Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-10 / 76. szám

\9\Z. november 10. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Voltak a régi — de igazi — független­ségi pártnak is kifogásai a korrnány ellen an­nak idején; de midőn ellenzéki álláspontju­kat kifejtették, e mellett sohasem felejtették el magyar voltukat. — „Kijelentjük — mondotta az 1881­iki függetlenségi program — hogy ameny­nyiben a horvát-szlavon részek Magyar­szág annyi áldozata ellenére, tovább is koc­káztatnák hazánk érdekeit s a testvéri kéz­nyujtásra tovább is gyűlölet volna a vá­lasz: követelni fogjuk a velünk fennálló ki­egyezésnek oly megváltoztatását, hogy a magyar állani érdekei is biztosítva legye­nek". Íme, látjuk, a régi negyvennyolcas párt hazafias álláspontját. Látjuk ma az utódok, az uj „fiiggetlenségi"-ek megalkuvó oppor­tunizmusát. Két korszak áll szemben egymással. Két politika — és két ethika. Az a régi függetlenségi párt többet köve­tett mint a hatvanhetes: a mai függetlenségi párt kevesebbet. A Justh-csoport nem meri védeni a nemzet jogait, mert a szerb radiká­lisok barátságát és egvéh elleneseink szövet­ségét elveszíthetné. Pedig a függetlenségi párt 1884-iki ál­lásfoglalása már célszerűségi szempontból is nézi a kérdést s a jogi kérdést nem is helyezi előtérbe. De a negyvennyolcasok ezt a célsze­rűségi álláspontot sem vállalják magukénak. Nekik egészen más célszerűségi szempont­jaik vannak. A táblaelnök lemondása ügyében még nincs döntés. — Kray István nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Kray István, a szegedi Ítélőtábla elnöke, másfél hónappal ezelőtt tudvalevőleg fölajánlotta méltóságát az igazságügyminiszternek, mert veje, Lo­vassy Ernő dr. ügyvéd, a szegedi ítélőtábla területén nyitott irodát. Ezzel kapcsolatosan az egyik szegedi estilap azt a hirt közölte, hogy a táblaelnök lemondását elfogadta Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter. A Délmagyarország munkatársa ebben az ügyben beszélt Kray István táblaelnökkel, aki megcáfolta a lemondása elfogadásáról kö­zölt hirt. A táblaelnök Lovassy Ernő dr. la­kásán fogadta munkatársunkat. — Méltóságod lemondásával kapcsola­tosan az a hir terjedt el, hogy már megérke­zett volna az igazságíigyminiszter döntése, amely elfogadja a lemondást? — Nincs tudomásom arról, — felelte a tábla elnök, — hogy az igazságügyminiszter ur már döntött volna lemondásom ügyében. Na­gyon szívesen megmondanám, ha tudnék a dologról. . — Méltóságod kérvényében kifejezetten kérte nyugdíjaztatását vagy elhelyezését, vagy csupán az igazságügyminiszter rendel­kezésére bocsátotta a méltóságát? Az ismert okra való tekintettel ren­delkezésre bocsátottam az elnöki székem. Másról egyáltalán nem tettem említést. Kray István táblaelnök csótfalusi birto­káról érkezett Szegedre. A lakását már a le­mondása előtt fölmondta, ezért szállt meg Lovassy Ernő dr. lakásán. A lemondás be­nyújtása óta most tartózkodik először a vá­rosban. Az igazságiigyminiszter döntéséig Vén András, az első tanácselnök intézi az elnöki teendőket. Valószínű, hogy az igazságügymi­niszter döntése már legközelebb megérkezik, amely után a szegedi Ítélőtáblán jelentősebb személyi változások várhatók. A szerb kérdés a király előtt. — Berchtold és Tschirschky audienciája. — (Saját tudósítónktól.) A balkáni hábo­rú újra fölvetette, még pedig teljes éles­ségével és békebontásra alkalmas fulánk­jaival a szerb kérdést. Szerbia tengeri ki­kötőt akar és ahelyett, hogy az Aegei­tenger partján keresne megfelelő állomást, az Adria felé kacsint, oda, ahol Ausztria­Magyarország és Olaszország vetette meg a lábát. Belgrád felől heves követelőzés, ökölbeszorított fenyegetés hangjait dobál­ják felénk. Az annexiós idők bonyodalmai támadnak föl. Ebben a súlyos helyzetben Berchtold gróf külügyminiszter őfelsége elé járult ma, akinek egy óráig tartó audien­cián referált a balkáni dolgokról. Az ural­kodó behatóan érdeklődött a szerbek kö­vetelése iránt és megállapodott Berchtold gróffal a hivatalos monarchia álláspontjá­ban. Nagyjelentőségű ez az audiencia, ame­lyet a király Tschirschky-Bögendorffnak, a bécsi német nagykövetnek adott ma dél­után. Tschirschky a német birodalom kan­cellárjának izenetét közölte őfelségével. Nem lehet kétség az iránt, hogy a német császár és a német közvélemény ma is teljesen megegyező véleményen van ve­lünk és fegyveres készültségének erejével támogatja a monarchiát abban, hogy a szerb kikötő-kérdésből háborús bonyodal­mak ne keletkezzenek. Se az osztráknak, se Magyarországnak nincs kifogása az el­len, hogy Szerbia az Aegei-tengerig utat nyerjen s ebben a törekvésében a hármas szövetség többi tagja sem akadályozza. Itt említjük meg, hogy a Szerbiával na­pok óta folyó tárgyalásokról a szerb sajtó igen szives hangon emlékezik meg. A Tribuna elismeri Berchtold gróf expozéjának előzé­keny hangját, a Sztrazsa pedig első oldalán közli a király és Ferenc Ferdinánd trónörö­kös arcképét, azzal a megjegyzéssel, liogy ezzel Szerbia legmelegebb szimpátiáját kí­vánja kifejezni. A szerb félhivatalos sajtó folyton arról ir, hogy bár ezidőszerint még meglehetsöen távol áll egymástól a monar­chia és Szerbia álláspontja, meg van győződ­ve arról, hogy Bécs végül mégis csak enged­ni fog s beleegyezik Szerbia jogos követelé­seibe, Azt állítják, hogy Szerbiának nincs semmiféle közössége Oroszországgal, nem védelmez nagyszláv érdekeket, amire nézve garanciákat hajlandók nyújtani. A lármás boulevard-lapok természetesen harcias han­gulatot igyekeznek terjeszteni, ezek hangját azonban a komolyabb szerb sajtó maga is elitéli s csodálkozik azon, hogy éppen ezek­nek adnak hitelt komoly diplomáciai körök­ben. A Délmagyarország munkatársa egyéb­ként jól értesült forrásból a következő fölvi­lágositásokat nyerte: — Szerbia ugyan eléggé erősnek érzi magát arra, hogy szövetségben a Balkán­államokkal fegyverrel is ellenállhasson, tisztában van azonban azzal is, hogy egy ilyen harc élet-halálharc lenne. A szerb kormány egyáltalában kellemetlen hely­zetbe került, mert mig egyrészről a győ­zelmektől mámoros szerb közhangulat nyo­másával kell számolnia, másrészről hideg­vérrel fontolóra kell vennie minden eshe­tőséget, hogy a konfliktust békésen old­hassa meg. Ugrón István magyar-osztrák követnek Budapestről való visszaérkezé­sét nagy izgalommal várta Belgrád, mert azt reméli, hogy uj, békésebb instrukciókat hoz magával, amelyek alapján az egész kellemetlen ügy megoldható lesz, Szerbia minden erejével azon van, hogy a meghó­dított területeken rendezett viszonyokat teremtsen s csak azt kívánja, hogy kultu­rát terjesztő faktorként kezeljék. Szerbiában