Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 25 színház, művészet Szinházi műsor: SZERDA d. u.: Asszonyfaló, operett. SZERDA este: Limonádé ezredes, operett. CSÜTÖRTÖK: d. n.: Aranyember, dráma. CSÜTÖRTÖK este: Éva, operett. PÉNTEK: A farkas, vigjáték. SZOMBAT: Válás után, vigjáték. VASÁRNAP d. u.: Denevér, operett. VASÁRNAP este: Ingyenélők, népszínmű. HÉTFŐ: Cigány szerelem, operett. KEDD: Newyork szépe, operett. Este fél liét órai kezdettel. * Egy kritikus. A Vígszínház legutóbbi preiniérjen a fölvonásokban kedves ünneplés játszódott le s nem a függöny mögött, hanem a függöny előtt. Ült a tizedik, vagy hanyadik sorban egy ur, akit sorra kerestek föl a kritikusok, színészek, a rendes premiérlátogatók, az a publikum, mely mindenütt ott van, amely Budapest müvész-publikumát teszi. Az iidvözdött, akinek most szerepe ellenére hajlongania kellett, Rothauser Miksa, azaz Ruttkay György volt, a Pester Lloyd jeles szinházi kritikusa, aki hosszú betegsége után most ült bele először helyére. Egy biztos itéletii, súlyos szavú kritikus, akit mindenki szeret. Ritka jelenség a szinházi események zajlásában. * A farkas — Bécsben. A Burgtheaterban tegnap este volt Molnár Ferenc ragyogó vígjátékának, A farka-s-nak, a bemutatója. S Bécs legelőkelőbb publikuma, — ott volt Ferenc Ferdinánd és felesége is — azzal a jóleső örömimel engedte át magát Molnár bűvös mesterségü játékának, amellyel a magyar publikum Budapesten vagy Szegeden. Ez a siker, a bécsi siker kétségtelenül értékesebb és többet jelent a szerző számára. Idehaza valami szeretetteljes, bodoló elfogultság bókol Molnár előtt, de a bécsi kritika ment az ilyes elfogultságtól. A Burgtheaterben európai premierje volt A farkasnak, most már me bet diadalmas hódító útjára. A bécsi lapok egyértelmüilejg konstatálják, hogy ,a darab nagyon tetszett és általán szimpatikusán Írnak a magyar iró darabjáról. * Roland Ida — Pesten. A Deutsches Volkstheater szinlapjáról néz le most már mindennap a Zarin cime, mely a magyar Cárnőt, Biró Lajos és Lengyel Menyhért háromfölvonásos színmüvét jelenti. Mindazokat a kvalitásokat, amik a Cárnőben megvoltak, kihozta a darab'első külföldi előadása: a müncheni, amely Roland Idával a címszerepben páratlan sikert aratott. Igy vonult be a darab Bécsbe, ugyancsak Roland Idával s még a müncheninél is nagyobb sikerrel, ugy, hogy a Deutsches Volkstheater lemondott a repertoárról és egyfolytában játssza a Cárnőt, négy-öt nappal előre eladott házak mellett. A bécsi siker adta a gondolatot a Deutsches Volkstlieaternek, hogy Budapestre hozza Roland Idát és a német Cárnőt, valószínűleg a Magyar Szinház színpadjára. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Beszélgetés egy öngyilkosjelölttel (Saját tudósítónktól.) Csillag Jenő budapesti bankhivatalnok vasárnap délután Szegeden, a Bristol-szállóban igolyót röpített a szivébe ós nyomban meghalt. Az esetről beszámoltak a publikumnak az újságok és a tudósítás befejezéseül odacsapták, bogy „Tettének oka ismeretlen" vagy „Tettének oka életuntság" sőt „ szerelmi bánat." önök, hölgyeim és uraim, az olvasó rutinjával gyorsan átfutották a tudósítást, talán egy csöppet meg is sajnálták a „szegény fiu"-t é-s aztán ideges türelmetlenséggel lapoztak tovább az újságban, amig aztán végre megállapították, hogy „nagyszerű, a színészek szilveszteri-mulatságot rendeznek a Tiszában." Bocsánatot kérek, ha egy kissé visszaélek a türelmükkel és az öngyilkos bankbivatálnok temetése napján nem két szürke mondattal irok kisérő-zenét a szerencsétlen fiatalember # i rbas zá 1,1 ás áiho z, hanem .elmondok egyet-jmiást, aírní, lugyt. igondollom, nemcsak nekem, de az olasómak is érdekes. E sorok írója iskolatársa volt az öngyilkosnak. Okos, intelligens fiúnak ismertük Csillag Jenőt és szerettük. Talentumos, vidám fiu volt, jó barát, kitűnő tanuló, egyik vezető harcosa a diák-mozgalmaknak. Jóvérű jászberényi gyerek, sóikat elszórakoztunk eredeti ötletein. 1910-ben érettségizett, utána fölment Budapestre, a Magyar Általános Hitelbank tisztviselőjének. A fővárosban a szülői házban lakott, az édes atyja, aki kereskedő, a kedvéért megtelepedett Budapesten. Amióta elhagyta az iskolát, nem kaptunk liirt felőle. Gondoltuk, jó megy Pesten a sora, okos fiu, talán hamarosan szép karriert csinál. Szombaton este a. kávéházban olvastam újságot, hirtelen megzavar valaki: -— Szervusz! — mondja. Kissé barátságtalanul fölnéztem, de abban a minutában derűsé változott az arcom. — Hogy vagy öreg! — 'örvendtem a váratlan viszontlátásnak. — Hát téged mi sors hozott ide? — Kőzzétek? mondta viccesen — a balsors! Vidáman eldiskur ál gátiu nk „régi (?) jó időkről" és aztán ráterelődött a beszéd a jelenre. Hogy vagyunk? Mit, csinálunk? Csillag barátom föltűnő cinizmussal beszélt minderről. Ugy tetszett, hogy pózol, játsza a blazirtat, akivel már alaposan kibabrált az élet. De a hangjában nem volt egy csöpp melankólia, még csak idegesen sem beszélt. Olyan vidám volt, mintha csak arról beszélne, bogy úszik a pénzben, semmi baja — gondja. És megdöbbentően sokat evett beszélgetés közben: nagy adag sonka, hemendeksz, kugler, fekete kávé. — Most kapsz tőlem egy csinos közhelyet: — évelődött a fin — „Szegények vagyunk, de jól élünk." Beszélgetés közben persze arra is sor került, hogy „megváltoztunk-e?" Már mint külsőben, növésben. Kénytelen voltam megállapítani, hogy a barátom egy centimétert sem nőtt, nem erősödött, az arcberendezóse pedig holmi züllésre következtetett. — Csillag, te züllesz! — róttam meg a fiút, — Eltaláltad. — Pedig te csöndes, szolid fin voltál. — Az. — No és? — Megváltoztam. — Rosszul tetted. — Talán . . . — Hát hogy történt meg veled ez a változás? — Nem valami bonyolult az eset. Belékerültem a pesti éjszakába, busz éves gyerekfejjel. Megismerkedtem egy züllött társasággal, az Eguátor-kávéliázl) an. Oda jártam éjjelente, Barátságot kötöttem a kávéssal, a kaszirnővel, még a pincérekkel ós a cigányokkal is. Törzsvendég voltam, reggel öt óra tájban befeküdtem a szeparéba, nyolc órakor fölkergetett a takarítónő, aztán besétáltam a bankba. Igy élek már hónapok óta. Haza csak ritkán járok. Teljesen kiestem már a családi életből. Mindezt pedig nem a szokásos nekibu.sulássál vagy elkeseredéssel mondta, hanem öntudatos élénkséggel és mint aki teljesen megelégedett a helyzettel. — Lapokat nem olvasol? — kérdeztem. — Nem. Az csak megzavarná az én szép kis ronda életemet, amelyet már egészen megszoktam, mint szegény ember a lóhúst. Este elváltunk, Csillag elment a színházba, a Farkas második előadására. Szinház után ujból találkoztunk a kávéházban, szakadatlan bőbeszédüsóggel beszélt a. darabról, közben pedig nagyokat evett. .