Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-24 / 113. szám

350 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 20. fölismerte a helyzetet és udvariasan elszólitotta Janky generálist, — Pardon Kegyelmes Ur — mondta — szabad egy pillanatra! iAz öreg ur erre eltávozott az aszaltéi és barátságosan elköszönt az utazóktól. A csendőr ezredes karonifogvást az asztalukhoz kisérte és együtt ebédeltek. Amikor megebédelt, az inas, aki már várakozott reá a hallban, ihazakisérte. A jelenet persze élénk föltűnést keltett az étteremben. Ez az efcet íjs a Tisza-szálló halljában történt. Délután három óra tájiban altábornágyi egyenruhában, teljes díszben megjelent a szállóban és félrehivatta a portást. — Ma estére megrendelek három egymásba nyiló, tágas, szép szobát. — Kinek a részére Kegyelmes Uram — kérdezte a portás. — Nagynevű vendégeket várok, fiam. Elegáns urak, csak előkelő helyen laknak. Vigyázzon fiam, ne legyen panaszuk. •— Minden rendben lesz — nyugtatta meg a portás. Az öreg ur aztán helyet foglalt egy kényelmes karosszékben és elüldögélt a szállóban este hat óráig. — No isten vele, fiam — búcsúzott a portástél. — Hová Kegyelmes Ur? — Elálmosodtam, hazamegyek aludni. A szobarendelésről közben teljesen megfeledkezett. Egyébként majd minden héten legalább kétszer-háromszor „nagynevű vendégei" érkeznek. Ez még onnan dotálódik, amikor a huszárhadnagy fia agyonlőtte magát. Akkor Janky Lajos generális a Tiszaszállóiban szált meg és kora reggel onnan utazott el Nagyváraidra. Attól az időtől kezd've állandóan megjelent a szállóban és mindig akadt valami rendelni valója. Rémes álom gyötörhette azon a szomorú éjszakán . . . A kora ősszel történt, a déli korzón. Az öreg ur az inas kíséretében sétált. Már jó ideje élvezte a kellemes napsütést, mikor hirtelen elvörösödött és dühösen rászólt az inasára: — Na megállj csak, te haramia, majd adok én neked! Az inas ügyet sem vetett a dologra. Szó nélkül tovább sétált, — Azonnal kövess a rendőrségre, te csirkefogó! — folytatta Janky generális. És ezzel mind a ketten megindultak a városiháza felé. Végigjárták a. rendőrség első emeleti folyosóját. Szalay József dr. helyettes-főkapitány ajtaján kopogtatott az öreg ur. A helyettes-főkapitány jól ismeri Janky generálist. — Isten hozta Kegyelmes Ur — üdvözölte Szalay József dr. — tessék helyet foglalni. — Nincs időm most a hosszas beszédre, kedves öcsém, — mondta ideges türelmetlenséggel az öreg ur — sürgős dolgot szeretnék elintézni. — Tessék parancsolni. — Ez a vadállat — az inasára mutatott — az utcán minden ok nélkül reám támadt és megakart fojtani. Szerencsé, hogy még jó erőben vagyok és nem birt velem. Tartóztassa le, kedves fiam, ezt a gyilkost! Ha fölakasztják, csak használnak vele az emberiségnek, — Jó, jó, Kegyelmes Ur — biztatta a helyettes-főkapitány — majd kiküldőm a leg ügyesebb detektiveket, akik kinyomozzák a merénylet részleteit. Most csak tessék egész nyugodtan hazafáradni. — Köszönöm szépen a főkapitány ur szíves jóindulatát, nagyon örültem a szerencsének. És ezzel elbúcsúzott. A folyosón megsimogatta. az inas arcát és kedélyesen mondta: — Gyere fiam, sétáljunk még egy kicsit A napokban meglepő jókedviiséggel ál litott be a Tisza-szállóba, Szokatlanul élénk volt és taktusban hadonászott a. kezével, nintha zenekart dirigálna. — Talán valami nagy öröm érte, Kegyel mes Ur —érdeklődött a portás. — Nagyon jól érzem magam, olyasmit láttam, ami egészen fölvillanyozott. — Ugyan! — Ahogy a Szécbenyitéren jöttem erre felé, katonákkal találkoztam, akik gyakorla toztak. Hogy milyen szépen gyakorlatoztak azok a derék fiuk! Nincs a világnak még egy olyan ármádiája, mint a miénk! . . . Olyan tűzzel beszélt a hadseregről, mint egy snájdig hadnagy. Ez a lelkesedés, a hadseregért való rajongás belevilágit Janky generális egyéniségébe. Sűrű ködfátyol ereszkedett az eltnéjére, amely megfosztotta az