Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Történeti pillanatok. (Saját tudósítónktól.) Ellenzéki újságok nagy buzgósággal variálják annak a néhány képviselőnek a nevét, akik közismert szélső radikális gondolkodásánál fogva a kormány választójogi javaslatával nincs megelégedve, a valóság az, hogy mindenki előtt, aki magyar politikával foglalkozik, régtől fogva ismeretes volt, hogy a többségi pártnak van egynéhány tagja, aki a választójog legszélsőbb és legradikálisabb .fajtájával rokonszenvez és aki ennek folytán a kormánynak kevésbé túlzó törvényjavaslatát nem fogadja el. Most, amikor a választójogi kérdés aktuálissá lett, természetesen elérkezett annak is az ideje, hogy a munkapártnak ezen tagjai azokat a konzekvenciákat vonják le, amelyéket ők imaguk szükségesnek tartanak. 'Szembeötlő azonban, hogy egy 256 tagu "pártnak .sem akcióképességét, sem pedig erejét 4—5 tagnak a kilépése meg nem változtatja, több kilépésre pedig még a legvérmesebb ellenzéki fantázia sem számithat. Egyébként a magyar politikai életndk alapos ismerői abban a hitben vannak, hogy az ellenzéken többen vannak, akiknek az ellenzék túlzó s szélső radikális választójoga nem tetszik, mint ahányan a többség soraiban ezzel a túlzó választójogi programmal rokonszenveznek. A választójogi .problémával Magyarország négy évtizeden át, egy nemzedék élettartama alatt, egyáltalán nem ikivánt foglalkozni. Most negyven éve, hogy a Deák-párti éra megpróbálta, de sikertelenül a képviselőválasztások anyagi jogrendjét korszerűbbé s a választói kvalifikációt szabatosabbá tenni. A Lónyai-kabinet eredeti javaslata, lényeges módosításokkal csak két év múlva, a Bittó-kormány alatt került tető alá. Ellenben az alaki jogrend s a kerületek beosztása, a határőrvidéki részeknek pótlólag adott mandátumoktól eltekintve, egészben ma is az, a minek az 1848-iki törvényhozás (hetedfél évtized előtt alöktá. Egész Európa, sőt az egész civilizált világ azóta többszörösen, itt-ott radikálisan Az anya: Én voltam itt az első lány a vármegyében. A lány: Tudom. És a nagyapa főispán volt. És a mi családunk a legrégibb család. Az elsők voltunk. És most az utolsók vagyunk. Az anya (vonagló arccal néz a lányra). A lány: Lásd be végre, hogy ez igy van. Ne ábrándozzunk már végre-valahára arról, hogy mi volt, hogyan volt. Senki sem törődik azzal, hogy milyen előkelőek voltunk valamikor. ROkonunlk nincs. Barátunk nincs. Nevetséges, ha azért ragaszkodunk a városhoz, hogy a nagyapának és nagyapa nagyapjának óriási volt a tekintélye. Mi ránk ugy néznek, mintha foltos és beteg állatok volnánk. Az anya: De nem. A lány: De igen. Miért tagadod ezt még mindig? Azt hiszed, én még .mindig elhiszem néked, hogy olyanok vagyunk, mint a többiek? Azt hiszed, én még mindig nem látom, milyen itt a helyzetünk? Az anya: A helyzetünk ... A lány: A helyzetünk Olyan, mintha bélpoklosok volnánk. Amióta apa külföldön ólt, alig akarták vélünk érintkezni. A hamiskártyás családja voltunk. Amióta apa ... apát.. elfogták .. és .. föbelőtte magát, azóta megszüntettek velünk minden érintkezést. És a mióta... Leonéval... megtörtént a szerencsétlenség, azóta messze elkerülnek bennünket. (Keserűen.) Azóta csak a fiatal urak érdeklődnek irántunk. változtatott a különböző választási