Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-24 / 113. szám

1912. december 22. DÉLMAGYARORSZAG 349. A gazdák és a balkáni vámpolitika (Saját tudósítónktól.) A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége vasárnap délelőtt tartotta meg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület székházának nagytermében XVII. nagygyűlését, melyen Bujanovics Sándor elnökölt és melyen a földmivelósügyi miniszter képviseletében Ottlyk István államtitkár, a pénzügyminisztérium részéről pedig Pap Mihály miniszteri tanácsos jelent meg. Belső ügyek elintézése után, mielőtt a napirend következő pontjára: állásfoglalás a balkáni államokkal szemben érvényesítendő vámpolitika tárgyában, áttértek, Ottlyk államtitkár szólált föl. A törvényjavaslat — mondta a többi közt — félreértésre és aggodalomra adott alkalmat. Teljes határozottsággal kijelenthetem ezen a gyűlésen, hogy e miatt a magyar gazdasági életet veszedelem nem fenyegeti. A törvényjavaslat ujat nem tartalmaz. Ennek nincs más célzata, mint az, hogy a szomszédságunkban végbemenő uj átalakulások fontos gazdasági érdekeink sérelme nélkül történjenek. Kétségtelen, hogy ez átalakulások következménye lesz az is, liogy érdekeinket megfelelő módon kell szabályozni. A kormány mindezekről éber érdeklődéssel gondoskodik. Nem fog tehát hozzájárulni semmiféle olyan módozathoz, mely érdekeinkre veszedelmet vagy sérelmet hozhatna. Ebben a tekintetben megnyugtathatom az érdekelteket. Az államtitkár ezután beszélt az Ausztriával való megállapodásoknak 1917-ben való lejáratáról és kijelentette, hogy ennek irányítására nézve a nemzet szabad rendelkező joga fönnáll. Ez elvek föntartása miatt szükséges volt, hogy a kormány fölhatalmazást kérjen, hogy a gazdasági politikai ügyekben az ország érdekeinek megfelelően történjenek intézkedések. Darányi Ignác megköszönte az államtitkárnak sok tekintetben megnyugtató nyilatkozatát, majd beterjesztette a következő határozati javaslatot: 1. A nagygyűlés elvárja és reméli, hogy a föllbatalmazási törvényjavaslat, illetve törvény nem egyengeti útját annak, hogy a közelebbről megkötött és 1917-ig érvényes szerb szerződés egyoldalúan a .mi kárunkra módosittassek és bogy a fölhatalmazási törvény ama rendelkezése alapján, hogy ,a létrehozandó ideiglenes megállapodások hatálya csak 1913. december 31-ig terjed, a háború veszedelemnek jegyében létrejött és békepoutozatokkal kapcsolatos egyezményekkel nem fog azon tul terjedően a parlament részére kényszerhelyzetet teremteni. 2. A nagygyűlés elvárja és reméli, hogy a .magyar mezőgazdaságnak és ezáltal Magyarországnak is az Ausztriával kötött kiegyezésben 1917-ig biztosított vámvédelem és állategészségügyi oltalom, melynek feltétele alatt fogadhattuk csak el a kiegyezést, ennek lejária előtt egyoldalúan és a bevégzett tények erejével nem fog csökkentetni és viszszacsináltatni, 3. Elvárja és reméli a nagygyűlés, hogy a balkáni élőállatbehozatal kérdése az említett törvényjavaslat alapján megindítandó tárgyalások körébe egyáltalán nem fog bevonatni. 4. Reméli ós elvárja a nagygyűlés, hogy az őrlési forgalomnak a kiegyezésben foglalt tilalma 1917-ig csorbítatlanul érvényben marad, s a (Vámtarifának legfőbb mezőgazdasági vivmányát képező minimális gabonavámok nem válnak illuzóriusokká. 5. Reméli és elvárja a. GEOSz nagygyűlése, hogy a külügyi politika nehézségeit és bonyodalmait nem kísérlik meg a magyar mezőgazdaság rovására és számlájára kiegyenlíteni, amely mezőgazdaság háború esetén különben is a legnagyobb áldozatot hozza. 6. A GEOSz nagygyűlése elhatározta, bogy a (Magyar Gazdaszövetséggel együttesen mezőgazdasági vámközéppontot állit föl s ennek sürgős föladatául nemcsak azt. .jelöli ki, hogy az 1917-en tul terjedő időre vám- ós állategészségügyi védelmünk érdekeit határozataink értelmében képviselje, hanem utasítja arra is, bogy az 1917-ig nekünk a kiegyezés és az azzal kapcsolatos egyezmények és szerződések által biztosított jogok sértetlen föntartáisán egész éberséggel őrködjék. • A határozati javaslatot egyhangúan elfogadták. Ezután az adókivetéssel foglalkozott a közgyűlés. BBBQBBBBBBBBBBBBBBBBBEQBSBBflflBBBBBBBBSDBlSSBtlBBBBBBBB Janky generális. — A volt szegedi honvédkerületi parancsnok. — Altábornagy és káplár. — A csendőrezredes közbelép. — Jelenet a helyettes főkapitány előtt. — (Saját tudósítónktól.) A minap történt. Egy szakasz honvéd vonult el a Tisza-szálló előtt, a csapat élén egy káplár haladt. A szálló hajijából gyors lépésekkel az utcán termett egy civilruhás ur, akinek az izgatottságtól kipirult az arca. Az öreg ur harsány hangon kiáltotta: — Csapat, állj! A vezényszóra a káplár megállította a legénységet ós dühösen laz ismeretlen úrihoz közeledett. — Mit akar az ur! — kérdezte a káplár, a hangja azonban a legkevésbé sem volt udvarias. — Vigyázz! — válaszolt energikusan