Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-21 / 111. szám

324. DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 25. — Az analfabéta bevándorlók ellen. New­yoríkból jelentik: A képviselőház csütörtökön 178 szavazattal 52 ellen -elfogadta az analfa­bétákról szóló uj ibiillt, amely kimondja, liogy az Egyesült-Álamokba nem vándorol­hatnak be analfabéták, A törvény főleg a délolaszországi bevándorlók ellen irányra!, a kik mind lirás- és olvasástudatlan emberek. Nem akadályozza meg azonban az oroszorszá­gi zsidók letelepedését, sőt ellenkezőleg egy passzus ugy szól, bogy azok, akiket vallásuk miatt hazájukból kiüldöztek, akadály nélkül vándorolhatnak be az amerikai Unióba. Biz­tos, ihogy a szenátus nagy többséggel fogja elfogadni a bilit. — Nikita és a magyar borbély. Egyik honfitársunk, aki (huzamosabb időt töltött Oettinjében és aki .félig-meddig montenegrói, a király udvari borbélya volt, szaklapban él­ményeit, közli s a törökverő hősről olyan dol­gokat mond el, amelyekkel a Oettinjében meg-megjelent laptudósitók egyáltalában nem foglalkoztak. A magyar borbély elme­séli, hogy aimlikor első Íziben jelent meg a királyi palotában és pedig abból a célból, bogy ő fenségét fényesre borotválja, senki sem akarta bejelenteni. A szolga, ahelyett, liogy ilyen műveletet végzett volna, egysze­rűen az ajtóra mutatott és azt mondta, bogy azon lépjen be. Hazánkfia ama. állítás után, hogy Nikitának toalettszobája is van, ami persze nem egészen bizonyos, azt bizonyít­gatja, liogy ez a iszoba kicsiben igen diszes borbélyüzlethez hasonlít, amelyben borotva­gyűjtemény talál helyet. E szerszólmok közlött kardnyi szélességiünk is vannak s köztük egjr olyan, amelynek nyele kovácsolt vasból való. Őfensége, miközben borotválta, kedélyesen el­beszélgetett vele és majdnem minden alka­lommal azzal a német nyelvii kérdéssel for­dult hozzá, bogy ,/mit csinál Ugrón Gábor?" Hazánkfia persze, aki távol volt Magyaror­szágtól, nem imindig volt abban a helyzetben, bogy Ugrón Gábor ténykedéseiről beszámol­jon, ami azonban nem akadályozta meg a ki­rályt abban, bogy a következő alkalommal, talán azért, bogy a társalgásnak uj irányt adjon, újra ne kérdezősködjék s pedig ugyan­azon szavakkal az egykori ra bon bánról. — Őrült a templomban. Izgalmas jelenet játszódott le pénteken reggel az adventi mi­séin az alsóvárosi templomban. Egy fiatal, csinos parasztleány ájtatoskodott az egyik Mária-kép előtt, majd egyszerre minden át­menet nélkül vad órditozásban tört ki, föl­ugrott és őriilt módjára futkosott a padok kö­zött. Folyton ezt kiabálta: — Adjátok vissza a vőlegényemet, akit elraboltatok! Ti raboltátok el, azt mondja a Fekete Mária! A megdöbbent hívőknek csak néhány perc múlva sikerült lefogni a leányt, akit ki­vezettek a kolostor folyosójára. A leány itt a kiállott izgalmak következtében eszméletét vesztette, mire értesítették a mentőket, ezek aztán a kórházba szállították. A leányt Szabó Máriának hivják és elárusítónő volt az egyik belvárosi kereskedésben. Egy fiatal kereske­dősegéd udvarolgatott neki, házasságot is igért, de néhány nap előtt az érintkezést vég­leg megszakította. Ez keserítette el Szabó Máriát annyira, hogy a bánkódása őrjöngés ­be csapott át. Most a kórházban ápolják és néhány hét telik bele, amig felgyógyul. — Pánik a harctéren. A balkán háború legérthetetlenebb jelensége a török hadsereg viselkedése. A mxizuilmánokat a világ a leg­bátrabb ós legvakmerőbb katonáknak ismer­te, akik számtalanszor tanúbizonyságát ad­ták már annak, bogy milyen kevésre becsü­lik az életüket. Hogy a törökök közismert fatalismusuk dacára is mostani hadi szerep­lésükkel csak szánalmat tudtak elérni, azt csak az értheti meg, aki némiképp ismeri a töm egpszdcíhiol ogiát. Régi tapasztalat, bogy 'a nagy tömegek érzelmeinek a megnyilvánulása épp ugy ma­gával ragadja az egyént, aminthogy a tö­meg is minden kritika nélkül követ egy va­lakit. Ha valaki a színházban azt kiáltja, hogy: „tüz vau!" az a pánik, amely ilyenkor kitör, hatalmába keríti a legbátrabb embert is s mindenkiben felülkerekedik a brutális létfentartási ösztön, amely neim tekint többé sem nőt, sem gyermeket . . . Igy jártak a törökök is! A csatatéren még ma is lépésről­lépésre meg lehet állapítani a nyomait annak a pániknak, amely a török hadsereg egyes