Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

1912. december 22. DÉLMAGYARORSZAG 3. replésünk1 szálk^, s ajkík azt oly gyakran szeretik erős kritika tárgyává tenni. Az élet, legalább részben, kiragadta a nőt a családjából s ezzel együtt hivatását is uj problémák elé állította'. Ezeket a problémákat meg kell oldanunk. S ez a megoldás mi reánk nőkre vár. Ennek érdekében szükséges a nők társadalmi szervezkedése, a nők társadalmi térhódítása. A jótékonyság gyakorlásának s általában a karitatív munkásságnak ezentúl is a nő legszebb erényének kell maradnia. Emellett azonban korunkban a nők legIfontosalM) társadalmi feadata a nővédelem. Számos ága van ennek -s köre szinte kimeríthetetlen. Felöleli a nők vallás-erkölcsi, szellemi, anyagi és társadalmi érdekét egyaránt. A magára hagyatott kis gyermeknél indul meg ez a munka s a tehetetlen, elaggódott nőnél véződik. -Milyen nagy tér kínálkozik e két korhatár között a női társadalom munkássága részére, mennyi feladat ,vár e két időpont között nagyon is sokféle irányban megoldásra. A magyar nők társadalmi szervezkedése megindult ebben az irányiban. A lelkesedés, amely 'a. mozgalmat miegiinditc#aí, igaz ós őszinte. iS ha ehhez a lelkesedéshez még a kitartás is fog járulni, akkor az eredmény sem maradhat el. Ez az eredmény fogja azután igazolni, hogy társadalmi mozgalmunk nemcsak jogosult. íhánetm jeylben kötelességszerű is. • * * Isten segítségével s egy nemesszivii jóakarónk lelkes támogatásával feléyült a .Szegedi Katholikus Nővédő-Fgyosiilet első gyermekvédelmi intézménye — Napközi Otthona. Ezen intézményünk célja: megóvni a szülői felügyeletet és gondozást nélkülöző gyermekeket azoktól a veszélyektől, amelyek őket a szülők távollétében érhetik. Napközi Otthonunkat 1913. január 14-én tulajdon volt. Az élet szépségei iránt érzett forró szimpátia és a -munkánk sikerének reményéhez fűződő optimizmus oly erős bennünk, a természettudományok beható ismeretének perspektívája oly elragadó, hogy nincs jogunk kételkedni az értelem folytonos emelkedésében. Ebből folyói ag kizártnak tarthatjuk annak a lehetőségét, hogy emberi önzés és alacsony ösztönökből eredő erőszak gátat tudjon vetni a belátás nyomában fakadó uj viÉgalakulásnak. Az uj kor társadalma: a kollektiv társadalom. Égő sóvárgással fordul feléje a ma embere, kiriek szabad értelmét sivár anyagi kapzsiság meg nem bénította. A kor törekvéseinek harmóniájába egyfelől még belecsendül a szürkülő mult háborús zenéje, de másfelöl felhangzik egy zsolozsmaszerü kórus, mely beláthatatlan embertömegek életenergiájának halk és vidám felsikoltásaiból ered, mintha azt mondaná érces zengéssel: élni jó! Még alig maradt el a XIX. század, melynek derekán tudatossá vált az osztályküzdelem és kiderült, hogy nemcsak gazdasági termelés és fogyasztás, tehát örökös fölélés, anyagcsere, emberanyagváltozás van a világon, hanem korláttalan vagyonfelhahnozás is. A tőketömöriilés alig indult meg, már is megbontotta a gazdasági rendet. És megbontotta a társadalom összetételét is; szétosztotta a tömegeket és éles körömmel marta meg -azokat, akik a nincsetlenek osztályába kerültek, íme: hat évtized mu-lt el a kommunista kiáltvány óta és az a kultura, mely Európa nyugatát és az északi Amerikát egy nagy közösségbe vonja, már olyan világosan, mint egy nagy öntudat, csöndesen és kitartóan sóvárogja az ipari kapitalizmust