Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-17 / 107. szám

1912. december 14. ügyében. A bonvédelmi miniszter, ha ideje engedi, a tüzérlaktanya telkét is megnézi. Hazai Samu báró kedden délután viszszautazik Budapestre. „BSSBAHSAABKSEÜSSSAASAANSNKASSSAÍNSAAAKÜAABASIAEÍEN. Tisza gróf merénylője az esküdtek előtt, — Kovács képviselő biinpöre. — (Saját tudósitónktól.) Van itt még egy edenzéki képviselő! kiáltotta Kovács Gyula a felejthetetlen junius hetedikén és berontott a Ház üléstermébe, revolvert rántott, háromszor rálőtt Tisza Istvánra, azután önmaga ellen fordította fegyverei és a halántékába lőtt. Gyilkosság kísérletének bűntettéért vádolva állt ma Kovács Gyula a budapesti büntetőtörvényszék esküd tbirósága elé. Az egész ország izgatott érdeklődése e pillanatra a Markó-ntcai törvényszéki palota felé fordul, amelynek második emeletén, a homályos, rosszul világított esküdtszéki teremben a vádlottak padján ül Kovács Gyula és az ügyész mellett Tisza István gróf és ahol tizenkét esküdtpolgár, mint a becsületes lelkiismeret, Ítéletet mond az utolsó esztendő legizgalmasabb és legkomplikáltabb bünügyében. Publikum nincs, jegyeket alig adtak ki, csak rendőrök, detektivek, ügyvédek, ügyészek és birák vannak a karzaton. Reggel kilenckor kezdődött a tárgyalás. Szerdán lesz itélet. Vájjon mi? ... A vádlott. Félkilenckor két börtönőr vezette föl a fogházból Kovács Gyulát, a vádlottat. A fogházból a törvényszék folyósójára nyiló második emeleti kis ajtón jutott ki. onnan végig a folyosón bevezették az esküdtszéki terem mellett levő kis szobába, a vádlottak helyiségébe. A védői keresték itt fel először, azután budapesti munkatársunk. — Bizalommal állok az esküdtszék elé. Nyugodt vagyok. — Hogy érzi magát? — Köszönöm, jól. — Egészséges? — Igen. — Sebesülésének semmi következményét nem érzi? — Nem. — Milyen az élet a fogházban? — A körülményekhez képest jó. Én minden kedvezményt visszautasítottam. — Mit gondol, felmentik? — Biztosan remélem. Kovács Gyula fekete zsaketban van, csikós nadrágban, a magas mellénye alatt egy szélesen kötött fekete nyakkendő. Lesoványodott, de igen jó színben van, egészségesnek, épnek látszik, csak egy kicsit izgatott. * A sértett, Tisza István gróf szinte észrevétlenül érkezett a törvényszéki palotába, fiakkeren. Fölment a második emeletre, a szolga átvette a téli kabátját, Tisza bement a terembe, az ügyész már várta, üdvözölte, azután leült a védők emelvényén az ügyész asztala mellett, ott, ahol a főmagánvádlók szoktak ülni. Fekete ruhában, nagy, jellegzetes szemüvegével a szemén, leült, a lábán keresztbefonta a kezét, maga elé nézett. * Kilenc óra. A terem zsúfolva. A középen állanak az esküdtek, a tanúik. A vádlott Kovács Gyulát bevezetik, leültetik a vádlottak padjára. A két börtönőr tisztelettel bánik vele. Mind a ketten messzire, a pad széléig elhúzódnak tőle. A védők elfoglalják helyeiket: Polónyi Dezső dr. a védői székben és szemüveggel, mintha hasonlítana az apjához, vagy mintha utánozná, Gonda'' Henrik dr., szőke fiatalember, a vádlott sógora. Mindkét DfiLMAGYARORSZÁG védő mellett a segédje. A közvád helyén Sélley Barnabás ügyész ül. Higgadt, megfontolt beszédű, ember, nem aggressziv és riem pozőr, mint más ügyészek ilyen parádés perekben. Bevonul a törvényszék: Baloghy György az elnök, alacsony, tömzsi, erősen piros arcú ember, szelíd, jóság, szeretet, gyöngédség, jóakarat, vagy