Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-17 / 107. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 15. Gonda Henrik védő az orvosszakértfők kihallgatásának mellőzése miatt semmiségi panaszt jelientett he. A bíróság a seimmisógi panasz bejelentésiét tudomásul vette. Ezután az elnök busz pere szünetet adott. KOVÁCS KIHALLGATÁSA (A vádirat.) Ezután Mikovich biró felolvasta a vádiratot, amely igy szól: A gyilkosság bűntettének kísérlete miatt vizsgálati fogságban levő Kovács Gyula ellen teljesített vizsgálati iratait :/. alá idezárva a következő Vádirat benyújtásával küldöm át: Kovács Gyula 38 éves, felsőiregi származásai, budapesti és inámi lakos magyar országgyűlési képviselőt, aki 1912. évi junius hó 8-ik napjától előzetes let'artózjtaitlásban volt, 1912. évi julius 2-ik napjától pedig vizsgálati fogságban van, a BTK. 279. §-ába ütköző a 281. §-nak 1. pontja szerint minősülő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének a BTK. 65. §-a szerint való kísérlete cimén azzal vádolom, liogy: 1912. évi junius hó 7-ik napján délelőtt 11— 12. óra közlött való időben Budapesten a magyar országgyűlés képviselőihaza üléstermében a képviselő,háznak hivatalos eljárásban levő elnökére, gróf Tisza Istvánra, abból a célból, hogy őt szándékosan megölje, előre megfontolt szándékból a bűnjel golyóra töltött forgópisztolyból 8—9 méter távolból háromszor reá lőtt, de a golyók senkit sem találván, a szándékolt bűntett véglievitelét csupán megkezdte, de azt be niem fejezte. Vádlottnak e szándéka abban az erős felindulásában keletkezett és rögtön végre is hajtatott, amelyet nála a politikai állásfoglalásához tartozó képviselőknek a képviselőházban történt tömeges kizárás felett érzett felháborodása, — másfelől öngyilkosságra való elhatározása idézett elő. Indokok. A vizsgálat során a vádlott beismeri a tettet, de tagadja az idegen emberi élet kioltására irányuló szándékot. Védekezése szerint az ő szándéka csupán az volt, liogy ha képviselőket kivezetnek ós ha hatósági közegek ő hozzá is nyúlnak, öngyilkos lesz. Egyébként a történtekre nem emlékszik. El ke,Illett térni a vizsgálat m'eginditása és folyama alatt felvett ós bizonyíthat ónak látszó a BTK. 278. §-ába ütköző gyilkosság büntette kísérletének a bűneimétől OS cl BTK. 281. §-,ának 1. pontja alá eső minősítést kellett elfogadni, mert egyrészt az igazságügyi orvosi tanácsnak a vizsgálat idevonatkozó adataival egyező szakvéleménye támogatja azt, liogy Kovács Gyula a bűncselekmény elkövetésekor nem csupán a bűntettest működése alkalmával elfogó izgatott és felindult állapotban — hanem az öngyilkosságra (már előzőleg komolyan magát eltökélő vádlott elhatározó képességé annyira megtámadva volt, a,mely valósziniisiti az emberi élet kioltására irányuló szándékának hirtelen való keletkezését ós annak rögtön történt végihezvitelét. A vádirat elhangzott. Vádlott, sértett, esküdtszék és hallgatóság idegesen várta a mai tárgyalás eseményét: Kovács Gyula kihallgatását, (Így történt a merénylet.) Az elnök: Kovács, álljon fel! Megértette a vádat? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Nem. — Figyelmeztetem, lia alkarja, jógáiban áll a vallomást megtagadni. Kérdem, kiván-e vallani? — Igen. — Legyen szives ós mondja el, hogy miért lőtt junius 7-én gróf Tisza Istvánra? — Méltóságos cikiök ur, igen tisztelt esküdt urak! Méltóztassék megengedni, hogy összefüggően elmondjam az egészet. Vissza kelti mennem a májuisi eseményekre . . . Az elnök (a fogházőrhöz)': Kérem menjen el a vádlott háta mögül. És üljön lel Kovács Gyuila most már őrizet nélkül állt a terem közepén és egyszerű kifejezésekkel, minden póz nélkül beszólni kezdett. —- . . . május 22-én a képviselőházban a házszabályoknak szerintem tudatos megsértésével, házszabály ellenes aktus közben gróf Tisza Istvánt választották elnökké. Én a házszabályokban alkotmányos garanciákat látok. Képviselői kötelességemnek tartottam a házszabályok megsértése ellen harcolni és tartom m'a is. Hogy Tisza István alkotmányellenes megválasztása miatt tiltakozásomnak kifejezést adjak, a képviselőháziban az asztalról ledobtam a szavazó urnát. Ennék megtörténte után családom teljesen távol akart engem tartani a képviselőháztól és ezt annál is inkább tehette, mert én már előzetesen kijelentettem, hogy a képviselőház nem nekem való mert a képviselőség politikával jár, én pedig nem tudtam megkülönböztetést tenni politikai és privátbecsület között és nem tudok ilyen disztinkciót tenni ma se. Szóval a családom meg akarta fogadtatni velem, hogy addig, amig ilyen válságos viszonyok uralkodnak a parlamentben, gyávaságnak tartanám otthagyni a csatateret. N'i urnaledobás után kizártak a képviselőházból. Elhatároztam, hogy mindennap megjelenek a. Ház kapuja előtt ós ha meg alkarnak akadályozni abban a kötelességeimben, hogy az üléseken megjelenjek, akkor eltávozom, ha azonban a képviselőházból engem — szerintem törvénytelenül — karhatalommal akarnak kivezetni, akkor ez ellen tiltakozóik. Az volt a. szándékom, hogy ha engemet• az üléstereimben munkapárti kép viselők támadnak meg. akkor közéjük lövök, ha pedig rendőröd kel alkarnak kivezettetni, akkor főbelövöm magam. Nem vetettem magam alá a kitiltáisi határozatnak, mert he akartam igazolni, hogy Magyarországban neon lehet törvénytelenül eljárni a Házban, —- Miért volt törvény télen a kizárás? — A kizárás kérdéséhez (minden képviselőnek joga van a házszabályok szerint hozzászólni. Tisza István ur elütötte a képviselőket ettől a joguktól. (Junius 4.) Kovács Gyula: Május 29-én újból visszajöttem Budapestre. Kossuth Ferenc két sürgönyt is küldött nekem, hogy ne jöjjek Pestre, inért a Házban való megjelenésemmé! nem tennék jó szolgálatot a békének. Én azonban feljöttem. Mielőtt elutaztam volna, az édesapám megkérdezte: — Van-e nálad revolver? Mikor kijelentettem, hogy fegyver van nálam, elvette tőlem. Junius 4-én, Pestre való utazásom közben az újságból értesültem, hogy Tisza István a képviselőházban a házszabályok megsértésével, első, másod és harmadszori olvasásban is megszavaztatta a véderő törvényeket. Mikor megérkeztem Budapestre, ostromállapotban találtaim a fővárost. Engem roppant felizgatott ez a dolog. Egész éjje'l nem tudtam aludni. Másnap t a! áll kozJaan képviselő társa iiuo ma!, akiknek kijelentettem, hogy életem árán is teljesíteni akarom kötelességemet, bemegyek a Háziba. Ök' lebeszéltek. Nekem az volt a gondolatom, hogy ha kivezettetnék, főbe lövöm magamat. Reméltem, hogy egy ilyen véres jelenet észretériti a többséget ós meg fog- szűnni a további erőszak. Junius 4-én azonban megszavazták a véderőt és igy ón junius 4-én elkéstem azzal, hogy erőmlböz képest mégakadályozzam az erőszakot. Június hatodikán szünet volt. Én a junius negyedi'ki szomorú események hatása alatt junius hatodikán elhatároztam, hogy másnap öngyilkos leszek. Levelekét irtani és megbíztam valakit, hogy a leveleket délben adja fel. Junius hetedikén bementem a képviselőházba, ahol előbb a karzaton