Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-08 / 74. szám

1912. november 8, délmaoyárórszág 5 A táblabíró pöre. A battonyai főszolgabíró vádaskodásai. (Saját tudósítónktól.) Második Ízben tár­gyalta csütörtökön a szegedi Ítélőtábla azt az ellenszenves büniigyet, amelyet Simon Ákos dr. táblabíró panaszára a királyi ügyészség indított Petrovics Mihály batto­nyai főszolgabíró ellen a kaszinói összeszó­lalkozásból kifolyólag. Battonyai vezetőjárásbiró korában, 1909. év tavaszán egyszer megsértette a főszol­gabíró a táblabírót, akinek népszerűségére, közkedveltségére féltékeny volt és amily in­dulatos és meggondolatlan volt maga a sér­tő megjegyzés, annyira átgondolt kíméletlen és elkeseredett volt az önvédelmi harc, ame­lyet az ellene indított bünperben a főszolga­bíró folytatott az egykori atyai jóbarát, a táblabíró ellen. Tizenkilenc pontban mintegy negyven rágalmazó állítást hozott föl a vádlott fő­szolgabíró a bizonyítás során, hogy beigazol­ja azt az odavetett sértést: van a táblabíró umak seperni valója a járásbíróság előtt és e tizenkilenc pont közül tizennégyben találta meghiúsultnak a bizonyítást a királyi tör­vényszék, amely a vádlottat fölmentette, mert a további öt pontban adminisztratív beiga­zolását látta. A szegedi tábla/megváltoztatta a törvényszék ítéletét és a vádlottat becsület­sértésért kétszáz korona pénzbüntetésre s az összes költségek viselésére ítélte. De ez az ítélet sem emelkedett jogerőre: a Kúria for­mai okokból megsemmisítette és a táblát uj tárgyalására utasította. A csütörtöki tárgyalás réggel 9 órakor kezdődött. A tábla első büntető tanácsában, amely az ügyet tárgyalta, Hing hoffer Lajos dr. táblai tanácselnök elnökölt, szavazóbíró volt Móga ödön, előadó: Pcrjéssy Mihály dr. A főügyészséget Szabó Gyula dr. főügyész­helyettes képviselte; a sértett Reiniyer Ja­kabbal, a vádlott Krenner Zoltán dr. aradi ügyvéddel jelent meg. A tárgyalás megnyitása után a védő új­ból hiróküldési kérelmet terjesztett elő, mert szerinte a szegedi tábla ebben a j térben nem lehet elfogulatlan, minthogy az első tárgya­lás óta ós a kebelbeli táblabíró ismeretségre és beosülésre, szimpátiákra tett szert. A vé­dőnek ezt az érzékenységeket terrorizáló — a Kúria által már ismételten elvetett — in­dítványát a királyi tábla is figyelmen kivül hagyta. Ezután Perjéssy Mihály dr., a táblának ez a nagyszabású, zseniális biintetőbirája fo­gott az ügy ismertetésébe tanulmánynak be­illő, pompás struktúrájú előadmány kereté­ben. Páratlan éleseiméjüséggel építette fel a szótágazó nagy anyag épületét és fölényes jogászi tárgyilagossággal világitott be a btraper minden részletélte. A referáló déli félegy óráig tartott. A felek rövid észrevéte­lei után az elnök a tárgyalást délután négy órára félbeszakította. A délutáni tárgyaláson érdeklődő hall­gatóság előtt Szabó Gyula dr. királyi fő­ügyészhelyettes emelkedett szólásra. Kivált­ságosán elegáns, erős, szónokian szép vádbe­szédet tartott, amelynek higgadt és emelke­dett mondatain átizzad a meggyőződésnek és a meggyőzésnek férfias heve. — Ebben a bünpörhen — úgymond — szerepet látszottak cserélni a sértett és a vád­lott, hanem a sértett tényei kerültek vizsgá­lat elé. A vádlott erősen kisziiiezett hatásos képeket rajzolt a bíróság elé, magas hegye­ket és tátongó mélységeket idézett fel, de a bizonyítás során felismerte a birói mérlege­lés, liogy mesterkélt és kölcsönkért 'kópiák esak ezek, nem a valóság rajzai. A Kúria rendelkezése folytán azt a nyolc pontot kell most különösen vizsgálni, amely a legsöté­tebb vádaskodásokat tartalmazza. Ezekre már a törvényszék is