Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-04 / 96. szám

1012 december 4. DÉLMAGYARORSZÁO 3 Szerbiában fölülkerekedett a katonai párt! — Pasics kormánya békét akar, de a had­ügyminiszter a monarchia ellen szervez­kedik. ­(Saját tudósít ónktól.) Bécsből jelen­tik: A Südslavische Correspondetiz tudó­sítója jelenti Belgrádból, hogy a szerb hadügyminisztérium három hét óta olyan intézkedéseket tesz, amelyek homlokegye­nest ellenkeznék a külügyminisztérium megnyugtató, békés jelentéseivel. A had­ügyminisztérium fegyvereket vásárol, csa­patokat szervez és uj hadosztályakat állit föl, éppen ugy, mint az annexiós válság idején. A hadsereg háborúra való beren­dezése ugyanazon terv szerint történik három hét óta, amint azt Putnik hadügy­miniszter az annexió idején elkészítette. Az a körülmény, hogy a szerb kormány békés húrokat penget és mérsékelt hangú nyilatkozatokat tesz közzé a lapokban a szerb követelésekről s ezzel szemben Szer­bia háborús készülődéseiről, mégis nap­nap után érkeznek hirek — ez a körül­mény azt bizonyítja, hogy a katonai párt föléje kerekedett a kormánynak és ugy lát­szik, agitációját nem is hagyja abba addig, amig a helyzet a végsőkig ki nem élesedik a monarchia és Szerbia között. A prizrendi konzul ügyében Bécsből a következőket jelentik: A külügyminisz­térium mindeddig azért nem közölte még Edl jelentését, mert súlyt helyez arra, hogy Edl Prizrendben is alapos vizsgála­tot tartson s emiatt a prizrendi konzul ügyét a külügyminisztérium csak akkor fogja nyilvánosságra hozni, ha Edl Bécs­ben megtette szóbeli jelentését. Világszerte óriási feltűnést kelt a né­met kancellár beszéde. Csak közvetlenül a háború küszöbén szokás ilyen hangon beszélni. Ha egy olyan nagyhatalom fő-fő minisztere, mint Németország, szükségét látja annak, hogy a világ nagy nyilvános­sága előtt minden kétséget kizáróan nyi­latkozzék teljes harci készségéről, egy bi­zonyos eshetőséggel szemben: akkor ezzel nyilvánvalóvá teszi mindenki előtt, hogy közeli lehet az ultima ráció, a háborús ve­szedelem pillanata. Mégis ezzel a beszédével a német kancellár nem a háborút, hanem a béke ügyét akarta szolgálni s kétségkívül szol­gálatot is tett a béke érdekének. Az angol lapoknak az a véleménye, hogy Beethmann-Hollweg beszéde meg­erősíti a béke reményét, de valójában még nem lehet tudni, hogy megteszi-e hatását ott (Szerbiában és Oroszországban), ahol a háború tüzét szítják és a háború fegyve­reit kovácsolják. De a legrövidebb idő alatt, mondhatni: rövid napokon belül, tisztázódni kell a helyzetnek. Egy állam sem elég gazdag manapság arra, hogy a készülődés költségeit és a bizonytalanság tömérdek kárát sokáig elviselhesse. Albán köszönet Berch­toldnak. Bécs, december 3. A Politische Corres­pondenz jelenti, hogy Francesco Mungő, az olaszországi albánok központi komitéjének *elnöke a következő táviratot intézte Berch­told gróf külügyminiszterhez: •r— Az olaszországi albánok, akik ün­nepi gyűlésre jöttek össze, köszönetet mon­danak az osztrák-magyar kormánynak, amiért országuk függetlenségét előmozdí­totta és ebben a függetlenségében a népjog győzelmét, a balkáni béke és a nemzetközi egyensúly zálogát látják. Kesereg Pasics sajtója. Belgrád, december 3. A félhivatalos Tri­buna az Európaszerte észlelhető katonai ké­szülődésekről irván, azon kesereg, hogy Oroszország újra cserben hagyja a szerbe­ket. Szerbia ehez az eljáráshoz már, hozzá van szokva. Valószínűleg csak tréfa volt az orosz mozgósítás, de az ilyen tréfákat nem szeretik mindenhol és különösen nem ott, a hol azt, akivel játszottak, még ki is gúnyol­ják. A román trónörökös Vil­mos császárnál. Berlin, december 3. A román trónörökös Brüsszelből visszautazva, ahol részt vett a flandriai grófnő temetésén, ma délelőtt Ber­linbe érkezett. A pályaudvaron való fogadta­tás nem volt tervbe véve. A trónörökös rö­viddel megérkezése után Potsdamba megy a császárhoz. Berlini tartózkodása két-három napra fog terjedni. Miután a trónörökös fő­felügyelője a román hadseregnek, a mai kö­rülmények között sürgős dolga volna haza­térni. Ha mindazonáltal néhány napot Ber­linben tölt, ez a tény önmagában eleget mond. Oroszország szenet vásárol. Pétervár, december 3. A kereskedelmi miniszter elnöklésével tartott konferencián a miniszter kijelentette, hogy tekintettel a szén­hiányra. szükséges lesz a jövő esztendőben tizenöt-huszonöt millió pud szenet a külföl­dön beszerezni. Henrik herceg Londonban. London, december 3. Hir szerint Henrik porosz herceg teljesen magánjellegű látoga­tásra ideérkezett. A német nagykövet a her­ceg tiszteletére szerdán valószínűleg dezső­nét ad a Carlton-szállóban. Hiu remények. Belgrád, december 3. A szerb kormány abban reménykedik, hogy az összes vitás kérdéseket csak a Törökországgal