rendszereken. Csak Magyarország tért ki folyvást e reform elől. Aminek több természetes és érthető Oka van. Egyrésze nálunk csak lassan érlelődött meg a kérdés: anyagi bajaink, kulturális igényeink s az államélet aktuális nehézségei égetőbb, sürgősebb föladatok elé állítottak. Másrészt a köztudat aggódva számolt a magyar államiság kiépítetlen, berendezetten voltán felül társadalmunk átmeneti állapotával s a nemzetiségi kérdés kiforratlan voltával, amik .miatt a választójog bármely méretű kiszélesítése ugrást jelentett volna a sötét bizonytalanságba.Ezért a parlamenti reformot negyedfél évtizedig a közvélemény nálunk nem igen kívánta, a pártok alig sürgették és államférfiamk vonakodtak napirendre tűzni, ugy az ellenzéken, mint a kormány padjain. De a haladás, amit az állami konszolidációban tennünk sikerült, fejlődő szociális életünk s- a korszellem igényei a közfelfogást e téren pozitív irányokba terelték. A kérdés igy napirendre került, bár a nehézségek nem csökkenték ezáltal, hanem szintén aktuálissá váltak, amikkel immár le kell számolnunk. A választójogi probléma szerencsés megoldása a közéletet frissebbé, a törvényhozást egészségesebbe teheti. De végzetes bajokat vonna maga után, történeti sorsunkat befolyásolná hátrányosan, állami létünket támadná meg gyökereiben minden hiba, amit a nem avatottak könnyelmű felii'letességgel, hiu jelszavak után indulva, a 'tények és viszonyok felől tudatlanul vagy járatlanul az alapvető .munkában elkövethetnek. Magyarország sorsáról, a magyar nemzet létéről s ezek kockázatáról van szó, miikor a választójogi problémát tárgyalás alá 'vesszük. A kormány beavatta magát a föladatba, számot vetett a lehetőségekkel s smost oly megoldást 'ajánl javaslatában, 'melyért a haza javára s a nemzet jövendő boldogulásáért minden felelősséget emelt fővel visllhet. A magyar közvélemény feszült figyelemmel várja, hogy ebben a mélységes kérdésben a képviselőház minden oldalán a kriAz anya: Ágnes! A lány: Igen, azóta csak a fiatal urak érdeklődnék irántunk. Nem köszöntek nekem, de jól megnézegettek ... Mindig jól benéztek az arcomba ... Megnéztek elől-hátul... Megvizsgáltak ... Megméregettek ... Hogyan fejlődöm... Kinek lesz jó ... A lány: Igenis, ugy nézegettek, hogy kinek leszek majd jó. Én nem tudtam. Sokáig nem tudtam. Nem értettem. Te nem mondtad. Letagadtad, ha kérdeztem. Azt mondtad, szép lány vagyok, a férfiak igy tesznek, ha egy szép lány iránt érdeklődnek. Most tudom már, hogy a férfiak nem tesznék igy. Más lányokkal nem. Csak vélem tettek . . . És igazuk volt. Az anya: Igazuk volt? A lány (lassan): Igazuk volt... Azt gondolták, !ba... az idősebb lánnyal lehetett... akkor ezzel is lehet. Szabad zsákmány. Az a kérdés, kinek jut. Ha az idősebb lánnyal megtörtént a baj... ha meg kellett szöknie... a fiatalabbnál is csák arról van szó, ki lesz a gyorsabb és az ügyesebb. Csak erről volt szó... Az anya (a lélegzetét visszafojtva hallgat a lányra). A lány (elhallgat). Az anya (szorongva): Ágnes... és ... A lány (zokogva kitör): Miért nem vittél el innen? Miért hagytál itt nekik? Az anya (remegve): Ágnes! A lány: Vágy miért nem mondtad legalább, mit akarnak tőlem? Miért nem vitika a pártszempontok fölé tudjon emelkedni. Várja az egész nemzet, hogy a választójog e korszakos