Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-06 / 98. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Ki adóhivatal Kárász-utca egész évre . K 24-- félévre.... K 12-egész évre . K28- félévre.,.. K 14 — Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1912. I. évfolyam 98. szám. Péntek, december 6. Külpolitika és belügyek. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház alelnökével, Jankovich Béla titkos tanácsossal való beszélgetés következik alább. Jankovich a junius negyedike óta lefolyt események egyik erős gerincű intézője és a külpolitikai bonyodalmak beavatott ismerője. Módjában van tehát érdekes és hiteles dolgokat mondani, amint mond is bőven annak a beszélgetésnek során, amelyet egyik fővárosi lap munkatársával folytatott. Jankovich nagyérdekü nyilatkozatait a kérdéses budapesti lappal egyidőben közli a Délmagyarország is. A képviselőház alelnöke a háborút ép a hatalmak erőviszonyainál és temészetes féltékenységénél fogva elkerülhetőnek mondja. Nyilatkozik a belpolitikai helyzetről és nyilatkozatában különösen az ellenzék találhat értékes adatokat további magatartását illetőleg. Végül a háború esetére való kivételes intézkedésekről mond olyan dolgokat Jankovich, aminőknek ellenkezőjét csak pártérdek mondathat. A képviselőház alelnökével való nagyérdekü beszélgetés a kérdések és feleletek sorrendjében következik. 4— Mi a véleménye Excellenciádnak a balkán bonyodalmakról és ezzel kapcsolatban a monarchia külpolitikájáról? —- Én tegnap érkeztem haza Bécsből, ahol diplomata-jelölteket cenzuráltam a keleti akadémián a közgazdaságtanból, Wickenburg Márk grófot helyettesitettem. A bécsi diplomáciai körökkel való érintkezésem megerősített már idehaza barátaim körében hangoztatott meggyőződésemben: nem lesz háború. És pedig azért, mert Oroszország nem fog sikra szállani Szerbia érdekében. Anglia ugyanis nem engedi. Mert ha Oroszország győzne az osztrákmagyar-német párbajban, akkor fölvetné a Dardanellák kérdését, ami Angliának kellemetlen; viszont ha a szövetségesek levernék Oroszországot, akkor Németország hatalma növekednék meg. A londoni Times egyébként nemrégiben szakavatott katonai tollból eredő cikkben kimutatta, hogy az orosz haderő jelentékenyen inferiorisabb a monarchiáénál és hogy Oroszország kockázatos vállalkozásba fog, ha Szerbia hepciáskodásait fegyveresen támogatni szándékoznék. — Ha tehát Excellenciád vélekedése szerint háború nem fenyegeti a monarchiát: mikor lehetséges az oly kívánatos és általánosan áhitozott parlamenti békét helyreállítani? — Ez tisztára csak az ellenzéktől függ. A házelnökség és a munkapárt minden tagja őszintén kívánja a békét. És ez tárgyi alapon könnyen létesíthető is. Az ellenzéknek azonban ki kell kapcsolni a személyi követeléseket. A munkapárt túlnyomó többsége megingathatlanul áll ezen elhatározása mellett. A Lukács-kormány letéteményese a korona és a parlamenti többség rendületlen bizalmának s nem egy oka van a föltevésre, hogy a választópolgárság többségének is. Hozzáteszem, hogy viszont a nem választó közvélemény bizalma, nagy imponáló erejű lelkesedése eddig sem nyilvánult meg az ellenzék melt 11 "í; lett... — Miképp véli Excellenciád mégis érthetőnek a normális parlamenti tárgyalási rend helyreállítását, különös tekintettel arra, hogy az ellenzék azt mondja, hogy soha és semmiféle föltételek mellett Lukácscsal és Tiszával többé szóba nem áll? — Ha az ellenzék ezt az elhatározását mee nem változtatja, akkor a munkapárt továbbra is egymagában teljesíteni fogja mig csak az ellenzék nem veszi elő a jobbik csak az ellenzék nem veszi elő a jobbik eszét, avagy az ellenzéki választók képviselőiket kötelességük teljesítésére nem fogják rászorítani. Én a junius 4-i események bekövetkezését előre láttam. Tudtam, hogy minden hatalmi kérdést csak erőhatalommal lehet megoldani. A parlamenti — mondjuk — erőszakot nem Lukács miniszterelnök csinálta, hanem a munkapárt túlnyomó többségnek akaratelhatározása. Én több izben figyelmeztettem a kormányt, hogy szétrobbantja a munkapártot, ha engedékenységet tanusit az obstrukcióval szemben. Az én tervem az volt, hogy a Kossuth- és a néppárt bevonásával izoláljuk az obstruktorokat és törjük le őket. De mikor ez irányban tapogatództam és puhatolództam az ellenzék vezetőpolitikusainál: eljárásom sikertelen maradt és ezért tervem keresztülvitelét feladtam. Azon az emlékezetes hétfői napon azután csoportosan fölkerestek engem munkapárti képviselők és arra kértek, hogy azonnal keressem föl Lukács miniszterelnököt és tudassam vele megmásíthatatlan elhatározásukat, hogy az esetben, ha még egyszer tárgyalásokba bocsátkozik az ellenzékkel, ők otthagyják a képviselőházat, sőt ki fognak lépni a pártból. Én ezek után rögtön fölkerestem a miniszterelnököt és közöltem vele megbizóim követelését. Lukács László erre megígérte nekem, hogy azonnal megszakítja a béketárgyalásokat az ellenzékkel. ' j ^*•' — Az ekként mutatkozó két mereven ellentétes és áthidalhatatlannak látszó álláspont mellett miként véli Excellenciád mégis megoldhatónak a parlamenti válságot? — Erre — őszintén mondva — nem tudok önnek felelni. Annyi bizonyos, hogy a munkapárt tovább fog haladni a megkezdett uton. Ebben megerősíti az a tapasztalás, hogy a közvélemény tiltakozása, az úgynevezett „nemzeti ellentállás" megszűnt. Ezt még annak idején maga a koalíció, a „nemzeti hősök" irtották ki. Az 1910-iki képviselőválasztások egész nyilvánvalóan revidiálták a nemzetnek 1905iki választási Ítéletét Tisza István gróf fölött. Ez ma már kétségtelen tény és erről személyesen meggyőződtem Hont vármegyében, ahol a nemzeti ellentállás idején „darabontnak" voltam kikiáltva és 1910. évben mégis túlnyomó többséggel lettem képviselővé megválasztva. És ez igy van az egész országban. A közvélemény az ellenzéki kerületekben is nagyrészt fásult, közömbös és elernyedt. A munkapártnak tehát a vázolt helyzetben mi oka sem lehet, hogy eddig követett magatartását és taktikáját megváltoztassa. — Mi a véleménye Excellenciádnak az ellenzék felzúdulásáról a kivételes háborús 'javaslatok miatt? — Már emiitett bécsi kirándulásom okán még eddig nem foglalkozhattam ezekkel a javaslatokkal. De az ellenzék felháborodását nem tartom indokoltnak azért, mert a kormány csak végső állami szükség esetén szándékozik élni a jogosítványaival; de másrészt az ellenzék legnagyobb részének módjában áll aggályait a parlamentben kifejteni és előadni. Éljen tehát az alkalommal, hogy a rendes parlamenti tárgyalások fonalait ismét fölvehesse.