Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-06 / 99. szám

1912. decembei 7. DÉLMAGYARORSZ'ÁQ 9 URANIA magyar tudom. | szinház 8 554a Szombaton és vasárnap ft sztrájH Dráma 3 felvonásban, irta Bourgei Pál. A szerepeket a Comédie Frangaise tagjai játszák. jg Ezt megelőzi: K Oaumont újság. "A* Heti aktualitások. A páncélos szerelem Bohózat. ^ Szepi mint botanikus. Bohózat. A név becsületéért. Amerikai életkép. Előadások d. u. 6, este fél 8 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. .bbbbbbb •bbhkhbat „VASS" mozgófénykép szinház Szombaton és vasárnap HUGÓ VIKTOR O JJS. tiyomorultaH IH. része • I COSETTE I A dráma kővetkező 2 jelenete. B A Pathé Fréres fölvétele. • A dráma előtt: J Rafhé-hét. • Az aktuális világesemények. | Pali bosszúja. \ Bohözat, előadja Andre Deed • • • B 8 A prédaleső. \ Amerikai életkép. n $ : ÜU Előadások d. u.6, estefél 8 és 9 órakor, a a g Vas rnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. Nincs biin, mert nincs pénz. — Panaszkodik a rendőrség. — Elbújtak a nagy gonosztevők. — (Sóját tudósítónktól.) Fordult egyet a világ, közeledik a javulás fellé. Amióta a mai válságos állapotok uralkodnak az embereken és sorson, azóta még a nagy bűnök is és mintha kiveszőben lennének. Nemcsak az iparosnak, nemcsak a kereskedőnek nincs munkája, hanem még a rendőrség is ráér monforjdírozni a világ keljükének ilyetén fordulásán. Pangás és reménytelen jövőbebámulás az egész vonalon. Lemondás és megadó mindegy-érzés az emberi szivekben. Bizony, még a rendőrség se tűzte ki anyuyiszor a fehér zászlót, mint mostanában. Csönd és békesség honol, itt-ott, lia egy-két kicsi üggyel kell bibelődnie. A nagy bűnösök megbőszüljék most magukat ádáz ellenségeiken: pihentetik, elkoptatják, letüntetik a nagy rendőrzseniket, akik akár nyugalomba is mehetnek, mint ők. Mert ez az állapot tartós. Sőt még tartósabb lesz. És hia elkövetkezik is a fellélegzés pillanata, még akkor se éppen könnyen lehet kiiheverni. De vájjon elkövetkezik-e1? Soha annyi jámbor, békés arcot, mint ezek alatt a napok alatt. Mindenki fél, mindenki magának él, az életét, a pénzét félti és titokban szeretne valami különös, ismeretlen világba szállni, ha szárnyakat kapna. Valami megváltás kellene, valami szebb és jobb világ, ahol az ember kétség és a bizonytalanság rettegése nélkül élhet. Kinek van kedve most nagy bűnökön törni a fejét? De főleg kinek van alkalma hozzá ebben a háborús, pénztelen világban. Amikor senki se gondtalan. Amikor senki se tud elég okos lenni. Amikor senki se mondhatja, no most berendezkedem s élék a életnek Senki se mondhatja, mert ki tudja, mit hoz a jövő? Ki tudja, mi lesz holnap? . . . Olyan ez, mint valami vihar. Söpör, söpör, ami dacolni akar vele és végül győz. És összegubbaszkodik és egymáshoz simul minden. A veszély örvénye kavarog, kell, liogy egy rakáson legyünk ós ne ártsunk egymásnak, mert elnyel az örvény. És akkor halálnak halálával halunk mindannyian, együtt. Pedig élni akarunk, mert érezzük, hogy lehet szebben is élni, mint eddig. Bűnök, vagy több bün nélkül. Mert ugy látszik most, hogy minden rosszra fordult, kevesebb bűnnel is tudnak élni az emberek. És ebben nem csekély része van a legtöbb bün kutforrásának, magának a pénznek. A szegedi rendőrségen például az az általános vélekedés, bogy azért nincs bün, mert ninos pénz. Első hallásra mintha kissé furcsán hangzana. Mintba egy kis paradoxonszerüség