Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-24 / 113. szám

346 követi máig a Kossuth-párt és a Justh-párt antagonizmusa. Szakasztott ilyen természetű versengés volt a 67-es ellenzék táborában Apponyi és Szilágyi Dezső közt, — ahogy napjaink a néppárt belső életében gyakran látják feszültségben Molnár apátékat a Rakovszky Istvánokkal. Igy volt ez mindig, igy van és lesz mindenha Magyarországon, az ellenzéki irányzat vegyes elveinél, diszciplinálhatatlan természeténél s laza felelősségérzeténél fogva. Ez a hagyomány, ezek a precedensek nehezednek az ellenzék koalíciójára ma is, ez állja útját egységes pártalakulásának, kormányképességének s teszi lehetetlenné, hogy a terheltség ennyi előzményeivel örökletesen megvert ellenzéki szövetkezet iránt a nemzet bizalommal viseltessék s kormányzatát jó lélekkel óhajthassa. Az adóreform és a szegedi munkapárt. — A végrehajtó-bizottság ülése. — Ma délután öt órakor a szegedi munkapárt végrehajtó (bizottsága a Tisza-szálló külön helyiségében ülést tartott. Napirenden két tárgy szerepelt. Az egyik: a város és a kormány egymáshoz való viszonya, a másik a főváros törvényhatósági bizottságának egy körirata az adóreform elhalasztása dolgában. Ismeretes, hogy Budapest törvényhatósága az adóreform miatt akciót inditott a kormány ellen. Az erről szóló határozatot most körútra akarják inditani a magyar városokban. Olyan hirek kerültek forgalomba, hogy ez a határozat már Szegedre is megérkezett. A munkapárt ennélfogva indíttatva érezte magát, hogy amennyiben érkezett volna, vagy a közeli napokban érkezni fog — már most fölszinre vesse azt a kérdést, hogy milyen magatartást tanusitson a párt a fővárosnak ezzel a köriratával, vag> a hatása alatt keletkező esetleges bizalmatlansági indítvánnyal szemben. A párt végreA pincér: Ez. A nagyságos ur: Nem ismerek rá. A pincér: Pedig nem változott benne semmi. A bútorok ugyanazok . . . igaz, a pamlag azelőtt világos-kék selyem volt, most pedig vörös . . . A nagyságos ur: Talán azért . . . A pincér: Lehet. De egyebekben minden a légi. A nagyságos ur (föláll): A tükör is? A pincér: Az is. A nagyságos ur neve ma is ott van az üvegen a Vilma nagyságáé mellett. A nagyságos ur (mohón a tudorhoz lep): Hol r A pincér: Mindjárt megkeressük . . . A nagyságos ur: Ne bántsa . . . Már látom . . . Vilma . . . Sándor . . . igen, az ő irása, meg az enyém . . . .-1 pincér: A Vilma nagysága gyűrűiével tetszettek bekarcolni . . . Volt az a platinagyürüje a három nagy brilliánssal. .4 nagyságos ur: De jól emlékszik rá ... A pincér: Itt, ebben, a szobában kapta, a születésnapján a nagyságos ur tói... azért tudom . . . A nagyságos ur (hirtelen): Tulajdonképen minek juttatja eszembe ezeket a dolgokat? A pincér: Nagyságos ur . . . illetlenség volt . . . bocsánatot kérek . . . A nagyságos ur: Nem volt illetlenség, de fölösleges erről a régi históriáról beszélni. (Visszaül az asztalhoz. Erősen, mintegy magát bátorítva): Egy hölgyet várok. .4 pincér: Igenis. DÉLMAGYARORSZAG hajtó bizottsága azonban nem tartotta szükségesnek. hogy a kérdéssel érdemileg foglalkozzék, csupán rövid eszmecsere keretében tette azt szóvá. Ebben leginkább az domborodott ki, hogy ma már a főváros akciója is tárgytalan, mert hiszen a kormány a reformot junius elsejére