Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-04 / 96. szám

2 szenzáció, részben /mert egy mozgósítás milliókat, talán milliárdokat jelent azoknak, akik a háborus-párt önérzetes nevét viselik s csak legvégül azért, mert a balkáni népeknek Oroszország a patrónusa. Ma vagy holnap? — ,de sürgősen! Ezt az üzenetet kapta meg a világ most, Németország részéről. És voltaképen Oroszországnak szól az üzenet. Kurta az izenet. Olyan, aminőt Attila küldött a byzanci császár követével a byzanci császárnak s amely izenet hangzott ekként: „Mondd meg a te uradnak: készítsen sátort, mert Attila jön". Beethmann Hollweg német birodalmi kancellár izenete ez: Ha azonban szövetségeseink érdekeik érvényesítésénél harmadik oldalról megtámadtatnának, akkor, hiven szövetségi kötelességünkhöz szilárdan és elszántan mellé fogunk állani. Beethmann Hollweg rácsapott a német birodalom erős kardjára, amely ma még hüvelyben van s Oroszországon múlik, hogy ott maradjon-e, vagy az ő testén próbálják ki a kard élességét. — Magyar nyilatkozat. Berlinből jeléntik: A Tagblatt budapesti fudósitója közli azt a beszélgetést, amelyet Jeszenszky államtitkárral folytatott. Az államtitkár a többi közt ezt mondta: — Ezelőtt öt nappal Magyarországon nagyon harcias kedvünk volt, de tegnap óta elhúzódnak a felhők s az égboltozat ma már sokkal derűsebb. A szerb kormány nyilatkozata, hogy békés megegyezést akar és a bécsi orosz nagykövetnek az ottani külügyi hivatalban tett látogatása örvendetes módon fogja megváltoztatni Oroszország álláspontját. Reméljük, hogy minden békésen fog elsimulni. ilyenkor megnedvesedett a szeme. Ha azonban elgondolta, hogy a fia, ha életben maradt volna, ma már katonasorban volna, akkor rémiilet fogta el. Ugy érezte magát, mint az elfáradt vándormadár az óceán fölött. Tétován csapong ide-oda, keres egy helyet, ahol megpihenhetne, de csak a szürke, örökké hullámzó vizsivatagot látja. A társaság? A társaságot, ahol egykor annyi diadalt szerzett, most már nem szerette. Idegen, ellenséges erők kerekedtek föléje. Honnan is vette magát mostanában az a sok Salome-mosolyu, keskeny csipöjü nő, akik ész nélkül cigarettáznak és akiknek szoknyája oly művészileg csavarodott a lábszárukra? Azok vallást csináltak a saját tolakodó ifjúságukból. Ellenük ő nem tudott, nem is akart harcolni. Csak nézte őket édes és szelid mosolyával az ajkán, mérhetetlen keserűségével a szivében. A férfiakat, az egészeket és igaziakat a Salomék kesernyék cinizmusa érdekelte, az ő cukros mosolya csak az éretlen suhancokat vonzotta. Séta közben ,félig lehunyta a szemét, mint az álmos macska. A múltra gondolt. Egy titkozatos és végzetes óra jutott eszébe, mikor az örökké szelíden mosolygó aszszonynak boszorkányszárnya nőtt és szilaj lendülettel, a félelemtől reszketve és halálos veszedelemben gyönyörködve, elrepült a bűnös rengetegbe, ahol vörös tüzek lobogtak az éjszakában. Csodálatos és nagyszerű, liogy azokról a dolgokról sohasem tudódott ki semmi. De aztán elhessegette magától ezeket az emlékeket. Nem, a boszorkánykaland vége mindig mocsok és fájdalom volt. Zavartalan élvezettel egyikre sem tudott visszagondolni. DÉLMAGYARORSZAG A képviselőház ülése. — Lukács a belügyi problémákról. — (Saját tudósítónktól.) Lukács László miniszterelnök ma a belügyi kérdésekről beszédet mondott, melyben néhány igen fontos problémáról tett nyilatkozatot. Közigazgatásunk