Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-04 / 96. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kla dó hivatal Kárász-utca egész évre . K 24-— félévre.... K 12-— egész évre . K28-— félévre.... K 14-— r íaa cs • Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — negyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Kiadóhlvatali-telefonj: [305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kladó;telefonjaj: 581. Szeqed, 1912. I. évfolyam 96. szám. Szerda, december 4. Ma vagy holnap. A belpolitikai kérdést e pillanatban bátran ki is kapcsolhatjuk, mert hiszen azt minden magyar ember érzi, hogy mit jelent a Balkán-népek le nem tompított győzelmi mámora délvidéki nemzetiségeinkre való hatásában. Nemcsak a magyarországi, de a monarchia összes szláv népei kissé hamar árulták el fölajzott törekvéseiket, ahhoz, hogy ne legyünk tisztában vele, hogy mire számithatunk. És ha ezt a belső folyamatot egész perspektívájában szemügyre vesszük, képzelhető-e, hogy az a háború, amely most egész rémségével olyan kozvetetlenül fenyeget bennünket, hosszú időre elhalasztható volna? Itt a balkáni népek fejlődő faji érdeke áll szemben KözépEurópa konzervatív politikájával és politikai beosztásával s ezt a harcot meg kell vivni, ha ma nem, hát holnap! És ha a mérleget fölállítjuk, azt kell látnunk, hogy az a nagy kérdés, amely egész Európa diplomáciájának üstjében sistereg, ebben az alternatívában zsugorodik össze: ma vagy holnap? Már most hogyari állunk ebből a szempontból? A harminc éve tartó fegyverkezés a teherbiróképesség legvégső határát is meghaladta. Ha azelőtt milliókba számítottunk, ma milliárdokba számítunk. Minden év, talán minden hónap ujitásokat hoz a hadfölszerelés terén és tizenkétezer teher automobil megrendfelése csak porMintha cselló sima. A hegedűn két húr van csupán És hogy pengetem lassan, halkan. Felsírnak ugyanegy pillanatban; Csak néha búgnak egymásután. Bíbor-tüzü őszi alkonyat, Aranysárga levélkoronák; Kikericsek, őszi ibolyák, Meghallgatják búcsúdalomat. A legnagyobb s a legmélyebb Hangú húrom maradt meg épen; A két véglet: a való élet. Nagy szomorúságok s mélységek Peremén hirtelen nyílt rósza: Kacagás és nevető ének. ZIPSER JÁNOS. ' _ Ősz a városban. Irta: Herczeg Ferenc. Az égen októberi felhők lógnak, a város fekete a nedvességtől. A budai part sárguló fáiról néha lekoppan egy vadgesztenye, estében lever még néhányat, azután négy-öt barna kis labda ugrál szanaszét a vizes aszfalton. A néptelen parton egy lefátyolozott no sétál. A határozott mozdulatain látszik, hogy nem kedvtelésből, hanem kötelességből jár, talán orvosi rendeletre, szem lehet ahoz képest, amit talán egy ujabb háborús veszedelem esetén sürgősen be kell majd szerezni. Az annexiós mozgósitás egy negyed milliárdba került, a mostai készülődések ára.kiszámithatatlán. Honnan kerül elő ez a pénz? A tulcsigázott, kiszipolyozott polgári vagyon nem hordja ezeket a kamatokat. Hogy a tőkét emésztjük, az már ma kétségtelen. Az ipar és kereskedelem pang, a polgárság fizetőképessége olyannyira leszállott, hogy kisiparosok tiz koronás követeléseket nem tudnak behajtani. A fogyasztóképesség nemcsak a nagy drágaság miatt, hanem a kereslethiány miatt is megcsappant. A háztartások ezrei küzdenek a be nem vallott válsággal, amely összeomlással fenyegeti a meleg tűzhelyeket, a nemzeti gazdaság, gerincét. Pénz hijján a vállalkozás nem tud megélni. Az építkezések szünetelnek s két év múlva drágább lesz a lakás, mint ma; az építkezéssel kapcsolatos vállalkozás megfeneklett. A kiviteli kereskedelem minden oldalról meg van bénítva, bizonytalanság, uj viszonyok, pénzhiány, a vagyon féltése a kereskedelem életereit köti le. Meddig bírjuk ki ezt az állapotot és kibirunk-e a hamuval takaródzó parázs kilobbanásakor egy ujabb mozgósítást vagy háborút?! De mindezeken kivül hogyan is vagyunk a nemzetközi kapcsolatok dolgában? Nyilvánvaló, hogy Németország nem látja elérkezettnek az európai háború ideElső