Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-16 / 12. szám

1913. január 14, DÉLMAGYARORSZÁQ 149 Bácskai titkok. — Szerb izgatók összeesküvése. — Föl akarták lázítani az egész Bácskát. — Kereskedősegédből népvezér. — Szét­ugrasztották az összeesküvőket. — (Saját tudósítónktól.) A bácskai állapo­tokról a magyar sajtóban mindsürübben buk­kantak föl a legszínesebb fantáziát is túl­szárnyaló különféle hirek és ugy a bel- mint a külföldi lapok „jól informált" tudósítások álapján egész rémregényéket irtak a bácskai szerbek gyanús, lázongó mozgalmáról. Ezek a jóhiszemüleg elkövetett, rossz­akaratú tendenciózus hireszteléstík csakis arra vezethetők vissza, hogy a fővárosi saj­tóorgánumok legnagyobb része csupán ma­dártávlatból szemlélte az eseményeket és a nélkül, hogy bebizonyosodott volna a ikolpor­tált hirek minden kétségét kizáró valódi­sága. Szükségesnek tartottuk a mindenképen nagyérdekü, fontos nemzetiségi mozgalom tisztázását. És hogy a kérdés a megtörtént tényéknek megfelelően igaz világításban, ke­rüljön a lapunk olvasói elé, léküldtük egyik munkatársunkat, a hírhedt bácskai kráterbe. Kerek hat napig tartózkodott munka­társunk a báoskai szerbeik között és ez idö álatt a lehető legintenzívebb tanulmány tár­gyává tette Magyarország iránt való érzel­müket, gondolkodásúikat, egyáltalában: egész magatartásukat. Állandó érintkezésben Ivóit ugy a ma­gyar hatóságok legelőkelőbbjeivel, mint a szerbek vezető legautentikusabb fórumai­val. Baja, ez a máskor oly utálatosan csendes, oly ingerlőén szelíd városka a centruma a legutóbbi szerb mozgalmaknak. Legutoljára a mult óv áprilisában jártam odalent. Akkor megfogadtam, hogy ez életben többé nem te­szem he lábamat ebbe .az élő temetőbe. Még most is megborzongok, végigfut hátamon a hideg, ha rágondolok arra .a kisért,etszerüen sivár egy-.kát estére, a Központi, meig a Nem­zeti piszkos, .füstös kávéházaira, az elsárgult, repedezett, ócska asztalaira, bántóan otrom­ba kávés-ibrikeire és félelmetesen nagy vi­zeszseonlyóira De a mult héten egyenesen megdöbben­tem attól az izgató persipektivától, amely a •bajai főtéren elém tárult Csupa élet, csupa káprázat: egy darab háborgó kráter. Vadul hadonászó, nyüzsgő tömeg Lepte el a piacot. Az utcákon kisebb csoportok alakulnak és heves gesztusok kíséretében beszélnek vala­miről, minek minden harmadik szava: — Masirevity! Ki ez a Masirevity? Pon­tosan senkitől sem lehet megtudni. Fogom magam és elmegyek a Szent Antai-ntcában levő esendőrlaktanyáiba. Az őrmester egy teányarcu, szelíd tekintetű fiatalember, za­vartan pödörgeti ikicsi, fekete bajuszát és da­dogva jelenti ki, hogy legmélyebb sajnála­tára, felsőbb utasítása van, hogy a legelé­uyészőbib dolgot is katonai titok gyanánt kell kezelni és ennélfogva nem állhat a nyilvá­nosság rendelkezésére. Privát emberekből azonban mégis csak ki lehetett préselni a félelmetesen őrzött tit­kot: Ki az a Masirevity? .... Gyerünk az üvegboltba, — .mond­ják a csacsogó kis hajai varrólányok, nézzük meg, mit csinál „a szép Masirevity." Masirevity Milán ur ugyanis a Reich Farkas és Fia grandiózus kézmü-áruházában volt alkalmazva. Az áruház a szép bajai lá­nyok körében rendkívül népszerűségnek ör­vend és valóban hatalmas tükörablakaival, ragyogó tükreivel (ezért hívják üvegboltnak) magasan kiemelkedik Baja töbibi immodern régi üzleteinek ósdi portáljai közül. Nézzük meg mi is, tisztelt olvasóm, mit csinált Masirevity Milán az üvegboltban? Masirevity izgatott. Kit és mit izgatott