élet egyik legnagyobb kincsétől a: logikus gondolkozástól, a katona azonban, amelynek a dicsőítésében fölnevelkedett, még hetvenhét éves, beteg Janky Lajosban is eleven erővel lüktet. Annyira a véréhen él a katonai öntudat, hogy még a képzeletében is csapatok masíroznak . . . Tölgyes Gyula. •••••NIIIBIflHHHi rszág politikai napilapra 1913. január 1-től uj előfizetést nyitunk. A DÉLMAGYARORSZÁG Szeged és a délvidék legelterjedtebb és leggazdagabb tartalommal megjelenő reggeli politikai napilapja. Nagy elterjedtsége közleményeinek a legteljesebb nyilvánosságot biztosítja, aminek különösen a hirdetők szempontjából van nagy jelentősége, A DÉLMAGYARORSZÁG előfizetési ára Szegeden vidéken egész évre 24•— félévre 12 — negyedévre 6 — egy hónapra 2•— Minden uj előfizető, aki január negyedévi előfizetéssel belép az előfizetők sorába, egész decemberben díjtalanul kapja lapot. Kérjük tisztelt előfizetőinket hogy lakhelyváltozás esetén uj címüket velünk közölni szíveskedjenek. Mutatványszámot egy hétig díjtalanul küld a KIADÓHIVATAL BBBBBBBBBBBBBBBBB HIREK Szegedi kalendárium. K\a rácsony h ete. Ugyebá r, nem kell semmi magyará• I zat éhez. hisz a szeretet muJU^ I zsikaja szólal rögtön, a ^^ W I mint erre az ünnepre gondolunk. Mindnyájan ünnepelni igyekszünk ma már a társadalomban, tekintet nélkül arra. vájjon milyen raliásnak rogyunk, még egyes zsidó családoknál is vesznek már kicsi karácsonyfát és elmondják a gyermekeknek, hogy ma született a Jézuska, aki a szeretere tanított ••mindenkit, \ int vén tanitranyait, hogy: elmenjenek a széles világra, tanítsanak minden népeket . . . Mert a szeretetre minden embernek legnagyobb szüksége támad. IDŐJÁRÁS: A meteorológiai intézet jelenti: Legfeljebb nyugaton némi csapadék, később hőemelkedés. Sürgönyprognózis: nyugaton elvétve csapadék, később enyhébb. Déli hőmérséklet Szegeden 5.2 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fogad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látogatási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTAR: Nyitva délelőtt, 10—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Délután gyermekelőadás ,.Tündérszerelem". Este szünet. URÁNIA SZÍNHÁZ, kedden nincs előadás. VASS-MOZI, kedden nincs előadás. A VÁROSI ÁRVAHÁZ kedden délután 4 órakor karácsonyfaünnepélyt tart. A JÓTÉKONY ASZTALTÁRSASÁG dél után 5 órakor a Polgár-utcai Horváth vendéglőben tartandó díszközgyűlésen ne.gy ven szegény között élelmicikkeket oszt ki. Zsebmetszö asszonyok. (Saját tudósítónktól.) A szegedi piac, ngylátszik, még mindig csalogató talaj vidéki asebmetszők számára. Szombaton éjjel két vásárhelyi zsebmetsző asszonyt tartóztatott le a rendőrség, akik azért rándultak át Szegedre, hogy itt a vasárnapi karácsonyi vásár alkalmával manipuláljanak. Szombaton délután érkeztek és már estefelé kisérietét tettek paprikavásárlás ürügye alatt. Ez volt a vesztük. A stikli hamarosan kiderült és egy ügyes rendőr mind a két asszonyt hurokra kerítette. Az eset ugy történt, hogy a két vásárhelyi asszony a iSzóchenyitéri piacon alkudozásba bocsátkozott Szélpál Julianna paprikaíofával, akitől egy zsák paprikát akartak vásárolni. Egyezség nem jött létre köztük és a vásárhelyi asszonyok sietve távoztak. A következő pillanatban Szélpál Julianna észrevette, hogy a. szoknyája zsebéből közel háromszáz koronát tartalmazó pénztárcája eltűnt. Eszébe jutott, hogy a két idegen asszony ugyan dörgölőzött hozzá alkudozásban közben, sőt az egyik még át is ölelte, hogy ne tartsa olyan sokra a paprika "árát. A kofa nyomban szólt a közeliben posztoló rendőrnek, akinek azonban csak az egyik asszonyt, Deutseh Rózát sikerült útjában elfogni, a másik eltűnt másfelé. .A rendőr erélyesén fölszólította az asszonyt: — Vissza a pénzt! —• Miféle pénzt? — kérdezte ez tettetett meglepődéssel. — Amit a kofától elzsebeltek. — Nincs nálam, ha tetszik, kiforgatom a zsebeimet is.