felváltó tárnyitjuk meg is szeretettel fogadunk he abba minden gyermeket két éves korától hat éves koi'áig, akit szülője arra az időre, — amíg kenyér keresete távoltartja -családjától, gondjainkra biz. Naponkint — vasár- és ünnepnap kivételével — reggel '51/* órától este 7 óráig 60 gyermek nyerhet Napközi Otthonunkban elhelyezést, még -pedig ifin- -ós leánygyermek egyaránt, tekintet nélkül arra, hogy melyik vallásfelekezethez tartozik. -Kis védenceinkre nem-csak felügyelünk, hanem egyben gondoskoriunk foglalkoztatásukról, valamint élelmezésükről is. A teljesen szegény szülők gyermekei díjmentesen részesülnek ellátásban, a többi pedig napi 20 fillért fizet az élelmezésért. Na-pközi Otthonunk a Koronautca 18. szám alatt lévő szék-épületünk földszinti helyiségeiben van elhelyezve. Amidőn Napközi Otthonunkat rendeltetésének átadjuk, bizalommal fordulunk különösen városunk munkásosztályához, amelynek figyelmét, gyermek védelmi intézményünkre ezennel felhívjuk. -Ha az élet viszonyai nem engedik meg gyermekeik kellő gondozását és felügyeletét, bizzák a kisdedeket Napközi Otthonunk gondjaira, örömmel -és készséggel látjuk őket ott- s óvjuk -meg a veszélyektől és szerencsétlenségektől. Az édesanya iránt érzett mély szeretet -sugallta ia Napközi Otthonunk jószi-vü alapító jártak nemes -cselekedetét, a gyermekek iránti szeretet indította egyesüleünket ezen intézmény szervezésére, — ez a szeretet lesz az alapköve Napközi Otthonunk működésének és vezetésének is. Az uj horvát belügyi osztályfő. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Unkelhaasser Károly dr.-t, a horvát-szlavondalmát magyar királyi minisztérium miniszteri tanácsosát a horvát-szlavon-dal-mát királyi országos kormány belügyi osztályfőnökévé nevezte ki. sada-lnii termelést, szövetkezeti megoldást, kollektiv berendezkedést. Közeledik a társadalom inai rendjének válsága és vele a -konzervatív gondolkozásnak, önző vagyongyűjtésnek, a fényűző művészetnek válsága is. A válság várható lefolyását előre körvonalozni nem könnyű. A történelmi matrializmus alapvetői minden vizsgálatukban szigorúan tartózkodnak attól, hogy a tények összefüggésének és logikájának ismeretén tul spekulatív megállapításokhoz jussanak. Fényesen kifejtették -a destruktív szocializmus rendszerét, fölismerték a kor nagy fogékonyságát a forradalmi változás iránt, de a konstruktív munka irányát nem jelölték meg. Nem a távoli jövő költői rajzával akartak híveket szerezni, hanem harcosokat neveltek, kiknek a belátásszülte reformáló akarat volt a fegyverük. És igazuk volt. Ezzel a hűvös tudományossággal tartoztak -a materiális természettudományi gondolkozás korrektségének és -megerősítették -annak a meggyőződésnek a-lapjait, mely a -szociológia ismeretes eredményeihez vezetett. Ily módon alapvetőivé válták annak a később kiépített és egyetlen nagy bizonyossággá emelt gondolatnak, hogy a korlátlan individualizmus a gazdasági fejlődés folyamán szembetalálkozott a tömegek szociális érdekeivel és hogy ez a föltétlen oppozíció csakis az emberi önzés -részleges vereségével végződhetik. Ennyi az alap, melyre fölépítjük azt a hitet, hogy a művészet válság-a elkerülhetetlen. Mert a szépélvezés mai módjai az individuális gazdiaisági t-ermel-és körülményeihez tapadnak és velük együtt kell váítozniok. Időnkint féktelen szabadsággal hirdetik az alkotó egyéniségnek törvényeken