Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-06 / 99. szám

t DÉLMAGYARORSZÁG Í912. december 7. asszony nem fél többé az élettől és bátran ve­szi föl vele a harcot. A házasságot azonban mint két egyenjogú egyéniség viszonosságon alapuló szövetségét kell fölfogni. — Körül­belül ilyen a mai fiatalasszony Bandissin grófnő szerint, — Betört egy leány. Fájdalmas, bántó szenzáció jár Szabadkán szájról-szájra. Még szerdán este társasvacsorára ment a leányá­val. Éjfél után tértek liaza s akkor megle­petve látták, liogy előszobájuk ajtaja tárva­nyitva s az ajtó egyik üvegtáblája be van törve. Odabenn még nagyobb meglepetés. A szobában minden össze-vissza dobálva s vé­gül kiderült, hogy a pénzesfiókból 2400 ko­rona hiányzik. A csendőrség nekilátott a nyomozásnak s ekkor jött a legnagyobb meg­lepetés. Letartóztattak két leányt erős gyanú alatt. Egyikük Gombos Ilona, aki tanítónő­képzőt végzett. Eleinte mind a ketten tilta­koztak a vád ellen, de olyan bizonyítékokat szegeztek nekik, hogy Gombos Ilona végül megtört és a következő vallomást tette: — Este hét órakor, amikor Deákék hazul­ról eltávoztak, átmásztam a kerítésen. Be­törtem az előszoba ablakát, az ablakon be­nyúlva, a zárat félretoltam és az előszobán át a hálószobáim mentem, akol egyenesen a pénzesfiókhoz tartottam. Előkerestem a fiók ículcsát, mert tudtam, liogy hol tartják és kinyitottam a fiókot, ahonnan mindent kipak­koltam és ugyanazon az utón, amelyen jöt­tem, visszamentem. Otthon mindent elmond­tam Mária húgomnak. A szomorú vallomás véget ért, s a sze­rencsétlen leányt a csendőrség bekísérte a zentai járásbíróság fogházába. — A kifosztott sertéskereskedő. Liszka Samu szarvasi sertéskereskedő a vasúton uta­zott Budapestre. Tápiószecső és Nagykáta kö­zött észrevette, hogy tárcája, amelyben 14.080 korona volt, eltűnt. Budapestre érve, jelen­tést tett a rendőrségnék. A nyomozás azonnal széles mederben megindult. Eddig csak auy­nyit derítettek ki, hogy a lopást Hoffmann Ede 32 éves fizetőpincér, Hoffmann Lajos 30 éves pincér, Hoffmann Sándor pincér és Sztro­kár István utazó zsebtolvajok követték el. Hoffmann Edét letartóztatták, a többi meg­szökött. — Oroszlán Pali. Ezt a nevet valamikor rettegve tisztelte Somogy, Zala és Veszprém, mert Oroszlán Pali betyár volt a Rózsa Sán­dor bandájában. Száz csendőr kereste az öt­venes években s a betyár mogyorófapálcá­val ment be a veszprémmegyei Szentgálra, az anyjához. Nem ismertek rá a csendőrök. Végül mégis hurokra került, s negyvenegy évig raboskodott Illaván. Megtanulta a sza­bóságot, hat évig a fegyház irodájában dol­gozott, s most szép uri ruhában, hatvanöt­éves fővel hazakerült Szentgálra, ő az utol­só, aki még él Rózsa Sándor betyárbandá­jából. — Kifosztott katonai pénztár. Greén Nándor, aradi tb. főkapitány ismét zseniális munkát végzett most, amikor egy országosan körözött banktisztviselőt elfogott, aki egy katonai pénztárt kirabolt. Az elfogott betörő — aki ellen még más súlyos gyanú alapján tovább folyik a vizsgálat — Kishonthy Béla 22 éves banktisztviselő, katonaszökevény, előkelő rimaszombati család sarja. A meg­tévedt fiatalember a losonci cs. és kir. 25. gyalogezred pótkezelő zászlóaljának pénz­tárát törte fel s onnét 5780 korona pénzt lo­pott el másodmagával. Társát, aki Aradról megszökött, nyomozza a rendőrség. A bűneset részleteiről tudósítónk a kö­vetkezőket jelenti: November 9-én egy 6zolid külsejű, ele­gáns, úrias fiatalember jelenít meg a Szabad­ság-tér 9. számú házban s a második emele­ten levő, kiadó bútorozott szoba iránt ér­deklődött. A fiatalembernek megmutatták a szobát, amelyet az negyven korona havi bér­ért azonnal ki is vett s