csapatait magával ragadta. Tatarbiojtői Je­nóig tizenöt kilométeres uton menekült pél­dául egy török hadosztály. Az uton egymást érik a városok és kisebb erődítmények, ame­lyek rendkívül alkalmasak lettek volna a vé­dekezésre, vagy legalább is egy rendezett visszavonulás fedezésére. De az uton csak a vad rémült menekülés nyomai láthatók. Hogy milyen elementáris ereje van a pánik­nak, azt a következő eset élénken jellemzi. A A 12 török gyaloghadosztályt Baba Bskiből kiküldték, bogy az észak felől közeledő ellen­séget tartóztassa fel. Ellenség helyett azon­ban a félúton a saját menekülő emihereire akadt ós a helyett, liogy sikerült volna eze­ket megállásra bírni, maga a hadosztály is visszafelé kezdett futni. Hiábavaló volt a tisztek minden törekvése, az egész divisdó me­nekült, még mielőtt csak egyetlen egy puska elsült volna. A hadosztály 24 ágyújából csak 5 került vissza Lüle-Burgaszba. Érdekes, hogy a bolgárok eleinte nagyon féltek a törö­köktől. Az először tüzvonalba kerülő ezredek az első lövések eldördültéig szinte remegtek. De amikor az első sáncot elfoglalták, vége volt a félelemnek s helyét a vakmerőség és bátorság foglalta el, amely oly mértékben nö­vekedett, amily mértékben nőtt a törököknél a pánik. — Ajándékok. A szegedi korzón két ur beszélget. Természetesen miről? Ugy van, ar­ról. A következő volt a párbeszédük: — És most végleg elhatároztam, liogy bevonulok katonának. — Most, amikor jön a karácsony? A csa­ládok ünnepe? A meleg áíhitat? — Most, most! Mert én karácsonyi aján­dékot akarok. És ha itthonmaraidok, mi törté­nik? Elviszik az utolsó krajcáromat ördög tudja miire neim és a többi pénzemen, ami nem marad, vennem kell ajándékot, minden­kinek, afki él és mozog, sőt a házmester apó­sának is, akit féloldalt megütött a guta, te­hát él ugyan, de már nem mozog. Ezzel szem­ben . . . — Na? — Ezzel szemben, ha elmegyek katoná­nak, akkor mi van? — Hát mi? — Akkor van karácsonyi hanguHatom, inert a helyett, hogy beülnék a kávéházi bűz­be és savanyu vicceiket mondanák, ahelyett kiint állok a vártán, gyönyörű fehér hóme­ző "közepett, jó meleg lábzsákkal és puskával a kezemben, lefagyott fülemet boldogan szo­rongatva a zsebemben és . . . — És? — És szopogatom a karácsonyi ajándé­kot/ Mert a katonának mindenki kiüld aján­dékot ós a katona nem kell, hogy küldjön senkinek. — És á háború? — Ugyan! Esetleg azt is odaajándékoz­zák a katonáknak, de ez nem bizonyos . . . — Pezsgő és bicska. Nagy mulatság volt az éjjel a fővárosi Nagyfuvaros- és Dé­ry-utca sarkán lévő Monakó-kávéházban. Ho­lesch Géza pincér tért be több társával a ká­véházba. A jókedvű társaság a kávéházzal szemközt lévő Kisvigadóból jött. Szeparóba vonultak, a bőkező Holesch pezsgőt hozatott, öigány is került, húzta a szebbnél-szebb nó­tákat, aimik annyira felvidították a nagysze­rű hangulatban lévő Holesch Gézát és társa­ságát. Mikor legfesztelenebh volt a mulatság, érkezett meg a kávéházba Pálos Ilona. A ká­véház főpincérétől megtudta a kisasszony, hogy a kedvese, Holesdh Géza, akivel pár nap előtt szakított, benn mulatozik. A leány nyugodtan itta a teáját rummal, mikior ki­jött a szeparéból Holesch Géza. Megpillan­totta a leányt. Végtelen düh fogta el, odaro­hant a leányhoz és szidalmazni kezdte. A ve­szekedés olyan hangos volt, hogy a szeparé­ból kirohant Berger Géza szinházi diszletező, j Holesch legjobb barátja. Ekkor már a részeg Holesch borzasztó módon szidta Pálos Ilonát. A leány nem tudta türtőztetni magát, ar­culvágta Holesch Gézát ós elfutott. A pincér kést ragadott és utána. Biztos vérengzés lett volna. Berger Géza szépen, barátságosan megfogta Holescilít és visszatartotta. A ré­szeg pincér markolatig szúrta a kését Berger mellébe, A szerencsétlen ember eszméletlenül rogyott össze és egy félóra múlva elvérzett, Holesch Gézát pedig letartóztatta a rendőr­ség. Igy végződött a riaigy mura a Monakó­ban. A ,,Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Kiadótulajdonos ?/. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305. Szőrmeáruk i francia szabású f írnék, legújabb női kötött kabátok, óriási választékban iPoilsik Testvérek né Szeged—Szentes. • 1 fAt NL ILO KA r • FIZETÉSSEL FELVESZ • 1 ;Á R NAY L. • NYOMDÁJA SZEGEDEN • paima a valódi lí AUCSUK-CIPOSAROIi j DOBOZA. MINŐSÉGE:!

Next

/
Thumbnails
Contents