tekintetre feltűnően szép és előkelő külsejű nő. A hozzáértő azonban hamar tisztában van vele, hogy a régebbi évjáratokból való. Az arca ugyan rózsás a fátyol alatt, de a mosolya, ez az édes és alamuszi Nitouchemosoly, ma már divatját multa, mint a vaníliás krém. Bár drágán és Ízlésesen öltözködik, a ruházkodásában is van valami öntudatlan elmaradottság. Ez nem a jövő esztendő divatja, hanem az elmúlt évé. Ez az aszszony makacsul ragaszkodik bizonyos vonalokhoz és színeikhez, amelyekről azt hiszi, hogy fiatalítják. A szeme pedig, a szomorúan kereső, tétován lobogó szeme, nem igen illik a cukros mosolyához. * Az iszaposan kavargó folyóvíz fölött jár és a jövőn gondolkozik. Azaz dehogy is gondolkozik, csak hirtelen világosság támadt körülötte és ő káprázó szemmel látja, hogy minden máskép van, mint azelőtt volt. Egy hideg szélroham elkapta a férfihüség minden pelyhét, most kétségbeesetten szégyenkezik a kopasz szára. Mi jöhet még? A fonnyadás, a pusztulás. Mert ihiába áltatná magát, most már ő is tudja, amit mindenki tud: itt az öregség. Van ennek egy biztos jele: a férfiak, az egészek, az igaziak, azok, akik neki tetszenek, valami furcsa, bajtársias bizalmat mutatnak, iránta, mintha nem is vennék aszszonyszámba. Megcsodálják a fiatalos külsejét és nem is sejtik, hogy a csodálkozájét és szivesen várna vele addig, amig a most békésen szunnyadó Franciaország vagy Anglia provokálja a döntést. Ámde semmi kétség az iránt, hogy Németország, jóllehet a békét keresi, a szó legigazibb értelmében és föntartás nélkül szolidáris a hármas-szövetség többi tagjával Olaszországnak velünk közös érdeke Albánia függetlensége és a szerbeknek az albán partokról való visszaszorítása. Románia mellettünk áll és a Balkán-szövetség bontó munkája még nem tudta szaturálni a román közvéleményt azzal a téves hittel, hogy Romániának a Balkán-szövetségben volna a helye's ezért Erdélyt kapná ajándékba — Péter királytól és Nikitától. Ellenben a hármas entente kevésbé szolidáris. Franciaország rossz szemmel nézi a Balkán-követelődzéseket és Oroszország kétes szereplését egyaránt. Nem csoda, a tőkepénzes konzervatív és Franciaországnak Oroszországban és. a Balkánon egyaránt nagy tőkekövetelései vannak. Anglia igen boldog volna, ha Oroszországot, amely igen kényelmetlenül kihasználta az angol szövetséget, megverné valaki; benne van a keze,a japán-kinai mozgolódásban is. Anglia és Oroszország Perzsiában szöveséges ellenfelek, a Dardanelláknál tradiciós gyűlölettel állanak egymással szemben. Oroszország azonban mozgósít, részben, mert az orosz-japán háború költségei sincsenek még teljes tisztaságukban elszámolva s igy jó egy kis uj suk lealázza és elszomorítja az asszonyt. És van még egy biztos jele: az éretlen suhancok lobogó szemmel fordulnak utána. » Kell valaminek lennie, valami meleg, színes és édes meglepetésnek, ami még rá várakozik. Ha nincs ilyesmi, akkor az élete nem volt egyéb, mint becsapás, rossz tréfa. A vallás? Nem, erről nem szeret beszélni. Eljár ugyan a templomba, hogy hízelgő macskaként eldormogja imádságát, az asszonyi bűnöket, mosolyogva megbocsátó jó Isten előtt, de a gondolat, hogy egyszer talán szemben kell állania a rettenetes és titokzatos igazsággal, elszomorítja és megfélemlíti. Nem, erről nem szeret beszélni. A család, az ura? Hiszen az ura derék ember volt, de alapjában véve mindig idegen maradt hozzá. Azelőtt, régebben, titokban siirün töprengett azon, hogyan is volna, ha az ura meghalna ... A világért sem kívánta a halálát — hogy is kívánta volna, hiszen ő jó asszony volt! — csak számolt azzal a lehetőséggel is. És keményen meg is pirongatta önmagát, amiért érdekesnek, sőt irigylésreméltónak találta a fiatal özvegy helyzetét. De az régen volt. Ma már tudta, hogy alig érhetné nagyobb baj, mintha elvesztené az urát. Mert az érett korú özvegyasszony egy csöppet sem érdekes, még kevésbé irigylésreméltó. Gyermeke csak egy volt, az is halva született. Olykor epekedve gondolt rá és