Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-16 / 12. szám

4 1913. január 16. Bulgária diktál! London, január 15. A Daily News jelenti: A bolgár kormány utasította delegátusait, hogy azonnal hagyják el Lodont és térjenek vissza Szófiába. A bolgár delegátusok, kik korlátlan fölhatalmazást kaptak, ellenezték ezt és keresztülvitték, hogy csak akkor fogják elhagyni Londont, ha a hatalmak jegyzékét Konstantinápolyban átnvuitották és a porta válasza erre kedvezőtlen lesz. A bolgárok közölték utasításaikat a többi delegátusokkal és ezt tegnap alaposan megvitatták. A görög és szerb delegátusok azt kérdezték a bolgároktól. hogy a konferenciából való kilépésüket a fegyverszünet fölmondása fovia-e követni és hovv mi az akciótervük arra az esetre, ha a háboru újra kitör. A döntés tehát Bulgáriától függ. BBBBBBBBBBBBBEiiaaBBBBaigsBnEBBasaiiaBsaBzsiiaaiBSBaEBSB SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: CSÜTÖRTÖK: A farkas, vígjáték. PÉNTEK: Romeo és Julin, tragédia. SZOMBAT: A honvéd zenekar jubileumára Bohémélet, opera. VASÁRNAP d. u.: Válás után vígjáték. Almássy levele. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország mai számában néhány soros színházi hírben szóvá tettük a szegedi színháznak egv rendszerét, amely szerintünk abban áll, hogrv a távozó tagokat tétlenségre kárhoztatja. A kis hir (megírására Mihó László esete szolgáltatott ©likaimat, aki a iövő szinházi évtől nem tagi a a szegedi színháznak és aki az idén az előző évekhez kénest. föpfi«ően keveset játszik. Ez a színészre, aki utóvégre pálváián kénytelen keresni az erkölcsi és anvagi boldogulást, kétségtelenül káros. Lejáratúi csak Szegeden t"dia és ebből a s7°mpou+hn'l nte? meg tudnók érteni azt az igazgatói taktikát, amely a színészt előbb akarja feledtetni, mint a szerződése leiár. De méltányolni nem tudjuk. A színésznek ambiciózus, a lelkes, a foglalkozását értő. a taleutnmos színésznek a színház a lo^egníe, annak minden nkvizitumávaí: a reflektorral, a festett falakkal, a goromba rendezővel, a szabadsz,áin színésznővel, a sülvesztftvel és ami mindenek élére kerül: a tapsos publikummal. Kizárólag ez biztosithat a színésznek előrehaladást, az egyik szerződés lejárta után másikat. Ez az egyik szempont, — tudiuk inkább társadalmi és szociális — amely bennünket a kérdéses hir 'megírására késztetett. A másik szempont — és itt ez a döntő — a közönség és a jóliátszás érdeke. A közönség érdekéből elvitázhatatlan kötelességünk azon őrködni, bogv az előadások bizonyos, ha nem is nagyigényű rnivót elérjenek. Almássy ur ugvan azon a véleményen van. mint alábbi leveléből látható, bogv a társulatának hála istennek sok tagia van. Ezzel szemben imi azt hisszük, bogv egy vidéki színigazgató sem engedheti meg magának azt a féuvüzést, hogy fölösleges tagokat tartson. Aki itt van, arra szükség van és azt szinházvezetési érdekből nem nézhetjük el, hogv bárki is pozicióiárdl elvonasséik. Ez mindig az élőadás rovására megy. Amint mindenki nincs helyén. rosszabb az előadás és ilyenkor egv színháznál, amely városi és monopóliumot élvez, nemcsak arra kötelesség rámutatni, hogv rossz az előadás, haneim arra is. hogy miért. A dolgoknak 'ez a miértté inagyon is fontos addig, amig a színháznak, mint közintézménynek hivatását nemcsak szórakoztatásban. hanem bizonyos kulturális szerep betöltésében is kell keresnie. Ezek előrebocsájtása után teljes szövegében közöttük azt a levelet, amelyet ma Almássy úrtól kaptunk. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Sokféle támadásnak — méltán vagy méltatlanul ez más kérdés — voltain kitéve mostanában is — ,de nem igen válaszotok rá. Pedig pl. Beöthy László hetekkel ezelőtt felhatalmazott rá, hogy a szegedi színház jövőjére nézve minden kombinációt, aimit az Ö nevével hoznak forgalomba, a nevében és leghatározottabban cáfoljak meg. A múlt hetekben a sz.inügy,í bizottság iszólijtotlt fel, hogy valamit, ami tévesen került a lapokba, cáfoljak meg: kitértem előle. Ugy vagyok én az igen t. sajtóval, mint Bánk-bán II. Endrével: Királyom, én veled nem verekszem! Hogy most mégis reflektálok a „Helytéten taktika" oimái cikkére b. .lapjának, annak két cka van. Először az a cikk a színház legsajátabb belügyéibe kiiván beleavatkozni, épen a szereposztásba, melybe — s ez megdönthetetlen igazgatói elvem — soha semmi részről jövő befolyásnak nem engedtem és nem fogok engedni. Értsük meg egymást! Ha egy előadás rossz és a helytelen szereposztás miatt az, akkor tisztelettel bajiak meg minden jogos kritika előtt, sőt okulok is rajta. De incidiaMter, ©gyík másik tag érdekében .indított campagne ellőtt soha nem fogok deferálni. Egy igazgató — szerintem — csak az előadás — és a közönség érdekét nézheti s e szerint is oszthat szerepet csak. Mutasson rá a Szerkesztő, ur csak egy oly an szerepre, amelyet pl. Mühónak kellett volna játszani és én helytelenül mással játszattam, akikor elismerem, hagy a cikknek igaza van. De nem teheti — mert minden műsoron levő cl gr abban Mihó az őtt illető naturburs szerepet mindig megkapta. Arról, hogy a mostani reportizban kevés az ilyenfajta szerep, mégis inkább az írók és nem én tehetek. A király házasodik cimü darabot épen a Mihó kedvéért vettem elő, pedig a távozása — az ő kívánságára való távozása — már akkor befejezett tény volt. Csáder Irén, Szohner Olga, Gyöngyös,sy — stb. — itt maradnak és mégis megesik, bogy hetekig nem jutnak szóhoz, mert olyan a műsor és meri — bál Isten — sokan vagyunk. Á pesti nagy .színházaknál is előfordul, hogy országos nevü művészeik egy ideig nem jutnak szóhoz. Pethes, Rózsavölgyi, Császárné, Jászay Mari, sőt Márkus Emíliával is megesik ez a Nemzetiben, Fenyvessy, Góthné, Tamay st.bvel 'a Yigben — sőt az olyan erőszakosan elvitt Zátony szeptember óta nem jutott szóhoz. A Magyar Színháznál Kürthy, . Papp Mihály, Nagy Terus, L. Molnárral megesik, hogy hónapokig valamirevaló szerepet nem játszanak. És ez ne,m az igazgatóság hibája. — a repertóir hozza ezt magával. A második ok, hogy felelek a cikkre az, hogy embertelenséggel vádol meg, — azzal, hogy ón egy távozó tagnak tönkre teszem — vagy akarom tenni a jövőjét. Hát kedves Szerkesztő ur, minden nagy tiszteletem mellett, mellyel a sajtó iránt viseltetem, ezt az insimatiót a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Soha ilyen hitvány indok nem vezetett és nem fog vezetni s ha rajtam állana, minden tagomnak, legyen az maradó vagy távozó — a legjobb helyzetet szeretném teremteni. De ha ezt tenni nem is bírom, arra, hogy egynek is készakarva és tudatosan ártsak, erre képtelen vagyok. S akik az én gondolkozásom és érzéseim ismerik, tudják is ezt. És lelökni való az igazgatói székből szerintiem is az, aki igazgatói jogaival visszaélje _ azokat ilyen hitványságra — mert az — használja fel. Próbára nem járó, szerep nem tanuló tagokat fenyegetek azzal, hogy büntetésből nem kap szerepet — de még egy ilyen fenyegetést sem volt szivem