más ilyen felesleges dolog nem néz 'ki belőle, hideg, rendkivül tárgyilagos embernek látszik és látni róla, hogy érzi a kezében levő rendkivüli hatalmat; Mikovich Lajos dr.. az egyik szavazó biró, kiválóan intelligens, fölényes és jóindulatu, jó embernek látszik, a másik szavazó biró, Horváth János, szimpla, egyszerű, ismeretlen alak. Baloghy megy elől, niagy áktacsomó.kezében. Mindenki feláll. Az elnök leül. Balkézről Horváth János ül mellette, jobbról Mikovich Lajos. Az elnök csenget. — Megnyitom a tárgyalást. Gyilkosság kísérletének bűntettével vádolt Kovács Gyula ügyét fogjuk tárgyalni. Egy kis mozgás. Az elnök újra csenget. — Álljon elő a vádlott! A két börtönőr feláll. Kovács Gyula közöttük az elnöki emelvény elé lép, meghajtja magát, a tekintete e pillanatban találkozik először Tisza Istvánéval, ránéz, még egyszer ránéz, egy pillanatig rajta felejti a tekintetét, azután az elnökre néz. — Neve? — kérdi az elnök. Kovács Gyula. — Hány éves? — Harmincnyolc! — Hol született? — Felsőiregen, Tolnamegyében. — Vagyona van? — Nincs. Jelentékeny vagyonom nincs. Az elnök int a kezével. — Leülhet! Kovács Gyula visszaül a vádlottak padjára. Elnök elrendeli a beidézett tanuk névsorának a felolvasását. Az elnök rázza a fejét, haragos és igy konstatálja, hogy a tanuk közül nagyon sokan nem jelentek meg. A névsor felolvasása után igy szól: — Az összes tanukat, akik nem jelentek meg, kétszáz korona pénzbüntetésre ítélem, amely összeg behajthatatlanság esetén tiz napi fogházra változtatandó át. Huszonhat polgár közül sorsolták ki a Kovács Gyula esküdtbiráit. Egy-két alaktól eltekintve, a rendes esküdt-tipusok, jól öltözött, rendes külsejű emberek, egy-két ismertebb ember van köztük, akiket néha látni lehet, a többiek mind olyan alakok, akiket senki sem ismer. Mind izgatottak, kíváncsian lesik a sorsolás eredményét: a legtöbben szeretnének benmaradni az esküdtek között. Az esküdtszék ezután igy alakult meg: Schissl Antal, műszaki hivatalnok, Mali Conrad butorszállitó, Nagy Artúr nyugalmazott ezredes, Baranyai Mihály háztulajdonos, Bányai Mihály magánhivatalnok, ifj. Szólás József ola.igyáros, Nagy Béla cukrász, Loncz Rezső borkereskedő, Rehák Frigyes magánhivatalnok, fíleier Artúr bőrkereskedő, ifj. Mocznik Lajos gyáros, fíauer Sándor kereskedő rendes esküdtek. Czukermann Gyula háztulajdonos, Jung Ernő könyvelő pótesküdtek. Az esküdtek nyomban letették az esküt. Az esküdtek elfoglalták a helyüket. Az első sor szélére került Nagy Artúr nyugalmazott ezredes, daliás, ősz ember; feltűnő, hogy az esküdtek majdnem valamennyien öreg emberek. Papír van előttük, jegyeznek. Hárman-négyen nehezen hallanak, tölcsért csinálnak a fülük mellé, ugy figyelnek. Az arcuk nem árul el semmi izgalmat. (A tan uh.) A főtárgyalásra a következő tanukat és szakértőiket idézte be a biróság: Tisza István gróf, Dőri Hugó, Vásárhelyi Lajos dr., Szmrecsányi György, Beniezky Ödön, Horvátih János, Szakács Béla, Roóz Rezső/ Balirnlay lEilemjér idr.;, Seffer László, Kopár Ferenc, Bede Jób, Lenlkey Gusztáv, Laky Elemér, Bonváijh Gyula, gróf Tlisza 3 Kálmán, Matkovies Béla, Halász Károly, Holecy Ágoston, Török János dr., Sándor László dr., Somogyi Gyula, Meissl Vilmos dr., Alfökly Béla dr., Nagy Kálimán dr., Vámos Frigyes, Movaosevies Mii lösz, Knocz Béla báró Berezel Manó, Kosch Elemér dr., Berezel Miklós dr., Mravkó József, Remetei Kőváry János és Mester Sándor. A