és szokásjogon felülálló kiváltságos helyzet-ét; a müSorok a szegedi gyáripar fellendüléséről. (Saját tudósítónktól.) Szeged ipara nem épen büszkesége ennek a városnak. Az ipar fejlődésében nincs meg az a hatalmas lendület, mint a város nagyarányuságának a kibontakozásában. Az ipar csak kullog Szeged, a város fejlődése után, nincs benne semmi lüktető élet — vérszegény a mi iparunk. Az utóbbi tiz évben szint-e meg sem moccant Szeged ipara, nincs egy ujabb gyárkémény, alig akad nagyobbszabásu ipari vállalkozás. Hogy mi okozza ezt a sajnálatos pangást, arra vonatkozólag megkérdeztünk néhány szakembert. Mindegyik válasz abban do-mborodik ki, hogy a pénzkrizis áll útjába az ipar fejlődésének. A súlyos pénzválság pusztító járványa a közgazdasági életnek. Nemcsak az ipar, de a közgazdaság minden ága betege ennek a helyzetnek. Remélhető, hogy a pénzügyi viszonyok megjavulása után lendületet kap a satnyuló szegedi ipar. Mert Szegeden az ipar fejlődését minden előfeltétel biztositja. A város földrajzi f-ekváse rendkivül kedvező. A közlekedése elsőrangú, olcsó és jó viziutak állanak a rendelkezésére. A Maros szabályozásával még előnyösebb lesz a szállítás. Kiváló munkaerő kínálkozik az ipari vállalatok megalakulásához. A (mezőgazdaság virágzik, közvetlenül földolgozásra igen alkalmas nyersanyaghoz juthat az ipar. A hatóság magatartása — mondják sokan — az ipari vállalkozások alakulásával szemben nem a legbiztatóbb. Ennek első sorban az az oka, hogy a tanács más irányban lekötött. Nincs módjában a kérdés tanulmányozása. Ez az állapot pedig kerékkötője lehet az ipari fejlődésnek. Külön ügyosztályt kellene létesíteni az ipari ügyek és a városi vállalkozások intézésére, esetleg megbizni egy tanácsost az iparügyek referálásával. termékek magántulajdo , kapitálisok által szívatnak fel; a tömegek művészi, vagy esztétikai ,igényeivel senki sem törődik. Mind e jelenségeik azt mutatják, hogy akár szub jektive, akár objektive mérlegeljük a művészi ! teremtés mellékkörülményeit, minden embernek legegyénibb aíkaratmegnyilvá11itásáró 1 és élettevékenységéről van szó. E foglalkozási körnek tehát valahogyan át (kell idomulnia a kollektiv társadalmi rendhez, melynek művészete nem lehet olyan, mint a kapitalista társadalomé. A művészet ma ekszíkluziv életjelenség, de ősi emberi örömök kiapadhatatlan forrása i-s egyszersmin-t; a művészet az ember emberi -élete, a művészet mindenkié, művészi élvezet, akarat, törekvés nélkül értelmi érték nincs. Kétségtelenül meg fogja tehát találni az utat, mely közelebb viszi -a néptömegek lelkéhez. Amint a gazdasági jelenségeik vizsgálata arra tanít, hogy a magántulajdonjogi rend elfajulásai -a szövetkezeti alapon álló kollektiv -társadalom megalapozásához vezetnek, ugy kétségtelen, hogy a maga magáért való -művészet (l'art pour l'art), mely ma kizárólag a pénz- és idöfölösleggel rendelkező vagyonos osztályok fényiizési hajlamából -sarjazik, idővel mind általánosabb és mélyebb emberi szükségleteket fog kielégíteni. A müvé-szet szociális válságának eldönthető kérdései pedig azok lesznek, amelyek a m-üvészetnelk -a szociális életet élő ember lelki működéseire gyaaíorolt hatását, a művészi élvezetkörbe vont tömegeik értelmi és érzelmi nívójának emelkedését, végül az alkotó egyéniségeknek a szocializált társadalom termélési módjához való hozzáil-leszkedését fogják tárgyalni.