Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-06 / 98. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 4. A képviselőház ülése. — Újra leleplezték a koalíciót! — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéknek a kivételes törvényjavaslatok ellen megindított akciója a mai nappal az ellenzék részére igen szégyenletes és kinos fordulatot vett, ameny­nyiben aktaszerüleg beigazolódott a kisebb­ségnek, különösen pedig ir.niszterviselt ve­zéreinek furcsa igazmondása, "ég ma dél­előtt is Apponyi Albert és Zichy -Madár gróf volt koalíciós miniszterek kereken letagad­ták, hogy az ő kormányuk a jelenleg elő­terjesztett kivételes törvényjavaslathoz ha­sonlót minisztertanácsban tárgyalt volna, dél­után pedig a „Pester Lloyd" esti lapjában ismerteti a koalíciós kormány 1909. március 22-én tartott minisztertanácsát, amelyben ugy Apponyi Albert gróf, mint Zichy Aladár jelen voltak. Ebben a minisztertanácsban a koalíciós kormány egy olyan törvényjavas­latot fogadott el, amely minden fontos részé­ben egyezik azzal a kivételes törvényjavas­lattal, melyet a Lukács-kormány előterjesz­tett, sőt sok tekintetben sokkal súlyosabban belenyúlt a közszabadságokba és sokkal drasztikusabban korlátozta a köz- és magán­jogokat. Wekerle Sándor miniszterelnök a minisztertanács jegyzőkönyvének feljegyzése szerint részletesen ismertette a törvényjavas­latot és felhatalmazást kért, hogy előzetes szentesítésre a koronának terjessze. A mi­nisztertanács egyhangúlag hozzájárult az indítványhoz és a jegyzőkönyvet valamennyi jelenlevő miniszter aláirta. Az esti órákban az összes politikai kö­rökben erről a sajtóközleményről folyt a szó és mindenütt nagy felháborodással nyilat­koztak az ellenzék képmutatásáról. Emellett a sajtópublikáció mellett sem szorult azonban háttérbe Beöthy László ke­reskedelmi miniszternek mai nagyszabású egy órás beszéde, mely felölelte tárcájának főképen szociális és közlekedésügyi nagy­arányú működését és az ügyekben való ritka Vendémiaire. Irta: Biró Lajos. Szük, sötét és rózsaszagu lakás a Temple­ban. Az egész lakás két szoba. Az egyik szoba sarkában összekuporodva, csöndesen és óvatosan egy szőke kis fiu játszik néhány ladarabbal. A kis fiu sápadt, mert hetek óta még az udvarra sem szabad kimennie. Ját­szótársa nincs. Valahonnan néhány gyalult fadarabot kapargált elő, a fadarabokat össze­rakosgatja és szétszedi, házat épit belőlük és valami furcsa kocsit rak össze, a házat lerombolja, a kocsit pedig lassan csúsztatja előre és olyan hanggal kiséri, amilyennel Versaillesben a lovászok a négyfogatú hin­tók lovait ineginditották. A lakás ajtaja ki­nyilik és belép rajta a varga. Egy félpercig nézi a kis fiút, azután csattanó, harsány han­gon oidit egyet. A varga: Kápet! A kis fiu (megrezzenve ejti el fadarab­jait, a sápadt arca a szörnyű rémülettől még fehérebbre válik, elbűvölten, az ijedtségtől megdermedten néz hátra és nem tud moz­dulni). A varga (gyönyörködik a maga hatal­mában, kéjeleg abban a rémületben, amelyet okozott, ma általában jó napja van, nagyon hatalmasnak érzi magát, elégedett az élettel, sok vért látott és sok bort ivott): Kápet!... Kápet!... mi a kötelességed? A kis fiu (fölugrik, odamegy a varga elé, kihúzza magát és feszes, katonás állásba he­lyezkedik). A varga (leül, elégedetten bólint, moso­lyogva