pedig az, hogy soha helytelen befolyások s protekciók nagyobb mérvben nem érvényesültek, mint a szerencsétlen összeférhetetlenségi törvény fönnállása óta és tán bizonyításra sem szorul az, hogy a világ minden parlamentje inkább engedhetné meg magának egy ily törvény luxusát, mint a mienk, amelyből e törvény természetszerűleg kiküszöbölt minden iparos és kereskedőt, ugy, 'hogy e két államfentartó osztálynak nincs tehát parlamenti képviselete, aminek nyomát viselik azután a közgazdaságot érintő összes törvények, mint például az adótörvény is. Aktiv jogot hát minden 24 éves ipari munkásnak és passziv jogot minden iparosnak ! Wimmer Fülöp. A trónörökös és a hadügyminiszter. Tegnap jelentettük belgrádi tudósítónk. távirata nyomán, liogy a szerb trónörökös és a szerb hadügyminiszter között igen kellemetlen konfliktus támadt. A trónörökös mint a szerb hadsereg főparancsnoka, több tisztet a háborúban szerzett érdemeiért soron kivül való előléptetésre ajánlott, holott .a szerb törvények értelmében a soron kivül való előléptetés iigyében csak a hadügyminiszter tehet javaslatot a királynak. Ma azt jelenti nekünk belgrádi tudósítónk, hogy a hadsereg tő vezénylete és a kormány között támadt konfliktus miatt a hadügyminiszter be fogja adni lemondását, Mivel tagnap az •egész kormány szolidaritást vállalt a hadügyminiszterrel, lehetséges az is, hogy á hadügyminiszter lemondásának elfogadása után az egész kormány beadja lemondását. eső állomáson; ne.m üil postakocsiba, almi pedig urasabb volna, hanem paraszt fuvarost vesz. Beburkolódzik, mint egy vénasszony s útközben olyan rekedt hangon beszél, mint a repedi fazék, hogy senki meg ine ismerje. Igy utazik a bolond s azt hiszi, hogy senki rá nem ismer . . . Nevetséges! Minden okos ember rögtön tudja, hogy ő iaz. — Micsoda? Hogyan? — Nagyon egyszerűen! Lássa uram, a magunlkszőrü szegény ember szegényesen is utazik. De Pozidon, akárhogyan is teszi magát, nem szereti a szegénységet. Tegyük föl, hogy odaérkezik a postaállomásra, (mindjárt kezdi ... A levegő dohos, a szoba hideg, imi egymás . . . Pozidon, rögtön csirkét süttet, gyümölcsöt rendel s Isten tudja, milyen eledeleket akar! Erről már megismerik. Ha valaki a postaimestert „édes uram"-nak szólítja s a parasztot mindén, kicsinységért ráncba szedi, akár megesküdhet rá, Pozidon. S milyen szaga van! Egészen más szag az, mint a szegény ember ruhájáé. Még a lefekvés is más! A postaállomáson a díványra vettet .magának ágyat s szagos vizzdl hinti be, fejtől meg három gyertyát gyújtat. Lefekszik! Olvas. Erről persze nemcsak a postamester, de a kisbéres is megtudja, hogy különb ember, mint más . . . — Igaz, igaz, — gondolta Pozidon, — hogy is nem jutott ez előbb az eszembe? — Aztán .meg, — folytatta a kocsis szinte megvető hangon, — akinek szüksége van rá, megtudja az csirke nélkül is, hogy mit csinál Pozidon. Telegráfon mindent meg leBonyodalmak a dohánygyár telke körül. — Szeged város a pénzügyminiszterhez. — Ingyen adott telkét pénzért kéri vissza. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes bonyodalom van most keletkezőben a szegedi dohánygyár telke körül. Husz évvel ezelőtt a város tizenkét hold kiterjedésű telket adott ingyen az államnak a dohánygyár céljaira a Kossuth Lajos-sugárut végén. Ebből nyolc holdat tényleg a dohánygyár számára kerítettek körül, négy hold azonban parlagon maradt és máig sem történt azon semminemű olyan építkezés, amiely szükséges volna a dohánygyár üzeméhez. Husz év óta az a látszat, hogy a dohánygyárnak erre a négy hold területre egyáltalán nincs szüksége, sőt egyidő óta egészen más célt szolgál ez a fölöslegesnek vissza maradt terület: szántanakvetnek rajta, a vetemények szépen növekednek és hoznak, csakhogy — nem a városnak. Pedig <a város azzal a kikötéssel engedte át az egész tizenkét holdat, hogy az kizárólag a dohánygyár céljaira felhasználható, az állam pedig azért kért ilyen horribilis kiterjedésű telket, mert a gyár folytonos és fokozatos kibővítését, üzemének nagyobbitását és ehez képest uj épületrészek emelését igérte. Rendben volt. Egyszer már csakugyan bővítették a dohánygyárat, de ehez, sőt további bővítéshez is bőven elegendő lett volna az a nyolc hold, amelyen belül most a gyár áll. Erinek egy tekintélyes részét a tisztviselők ma kertnek használják, tehát nem igen hihető, hogy a gyárat hamarosan ismét bővíteni fogják. A város érdeklődésére ugyan a dohánygyár igazgatósága folytonosan igérte a bővítésit, de ez nem is maradt egyéb puszta ígéretnél. Most aztán, hogy a fölösleges négy hold városi területen mezőgazdaságot űznék, a város azzal a jogos igényével áll elő, hogy ezt a négy holdat bocsássa az állam ismét a város rendelkezésére, amelynek fejlődésére ez a terület sokat jelent. A Kossuth Lajos-sugárut külső vonala az a része a városnak, ameily gyáraik építésére mindenképen kiválóan .alkalmas. A jövőben Szegednek ez a része alakul majd gyárvárossá, ott a pályaudvar, ott a villamos-telep, a gázgyár. Tehát jó okai vannak a városnak, hogy a fölösleges telket visszakérje az államtól. A város tanácsa mai ülésében elhatározhiet tudni. Eldughatod szegény Pozidon az orrodat a bundádba, mégis csak .megtudják, hogy jössz! Várnak is rád! Még otthon van, vagy csak most lépett ki a kapun, itt már tudják, hogy jön s készen várja minden. Jön, hogy megcsípje őket, tetten érje a gazemberéket s — kinevetik. Gyere csak, kegyelmes uram, csak lassan gyere, meg ne tudjuk . . . nálunk minden rendben van! Megjön, körülszaglász s megy megint haza, ugy, ahogy jöitt ... De még meg is dicséri őket, megrázza a kezüket s bocsánatot kér az alkalmatlanságért . . . Ugy van! Máskép gondoltad uram? Hej a mi népünk agyafúrt, egyik rosszabb, mini a másik. Öröm látni, hogy mit tudnak. Mint példának okáért ma is . . . Ma reggel, hogy eljöttein hazulról, szemben találkoztam a vendéglőssel. Hova tetszik menni? Bemegyek a városba, tisztességes ételt, meg jó bort hozok zakuskára; Pozidont várják. Ugy-e jó? Rozidon falán most ül föl a kocsira s dugja az -orrát a bundába, hogy meg ne ismerjék. Talán már uton is van s azt hiszi, hogy senki nem is álmodik róla . . . itt meg már minden készen van a számára, lazac, bor, sajt s egyéb . . . Mi? he? Uton van s .azt gondolja: imost .megcsíplek benneteket, gazemberek! Azok ugyan nem törődnék vele! Hadd jöjjön! Rendben van itt már minden. — Vissza, — kiált Pozidon rekedten. — Fordulj vissza, marha! ! S a bámuló kocsis visszafordul.