elhalasztotta, de egy év is beletelik, arnig valóban életbe lép. Továbbá: hogy bizalmatlanságra már csak azért sem lehet ok, mert ez a reform nem is a jelenlegi, hanem az előző kormány alkotása és azokkal az üdvös CS fiu sznos változtatásokkal együtt, amelyeket a pénzügyminiszter tett rajta, nemhogy megterhelné a polgárságot, hanem ellenkezően, az ő érdekeit istápolja. A bizottsági ülésen a következők jelentek meg: Back Bernát, Balassa Ármin dr., Bokor Adolf, Cserő Ede dr., Hoffcr Jenő, Per jéssy László, Rosenfcld Nándor, Szarvady Lajos, Schaffcr Lajos, Tordai Imre, Tóth József, Ujj József dr., Wimmer Fülöp és még többen. Az ülésen Szarvady Lajos, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elnökölt. A bizottsági tagok üdvözlése után jelentette, hogy Rósa Izsó dr. betegsége miatt nem vehet részt az ülésen s fölkérte öt, hogy kimentse és az elnöklésben, mint a bizottság alelnöke, helyettesítse. Ezután a tárgyak ismertetésére tért át. Rövidesen kívánja körvonalazni ezeket. A múltkori ülésben — úgymond — Wimmer Fülöp bizottsági tag ur már szóvá tette a városnak és a kormánynak egymáshoz való viszonyát és kifejezést adott annak, hogy miután a város a kormány részéről bizonyos mellőzésekben részesül, nem volna-e célszerű, ha a nemzeti munkapárt is akcióba lépne a város ügyeinek érdekében. A kérdés annyiban maradt. Lázár György dr. polgármester a napokban is közzétett nyilatkozatában reflektált a végrehajtó bizottságban elhangzott megjegyzésekre és egyben kilátásba helyezte, hogy a bizottság legközelebbi ülésén meg fog jelenni és fölvilágositásokkal fog szolgálni. Ugy volt, hogy a polgármester már a mai ülésen részt vesz, erről azonban le kellett mondania, mert a sorozó bizottságban működik közre. Azt a kérést intézi ezért a bizottsághoz, hogy ezt az ügyet most vegye le a napirendről és a legközelebbi ülésre, amikor beválthatja igéretét, tűzze ki. A nagyságos ur (előveszi az étlapot): Nagyon jó vacsorát kérek . . . A pincér: A legjobbat fogom adni. Ismerem a nagyságos ur Ízlését . . . tessék rám bizni . . . És pezsgőt hozzá, mint rendesen. .4 nagyságos ur: Mint rendesen? A pincér: Mint rendesen . . . tizenkét év elört. .4 nagyságos ur: Igen. A legfanyarabbU A pincér: Azelőtt az édeset tetszett szeretni . . . A nagyságos ur (kényszeredetten): Azelőtt! . . . Hallja! . . . (Meggondolja a dolgot, nem folytatja.) A pincér: Parancs? .4 nagyságos ur: Semmi . . . (Az ajtón kopogtatnak. A pincér kimegy és rögtön visszajön egy bokrétával.) A pincér: Virágot hoztak. A nagyságos ur: Adjon a leánynak egy koronát. (Mialatt a pincér elintézi ezt a megbi zást, a nagyságos ur kibontja a papirosból a virágot és leteszi az asztalra.) A pincér (visszajön, mosolyog). A nagyságos ur (mérgesen): Mit mosolyog? A pincér: Istenem . . . nagyon neveletlen vagyok .... de nem tehetek róla, nagyságos ur . . . A nagyságos ur: Mit mosolyog? A pincér: Bocsánatot kérek ... a virág .. . ezek a hófehér Droschi-rőzsák... a Vilma nagysága kedves virágai . . . 