voltam, később bementem a baloldali hir lap iró karzatra. Más ra nem emlékszem. Hogy miként jutottam he az ülésterembe és mit tettem, nem tudok róla számat adni. — Ön a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy többször lőtt Tiszára? — Hogy a jegyzőkönyvet tévesen vették föl, ezt majd tanuk bizonyítják. — Az ön korábbi elhatározása az volt, liogy csak akkor lő önmagára, ha a munkapárti képviselők megtámadják, ön mégis előbb Tiszára lőtt s esalk azután lett öngyilkos. (A jegyzőkönyv.) — Hogy a kritikus pillanatban mit csináltam, arra nem emlékszem. — A vizsgálóbírói vallomás itt vau. Ez közokirat. — Elég sajnos! (Mozgás.) — Mikor vette a revolvert? — A Kristóffy-féle zavargások idején, mikor a lapokat megostromolták. — Való az, liogy ön Polónyi Géza előtt olyan kijelentést tett, hogy lelövi az elnököt? — Lehet, hogy épp oly erős kifejezéseket használtaim, mint mások, — Van-e önnek adóssága? — Egyenes adósságom nincs és soha nem is volt. Osaléidlom egjy tagjáért kqzesiséget vállaltam. — Itt vannak adatok, hogy önnek negyvenezer korona nyomasztó adóssága van s ezért akart öngyilkos lenni. — Ez nem igaz. Rokonomnak, akiért kezességet váüajltam, másfél miiljlió vagyona van. — Haragszik ön Tisza István grófra? — Haragszom. — Megbánta-e bűncselekményét? — Én soha azelőtt revolvert nem hordtam, mert inkább agyon hagytam volna lőni magam, semhogy rálőjjek valakire. Rendkívül sajnálom tehát, hogy rálőttem, egy emberre. Mindazáltal kijelentem, Tiszára haragszom és mindig és örökké haragudni fogok, KIHALLGATJÁK TISZA ISTVÁNT. (A merénylet.) A következő tanú gróf Tisza István, a képviselőház elnöke. Elnök: Legven szives, mondja el nekem a junius 7-iiki ülés alkalmával, hogy történt az elnök elleni merénylet? A junius 7-iki ülés is azzal kezdődött, hogy a képviselőház egyes tagjai olyan zajjal zavarták a csendet és rendet, hogy eltávolításuk előtt egyáltalában nem volt tanácskozás tartható. Kénytelen voltaim tehát a képviselő urak eltávolítása iránt intézkedni, mire az összes ellenzéki képviselők elhagyták a termet. Épen belefogtam abba az elnöki enunciációba, amelylyel jelentést akartam tenni a Háznak a lefolyt eseményekről, mikor mindjárt az első szavak közben, balról az ellenzék felől egy hang ütötte meg fülemet és odanézve. Kovács Gyula képviselő urat láttam a szélső baloldali padsorok közt levő folyosón, amint felém célzott és azt mondta: — Van még egy ellenzéki képviselő! E szavak elhangzása után megtörtént a lövés és ő tovább is célzásban maradt. Rövid idővel az első lövés után a második lövéscélzást folytatta, a harmadik 'lövést láttam, amidőn egyszerre egy hátrafelé hajló mozdulatot tett a felső testével és ugyanakkor célzásban levő karja ellen dilit, neki balra, tőlem jobb irányban, ugy hogy a harmadik lövést már nem feléim tette, a golyó a karzatok felett valamelyik képbe fúródhatott. Ezt azzal magyarázhatom, hogv a jobboldalt levő padsorba beleesett, ugy hogy az alsó testével az asztalkán feküdt és mint elesett, a hozzá legközelebb álló képviselők vállon ragadták. Ugyanebben a pillanatban történt a negyedik lövés, amelyet első percben, azt hiszem, láttam és láttam, hogy a többi képviselő urak eleresztik és ő élettelenül marad. — Határozottan emlékszik arra, hogy Kovács Gyula célozva lőtt? — Igen. — Mind a háromszor célba vette önt? — Mind a háromszor. — Gyors egymásutánban jöttek a lövések? — Meglehetős gyorsan. — Azt is méltóztatott mondani, hogy a golyó becsapódását tisztán hallotta. — Azt hallottam,