Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-05 / 71. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon 305. a o • o Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24 — félévre.... K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 — félévre.... K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • n Telefon 81. a o Szeged, 1912. I. évfolyam 71. szám. Kedd, november 5 Megjött a király. Hajlott kora dacára, télvíz idején útnak indult a Burgból a király, hogy Budapesten, másik fő- és székvárosában, a delegációk alkalmából uralkodói kötelességet teljesítsen. Az időpont, amelyben ő felsége hozzánk jött, sok tekintetben válságos és veszedelmes. Belső politikánk üstjei még forrnak és főnek, a pártharcok lángja és fojtó füstje még magasra csapkod. Itt azonban a válságon tul vagyunk. A küzdelem még heves és elkeseredett, de a többség hadállása megvivhatatlan. A többség politikája kézzelfogható eredményekkel dicsekedhetik: akaratának egyszer már érvényt szerzett s a véderőtörvény tető alá hozásával nagy szolgálatot tett a haza biztonságának s a monarchia érdekeinek egyaránt. Most munkájának másik részével vesződik: körülbástyázza és garanciákkal keríti körül elszánt harcának eredményeit. S ha valaki még arról ábrándozik, hogy utólag mégis sikerülni fog rést törni a többség munkájának a falain, az tegyen le a balga reményről, láttára ama intézményes biztosítékoknak, amiket a munkapárt törvénybe igtat, hogy soha többé könynyelmü, jogosulatlan és frivol obstrukció ne játszhassa el bűnös játékait a magyar képviselőház termében, hogy soha többé anarchiával és kisebbségi merényletekkel ne lehessen megállítani a nemzetet haladásában, a legális többséget a törvényalkotásban. A külpolitika kérdései is erősen bonyolódnak ő felsége érkezésének piü inafában. A balkáni háboru meglepő eseményei úgyszólván egymás sarkára hágnak. A Kelet nem az többé, ami tegnap volt s holnap talán megint más lesz, mint amilyennek ma gondoljuk. Meglehet, a világ elhamarkodott Ítéletet mondott Törökország életereje fölött. S vérben és lángban, ki tudja, talán nem is merül el végleg a félhold, amely a civilizált népek félelme volt egykor s ma — annyi halálos ellenség kopófalkáival a nyomában — inkább tárgya a világ őszinte, becsületes sajnálatának, mint kárörömének. Éppen azért, mert igy áll a dolog, nem tulajdonithatunk különös fontosságot annak, hogy ő felsége érkezését a pártpolitikai elfogultság igyekezett a kormány elleni demonstrációra fölhasználni. Templomban, ahol levett kalappal jelenünk meg mindannyian és áhítatos csöndben kell maradnunk, senki sem kurjanthatja el magát súlyos következmények veszedelme nélkül. Hiába magyarázná utólag a garázda ur, hogy a kurjantás nem a papnak, hanem a ministránsnak szólott: ezzel a közbotrány nem volna kisebb, sem a hely megsértése nem esnék enyhébb megítélés alá. Az is különös eljárás, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Andrássy Gyula grófnál nem kisebb ember igyekszik belekeverni ő felsége személyét a pártpolitikába. Hogy ő ezt abban a formában cselekszi meg, hogy a „parlamenti őrség"-ről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, szemére hányja a kormánynak, hogy a „király palástja" mögé búvik s liogy ő felsége legmagasabb személyével akarja fedezni politikai eljárását: ez a nagyon is áttetsző forma a dolog lényegén semmit se változtat. A dinasztikus érzés, amelynek különben Andrássy gróf már oly sok jelét adta, el kellett volna, hogy tiltsa őt oly föltevéstől, mintha ő felsége legmagasabb személyével és legmagasabb intencióival bármely kormány is visszaélhetne s a maga politikája javára a király nimbuszát bárki is gyümölcsöztethetné. A király felette áll minden ilyen kísérletnek, de felette áll minden ilyen föltevésnek is. Sőt felette áll annak is, hogy az utóbbi időben kegyesen adományozott kitüntetésért, a maguk szája ize szerint kommentálják s ő felsége idejövetele előtt pár nappal feszegessék elfogult pártpolitikusok. Hosszabb távollét után újra falaink közt üdvözölhetjük a királyt. Falaink közt üdvözölhetjük testi és szellemi tehetségeinek a teljes birtokában, aggkoráriak abban a csodálatos fizikai és szellemi virulásában, amelynek mását — hatvan esztendőt meghaladó uralkodás után — hiába Nőé bárkája. Irta: Mark Twain. Noé óta a hajóépítés művészetében igen jelentékeny haladás mutatkozik. Hiába, he kell vallanunk, hogy az ő idejében a hajózás törvényeit még meglehetősen elhanyagolták, mig napjainkban már oly pontosan állapították meg és tartják be, akár osak a kottapapiros vonatozását. Manapság bizony a szegény Noé aligha vállalkozhatnék arra, amit akkoriban megengedett magának, mert a tapasztalás azóta megtanított bennünket arra, hogy több gondot kell fordítanunk felebarátaink életének biztosítására. Föltétlenül bizonyos, hogy ma Noétól megtagadnák az engedélyt, hogy primitív alkotmányával elhagyja a brémai kikötőt. A hajókat fölülvizsgáló' biztosok mindenféle kifogást tennének bárkája ellen. Aki ismeri Németonszágot, könnyen elképzelheti a jelenetet, mely a vizsgálat alkalmával lejátszódnék, valamint a Noé s a kikötői felügyelő párbeszédének egyes részleteit is. A felügyelő, pompás katonai egyenruhájában, tiszteletet és félelmet parancsoló tartással ós tekintettel, tökéletes gentlemanhez illő komolysággal és szigorúsággal, mozdulatlanul, mint az északi sarkcsillag, fogna hozzá tiszte pontos ós lelkiismeretes teljesítéséhez. Fölszólítaná Noét, hogy mondja be neki szülőhelyét, korát, vallását, évi jövedelmét, rangját, társadalmi állását, foglalkozását, feleségeinek, gyermekeinek ós szolgáinak számát, valamint hozzátartozói mindegyikének nevét, nemét és korát. Az esetben, ha nem volna útlevele, utasítaná, hogy azonnal állíttasson ki egyetegyet a bárka minden utasa részére. Azután áttérnének a bárkára: — Hosszúsága? — Hatszáz láb. — Szélessége? — Hatvanöt. — Magassága? — Ötven és hatvan közt. Építési anyaga? — Fa. — Milyen fa? • — Cédrus és akác. Külső és belső díszítése? Kátrányozott kívül és belül. — Utasok száma? — Nyolc. — Nemük? — Négy férfi, négy nő. — Koruk. > — A legfiatalabbak száz évesek. — És a legöregebbek? — Hatszáz évesek. — Ah! Ön Chicagóba készül. Jó eszme. A hajóorvos neve? — Orvos nincs. — Pedig az föltétlenül kell. És egy te metkezési vállalkozó is. Fz mellőzhetetlen szabály. Ilyen idős embereknek körül kell magukat venni ilyen nélkülözhetetlen személyekkel. S hány emberből áll a legénység? — Ugyanabból a nyolc személyből. — Ezt nem értem. Bővebb fölvilágosítást kérek. — A nyolc utas végez mindent. — A nők is? — Igen, uram. Szolgáltak már a tengerószetnél ? Nem, uram. — És a férfiak? Azok sem. — S ért-e valamelyik a hajózáshoz? — Nem, mram. Hát hol nevelkedtek föl? — Valamennyien egy majorban. — Mivel ez a jármű nem gőzhajó, nyolc száz főnyi legénységgel kell ellátni. Kell