Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-08 / 100. szám

1912 december 8. DÉLMAGYARORSZÁG 3 is felszólal, hogy a bizottsági ülésen felvetett aggályokat eloszlassa. Felolvassa azt a paragrafust, amely szerint a kormány minden egyes tagja minden eljárásáért felelős. A miniszteri felelősség egész világosan, precizirozva van a törvényben. Számolva azonban a javaslat nagy fontosságával, a kormány hozzájárult olyan módosításhoz, amely ezt a felelősséget még jobban kidomborítja. Ami Giessweinnék azt a kifogását illeti, hogy mi szükség volt a törvényben a gyülekezési jogra vonatkozólag intézkedni, amikor nálunk a gyülekezési jog nincs is kodifikálva, kijelenti, 'hogy éppen ezért volt szükséges most intézkedni e tekintetben. Szükséges, hogy kivételes veszély idején a kormánynak módja legyen megakadályozni olyan népgyüléseket, amelyek az állam érdekei ellen irányulhatnának. A gyülekezési és egyesületi jogra vonatkozó szabályzat különben most van munka alatt. Kéri a javaslatot az előadó módosításaival elfogadni. (Vita nélkül.) A Ház a javaslatok általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során az első szakasznál azt a módosítást- tették, hogy kimondották a kormány valamennyi tagjának felelősségét. Elfogadták továbbá a munkapártban tegnap élőt erjesztett azt a módosítást, hogy a kivételes hatalom életbelépésétől számitott négy hónapon belül a háború nem törne ki, a kivételes intézkedések hatályukat veszítik, ha csaik az országgyűlés másként nem határoz. Mindkét Ház vita nélkül határoz a kérdésben, ha a kormány az állam érdekeire való tekintettel ezt kívánja. Néhány apróbb módosítás után részleteiben is elfogadta a. Ház a törvény javaslatot. Vita nélkül elfogadták ezután az erőhatalom hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalványon és csekken alapuló jogokra, továbbá kötelezettség teljesítéséről az uj egyenes adótörvénynek életbelépte utánra -megalkotott törvényjavaslatokat. Ezután áttértk a költségvetés tárgyalásának folytatására. Papp Géza előadó ihoszszabb beszédben ajánlotta a javaslat elfogadását. A tripoliszi béke csak papiroson van. — Interjú két beyjel. — (Saját, tudósítónktól.) A hirtelen török derűt óta süriin menekülnek Budapestre török tisztek, pasák és beyek, gazdag kereskedők. Jönnek feleségestül a magyar fővárosba. Itt biztonságban vannak a diada-l'részeg szlávoktól s nem kell félteniök sem asszonyukat, sem vagyonukat a kegyetlenkedő, fosztogató katonáktól. A legtöbb nagy pesti szállodának van most török ur vendége. És van a menekültek közt kettő, akik — n-em is menekültek. Sőt. Az afrikai török harctérről jönnek és az európai csatatérre igyekeznek, hogy a. félholdat védelmezzék. Szóval, harcteret cserélnek, ha még cserélhetnek, mert ugy lehet, anire kipihenik a nagy ut fáradalmait és elérnek a szultáu városába, otthon már a definitív békét is megkötötték. A két tiszt Nazim bey, a Tripoliszban állomásozott 38-ik lovasezred parancsnoka és Izmail Hakki bey, gyalogoskapitány. Az Exel-siorszálló első emeleti barjában, a pálinkakeverő asztal mellett ültek, amikor fölkerestem őket. Társaságukban van Kaczvienszky László vállalkozó, alki a Szepességből származott el Szalonikiba. Udvariasan fogadtak és asztalukhoz ültettek. Ebéd után voltak már. Nagy csészében feketekávé illatozott előttük, (nekünk ennyi szűrt, világos, féllangyos, habos uzsonnakávé is sok volna) -meg vaj, méz és cukor. A