az öreg ur — én Janky altábornagy vagyok! A katona meghökkent a váratlan magyarázatra és valami utánozhatatlan mozdulattal feszesen kiegyenesedett és összeütötte a bokáját. Gépies gyorsasággal szalutált ós pattogó hangsúlyozással mondta: — Parancsára, Kegyelmes Ur! Az öreg urnák mosolygás ült az arcára és barátságosan megkérdezte a feszes állásban vergődő káplárt: — Mi járatban vagytok fiaim? A katona, akinek már verejtékcsöppek izzadtak a homlokán, elmondta, bogy szállásukra vezeti a tartalékosokat. Az öreg ur jókedvűen megveregette a katona vállát és az arcát is megsimogatta. — Braó fiam — mondta — derék katona vagy. Isten éltessen! A katonák, akik passzív szereplői voltak a jelenetnek, nem tudták elpalástolni a csodálkozásukat és bámész pillantásokat vetettek az öreg úrra. A szálló előtt tekintélyes számú tömeg csoportosult és gyűrűt alkotott a szereplők körül. Amikor a katonák tovább indultak, a vidám öreg urat karonfogta egy nikkelgombos zubbonyai, .sipkás fin ós visszakísérte a szálló halijába. A portás kényelmes karosszékbe ültette, a fin pedig egy pohár vizet hozott ki a kávéházból. Az öreg ur ivott néhány csöppet és aztán elégedetten bólintott. Janky Lajos altábornagy a kilencvenes években nevezetes szereplője volt .Szeged város társadalmi életének. 1890-ben került Szegedre, kinevezték a .szegedi első ihonvédiliuszárdandár parancsnokává. A daliás katonát Aradról .helyezték Szegedre. Ugy a tisztikar, mint a város társadalma hamarosan megkedvelte a szimpatikus ós kedélyes tábornokot. A legénység valóságos rajongással beszélt a bánásmódjáról. 1895-ben .ujabb kitüntetés érte Janky tábornokot. A király kinevezte altábornaggyá és a szegedi honvódkerület parancsnokává. Alig egy év multán azonban nyugalomba vonult a megrokkant generális és a király a Vaskorona-rend|df(l juta/1 rmizia kiiváló szolgálatainak az elismeréseül. A nyugalomba vonult altábornagy Szegeden telepedett meg. Néhány év alatt anynyira megkedvelte a várost, ihogy nem tudott tőle megválni. A nyugdíjaztatása után néhány évig még szerepelt a közéletben, aztán teljesen visszavonult. A déli korzón gyakran föltűnt a kedves öreg ur alakja ós alig győzte viszonozni a barátságos üdvözléseket. Az utóbbi években már ritkábban jelent meg az utcán Janky generális. Betegeskedett, a családja féltő gonddal őrizte. A fizikai elgyöngülésen kiviil kedélybetegség is gyötörte az öreg urat. Négy évvel ezelőtt megrendítő eset tette megpróbáltatásra az erejét. Az egyik fia, aki Nagyváradon volt huszárhadnagy, golyót röpített az agyába és nyomban meghalt, Fiának az öngyilkossága annyira lesújtotta, hogy jelentős mértékben meggyöngült a szellemi képessége. Családjának a vigasztalása, később pedig a gyógykezeltetés már nem segithetett, .Sétáin állandóan egy inas kiséri, nehogy valami baj történjék az öreg úrral. A régi ismerősök szánalommal köszöntik a hajlott derekú, ingadozón járó generálist, akinek a megjelenésében még ma is .sok érdekesség található. Állandóan fekete ruhába öltözik, oklal-választékos, ősz hajára fekete Kossuth-kalap simul. Bánffy-bajusza hetykén kipedert. A külsején általában valami katonás pedantéria nyilatkozik meg. Séta köziben állandóan fölkeresi a Tiszaszállót. A szálló halljában beszélgetésbe elegyedik a portással, aki már jól ismeri az öreg ur szokásait. Néha ellátogat az egyik leányához, aki Gyuritza Sándor dr. felesége, A Wagner-házban lakik a feleségével és az egyik leányával. Két fia van. Az egyik vezető pozíciót tölt be a hadügyminisztérium elnöki osztályában, a másik pedig Frank Lihóriuisz hadseregfölügy elő szárnysegéde. Két leánya van férjnél. Janky Lajos dévai születésű, hetvenhét éves. Életéből leközlünk még néhány érdekes és jellemző epizódot. Kérem portás ur — mondta az altábornagy föltűnő idegességgel! a Tisza-szálló halljában — most bemegyek. iaz étterembe, előkelő társaság ebédjére vagyok hivatalos. A portás jól tudta, hogy az ebéd, az előkelő társaság .minden csak képzelődés ós az öreg urat eltéríteni igyekezett a szándékától. í— Ne tessék befáradni az étterembe Kegyelmes Ur — marasztalta a portás — sürgönyt kaptunk az .uraktól, hogy csak holnap érkeznek Szegedre. — Az lehetetlen — válaszolta Janky generális — aki katona, az mindig megtartja a szavát. És erre benyitott az étterembe. Az ajtóban megállt egy pillanatra és szétnézett a vendégek között. Aztán hirtelen elhatározással leült egy asztalihoz, ahol három utazó ebédelt. Mindegyiknek bemutatkozott: — Janky Lajos altábornagy vagyok — mondta. Az utazók csodálkozással nézték az öreg urat és meglepetésükben képtelenek voltak válaszolni. De Janky nem sokat törődött a zavarukkal és leült közéjük. A szomszéd asztalnál több csendőrtörzstiszt ült, akik szemtanúi voltak a kinos jelenetnek. A következő pillanatban már az utazok asztalánál termett Szőts Mihály c&endőrczredes, aki L