kimondotta a vádlott­ra lesújtó ítéletét. Csak felületesen kivánja érinteni ezeket a pontokat, mert szükségtelen azokkal bővebben foglalkoznia. Néhány el­fogult ember inszimiáló vallomásával szem­ben bebizonyosodott az eljárás során, hogy Simon táblabíró Battonyán mindvégig köz­tisztelei es megbecsülés részese volt és teljes joggal volt az. Simon Ákost a birói ós egyé­ni jellem mintaképének tisztelte mindenki, de maga a vádlott is addig, amig szüksége nem vol„ a szélső vádaskodásokra azért, hogy ez meggondolatlan sértése miatti véde­kezzék. — A felek nem egyenlő fegyverekkel küzdöttek. A vádlott kibérelte magának a közvéleményt, a nagyközönség pedig a per anyagát soha meg nem ismerhette. Akadtak — és nemcsak laikusok, alcik a vádlottat er­kölcsbirónak tették meg. A sajtó egy része példátlanul elferditette tudósításait. Nem kutatja ennek okát; teljes meggyőződésével azt látja, hogy a per a sértett javára dőlt el. — Kitér az egyes tényállításokra és kér­lelhetetlen igazságossággal honcolja a tanuk vallomásait. Két tanú akadt — a vádlott ko­rona tanúi — akik nem átallották azt, hogy a sértett uri házában történt állítólagos dolgo­kat áruljanak el a vádlottnak. Egyetlen mentségül, hogy vallomásuk anyagát, meg­jegyzéseiket az illemhelyen cserélték ki ós egyikük, a főtárgyaláson már vissza la von­ta vallomását. — Az igazság keresztültör a legvasta­gabb torlaszokon is. A birói mórlegelés nem felszínes, belát a rugókba is. A vádlott bű­nösségének arányában a legszigorúbb bün­tetés kiszabását kéri. A mély hatást keltő, pompás vádbeszéd után e védő beszólt, erősen támadva a sértet­tet és azon igyekezett, hogy kimutassa a bi­zonyítás sikerültét. Este hat órakor az elnök kihirdette, hogy a tábla ítéletét november 13­án, szerdán reggel fél 9 órakor fogja kihir­detni. A tábla ítélete elé széles körökben a leg­nagyobb várakozással tikentenek. Fegyelmi és büniigy. — Hivatalvesztésre ítélt tisztviselő. — (Saját tudósítónktól.) Ma ismét egy fe­gyelmi nyert befejezést a városnál a belügy­miniszter döntésével, amely a vétkes tiszt­viselőre a hivatalvesztést mondotta ki. Hor­váth János adótiszt ellen ugyanis Lázár György dr. polgármester 1909. junius 13-án fegyelmit megelőző vizsgáaltot rendelt el és őt állásától felfüggesztette. Horváth ugyanis Wittenberger Lipót ía­csetti lakos, szegedi adózó, 1907. évi adófő­könyvi lapján Wittenberger Lipót javára két izben összesen 387 korona 03 fillért jegyzett be befizetés gyanánt, holott ezek az összegek az adópénztári naplóban elő nem fordulnak s igy az adópénztdrba befizetve nem lettek, az adófőkönyvi lap lerovási oldalának egyik sarka pedig ki van tépve s a helyett egy meg­felelő üres lap darab lett beragasztva, a két­szeri valótlan bejegyzés összege pedig ki van vakarva és tintával leöntve, Horváth továbbá Bárkányi Benő szegedi lakos 1907. évi adó­könyvecskéjébe három izben 15—15 koronát befizetésként jegyzett be, azzal a megjegy­zéssel, hogy ezen befizetések nyugtatva van­nak másutt; holott ez a három 15 koronás be­fizetés sem Bárkányi Benő adófőkönyvi lap­ján, sem pedig az adópénztári naplóban elő nem fordul, tehát azok az adópénztárba befi­zetve nem is lettek. Súlyosbította a vádakat, hogy ugy Wittenberger Lipót, mint Bárkányi Benő nevében és megbízásából rendszerint Horváth János adótiszt szokta befizetni ne­vezettek adóit. A vizsgálat vezetésével a polgármester Koczor János tanácsost bízta meg és annak befejezése után a közigazgatási bizottság fe­gyelmi választmánya 1911. junius 23-án Hor­váthot hivatalvesztésre itélte. Az ügy iratai Horvátit felebbezése folytán a belügyminisz­tériumba kerültek, ahonnan Jakabffy állam­titkár aláírásával ma érkezett be a, döntés. A közigazgatási bizottság fegyelmi választ­mányának hivatalvesztésre szóló ítéletét a miniszter jóváhagyta és hozzájárult ahoz is, hogy az iratokat a város a büntető eljárás megindítása céljából az ügyészséghez átte­gye. A fegyelmi választmány álláspontja sze­rint ugyanis Horváth esetében közokiratha­misitás bűntettéről van szó. Interjú Ugrón István belgrádi követünkkel. (Saját tudósítónktól.) Ugrón István, a monarchia belgrádi követe szerda óta Buda­pesten tartózkodik. Fontos világpolitikai ér­dekek hozták a magyar fővárosba Ausztria­Magyarországnak Szerbiában székelő mi­niszterét. Azért jött, hogy a delegációk ide­jére itt tartózkodó Berchtold gróf külügymi­niszterrel megtanácskozza a monarchiának a jövőben követendő magatartását a Balkán eseményeivel szemben. A monarchiának a Balkán-államokban élő diplomáciai képvise­letei közül mostanában kétségtelenül a bel­grádi a legfontosabb szerep. Az egész háború eszméje, a Balkán-szövetség terve a szerb fővárosból indult ki s annak a világtörténe­lem-töredéknek, mely fegyverek ropogása közben most készül Európa déli felén, kö­zéppontja, mozgatója, Pasics, a szerb minisz­terelnök. Ugrón István bizonyára nem vélet­lenül érkezett meg tegnap, ugyanazon a na­pon, amelyen Tschirschky, a bécsi német nagykövet is megjött s kétségtelen, hogy nem a véletlen hozta össze a bécsi német nagy­követet és a belgrádi magyar-osztrák köve­tet Berchtold gróf külügyminiszternek a bu­dai várpalota egyik szárnyában berendezett lakásán. Tegnap este fogadta Ugrón István, a Hungária-szálló előcsarnokában a Délma­gyarország fővárosi munkatársát. — Azért jöttem Budapestre, — kezd­te a beszélgetést a belgrádi követ, — hogy Berchtold gróf őkegyelmességével, aki ez­időszerint itt tartózkodik, tanácskozzam a követendő további lépésekről. Informá­ciókra volt szükségem s azokat részben már ma meg is kaptam, holnapra azon­ban még a megbeszélések egész sora van hátra. Beszéltem a külügytninistzeren ki­vül a magyar kormány egyes tagjaival is, a miniszterelnök úrral s a kereskedelem­ügyi miniszter úrral is, akiket részben én informáltam, másrészt azonban én infor­málódtam náluk. Este a munkapárt helyi­ségében is jártam, ahol a delegáció elnökei­vel folytattam megbeszéléseket. — A helyzetet most milyennek látja ex­cellenciád? — Ma még meglehetősen zavaros a helyzet képe. Nagyjából azonban egyelőre változatlan. Körülbelül tiz nap múlva tisz­tábban fogunk látni s akkor majd beszélhe­tünk békekilátásokról, szóval, további fej­leményekről is. Egyelőre az a kérdés, hogy a balkani államok meddig mennek előre és hol állanak meg? — Lehetségesnek tartja, kegyelmes uram, azt az esetet, hogy a szövetséges csa­patok bevonuljanak Konstantinápolyba? — Azt hiszem, hogy ezt elsősorban Oroszország akadályozná meg. Tiltakoz­nék s ennek bizonyára lenne is hatása, mert ha valakire, elsősorban bizonyára Orosz­országira hallgatnak odalenn a Balkánon, Oroszországnak pedig érdeke, hogy Kon­stantinápoly idegen kézre ne jusson. — Még a háború kitörése előtt egyeztek meg a Balkán-államok Törökország fölosz­tása dolgában, vagy csak ezután fognak még megegyezni? —A megegyezés ebben a kérdésben már teljes. Nem a háború előtt készült, ha­nem a háború folyamán. Azt hiszem, hogy a legutóbbi napok müve az ebben a tekin­tetben való megállapodás. Egyebet egye­lőre nem mondhatok. Holnapután délben utazom el s akkor talán többet fogok tudni. Ezzel búcsúzott a belgrádi követ. Sietett a Nemzeti Kaszinóba, ahol találkozott Mikes Ármin gróffal.

Next

/
Thumbnails
Contents