tiszteik törökül beszélnek, franciául keveset. Kaczvienszky ur a tolmács. Először Tripoliszról kérdezősködöm. Nazim bey felel: —- A török kormány Olaszországgal megkötötte a békét, a tripoliszi háborúnak ezzel azonban nincs vége. A török és arab nép nem akarja elfogadni a békét és Olaszország előtt ma még mindig az az óriási feladat áll, amely első katonájának partraszállitásakor, már várakozott reá. Én Tripoliszi nyugati katonai kerületén -a lovasságnak volt-am parancsszorgalmas pakolás közben találta az aszszonyt. A kopott katonasipkára, a széles sárga övre, az ingekre, kék blúzokra süriin hullottak a könnyei, mig szigorú rendben egymás mellé nem sorakozott minden. A napok csendes sirás, sok cigarettafüst és káromkodás közben teltek el. — írjál — mondotta röviden a főhadnagy ur a búcsúzásnál. — Aztán, ha visszahelyeznék, megint együtt leszünk. Ezzel inkább önmagát vigasztalta és nagyon nekibusultan, összevont szemöldökkel indult neki a hosszú kőhalmi útnak. Egyetlen zászlóalj állomásozott a rongyos fészekben. A tisztek unatkoztak és kitörő örömmel fogadták az uj, fővárosból jött bajtársat.. — Estére hozzánk jösz teára — harsogta kapitánya — és beszélsz nekünk a színházakról. Koronek mentegetőzött: — Talán nem illik... még be se mutatkoztam feleséged ő nagyságánál... A kapitány nevetett: — Agglegény vagyok én. Es súgva tette hozzá: — De azért van asszony a háznál. Csákugyan volt. Kedves, szőke, vastag asszonyka, aki nem beszélt nyugdíjról, pótlékokról, mint a kincstári nők. Másnap a század főhadnagyánál volt — és ott sem hiányzott a háziasszony és a másiík kapitánynál -sem, aki a hivatalos Úszták szerint szintén a nőtlen tisztek közé tartozott. Koronek addig bámult ezen, mig kellő óvatossággal megkérdezte a hadnagyukat. — Persze, —magyarázta a hadnagy — ilyen apró garnizonban lehetetlen volna. Ha fent el is néznék, a kincstári asszonyok kidobatnának bennünket. Hanem itt egészen más. Mert, tudod, az alezredes is ugy van. Az asszonyával tiz -év óta él békés egyetértésben. És gondja van rá, hogy ide ne helyezzenek nős tisztet. Ahány megrögzött agglegény, mind idekerül. Persze, kaszinó-bált nem rendezhetünk. De otthon, az ajtók mögött, vidáman élünk és Kőhalom már belenyugodott a békés családi állapotokba. A főhadnagy ur erre az elbeszélésre előbb kitátotta a száját, azután a nagy örömtől, izgatottságtól vérvörössé vált. Sietett haza. Katonásan szabályszerű, határozott, de meleg levelet irt az elhagyott otthonba, hogy az asszony jöjjön, mert Kőhalom az a hely, ahol a szivet nem fosztják meg a jogaitól. A levelet ajánlva adta fel és a hadnagynak, akivel bizalmas barátságot kötött, megsúgta, hogy egy hét múlva ő sem lesz egyedül. Négy nap múlva levél érkezett. A főhadnagy ur rosszat sejtett mindjárt. A hadseregben nincs helye levelezésnek. A parancs elment, teljesíteni kell. összeráncolt homlokkal bontotta föl a levelet. — Ne haragudj, — irta az asszony — de nem mehetek. Kiadtam a szobát Gráf hadnagynak, a te századodtól. Most nem hagyhatom itt, mert igy kívánja a becsület, amelyre, tudod, hogy nagyon vigyázok. Mert nem akarom, hogy ott a távolban még valami rosszat gondolj rólam... noka és a tizennégy hónapig tartó háborút elejét végig átküzUöttam. A tizennégy hónap alatt az olaszok nem tudtak egyebet elérni, mint azt, hogy a tegerpartot tiz kilométer szélességben elfoglalták. Tovább nem haladhattak, de nem is merészkedtek. Olyanynyira