modernizálásának kérdése már régóta aktuálissá vált. Ez alkalommal Návay Lajos vetette a vitába a kérdést, melyhez Nyegre László és Lukács György is hozzászólottak. A miniszterelnök ma határozottan kijelentette, hogy a közigazgatás államosításának problémájához most már hozzá kell maja nyúlni, annál inkább, mivel az uj választójog végrehajtásával kapcsolatban feltétlenül szükséges lesz közigazgatásunk rendezése is. Igen jelentős a miniszterelnöknek az a kijelentése is, hogy az országos betegápolási pótadó kulcsának fölemelését a hangoztatott aggályok folytán mégegyszer megfogja a kormány fontolni és reméli, hogy néhány nap alatt kedvező megoldást talál. Nagy örömet fog kelteni széles körökben a kormányeinöknek az a további nyilatkozata, hogy a községi jegyzők anyagi helyzetének javitására a minisztérium sürgősen gyűjti az adatokat és hogy a kormány a jegyzői állásokat szerves összefüggésbe akarja hozni a közigazgatás magasabb fokozataival és igy a jegyzők bizonyos előlépésére nyilik majd kilátás. Mindezeket a nyilatkozatokat a képviselőház igen nagy helyesléssel fogadta. A Ház üléséről ezekben számolunk be: Hetven képviselő volt a Házban, amikor Tisza István fél 11 után megnyitotta az ülést. Nagy feltűnést keltett, hogy Kelemen Samu bejött a Házba, felkereste a jobboldali folyosót és ott munkapárti képviselőkkel konferált. Mielőtt hozzáfogtak volna a költségvetés letárgyalásához, Kenedi G., a mentelmi bizottság előadója tett jelentést Szkicsák Ferenc, Juriga Nándor, Schmidt Károly és Désy Zoltán mentelmi ügyeiről. A bizottság javasolta, liogy Lukács Lászlónak, Désy Zoltán elMikor még egészen kicsi leány volt, iskolás gyermek, nagyon szerette az őszt. Az ő őszi mámorának akkor valami igen együgyű oka volt. Egyik vidéki nagybácsija, egy vén különc, minden október elején elhozta kishugainak a diótermését. Minden gyermek egy véka diót kapott. Talán nem is szerették a diót olyan nagyon, de az öreg olyan fontoskodó áhitattal osztotta szét közöttük ajándékát, mintha a maharadzsák gyöngyeit hozná nekik. A kisleányok pedig nyáron át gyakran epekedve gondoltak az őszi ködre, csak jönne már az október,- hogy diót kapjunk! Talán az igénytelenség az ősz titka? • Az asszony a parton sétált. Később makacsul kopogó lépéseket hallott a háta mögött. Nem fordult vissza, de azért mégis megismerte azt, aki nyomon követte. Borotvált, fehérképü, kissé hórihorgas ifjú ember volt. A szája olyan nagy és szögletes volt, mint a diótörő, az arcán a gyávaság és az elbizakadottság kifejezése fiit. Nagyon különös szabású felöltőt viselt, ti nagy lábán gamásni fehérlett. Egyik ismerős család fia volt. A fiu, aki olyan mohó szernmei nézte az aszszonyt, mint az iskolás gyerek a cukrossüteményt, láthatólag nagy lelki tusát vivott magában, hogy meg merje-e szólítani. Az asszony egyszerre valami édes, biztató melegséget érzett a szivében. Az imént már kissé fásult volt a hosszú sétától, de most kiegyenesedett és a régi iskola ruganyos lépteivel kezdett járni. Később megállott és az ö bevált édes és szelid mosolyával fordult az ifjú felé: — Csqk nem fél tőlem, Lala? 1912. december 4. len indított rágalmazás! pőrében a Ház adja ki Désyt a bíróságnak. Simon elemér a véderő-bizottság nevében a szombaton előterjesztett háborús javaslatokról tett jelentés. A Ház elhatározta, hogy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény javaslatot sürgősen — a költségvetési vita megszakítósával — fogja letárgyalni. Most áttérnek a napirendre, a belügyi tárca költségvetésére. Vermes Zoltán a jegyzők érdekéhen szólalt fel. Az uj adótörvény — mondta — sok munkát ró a jegyzőkre. Ezért megérdemelnének egy kis külön díjazást. Szentpáli István és Nyegre László a városok hathatósabb segélyezését ás a betegápolási adó leszállítását kérték. Nyegre László szerint a közigazgatás általános reformja immár nem odázható el. Lukács György és Pál Alfréd rövid felszólalása után az elnök a vitát bezárta. Lukács László miniszterelnök válaszolt ezután a felszólalásokra. Elismeri, hogy a felszólalásokban sok igazság van. Nem fog polemizálni, hanem nyíltan kijelenti, hogy sok hibát reparálni kell. Giesweinnek a szegény- és csavargó-ügy rendezésére vonatkozó határozati javaslatát elfogadja. Elismeri, liogy a városok segélyezésére vonatkozó kívánságok bizonyos mértékig jogosultak. Általánosságban nem Ígérheti meg a hathatósabb támogatást, de egyes speciális eseteket honorálni fog. A jegyzők anyagi helyzetének javítását ő is szükségesnek tartja, de a megoldás — főleg financiális szempontok miatt -— nagyon nehéz. Gyűjti a szükséges adatokat, hogy a jegyzők fizetési igényeit mielőbb igazságosan megoldhassa. Kilátásba helyezi, hogy érdemes és kiváló jegyzőknek magasabb adminisztratív szerephez fog juttatni. A betegápolási adót azért kellett emelni, mert a. belegápolási költségek nagy mértékben emelkedtek és sok uj terhet rútak az államra. Sok a panasz, hogy az uj adótörvény nagyon sújtja az adózókat. Elismeri, hogy az uj törvény a nagy jövedelemmel birókat jobban fogja megterhelni, de viszont a kis exisztenciák terhe csökkenni fog. Ez volt a törvény intenciója. ígéri, hogy a községek vagyonkezelését lelkiismeretesen meg fogja vizsgáltatni. Amikor a választói jogról szóló törvény megalkottatik, azt hiszi, ezt a tényt kapcsolatba kell hozni a közigazgatás államosításának kérdésével is. Ezt az állaim érdeke megköveteli. Kéri a költségvetés elfogadását. (Helyeslés.) A Ház ezután általánosságban és részleteiben is megszavazta a belügyi tárca költségvetését. Ezután következett a kereskedelmi tárca költségvetésén ek tárgy a 1 ása. Az elnök jelentette, hogy a tárgyalás ideje alatt Stetina József államtitkár is jelen lesz, hogy az esetleg szükséges fölvilágositásokat megadja. Heltai Ferenc előadó arra hivatkozik, hogy aggasztó mértékben megnövekedett költségvetéssel állunk szemben; még sohasem volt arra eset, hogy mint most egyszerre 122 millió koronával növekedett volna a kereskedelmi tárca költségvetése. Szükségesnek tartaná, liogy azt az útépítési akciót, melyet a Tisza-kormány 1904-ben megkezdett, energikusan folytassa a kormány. Szóváteszi a postaintézmény szervezeti fogyatkozását s a visszaesést, mely az intézmény teljesítőképességében mutatkozik. Csakis a legsötétebb Balkán-államokban, mutatkoznak e téren hasonló állapotok, mint nálunk. Sajnos, az államvasutakról sem mondhat jobb kritikát. A vasutak igazgatóságának minden igyekezete odairányul most, hogy beigazolja a koalició alatt kötött gyalázatos talpfaszerződós hasznosságát. Az idei szénbeszerzés dolga is kihívja a legsúlyosabb Ítéletet. December hónapra halasztani a. vasutak szénszükségletének beszerzését, a legnagyobb lelkiismeretlenség az állammal szemben. Heltai beszéde után az ülés véget ért.