nézi a kis fiút); Jól van, Kápet. elmélyedése és rendkivüli szakértelme a Há­zat a leglelkesebb tetszésnyilvánításokra ra­gadta. A beszédet olyképen jellemzik a nem­zeti munkapárt körében, hogy Beöthy evvel Hieronymi méltó utódjának mutatkozott, ami bizonyára a legnagyobb dicséretszámba megy. Igen jó hatást tett, hogy a miniszter Heltai előadó szakavatottságának teljes honorálása mellett is melegen és határozottan védelmé­be vette a magyar vasutak és a magyar posta intézményét, melyeiknek üdvös iejlődését tagadásba venni valóban nem is lehet. A mai ülésről ez a tudósítás szól. A képviselőház ülése háromnegyed 11 óra után kezdődött. Előzőleg Tisza István liosz szasan tárgyalt a folyosón Várady Zsig­monddal. Tisza István gróf elinök először jelenté­seket tett, azután megállapította, hogy Szentiványi Árpád és több képviselő, akik az összeférhetetlenségi bizottság tagjai, még ma sem tették le az esküt. Felhívta őket, liogy jelenjenek meg a Ház előtt és tegyék le a szokásos esküt. Darrai Fülöp terjesztette be ezután az igazságügyi bizottság jelentését a háború ese­tén való kivételes intézkedésekről szóló tör­vényjavaslatról. Tisza indítványára a Ház kimondta a sürgősséget. Rakovszky Iván a képviselőházi őrség felállításáról szóló bizottsági jelentést ter­jesztette be. Az elnök javaslatára kimondot­ta a Ház, hogy a jelentést kinyomatja, szét­osztatja és majd napirendre tűzi. A Ház harmadik olvasásban elfogad­ta a hadi szolgáltatásról és lószolgáltatásról szóló törvényjavaslatokát, valamint az ujon­eozási és nyugdijjavaslatokat. Ezután foly­tatták a költségvetés tárgyalását. A kereskedelmi tárcánál Heltai Ferenc előadó tegnapelőtti beszédének egy ténybeli tévedését akarja helyreigazítani. Azt mondot­ta akkor, liogy a Máv., mivel nagyobb meny­nyiségre hirdetett pályázatot, minit amennyi­re szükség volt, mesterségesen megdrágítot­ta a talpfaárakat. Ezzel szemben a valóság az, hogy az 19013-ra a Máv. nagyobb meny­nyiséget szerzett be, mint amennyire pályá­zatot hirdetett. Cserny Károly az iparfejlesztésről és az A kis fiu (mereven áll, csak a szeme ki­séri rémült várakozással a varga kezét). A varga: Kápet! — hány pofont kaptál tegnap? A kis fiu: Kilencet. A varga: Tegnapelőtt? A kis fiu: Tizet. A varga: Harmadnapja? A kis fiu: A vesszővel kaptam. A varga: Hányat? A kis fiu: Húszat. A varga: Miért? A kis fiu: Mert nem tudtam, hogy előtte való nap hány pofont kaptam megérdemelt büntetés gyanánt. A varga: Ugy van, Kápet és mert nem tudtad, milyen nap volt. Jó francia polgár­nak kötelessége tudni, milyen napot ir bele az egy és oszthatatlan köztársaság a világ­történelembe. Milyen nap van ma? A kis fiu: A második év vendemaire ha­vának huszonnegyedik napja. A varga: Nagyon jól van, Kápet. Hát vendemiaire huszonnegyedike? (Nevet.) Na­gyon jó. Jegyezd meg ezt a dicsőséges napot, Kápet. Hogy jobban megjegyezd ... A kis fiu (feszesen álló sovány teste ön­kéntelenül megrázkódik, a szeme tágra nyí­lik a rémülettől). A varga (nevet): Hahó, félsz, Kápet... Gyávák vagytok mind, annyi bizonyos. Nem szerettek meghalni. Féltek az ütéstől, pedig az ütés nevel belőletek jó polgárokat a köz­társaság számára... A kis fiu (rémülten nézi a varga mozdu­latait). állami kedvezményekről szólott és helytele­nítette az iparkisérleti állomások összponto­sítását. Szóvátette