ki nem sorsolt esküdteket, csütörtökig bocsátották: el, a tanúik egy részét délutánra, a többit holnap délelőttre, illetve délutánra rendelte be az elnök. BLÖOSATÁROZÁS (Tisza nem vádol.) Az elnök: Van-e az esküdt urak között olyan, akinek meggyőződésével ellenkezik az es'kü? (Nincs!) Akkor tegyék le a törvényben előirt esküt. Egymásután hangzott: — Esküszöm, isten engem ugy segéljen! Az elnök ezután figyelmeztette a hallgatóságot, hogy csendben és rendben maradjon, különben kénytelen lesz a termet kiüríttetni. Mielőtt megkezdték volna a tárgyalást, szólásra emelkedett Gonda Henriik dr. védő ós kérte az elnököt, hogy Tisza István grófot távolítsa el a teremből, mert a gróf tanú ebben a pörben és igy a. vádlott kihallgatásánál jelen nem lehet. Az elnök: Gróf Tisza István a pörben tanú is, sértett is és igy jogában áll meghallgatni a vádlott vallomását. Nem teljesitbetam a védő ur 'kívánságát Most mozgás támadt, Tisza István felemelkedett helyéről és beszélni kezdett: — Mély tiisztelette! jelentem az elnök urnák, hogy az engemet, mint sértett felet megillető jogokra nem, reflektálok. Tisztelettel kérem, méltóztassék engem lehetőleg minél előbb kihallgatni, liogy elmehessek hivatalos teendőim elvégzésére. Az elnök: A gróif urat a vádlott után fogom kihallgatni. Addig itt maradhat a teremben. (Tisza István gróf leül.) Polónyi Dezső védő tett ezután hosszabb előterjesztést. Elmondta, hogy a védelem az eljárás egész folyama alatt el volt zárva a bizonyítástól. Nem tekinthette meg az aktákat, nem tehetett indítványokat, nem élt kifogásokkal, míert főtárgyallásra akarta vinni az ügyet. A védelem azonban nem mondott le arról a jogáról, lioigy a bizonyítás kiegészítésére indítványokat tegyen. Ezért kérem kihallgatni Porkoláb Imrét, Schvarc Ernőt és Pintér Imrét, akik közvetlenül a merénylet elkövetése előtt fontos gazdasági ügyben tanácskoztak Kovács Gyulával. Ezeknek a tanuknak Kovács a merénylet ntán való napra, junius 8-ra adott találkozót. Tehát nyilvánvaló, hogy junius 7-én nem foglalkozhatott a vádlott a merénylet gondolatával. Kérem kihallgatni Ajtay ós Németh törvényszéki szákértőiket, akik fontos vallomást fognak az öntudatlanság kérdésében tenni. Sélley Barnabás főügyészhelyettes: Porkoláb Imre, Schvarcz Ernő és Pintér Imire kihallgatását nem ellenzem. A törvényszéki orvosszakértők kihallgatását el km zeni, mert az ő véleményüket az igazságügyi orvosi tanács véleménye megdöntötte, Polónyi Dezső: Bocsánatot kérek, de lehetetlenség azt szupponálni, hogy a törvényszéki orvosszakértő véleményén elli eeák akkor van értéke, ha a vád javát szolgálja. Egyik vélemény éppen olyan értkü, máint a másik. Ragaszkodom Ajtay és Németh orvosszakértő urak kihallgatásához, de azt se bánom, ha ide méltóztatik állítani Moravosik és Oláh orvosszakértő urakat is. Jőjjenelk ide a biróság elé! Kérdéseket fogok hozzájuk intézni. A biróság visszavonult, hogy határozzon az előterjesztések felett. Hosszas tanácskozás után hirdette ki a biróság határozatát. A biróság Porkoláb, Schvarcz és Pintér tanuknak kihallgatását elrendelte. A törvényszéki orvosszakértők kihallgatását nem rendelte el a biróság és pedig azzal a megokolással, hogy az igazságügyi orvosi tanács felülvéleményező szaktestület. Kovács Gyula ügyét eléje utalták elbírálás végett és igy igazságügyi szempontból lehetetlenség volna most meghallgatni a törvényszéki orvosszakértőket.