még aznap egy nagy ntibőrönddel be is költözködött a hónapos szobába. A házmesterné járt fel takarítani az uj szobaurnak, aki a bejelentőlapra a kö­vetkező nevet irta: Ruttkai-Rácskay Vilmos, banktisztviselő és joghallgató. Ruttkai Rácskay, az uj szobaúr világfi­hoz illő életmódot folytatott garzon lakásán, melyben gyakran megífordultiak fiatal höl­gyek, sőt többször tea-zsurökat is rendezett. A rendőrség előtt éppen mulatósai révén tűnt fel gyanúsnak Ruttkay-Rácskay, akinek beje­lentő-lapján a két munkakör — banktisztvi­selő és joghallgató — is érthetetlennek lát­szott. A fiatalembert azután a rendőrségre kisérte egy detektív és megkezdődött a ki­hallgatás. Mivel zavaros feleleteket adott a különben önérzetes ifjú, a lakására vitték, hol házkutatást tartottak. Kiderült, hogy ál­neveit használt ós az igazi neve: Kishonthy Béla. Ez a név nem volt ismeretlen hangzású a bűnügyi osztályban, mint „országosan kö­rözött." A körözés szerint Kishonthy Béla volt banktisztviselő, rimaszombati születésű, 22 éves, rimaszombati gyógyszerész fia, ka­tonaszökevény. 1912. október 25-én éjjel Lo­soncon a 25. gyalogezred pótkezelőzászlóaljá­nak hivatalos helyiségében a vasszekrényt feltörte s onnét 5780 korona készpénzt lopott el, amiért a miskolci cs. és kir. helyőrségi biróság országszerte körözte, A személyleírás is teljesen illett a magát Ruttkai-Rácskay Vilmosnak nevező fiatalemberre, aíki az első kihallgatáskor nyomatékkal hangoztatta, hogy katona még nem volt, mert két soro­záson is szolgálatra alkalmatlannak találták. Greén főkapitány ezután már meg volt. győ­ződve arról, hogy a kihallgatott fiatalember hamis nevet mondott s az elfogott nem más, mint Kishonthy Béla katonaszökevény, a lo­sonci katonai pénztár betörője. A detektívek a lakásán alapos kutatás rendeztek. Két ru­hásszekrényből sorra kiszedt ék a szobaúr ele­gáns öltönyeit ós fehérneműit. A ruhák kö­zött volt egy vadonatúj honrvédhadniagyi egyenruha, melyről az ifjú azt állította, hogy egy hadnagy barátja zálogban hagyta nála. A fehérnemüek között elrejtve egymásután kerültek elő a 10, 20, 50 és 100 koronás bank­jegyek, harisnyába kötve pedig arany, ezüst és nikkel pénzdarabokat találtak. Az össze­számlált pénz összege 2287 koronát tett ki. Lefoglalták azonkívül a detektívek a fiatal­ember levelezését és egyéb Írásait, mely jó nagy csomóban volt fölhalmozva a szekrény alján. A detektívek ezután kocsira ültették a fiatalembert s visszakísérték a főkapitányság­ra, ahol újra Greén Nándor elé állították, A főkapitány azzal fogadta az ál Ruttkai-Ráos­kayt, hogy eléje helyezte a miákolci helyőr­ségi hadbíróság körözőlevelét s szemébe mondta a gyanúsított valódi névéi. — Céltalan dolog tovább tagadnia, ön a körözött Kishonthy Béla katoszökevény, aki a losonci katonai pénztárt kifosztotta. A fiatalember kevés gondolkodás után megadóan válaszolta: — Nem tagadom. Ezután részletes vallomást tett, amely­nek során elmondta, hogy7 a betörést nem egyedül követte el, hanem Gala Ágoston ne­vű társával, akivel együtt jött a lopás után Losoncról Aradra. Barátja az Andrássy-tér 33. sz. alatt lakott egy Mándoky Stefánia nevii aradi leánny7al, de ezek ketten egy hét­tel ezelőtt eltűntek Aradról, s most nem tud­ja, hogy liol vannak. — Apa és fiu. Megdöbbentő az a csa­ládi tragédia, amelyet Keszthelyről jelent tudósítónk: Nasch Tamás angol származású erdész ittasan jött haza és a feleségével, aki ezért szemrehány ásókat tett neki, összeve­szett. Tizennyolcéves fia anyjának fogta a pártját, ami annyira indulatba hozta Nasolit, hogy lekapta válláról sörétre töltött fegyve­rét s először a feleségére s azután a fiára lőtt. A sörét az