Éjjel két óra tájban proponáltam, bogy menjünk már haza. Mutattam neki az órát: — Nézd, mingyárt két óra. — Ugyan kéijlek, bogy lehet ilyenkor megnézni az órát? Ki kíváncsi éjszaka az időre, Éjszaka azt várja az ember, bogy mikor lesz reggel, amikor már be kell menni az irodába. Végre három órakor hazavetődtünk. Csillag kigyalogolt a Bristolba és azzal búcsúzott, hogy holnap, azaz vasárnap találkozunk. Vasárnap este hat órakor a Szeged-álloinás perionján időztem, amikor hirtelen föltűnt, bogy Lengyel István rendőrbiztos egy idegen urnák mond valamit, aki sir. A következő pillanatban már világos volt előttem a jelenet. Az a síró ur Csillag Sándor kereskedő, a barátom édesatyja, aki a hat órás gyorssal érkezett Budapestről és a rendőrbiztos közölte vele, hogy a fia agyonlőtte magát. Együtt indultunk a városházára, ahol Sass Lajos ügyeletes rendőrtiszt kihallgatta a szerencsétlen embert. Képzelhető, bogy az eset mennyire meghatott. Tegnap örvendeztem a viszontlátásnak, ma már halott. Az életvidám fin — öngyilkos. És milyen megdöbbentő volt hallani az öngyilkosság körülményeit. Csillag még szombaton délután levelet art az édes atyjának, amelyben közölte, hogy öngyilkos lesz. Tehát amikor este a kávéilázban olyan eleven frisseséggel beszélgetett, akkor már határozott,.. Akkor már nagyon jól tudta, hogy mirevaló az a forgópisztoly a zsebében. És az a balálra szánt ember milyen kitartó türelemmel tudott beszélni közönséges, bagattel dolgokról, a legkevésbé sem volt kedvetlen vagy szórakozott. Olyan öntudatos határozottsággal beszélt, mint akit jó helyre sodort a sors forgószele. Milyen mérhetetlen erő, önmegtagadás, sőt hősies bátorság kellett ahoz a kényszerszituációboz. Megírta az öngyilkosságot bejelentő levelét, mint egy utalványt és aztán vidáman diskurált, a legcsekélyebb zavarodottság nélkül, elment a színházba. Fájdalmas dolog igy elgondolni, bogy akkor este nem a barátommal, hanem egy öngyilkosjelölttel beszéltem. ... És milyen szomorúan végződött a Csillag Jenő élete. Fiatalos erővel, ágaskadó ambícióval nyitott be az életbe és a bizonytalan nézgelődés közben olyan milieufbe jutott, amely gyorsan megölte. A tragédiája különben tipikusan kisvárosi: éjszakai kávéház, kaszirnő, aki reggelente hazakisérteti magát, cigányok, lumpolás, ellopott takarékkönyv, megcsömörlés, öngyilkosság. Veszedelmes az élet kezdése. Amikor az -ember megkapja az érettségi bizonyitványát, akkor szembenézhet százféle bajjal, futkoshat ide-oda és ba végre leküzdi a forrongó ambícióját, aminek alaposan alátüzeltek az iskolában és megalkudva az élettel, állást vállal, amilyen épen kínálkozik hamarjában, akkor már megszántotta -azt a mesgyét, amelyen holta napjáig bandukolhat. És ba szerencsétlen ugrással, fejveszetten, beszökik az éjszakába, ami -egy kezid-q emberkének annyi mindent kínál, jön a kaszirnő, vagy más valaki, a takarékkönyv, a forgópisztoly. Némelyik megmenekül, hogy bűnhődésül élete •delén marcangolja kénye-kedve szerint az élet, Csillag Jenő, szegény barátom, jobbnak találta, ha már most pontot tesz, a rosszul sikerült kezdés után. T. Gy. NEMENYINE FOG MÜ VESTE RMEí Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522! $91