Ma­sirevity? Masirevity Milán a szép lányokat, a kedélyeket, meg a bácskai szerbeket izgat­ta. Szép sorjába, egymás után: a lányokon kezdte, a szerbeken végezte. És most fuccs az izgatásnak. Most már bilincsbe van verve. Masirevity Milán Baján született 'ás 15 éves kora óta Reich Farkasnál van .alkalma­zásiban. Izgága, magyarfaló viselkedése már régebben szemet szúrt a helyi hatóságnak s már évek óta állandó megfigyelés alatt állt. Magatartásai miatt több feljelentés ér­kezett a esendőrsóghez, azonban a panaszok konkrét vád tárgyává tehetők nem voltak. A szerb-török háborúság óta alzonban gyűlölködő túlkapásai egyenesen felbőszitők voltak. Nyíltan és alattomosan izgatott a 'Magyarországot magáiban foglaló „Nagy­Szerbia" mellett. Masirevity viselkedése egy­re gyanúsabb formát öltött. A bajai szerbek vezetőivel naponként a szerb pópa házánál konferenciát tartottak, ahol anindig a véres­szájú lázító tartotta szóival az érdemes tár­saságot. Ez esetből kifolyólag a rendőrség megidéztette Masirevityet. A feljelentés azon ban nem tájmaszkod ott bebizonyithatóan po­zitív tényekre s így a rendőrség nem telhetett semmit, mint hogy fokozottabb éberséggel figyelte Masirevityet és a. kitartó nyomozás­nak megvolt az eredménye. Masirevity izgia­tási ügye oly veszélyes stádiumban fejlődött, Ihogy a főkapitány házkutatást rendelt el iMasirevity házánál. A házkutatás ugyanis oly megdöbbentően súlyos eredménnyel vég­ződött, amelynek következményei jó időre kijózanítják Masirevityet és bandáját Nagy­Szerbia utópisztikus álmukból. Kitűnt ugyanis, hogy Masirevity a szerb vezető férfiakkal együtt az egész Bácskára kiható tervszerű lázitó tervet dolgozott ki. Tények bizonyították, hogy az egesz bácskai szerb mozgalmat ez az emoer inspirálta. To­vábbá Szerbiába küldött nagyobo összegek­ről megtalálták a postai folaaóvevényeket. Azonkívül egy csomó titkos levelet taiáitak, amelyek kétségtelenül bizonyítják Masire­vity ós társai bűnösségét. Egy kisebb bajai korcsmáiban fogták el, midőn legtüzesebb izgatás közepette büszkén vágta ki, hogy ha ót beviszik katonána-K, legelőször is a saját tisztjeit lövi le, hogy ér­demeket szerezzen Péter király előtt. Tovább nem folytathatta, mert a követ­kező percben közrefog t,aK s vasraverve vit­ték a szabadkai ügyészség tömlöcébe . . . ... A korcsmabeli magyarok önelégül ten néztek össze, par percig kinos némaság borult a csibuk-füstben türuő zöld aszuamK­ra, azután rásezuteK a legaktuálisabb uj bácskai nótám, hogy: Csalogatva dúdol a duda, Ne menj rózsám, ne menj te oda, Az a nóta nem való neked, Magyar kislány a te szép neved. R. P. Legyilkoltaknegyedmiiiió mohamedánt, Berlinből jelentik: A Tagblatt szaloniki-i tu­dósítója ujabb részleteket közül a Macedó­niában és Albániában elkövetett kegyetlensé­gekről. A meggyilkolt mohamedánok száma negyedmillió. Ámbár a görögök is solk gaz­tettet követtek el, de a legtöbb kegyetlenség miatt mégis a bolgárokat és a szerbeket kell vádolni. Ezek közül azonban elsősorban a bandák és a ikomitácsik bűnösök. Szeresz és Kavala járásokban a lakosság görög uralom alá kiván jutni. A bolgárok itt nemcsak a mohamedánok ellen, hanem a görögök ellen is rendkívül kegyetlenséget követtek el. Se­hol sem tűrik a görög zászlót s nem engedik ímeg, hogy görög hajók árujukat partra szál­lítsák. Látogatás a trónörökös konopisti kastélyában, — Ferenc Ferdinánd otthona. — (Saját tudósítónktól.) A trónörökös csa­ládi életéről igen keveset tudtunk valamit. Nagyon kevés azoknak a kiválasztottaknak