asszony arcát roncsolta szét a fiú­nak pedig a combjába fúródott. A fiúnak volt azonban még ereje, lekapott a fegyver­tartóról egy revolvert ós mielőtt apja foly­tathatta volna véres munkáját, háromszor apjára lőtt, aki eszméletlenül esett össze. A sebesült asszony a közelben levő téglagyárba vánszorgott, onnan értesítették a hatóságot. Nasch Tamást, akinek sérülése elég súlyos, letartóztatták és beszállították, feleségét és fiát súlyos sérüléseikkel otthon ápolják. — Holnap ... Ezzel a cimmel közöltük azt az aradi jelentést, amely egy pancsovai szerb papnaik letartóztatásáról és egy Ternes­várott szolgáló szerb katonának agyonlöve­téséről szólt. Megjegyeztük, hogy7 a jelentés hihetetlenül hangzik. Kételkedésünket iga­zolja a Temesvári Hirlap-nák ma érkezett száma, melyben Silhavszky ezredes, a hete­dik hadtest vezérkari főnöke a leghatározot­tabban kijelenti, hogy az aradi hir nem mon­dott igazat, — Ha egy katonát agyonlövetnek, mond­ta a vezérkari főnök, azt nem lehet titokban tartani és nem is volna semmi értelme. A vezérkari főnök nyilatkozott a Temes­várott megjelenő Délmagyarországi Köz­löny-ben is. Ebben a nyilatkozatában a többi közt ezt mondja: — Abszolúte nem felel meg a valóságnak az a hir, amely a főbelövetésről szól. Tisztá­ra véletlen dolog, liogy azt a katonát ép ak­kor tartóztatták le, amikor ki lett vezényelve a puskaportoronyhoz és az a deliktum, amely a letartózatást eredményezte, távolról sincs összefüggésben sem a puskaportoronnyal, sem az az ellen tervezett merénylettel. — Borzalmak a belgrádi várban. Zimonyból jelentik: A belgrádi várban jelen­leg 2200 török és albán hadifogoly sínylődik. A szerncsétleneknek nagyon sokat kell szen­vedniük. Egy ma szabadon bocsátott maga­sabbrangu török katonatiszt, ki eddig a többi foglyokkal sínylődött, borzasztó dolgokat mesélt a szerbek embertelen bánásmódjáról. Silány, élvezhetetlen eledeleket kapnak, ned­ves, hideg barlangokban vannak, puszta föl­dön fekiisznek, takarókat nem kapnak és nem fűtenek az odúkban; nagyon sokan meg­betegednek és naponta több haláleset is fordul elő közöttük. — Kelet Népe. A dr, Halmay Elemér és Cserna Andor szerkesztésében megjelenő „Kelet Népe" novemberi kettős száma fel­öleli a keleti események minden diplomáciai, politikai és gazdasági aktualitását. Egyéb­ként is gazdag tartalmú a vaskos füzet, a melynek jelentősebb cikkei a következők: Széljegyzetek (Oh, messieurs, arrétez vous pour un instant"... Az „osztrák" diplomá­cia. A demokrata elnök. Bánffy Dezső napló­ja. Újságírók és kiadók. A kormánybiztos mandátuma. V. b. t. t.) — Informátor: Bal­kán dráma vagy Európai dráma. — Dr. Pro­hászka Ottokár: Az egyház demokráciája. — Cserna Andor: A balkán háború psyoholo­giája. — Török Gyula: Albert mester utja. (Dürer ur jegyzeteiből.) — Sasvári Ármin: Gazdasági jövőnk a Balkánon. — Dr. Nobel Jenő: Egy király élete és halála. — Dr. K. M.: A börze. — A nagybankok. — A nagy­vállalatok. — Az uzsora. — A főváros gaz­dasági ügyei. — Az autótaxi. — Picadilly és társai. — A Margitsziget panamája. — A. A.: Drámai szinpadok. — Bálint Lajos: Dalcrose. — Cserna Andor: Utazás az Opera körül. — Cs. A.: Három festő meg egy szob­rász. — Jack: Nekrolog egy karmesterről. — Eusebius: Művészeti razzia a Tisza Kál­mán-téren. — Jack: „Der gutsitzende Frack". — Cs. A.: Kettős kiállítás. — Jack: Zenész­kongresszus. — Florestan: Fedák Sári. — A „Kelet Népe" szerkesztősége és kiadóhiva­tala Budapest, V., Lipót-körut 27. szám alatt van. A „Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Kiadótulajdonos ÍJ. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305. I

Next

/
Thumbnails
Contents