volna benne. A logika egy percre megáll és csodálkozva keresi az összefüggést. Hogyhogy? Azért nem adódnak nagy bűncselekmények, mert pénztelenség nyomja a világét? Hiszen aki eltökélt, mindenre elszánt gonosz, az ép ezért most inkább próbára teszi képességeit, ravaszságát, ügyességét, merészségét? Mert még jobban kényszerülve van rá, mint más időben. — Nagy tévedés — mondotta erre Szakáll József dr. alkíapitány. — Szeretnők hallani a magyarázatot. — Szívesen. Mi is csak alapos elgondolás után jöttünk rá, hogy mi az oka ennek a különös átalakulásnak. Mert mondhatom, bogy régen volt már részünk valami izgató játékban. Nincs körmönfont csaló, nagystilü isiikkaszté, vakmerő betörő, hajjmeresztően kegyetlen gyilkos és nap-nap után kénytelenek vagyunk aprólékos ügyekbe temetni az ambíciónkat. Vannak, sőt jócskán vannak kis lopások, kis gazságok, aminek direkt a nyomor a szülője, de nagyobb esemény most — őszintén mondom — ritka mifelénk, minit a fehér holló. Nincs okom titkolózni, nehogy azt lűgyjék az urak, bogy a „nyomozás érdekében" valaani jó fogást takargatok. Nem. Nincs nagy bün, mert nincs pénz és nem telik alkoholra. — Magyarázná meg talán egy kissé világosabban. — Hát igen. Azt fölösleges hosszabban fejtegetni, bogy a bűnösök mind a léha, könynyelinü világból kerülnek ki. A bor, a pezsgő, a pálinka, szóval az alkohol mellől. És a cigány mellől. Ennek a világnak az alakjai most le vannak törve, mindenképen. Régi típusok biztos helyen ülnek, ujak pedig nem támadnak, mert nem telik se az alkoholra, de még arra se, bogy nagystilü gonosztevőhöz illően ellássák magukat minden szükséges eszközzel. A mindennapi élet köti le őket, min den idejüket arra kell fordítani, liogy ében ne haljanak. Mert olyanok a viszonyok most, liogy még a gazdag embernek is szegény a sorsa, mert nem élhet a gazdagsága szerint. Hát még az, akinek semmije sincs, de volnának agyafúrt tervei, csakhogy mindennap enni kell. Nincs léhaság, nincs tétlen nap, mert nincs segitség sehonnan. A csirkefogó csak akkor gondol a társára, lia érdekszövetségben áll vele. Máskor, az egyik elhagyja a másikat, mint macska a kölykét. Sőt még besúgón alk is fölkin álkozik, mialatt meg ő maga követi el a legnagyobb gazságokat. Szóval a gonosztevők önmagukra vannak utalva most. Látják, bogy minden beteg, minden álhHozásaik dacára még kedvük sem igen van. Mint az olyan ember, aki vagyont szerezne, de sokkal fásultabb már, semhogy megerőltesse magái. Aztán meg most bizony mindenk

i kettőzött éberséggel vigyáz arra, amije van. Az emberek már maguk is csinálnak közbiztonságot, szinte a rendőrség nélkül. Tartózkodóak, óvatosabbak, mert most semmit se lehet tudni előre. És mértékletesebbek, spórolnak, hiszen meglátszik az mindenütt, amerre csak nézünk. Nincs pénz, mert ami van, azt bét lakattal őrzik, lefelé pedig épenséggel nincs. Pusztul a könnyelmű világ és tálán: igy van rendjén . . . Talán igy van rendjén ... Ki tudja, hová vezetnek az élet, a világ formálódásának csak sejtett, de kiszámíthatatlan utai. Jobb lesz-e, nem, sötét, nehéz titok. Ugy kellene, lenni, hogy johb lesz, inert a nagy vihar alatt meginognak és elsöprődnek a bűnök és lassan megjavul minden ember. Ha ugyan a nagy javulásban össze nem roppannak, mert nem lesz miért, liogy éhesek legyünk egymásra többé. iiiiiiiiniiiim A Royal Kávéházban ma este Batla Kálmán cigányzenekara muzsikál. Holnap este nagy tombola.