való béke megkötése után fogják a napirendre kitűzni, miután jelenleg egyáltalán nincs semmi ok nyugtalanságra. Olaszország a szerbek ellen. Róma, december 3. A durazzói olasz is­koláknak a szerbek által való megszállása nem valami nagyjelentőségű dolog, bár az udvariasság arra indíthatta volna Szerbiát, hogy tartózkodjék ettől a lépéstől. Olasz­ország szilárdan megmarad álláspontja mel­lett, mely szerint az albán területnek a szö­vetséges hadseregek által való okkiiDációját ideiglenes katonai intézkedésnek tekinti, a mely azonban egyáltalában nem prejudikál­hat a megszállott területek végleges sorsá­nak, ami a háború után rendeztetni fog. (Tri­buna.) Bojkott a monarchia ellen. Prága, december 3. A Pravo Lidu bel­grádi levelezőjének jelentése szerint az ot­tani szerb kereskedők szövetséget alakítot­tak, amelynek a tagjai kötelezték magukat arra, hogy Ausztriában vagy Magyarország­ban többé semmiféle árut nem vásárolnak. A liga minden tagjával tízezer dinárról szóló váltót írattak alá, mely azonnal esedékessé válik, mihelyst az illető fogadalmát meg­szegi. Tisza István gróf a házszabályrevizióról. (Saját tudósítónktól.) A „Budapesti Tu­dósító" Tisza István gróf következő nyilat­kozatát közli: A „Magyar Hirlap" tegnap esti számá­ban Farkasházy Zsigmond volt képviselő ur foglalkozik a koaliciós házszabályrevizió tör­ténetére vonatkozó közleményemmel és azt állítja, hogy nem áll, mintha az akkori kisebb­ség a házszabály szigorítást á limine vissza­utasította volna s hogy néhány nappal a ja­nuár 21-iki eredménytelen konferencia után Wekerle miniszterelnök oly konferenciára hivta meg a kisebbséget, amelyen minden párt csak három-három taggal volt képvi­selve s ezen a szó helyes értelmében vett pártközi tanácskozáson a házszabály revíziót minden részletében letárgyalták. Ezután el­ismeri Farkasházy ur, hogy obstrukció tört ki a házszabályjavaslattal szemben, állitása szerint azonban ezt az obstrukciót nem tör­ték le, hanem a tett koncessziók és módosí­tások megnyugtató hatása alatt fokozatosan alábbhagyott. Ezekkel az állításokkal szem­ben a „Budapesti Hirlap" 1908-iki évfolya­mából konstatálom, hogy 1908. január 22-én Justh Gyula a következő kijelentést tette: A tegnapi, értekezleten semmi határo­zat nem hozatott. Mikor azokból a fölszó­falásokból, amelyek a kisebbség részéről történtek, meggyőződtem, hogy a kisebb­ség á limine elutasítja a házszabályreviziót és tárgyalni sem hajlandó, kijelentettem, hogy nagy sajnálatomra konstatálható, hogy a megegyezés lehetősége a pártközi konferencián ki van zárva. Ennélfogva megköszönve a szives megjelenést, a párt­közi konferenciát befejezettnek nyilvání­tottam. Konstatálom továbbá, hogy ettől fogva egészen február f9-éig nincs nyoma az el­lenzékkel való érintkezésnek. Február 19-én tartatott meg a Farkasházy ur által is emii­tett konferencia, amely azonban nem volt pártközi konferencia, mert azon az ellenzék három pártja köziil csakis a balpárt vett részt. A konferencia eredményéről az abban részt vett balpárti képviselők pártjuknak egy értekezletén számoltak be, amely értekezlet­ről a következő hivatalos közlést adták ki: A 48-as ellenzéki képviselők ma este hét órakor a Brisztol-száililóban értekez­letre gyűltek egybe, amelyen a pártközi tanácskozáson részt vett képviselők refe­ráltak a tanácskozás állásáról. A jelen volt ellenzéki képviselők egyhangúan megálla­podtak abban, hogy a házszabályrevizió kérdésében ragaszkodnak korábbi határo­zatukhoz, amely szerint minden házsza­bályreviziót elleneznek és a mostani par­lamentet az általános választói jogra vo­natkozó törvény megalkotása előtt arra jo­gosultnak el nem ismerik, a házszabály­módositás ellen pedig a legenergikusabb harcot fogják indítani. Végül megjegyzem, hogy a részletes vi­ta során elfogadott módositások tudvale­vően a többség kebelében való aggodalmak eloszlatása céljából fogadtattak el s annak, hogy azok az obstrukció elhagyására indí­tották volna az ellenzéket, annál kevésbé van nyoma, mert épen a részletes vitánál történt a tömeges módositások beadásában rejlő obstrukciós kísérlet s csak a házszabályok­nak az az interpretációja törte le az obstruk­ciót, amelynek segítségével a Ház az összes háromszáztizenhét módosítást egyetlen egy szavazással intézte el. Azt hiszem, ezzel si­került a tényállást minden kételyt kizáróan megállapítani. Tisza István. — A nemzeti mánkapárt értekezlete. Budapestről jelentik: Az országos nemzeti munkapárt ma este hat órakor Dániel Gábor báró elnöklésével ülést tartott, amelyen Si­mon Sándor előadó ismertette Hazai Samu báró honvédelmi miniszternek a hadi szol­gáltatásról és a hadi járómüvekről szóló tör­vényjavaslatait A párt tagjai a javaslatokat vita nélkül elfogadták.

Next

/
Thumbnails
Contents