1912. december 20. Wimmer Fülöp rövid fölszólalásában megjegyzi, hogy ez az ügy most nagyon is napirenden van és nem tartja helyesnek a halogatását. Ajánlja a bizottságnak, hogy bizonyos határidőben állapodjék meg, amelyen belül ez a tárgy elintézést kell, hogy nyerjen. Balassa Ármin dr. fölszólalásában azt a nézetét fejti ki, hogy ezt az ügyet nem tartja olyannak, amely a párt hatáskörébe tartoznék. A mi pártunk — úgymond — politikai párt, a közigazgatás pedig más terület és a törvényhatósági bizottság illetékes arra, hogy ennél a pontnál agitáljon. Ugy véli, hogy a pártnak ilyen irányú működése agentszenünek tűnnék. Wimmer Fülöp az ellenkező álláspont mellett sorolja föl érveit. Balassa dr. bizottsági tag ur — úgymond — nem helyesen itéli meg a dolgot. A párt nem cselekszik a közigazgatási plénum ellen, ha jogositva érzi magát, hogy bizonyos jelenségekkel szemben a város érdekeit szolgálja és szükségesnék látja, hogy a jobb érdekeinek figyelembevételével állástfoglaljon. A végrehajtó bizottság a fölszólalások után ugy határozott, hogy ezt a kérdést leveszi a mai ülés napirendjéről és legközelebb, amikor majd a polgármester is jelen lesz, tárgyalja. Ezután a napirend másik pontjáról tanácskozott a bizottság. Az elnök ismertette, hogy a főváros az adóreform elhalasztása érdekében akciót indított és a legutóbbi közgyűlésen bizalmatlanságot szavazott a kormány iránt. Az a hir terjedt el, hogy a főváros ezt a határozatát hasonló cél miatt szétküldte a magyar vidéki városok törvényhatóságának, illetve képviselőtestületeinek. Hallott arról, hogy ez a körirat Szegedre is megérkezett, pozitív tudomása azonban nincs róla. Azt is beszélték, hogy a körirattal kapcsolatban bizalmatlansági indítvány készül. Ezért szükségesnek látja, hogy a párt magatartását a bizottságban szóvá tegyék. Csaknem minden bizottsági tag résztvett a vitában, de már az elején elhatározták, hogy miután sem határozatot nem láttak még, de még a leérkezéséről sem tudnak, sem bizalmatlansági indítványt nem ismernek, a kérdéssel most érdemileg nem foglalkoznak. Valamennyi fölszólalónak a véleménye megegyezett abban, hogy ez az egész mesterséges akció nagyon is túlhaladott már egyrészt, mert a kormány az adóreformot csakugyan elhalasztotta, másrészt a reform igen A nagyságos ur (kedvetlenül): Tiz óra ... Az én hölgyem késik . . . A pincér: Alkalmasint szőke . . . .4 nagyságos ur: Honnan tudja? .4 pincér: A szőkék mindig késnek . . . és . . . és . . . A nagyságos ur: Mondja már ki ... . mindig a szőkét szerettem ... a Vilma nagysága is szőke volt . . . és . . . A pincér: És ő is mindig elkésett, igen, ezt akartam mondani . . . (Kis szünet.) A nagyságos ur (kis habozás után): Addig hozhatna nekem egy kis kaviárt . . . A pincér: És a pezsgőt . . . igenis, nagyságos ur . . . (Elsiet.) (A nagyságos ur egyedül maradván, még egyszer belenéz az össze-vissza harcolt tükörbe és a sok száz név közül még egyszer kikeresi a kedves nevet. A fehér rózsákat leteszi a tükör párkányára, mint egy sirkő tövébe. Tekintete még egyszer végigszalad a szoba minden zugán, mintha innen is, onnan is egy kis emlék-virágszálat akarna tépni. Ebben a pillanatban hetvenöt évesnek látszik és kilencvennek érzi magát. De már visszajön a pincér a kaviárral és a pezsgővel. A nagyságos ur csöndesen, szórakozottan csipegetni kezd a kaviárból. A pincér némán tölt, azután menni akar.) A nagyságos ur: Megálljon! A pincér: Parancs? A nagyságos ur: Izé . . . Lajos . . .(Elszántan, gyorsan): Töltsön magának és igyék velem egy pohár pezsgőt ...