reformja iránt osztatlan legyen törvényhozóink hazafias érdeklődése. S rossz néven fogná venni, ha a magyar ellenzék e kötelesség alól is kivonná magát, többre taksálva a személyes hiúság és pártszenvedelmek 'kielégítését a haza ügyénél, a nemzet sorsánál, Magyarország jövőjénél. Az év története. — Országos események. — Szegedi események. (Saját tudósít ónktól.) Az elmúlt esztendő megkülönböztetett helyet kell, hogy elfoglaljon a világ történetében. Nagy átalakulások korát éljük most, de ebben a korban idáig egyetlen év sem bővelkedik olyan kiemelkedő, népeik sorsára kiható, az emberiség fejlődésére oly nagy jelentőségű eseményekben, mint az 1912-ik. A világtörténelmi fontosságú események fölsorolását ezúttal mellőzzük, hiszen ezek ma is állandóan foglalkoztatnak bennünket és nap-nap után :szó esik róluk minden lapban. Csupán arra szorítkozunk, hogy rövid és könnyen áttekinthető vázlatát adjuk részint a nagy országos, részint pedig a nagy szegedi eseményeknek. A tömegvélemény természetesen az, hogy az elmúlt esztendő sok rosszat ós kevés jót hozott. Minid járt az elején katasztrófát znditott az országra a vizáradásökkal. Erdélyben és Délmagyarország egyes vidékem milliókra menő kárt okozott. Május 13-án Bálványosváralját ciklon pusz-titotta el háromszáz házzal, templommal. Ugyancsak májusban játszódtak le Budapesten a forradalmi jellegű véreis események a szociálisták tüntetései alkalmával. Junius negyedikén történt Kovács Gyula merénylete Tisza. István gróf, a képviselőház elnöke ellen. iAz ősz beálltával a,z ország (figyelme a diplomáciai események felé terelődött. Közvetlenül a tripoliszi halaiméi után a monarchiát oly közelről érdeklő balkáni bonyodalom következett 'be, amelynek a további eseményei az egész tél folyamán háborús izgalomban tartották az országot. Hónapokon keresztül egyetlen kérdés foglalkoztatott minden embert: lesz-e háború Szerbiával vagy sem? Nagy vonásokban ezek az elmúlt év legkiemelkedőbb országos eseményei; Szegedi eseményekben szintén gazdag az elimult esztendő. És ,nem hiába beszélnek róla gyáztál rám? Miért engedtél fél éj szakákon át sétálni Pándyva'l a Püspök-kertben? Miért engedtél el itthonról? Az anya: Ágnes! ... Mi történt? A lány (elfojtja a sírását, összeszedi miagát, nyugodtam): Megtörtént az, aminek meg kellett történnie. Leoma után nekem kellett jönnöm. Az egész város 'tudta. Az egész város igy akarta. Most már nyugodt vagyok. Két hét óta nem alszom éjjel. A sötétben fekszem és gondolkozom. Elhatároztam, hogy ma elmondok neked mindent. Leoma elszökött. Lehet, hogy okosan tette. Nekem is jobb lett volna talán nem szólni. Elmenni. De én szeretlek. Ha nem figyelmeztettél is, szeretlek. Szeretnék veled maradni. Az a kérdés, akarod-e? Az anya (jajveszékel): Istenem! Istenem! A lány: Ne sirj. Ennek igy kellett jönnie. Mondd meg, akarsz-e jó lenni hozzám? akarsz-e eljönni valahová? Elbújni... Az anya (térdreesik, azután végigbukik a földön). A lány: Anyám... Az isten szerelmére... mit csinálsz? Az anya (jajveszékel): Jobb lett volna nekem nem születni... Jobb lett volna nekem réges-régen elpusztulni... Jobb lenne nekem fogni egy kést és beleszúrni a szivem kellős közepébe... A lány (megdöbbenve): Anyám, az isten szerelmére, hát mi ejt ugy kétségbe? Hát