még a teknikai muzeuui elhainyagolt voltát is. A tételt megszavazza. Hegedűs Kálmán: Heltai Ferenc igen kegyetlen kritikát mondott a postásokról. De helyteleníti, liogy a posta állapotaiért nem a kereskedelmi minisztert tette felelőssé. Az előadó adatni a régebbi időkre vonatkoztak, arra az időre, amelyért a letűnt államfér­fiak a felelősek, akik most különböző ürü­gyek alatt távolmaradnak a képviselőházból és szolidaritást vállalnak a sipolókkal és á trombífálókkal. Jobban tennék, ha idejönné­nek és itt vállalnák a felelősséget azokért a terhes szerződésekért, amelyeket az illetékes férfiak az ő parancsaikra kötöttek meg. Hol vannak ők? Felkiáltások: A kávéházban! Hegedűs Kálmán: Mindenféle ürügyek alatt távol vannak. Ezután arról beszélt, hogy a munkásügyi bizottságot szociálpoli­tikai bizottsággá kellene átalakítani. Beöthy László kereskedelmi miniszter mindenekelőtt kijelenti, liogy nem hive az állami szocializmusnak. (Helyeslés.) Egészsé­ges szociális politika csak egy lehet, mely nem akar mindent az állam fönbatósága és. irányítása alá helyezni, hanem az önerők fej­lesztését tiizi ki célul. Nemcsak drágaság ne­hezítette meg az utóbbi időkben a megélhe­tést, hanem az igények rohamos növekedése. (Igaz!) A szociális bajokon segit első sorban a családi pótlék, melynek megteremtésével ércnél maradandóbb emléket állított magá­nak a miniszterelnök. (Éljenzés.) A vizi utak­ra nézve fontosnak tartja a csatornázást. A vízi utak forgalmát lebetően a főváros felé irányítja. Már elkészült a kereskedelmi ki­kötő terve is. A hajóutakról beszélt azután. Az államvasutak teljesitő képességét is fej­lesztette. Heltai Ferenc előadónak a postáról és vasútról mondott kritikáját az előadó egyéni véleményének tekinti. — Nem azonosítom magam azzal — úgy­mond a miniszter — és remélem, hogy az előadó ur is csak saját nézetét óhajtotta ki­fejezésre juttatni. Heltai Ferenc: Természetesen! Beöthy László: Nem azonosítják magu­kat a bizottságok sem Heltai fölfogásával. A vasúti és postaszemélyzet kitűnően működik, nehéz szolgálatot teljesít. Ha vannak is hi­bák, azok az igények emelkedésével következ­A varga: Kilencet kaptál tegnap? És teg­napelőtt tizet? Hát ide figyelj, Kápet: ma nem kapsz egyet sem. Egyetlenegyet sem kapsz ma, egyetlenegyet sem, ezt a dicsősé­ges napot másképen tesszük emlékezetessé a számodra. A kis fai (kipirul az örömtől, de még gya­nakszik). A varga: Hogy hivták az apádat? A kis fiu: Kápet Lajos. A varga: Ci devant? ... A kis fiu: Ci devant: XVI. Lajos, Fran­ciaország királya. A varga: Mikor fejezték le? A kis fiu: A második év pluviose havá­nak második napján. A varga: Mi volt a bűne? A kis fiu: Ellensége volt a francia nép­nek és konspirált az arisztokratákkal és a köztársaság ellenségeivel. A varga: Mi volt az anyád biine? A kis fiu: Konspirált a köztársaság el­lenségeivel és erkölcstelen életet élt. A varga: Ugy van, Kápet. Ide hallgass. Tudod még, mi az a guillotine? A kis fiu: Igen. A varga: Mi az? A kis fiu: Lefejezőgép a köztársaság el­lenségei számára. A varga: Nagyon jól van, Kápet. Ki ke­rül a guillotinera? A kis fiu: A francia nép minden ellen­sége. A varga: Nagyon jól van, Kápet. Mi volt az anyád bűne? A kis fiu: Ellensége volt a francia nép­nek és erkölcstelen életet élt.

Next

/
Thumbnails
Contents