beváltani. Soraim közlését kérve, maradtam a Szerkesztő ur tisztelő híve: Szeged, 1913. január 15, Almássy Endre. * "z uj Nemzeti. Három nap múlva nyilvánosságra fog kerülni, ki nyerte meg az uj Nemzeti Színház pályatervét. Három nap kell a juroroknak, hogy összefoglalhassák véleményüket, melyben természetesen irányadó lesz a két külföldi szaktekintélynek, Dülfer-nek és Littmann-n.ak .a kritikája. Egy újságírónak alkalma volt valakivel beszélni, akinek tudomása van a pályázt eseményeiről. Amennyit a titoktartás megsértése nélkül elmondhatott, azt a következőkben foglalta össze: — A tervpályázat munkálatai nagvban haladnak előre, s január 18. vagy 19-re biztos meg lesz a döntés. Hogy ki kapia a dijat, illetve kinek ad megbízást a kultuszminiszter, azt természetesen nem lehet tudni. Mindöszsze annyit szabad mondani, hogv több alkalmas, kivihető pályázat van. Bizonyos az is, hogv a Nemzeti Szinház épületével egy monumentális látványosságot kap a főváros. Építészek körében sűrűn forog két név, mint olyan, amelyik biztosan megnyeri a pályázatot. Annyira komolyan vesznek bizonyos protekciókat. De a tizennyolc ' iuror számbeli volta úgyszólván kizárja azt, hogy protekciók érvényesülhessenek a tehetség rovására. * Színésznőből apáca. A miskolci társulatot, mely csak a minaip siratta el az öngyilkossá lett fiatal Apor Sándori, ujabb veszteség érte; az, hogy drámai színész,nője, Retteghy Margit — apáca ilesz. Egy kőnyomatos jelentése szerint már szülei házánál van, hogy onnét a zárdáiba vonuljon. Retteghy Margit a kolozsvári uri társasághói került a színészi pályáira; magánúton Szerémi Zoltánnak. a Vígszínház kitűnő művészének kezei között sajátította el a színészet elemeit lós most két éve a Vígszínház színpadán, Molnár Ferenc Testőrének fő női szerepéhen lépett a nyilvánosság elé. Ez a föllóués'e azonban nem nyitotta meg előtte a Vígszínház kapuit, ezért e szezon elején a miskolci színtársulat tagja lett és itt már határozott nagy sikerei voltak. A ma érkezett miskolci lapok különben mit sem tudnak zárdába vonulásáról, sőt kommünikét olvasunk bennük arról, hogy pénteken felilép az Ostrom fő női szörpében. Valószínű, hogy Retteghy még nem jelentette he színigazgatójának: Palányi Lajosnak, hogy megválik a színpadtól. * A Leányvásár felújítása. A Leányvásár-t, amelyet száznyolcvanszor adtak Budapesten, csütörtökéin a Király,színház újból műsorra tűzte. A kiváló operett, tettesen abban a szereposztáslban fog színre kerülni, a melyben a bemutatón adták. Bessyt Fedák Sári játisza, aki ezt a szerepet százötvennél többször adta, Tomot Kiirály, Fritzt Rátkai, Lucyt Barma,th Ilona, Harrisont Borosa, a grófot Laitahár adja. Érdekes, hogy az ország első operettszinpadán két magyar operett a legnagyobb sláger: a Leányvásár és a Limonádé ezredes, melyet szintén műsoron tartja a Királysziníház. * Mozihírek. A szerdai moziprémiereknek nagy sikerük volt. Minden mozi szépen megtelt közönséggel, kik elvoltak ragadtatva a remek filmektől. Legjobban tetszett az Uránia műsora, hol a világ legcsodálatosabb filmaftrakciójáL a Csepűrágókat mutatták be. Nagy sikere volt a Vass-ban Ruyard Kipling remek darabjának: A boszu istenének. Az Apollóban sokat tapsolt a közönség A bohémeknek, mely Pathé sláger. A szerepeket a párisi Odeon-szinház tagjai játszák. Pénteken már uj műsor lesz a mozikban. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyáráén, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók.