Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)
1912-11-09 / 75. szám
1912. november 8. DÉLMAGYARORSZÁG 1 1 A HÁBORÚ A BALKÁNON. Éles ellentét a monarchia és Szerbia között! — Külügyminisztériumunk válasza a szerb kormánynak. — Pasics fenyegető válasza. — Párisban a monarchia föllépését várják. — A balkáni szövetségesek terve Konstantinápolynál. — Anglia a háttérben. (Saját tudósítónktól.) A monarchia szerepe immár határozottan megkezdődik a balkáni kérdésben. Külügyi hivatalunk, élén Berchtold Lipót gróffal olyan lojálisán és nyugodtan szólt bele a balkáni ügyekbe, ami nemcsak ott lenn, de egész Európában megnyugtatólag hatott. És egyik-másik állam ezt a szereplésünket félreértette. Különösen Szerbia vált mind követelőbbé és valósággal tengeri állammá akar hirtelen kinőni. Hiába intették külső államok, élén Angliával, Németországgal, sőt — Oroszországgal, Szerbia jelenlegi mindenható ura: Pasics kijelentette, hogy az adriai kikötői hóditásait feltétlenül végrehajtja a szerb hadsereg és azokról semmi szin alatt se mond le. A mai napon eljutottunk olyan fordulathoz, amely a legszédületesebb perspektívát mutatja, máris. A monarchia végre nyiltan tudtára adja Szerbiának, meddig mehet. Föltétlenül megbizható forrásból jelenthetjük, hogy a monarchia külügyminisztériuma ma a következő választ adta Szerbiának: Az osztrák-magyar monarchia nem engedi meg, hogy Szerbia Albániában hódításokat végezzen. Nem egyezhet bele abba, hogy adriai kikötőt megszánjon. Csakis Prizrenig tűri meg ha Szerbia hóditásokat ejt. Ha másként nem, ugy fegyverrel szerez érvényt akaratának. Amikor ma délután ezt Pasics miniszterelnökkel közölték, ez a következő választ adta: — Szerbiának ut kell a tengerig, ezért ragaszkodik ismert terveihez. Még ha háború segítségével is, de végbeviszi tengeri hódítását. Hangsúlyozza, hogy Szerbia eme tervéhez a szövetséges balkán-államok hozzájárultak. íme, a két, döntő jelentőségű válasz. Világos és érthető: mind a kettő. És a békés kivezető ut szinte lehetetlennek látszik. Páris diplomáciai köreiben ma az a hit terjedt el, hogy a monarchia és Szerbia között az ellentétek rendkivül kiélesedtek. Hogy nemcsak a szerb kormány, hanem a szerb nép is monarchia-ellenes már, azt dokumentálja az az eset, amely ma történt, Prizrenben. Az osztrák-magyar követet váratlanul megtámadták és megakarták ölni. Csak a szerb hivatalnokok közbevetése mentette meg a követet. Általában a nép ellenséges magatartást tanusit. A mai napon sehol se történt nagyjelentőségű harc. A balkáni szövetséges államok kipattant terve elárulja, hogy mit akarnak elérni még, ezután. Az a terv, hogy Bulgária hadserege bevárja a csataldzsai megvívott ütközet után is a szövetséges seregeket, hogy majd együtt vonuljanak be Konstantinápolyba. A törököket Európából végleg ki akarják űzni és Konstantinápolyt a bolgárok zsákmányává szemelték ki. Nemcsak a monarchia, de Anglia is határozottan akar föllépni. Londoni jelentés szerint az angol minisztertanács ma délután váratlanul összeült és igen hosszasan tanácskozott. Kiszivárgott hirek szerint kizárólag a balkáni eseményekkel foglalkoztak és döntöttek Anglia magatartásáról. Ez a hir óriási jelentőségűnek látszik, annál inkább, mert az angol flotta már el indult Konstantinápoly felé! A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Ugrón visszautazott Belgrádba. Budapesti tudósitónk jelenti: Ugrón István szerbiai nagykövetünk, aki három napon át Budapesten tartózkodott, ma visszautazott Belgrádba. Tudvalevőleg Ugrón István többször tárgyalt Berchtold Lipót külügyminiszterrel elutazása előtt. Támadásra készül a török. Konstantinápoly, november 8. Foki pasa, volt párisi katonai attasé, aki Tripoliszban különösen kitüntette magát, elutazott Csataldzsába. A bolgárok Csataldzsánál — hir szerint — még nem tudták a haderejüket központosítani, sőt a török sereg Cserkeszköj irányában előrenyomult, hogy az ellenséget megtámadja. Török siker? Konstantinápoly, november 8. Sorovicsnál tovább folynak a harcok, amelyeknek a során a törökök több ágyút és lőszerkocsit zsákmányoltak és az ellenséget visszaűzték a hegyekbe. A keleti seregről semmiféle hir nem érkezett. Csataldzsából nagy számmal érkeznek a menekültek a fővárosba. Szerb és bolgár hódítások. Belgrád, november 8. A szerbek bevették Kitchevo és Kotcha városokat, amelyek Débra kerületben feküsznek. Ebben a kerületben gyűlt össze — hir szerint — a széjjelvert török hadsereg. London, november 8. A Times jelenti Szófiából, tegnap este 7 óra 20 perckor föladott távirattal: Még hivatalosan meg nem erősített hir szerint a bolgár csapatok megszállták a csataldzsai vonalat. Döntő támadás Szkutari ellen! Rjeka, november 8. A Szkutari ellen való végső támadásra az összes előkészületeket megtették a montenegróiak. Nyolc nap óta szakad az eső, de ennek dacára ágyukat és élelmiszert szorgalmasan szállítanak az operációk színhelyére. A tüzérség a legjobb támadó pozíciót foglalta el. Bozana és Dim mellett kisebb összeütközések voltak, jelentékeny veszteségekkel. El, a hajókra! Konstantinápoly, november 8. A főváros nyugodt. Az összes koloniák a városban maradtak, csak az osztrák és magyar alattvalók egy része ment a hadihajókra. Az osztrák és a magyar iskola zárva van. Nyugtalanságra nincs ok. A mohamedánok viselkedése komoly, de barátságos. Kiutasítják a görögöket! Konstantinápoly, november 8. A török hivatalokban foglalkoztatott görögöket fölszólították, hogy hagyják el a fővárost. Az Ottomán bank hetven alkalmazottját is eltávolították. Bulgária megkapja Konstantinápolyt. London, november 8. A „Daily Telegraph" jelenti Szófiából, csütörtöki kelettel: Törökország komoly békeajánlatot tett, melyről Gesov miniszterelnök két óra hosszáig tárgyalt Nikoforov hadügyminiszterrel. A török javaslat azonban elkésett, mert a bolgár seregnek megmásíthatatlan szándéka, hogy bevonul Konstantinápolyba. A lap véleménye szerint az összes eddig fölmerült javaslatok közül a legjobb az, hogy Bulgária megkapja Konstantinápolyt. Oroszország ez esetben megkövetelné, hogy hajói a Dardanellákon szabadon közlekedhessenek, Anglia pedig annektálná Egyptomot. Fölgyújtott falvak. Konstantinápoly, november 8. Dimotikától délre, Szofli környékén, görög falusi lakosokból alakult bandák fölgyújtották Vakif szandal és Mnzlimiubáci muzulmán falvakat. Egy csapat különítmény üldözőbe vette a bandákat, melyek Karabunar (falut megszállva tartották. Mintegy háromszáz bandita tüzelni kezdett a csapatokra, amelyek bárom oldalról megtámadták őket. A banditák kénytelenek voltak a község belsejébe vonulni, elsáncolták magukat egy kőházban, egy templomban és a kolostorban és több mint 60 bombát vetettek a támadókra. Mintán a községet fölgyújtották, a bandák Szofli felé vonultak vissza. Nyolc banSzalon Fivc o'clock. a TISZA-SZÁLLO modernül beren:: dezeft :: ni kávéházában Színházi vacsorák.