általában az a nézet, hogy a harcias hirek terjesztése nem egyéb bör­zemanővernél. A komoly szerb közvélemény a győzelmes harcok után nem akar életve­szedelmes kalandba keveredni. A városi felsőkereskedelmi. — A kormány támogatása. —­(Saját tudósítónktól.) A tanév kezdetétől működik az uj felsőkereskedelmi iskola és csak ma érkezett Szegedre a közoktatásügyi minis­temek az a leirata, amely megígéri az állam­segélyt, de annak nagyságára csak a törvény­hozás megállapítása után kiván nyilatkozni. A miniszteri leirat részletes utasításokat tartalmaz az iskola szervezetére és a női felsőkereske­delmi felállítását csak külön engedi meg. A miniszteri leirat, amely a mindenkori kormá­'nyoknak Szegeddel szemben való álláspontjára némileg jellemző, igy szól: Folyó évi április 30-án ós szeptember lG-án kelt felterjesztéseire értesítem a 'közön­séget, hogy a kereskedelemügyi miniéter úrral egyetértően megengedem, mikép a kö­zönség Szegeden nyilvános jogú községi fel­sőkereskedelmi iskolát létesíthessen. E célból ez iskolának már a folyó tan­évre történt, megnyitásán utólagosan jóvá­hagyom, oly foltétellel, hogy a közönség ez iskolája fenntartását saját erejéből tartozik biztosítani. Élihez képest köteles az iskolát megfelelően szervezni, fejleszteni, célszerűen elhelyezni és felszereléséről, valamint zavar talan működéséről gondoskodni. Tartozik to­vábbá a tanári személyzet alkalmazására az iskola tanulmányi és adminisztratív igazga­tósára, eljárására ós felügyeletére nézve a szervezeti szabályok s általában a felső ke­reskedelmi iskolákra érvényes rendéleteket, utasifásokat követni. A felsorolt feltételek mellett a közönség­nek női felső kereskedelmi iskola fenntartá­sára és szervezésére nézve is megadom az en­gedélyt, mivel ahhoz, hogy a felső kereske­delmi iskola egy-egy osztálya .mellett párhu­zamosan leányosztályok is működjenek, nem járulhatok. Ellenben a budapesti, pozsonyi, maros­vásárhelyi* pécsi stb. szabályszerűen működő női felső kereskedelmi iskolákhoz hasonlóan a közönség is szervezhet külön női felső ke­reskedelmi iskolát.. Ily női felső kereskedelmi iskolájának fenntartására, fejlesztésére, el­helyezésé és felszerelésére, valamint műkö­désére, úgyszintén annak vezetésére, a taná­rok alkalmazására, igazgatására és .felügye­letére nézve a fentebb közölt szabályok köve­tendők. Ezek mellett a leánynövendékek női felügyeletéről is kell gondoskodni. A női felső kereskedelmi iskola alsó (I) osztályába Csak a felsőbb leányiskola, a gim­nasium, a reáliskola vagy a polgári iskola negyedik osztályát sikerrel végzett növen­dékek vehetők fel. Ily minősítés hiányában felvételi vizsgálat utján felvétel nem enged­hető meg. Az iskola elhelyezéséről, megnyitásáról, a tanulók számáról, ia tanári személyzetről, az egyéb fennálló szabályok értelmében meg­állapított ügyekről az iskola igazgatója az állami felügyeletet teljesítő Schack Béla dr. felső kereskedelmi iskolai főigazgatóhoz te­gyen jelentést. Ami az iskola államsegélyét illeti, mél­tányolni kívánom a városnak az iskola fenn­tartásával járó áldozatait oly módon, hogy a tanároknak igénybe vehető fizetéskiegé­szitésére• megállapítható államsegély engedé­lyeztessék. Ehhez 'képest a tanárok fizetée ügyére vonatkozó határozatok külön szabá-

Next

/
Thumbnails
Contents