a száma, akik felelhetnek erre a kérdésre: „Mliyen most és milyen lesz ezután a jö­vendő király." Ezek a kiválasztottak nem tudnak eleget beszélni arról a családi boldogságról, amely a trónörököst a Belvedere-pallotáhan körül­veszi. Ferenc Ferdinándnak a legteljesebb családi boldogságot nyújtja felesége, Hohen­berg Zsófia hercegnő. Mihelyt kötelességei, elfoglaltsága, a reprezentálás és .komoly mun­ka ezernyi gondjai megengedig, elhagyja a csillogó, lármás fővárosi életet és Konopistbu utazik nejélhez és gyönyörű gyermekeihez. Konopist Csehországban fekszik, Prágához közel. A büszke kastély sok harcot látott 'Wallenstein korában és előbb is, amikor ka­landos cseh főuraik lakták. Később a Lobko­vitz hercegi család vásárolta meg a (törté­nelmi emlékű 'kastélyt, amelyet a trónörökös Lobkovitz Ferenc hercegtől vett ímeg. A kastély külseje ina is •emiiékieztet a harcos időkre. Szürke, köveikből épült, kopott eimerekkell ékes kapun jutunk be a várud­varra, amelyet két régi, a harmincéves há­ború korából származó ágyú őriz. A folyosó­kat és előcsarnokokat a trónörökös vadásza­tainak emlékei díszítik. Afrika ós Európa va­dász területeiről hozta ezeket a zsákmányokat a trónörökös, tigris, leopárd, párdus bőröket, .gyönyörű szarvasagancsokat, máshol megint fóiellmetels kitömött medvéket, elefántokat, vadkanokat látunk mindenfelé. Az egyik elfogadó teremben egy hatal­mas elefánttalp áll; 1893-iban lőttel e gazdá­ját a trónörökös. Most hamutartónak hasz­nálják. A termekben az Este-család kincsein kí­vül, amelyekért hosszas pört kellett a trón­örökösnek az olasz királydyal folytatnia, ér­tékes régiségek, ritkaságok láthatók az egyes termekben, amelyeket a trónörökös rit­ka szakértelemmel és szorgalommal gyűjtött. A tágas lovagtermet gyönyörű csillárok vi­lágitják, ezeket a trónörökös .egy galaciai zsinagógáiból szerezte még csere ntján, mert egyik útja aiLkaknával felfedezte, hogy az el­rejtett kis zsiüótemplom csillárja a közép­kori ötvösművészet remeke. A trónörökös gyüjtőszenvedélyie és mü­lértése apró osztrák falvakban,, régi, faragott szekrényeket fedezett fel, melyek az egysze­rű parasztszoibakhól a. főhercegi kastély ter­meibe kerültek. Valósággal látványosságszámiba megy az a mórstilü dohányzó, amelynek színpompás szőnyegeit, kerevetit marokkói útjából hozta haza a trónörökös. Minden egyes darab a va­lódi köteti iparművészet fantasztikusan meg­alkottot remeke. A kastély harmadik emeletén a trónörö­kös ritka értékű fegyvergyűjteménye nyert elhelyezésit. Ez a gyűjtemény is egyik bizony­sága annak, hogy a trónörökös nemcsak .rangja és születése szerint katona, hanem tel­jes lélekkel vonzódik ehhez az életpályához. Ebben a gyűjteményben minden kor, min­den nemzet fegyvereit megtaláljuk. A primi­tív bronzfegyverefcen kezdve egészen a mai modern gyártmányokig mindenféle fegyver van ebben a gyüj töményben. Egyik szoba tel­ve van lándzsákkal, dárdákkal, harci bár­dokkal, valamennyi régen porladó fegyver­kovácsok művészi munkája, egyik-másik olyan ritkaság, amelynek párját kell keresni Európa legnagyobb muzeumaiban is. A fényes fegyverteremben a hires Este­családi gyűjtemény ragyog. Ezeket a ragyo­gó páncélokat a fenséges gyűjtő ősei visel­ték lovagi tornákon és véres csatákban, a furcsa ós súlyos kardokhoz régi harcok és dicsőséges küzdelmek emléke fűződik. Nem csoda,, hogy a trónörökös néha napokat tölt ebben a teremben. De nem csak a katona ér­deklődése vonzza ezekhez az emlékekhez a

Next

/
Thumbnails
Contents