tehetetlenek voltak, hogy Bomuljana oázisért, -ahova hatvanöt kot-anával és harmincegy tiszttel szorultam, négy hónapig küzdöttek, Enver bey, a tripoliszi csapatok fővezére most Benghaziban szervezi a szenusszik csapatait. A szeiiusszik seliogysam akarnak belenyugodni a békébe ós semmiáron sem ismerik, el az olasz uralmat Minden férfiúik harcos. Ezek nem tartoznak a török hadseregbe. Éppen ezért nem is tartják magukra nézve kötelezőnek a békét, amit Konstantinápolyból akarnak diktálni nekik. l)e nemcsak a lakosság van ilyen harcias hangulatban, hanem a sorkatonaság is. Voltak zászlóaljak, amelyeknek valamennyi katonája tetette a szultán kabátját és' a szenusszik zászlója alá esküdött. A lakosság és a katonák győzelmeik és pozícióik -biztosságának tudatában vannaik, tényleg elsőrangú is . itt ceruzát és papirost vesz a -kezébe. Skiccet csinál a tripoliszi harctérről és igy magyarázza a helyzetet. — jLi'ipOiisz keleti határán a szenusszik laknak. Ezeket megbékíteni nem lehet. A Djebel hegység lakossága seux tud belenyugodni a helyzetbe és a naiboru folytatása mellett van. jd* orszuj belsejében vannak arab törzsek, a na iyek meg mindig háborúskodnak, Ebből is látszik, ihogyf a tripoliszi béke csak papiroson van. ideg ma is állandóak a kisebb-nagyobb csetepaték. Sok vérbe és pénzbe kerül még Olaszországnak, mig birtokába veheti ezt az országot. Ezután Izmait Hakki beynél kérdezősködtem. A kapitány mohamedán vallású albán. Szintén résztvett a tripoliszi háborúban és most Albániába siet, hogy a közreműködjön nemzete íüggetlenitesi mozgalmában. Ezeket mondotta: — Törökország mostani veresége borzasztó tragikus. Rosszul itéli meg azonban a helyzetet, aki azt mondja, hogy Törökországot véglegesen letiporták. Aki ismeri európai Törökország népességei, az tudja, liogy a szövetségesek csak azokat a városokat foglalták -el, ahol a népesség túlnyomó része n-eni török. A török seregnek nemcsak az ellenséges hadsereggel volt úoiga, hanem a török birtokban lévő városai ellenséges érzelmű lakosságával is. Például Rjekát, amely tele van szerbbel és bolgárnál, elfoglalták, éllenbeii a három óra járásnyira levő színtiszta -török Mat falu még mindig ozmán birtokban van. Albánia felől kérdezősködtem, az albán származású törők Kapitánynál. —- Európának örökös lőporoshordója lesz Albánia ós Macedónia — felelte — ha nem kapnak függetlenségét. Ez az egyetlen megoldás, hogy a két nemzet autonómiát kapjon, különben örökös lesz a lázadás és harc. Albániában már elég intenziven indult meg a függétlenitósá mozgalom, de n-em -szerencsésen. En-nek a népnek az a legnagyobb baja, hogy nincs megbízható vezére. Iznmil Kemal bey egy gyáva, megalkuvó ember, Isza Boljetiit ac, -akit mint olvasom, a milicai parancsnokává tettek, közönséges rablóvezér, egy apacs. Ilyen kezekbe egy ország vezetését nem lehet lefektetni. Azt hiszem -különben, hogy Albánia uralkodója a török Medzsid herceg lesz. A fiatal, herceg erélyes, nagy tudásu férfi, akinek az albánok között óriási a népszerűsége. Az egész albán kérdésben Európa szereplése a legszégyenteljesebb. Azokat a -borzalmaikat, amelyeket a szerbek az -albán nők és gyerekek között elkövettek, elmesélni n-em lehet. Ezek a rettenetességek ellen azonban az európai hatalmaknak egy szavuk sem volt. A „Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Kiadótulajdonos $1. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305.