Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-26 / 89. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. pókkal, le az osztrák uralommal. Nem valószínű, hogy Apponyit ez a demonstráció túlságosan meghatotta. A képviselőház ülése. — Csöndes tárgyalás. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház háromhetes vakáció után rövid ülést tartott á már megszokott külsőségek közt, azzal a különbséggel, hogy ma nem a katonaság, hanem csak a csendőrség és rendőrség állott sorfalat a parlament bejárata előtt. A Ház elhatározta, hogy szerdán megválasztja a házszabályok módosítására kiküldött bizottságot. Csütörtökön pedig előreláthatóan megkezdik az 1913-ik évi költségvetés tárgyalását. A mai ülésről ez a tudósítás szól: Féltizenegy órakor nyitotta meg Tisza István az ülést. Jelentette, liogy a házszabályok alapján báró Vojnits István indiitványt nyújtott be aziránt, liogy ezntul a képviselőház délelőtt tiz órától délután kettőig tartson üléseket. Javasolta, hogy az indítványt a jövő ülés végére tűzzük ki. Jelentette ezután, liogy a fejlemények folytán állást kellett foglalnia a kizárási határozatok értelmezése tekintetében. Miivel a házszabályok nem intézkednek arról, hogy a kizárás csiak a képviselőház üléseire, vagy a bizottságokra is vonatkozik, erről is határozni kellett. A körülmények folytán indokolttá vált, hogy a kizárási határozatokat a bizottsági ülésekre is vonatkoztassa az elnökség és elrez képest biztonsági intézkedéseket tegyen, hogy a bizottsági ülések zavartalanul megtörténhessenek. Méltányos ennélfogva, hogy a kizárási napokiba beszámítsák a bizottsági ülések napjait is. Konstatálta, liogy a szeptember 18-ik kizárási határozat óta 18 bizottsági ülésnap volt. Eliez képest gróf Batthyány Tivadar, Förster Aurél, báró Mannsdorf Géza és gróf Zichy Aladár kizárási ideje letelt, a nevezett képviselők akadálytalanul bejöhetnek a Házba. Kovács Gyula képviselő 1912. május 24-én 30 ülésről ós ismét uj határozatnál három napra lett kizárva. Mivel azóta 27 képviselőházi ülés és 18 bizottsági ülés volt, Kovács Gyulára nézve a kizárási határozat határozata többé fenn nem áll. A Ház az elnöki bejelentéseket tudomásul vette. Tisza István azután elparentálta Jeszenszky Ferencet, jelentést tett az adőközí választásokról, majd igy folytatta: — Jelentem, hogy a Ház bizottságaiban még számos hely van betöltetlenül. Ugy gondolom, hogy ugyanazok az indokok, melyeik annak idején arra késztették a Házat, hogy ezeket a lemondás folytán megüresedett helyeket ne töltse be, most is változatlanul fenállanak. Ezért ugy gondolom, hogy most se töltsük be ezeket a bizottsági helyeket. Ánxde elhalálozás és egyéb okok folytán oly nagy mértékű apadás állt be az egyes bizottságokban, hogy azoknál már a házszaibályszerü legkisebb létszám sincs meg. Ezért szükséges azok kiegészítése, amire nézve majd javaslatot fogok tenni. (Helyeslés,) Hegedűs Lóránt előadó beterjesztette ezután a pénzügyi bizottság jelentését a jövő esztendei költség-vetésről. A jelentést kinyomatják és szétosztják. Hazai Samu honvédelmi miniszter benyújtotta az 1913. évi ujnejutalékról szóló törvényjavaslatot és a szokásos honvódékni miniszteri jelentéseket. A bizottsághoz utasították. Székely Ferenc igazságügymániszter törvényjavaslatot terjesztett be az erőhatalom (háború) hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra. És hasonlóképpen törvényjavaslatot terjesztett be a bérlő és a haszonbérlő által elvállalt adófizetési kötelezettség teljesítésére az uj egyenes adótörvények életbelépte után. A bizottsághoz utasitották. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett be a Columbiával kötött vám- és kereskedelmi szerződésről, úgyszintén előterjesztette a statisztikai hivatal jövő évi munkatervéről szóló jelentést és többi helyiérdekű vasútról szóló javaslatot. A bizottsághoz utasitották. Tisza István gróf javaslata ezután, hogy a legközelebbi ülését szerdán délelőtt tíz árakor tartsa a Ház és erre tűzze ki a bizottsági választásokat. Végül válassza meg a Ház a házszabályok módosítása tárgyában kiküldött huszonnégy tagu bizottság tagjait. A képviselőház igy állapította meg a következő ülés napirendjét. Az ülés tizenegy órakor már véget ért. kedésüknek a kifejtésével, hogy ők a parlamenti őrségről szóló törvényjavaslatot több szempontból helytelennek tartják. Tudomásul vesszük. De ez csak nem lehet indok arra, hogy a házszabályreviziós bizottságba be nem mennek? Hiszen hatvanhét óta sok javaslatot terjesztettek már elő a kormányok, melyeket a kisebbségek nem találtak megfelelőknek, de ez általános ellenzéki sztrájkra sohasem volt ok. Végezetül a nyilatkozat aláíróinak, Kossuth, Batthyány, Polónyi és Molnár János uraknak egy fatális tévedését kell helyreigazitanunk. Deklarációjukban ugyanis odakonkludálnak, hogy a házszabályok módosítását rendesen pártközi megegyezés szokta megelőzni. Ez a tétel általánosságban sem áll meg. De legkevésbé áll ez a tétel a koalíció házszabályreviziójára. A gyönge emlékezetű nyilatkozóknak fölfrissítjük a memóriáját és emlékeztetjük őkei, hogy egyetlen magyar ellenzékük, a baipárt felette hangosan tiltakozott az ő házszabályreviziójuk ellen. wasgaBBEBBsaaBBBiiBaBBflBaBaBaBaaaQBffaeiiaaaBSBBaBaaűa Hogy vonult be az ellenzék Kassá ra Az ellenzék vezéreinek a kassai népgyűlésre való bevonulását egy tárgyilagos szemtanú igy irja le: Nemcsak a város értelmisége, hanem a nép is teljes közönyösséget tanusitott a népgyűlés iránt. Az egy kilométernyi hosszú főutcán, összesen négy zászló lengett. Az ellenzék vezéreinek fogadtatása különösen a nagy garral hirdetett előkészületek után, teljes és tökéletes kudarcot vallott. A budapesti vendégeket a pályaudvaron egyetlenegy négyesfogat várta, ugy, hogy gyalog vonultak be a városba. Az utcákon kevesebb polgári közönség volt, mint más ünnepeken. A képviselőket mintegy nyolcszáz főnyi tömeg kisérte, mely részben szociáldemokrata munkásokból, túlnyomó részben azonban utcagyerekekből állott. Felette kinos benyomást keltett, hogy az Apponyi Albert grófot körülvevő tömeg állandóan azt kiáltotta: le a pufii császár. — Szentilonai napló. — Irta: Biró Lajos. 1818. március 20. ... A császár rosszkedvűen ébredt. Szótlanul öltözködött, halkan megkérdezte, jeleztek-e európai hajót; azután elfordult és láttuk, hogy nem akar velünk beszélni. Viszszahuzódtunk. A császár az ablakhoz lépett és fölnézett az égre. Az ég felhős volt, nehéz, szürke és barna felhőrongyok lógtak le róla. A császár belebámult a felhőkbe és sokáig állott igy, a felhők ifelé forditott arccal. Később odaintette a köpenyegét, lement a tengerhez és ott maradt délig. A piszkos, nagy vizén nyoma sem volt vitorlának. Az angolok azt mondják, hogy a viharok miatt megint egy hónapot fog késni a posta. A császár délben jó étvágygyal evett, de este köhögött és meghűlésről panaszkodott. Reggel óta ez volt az első szava. A doktort akartuk hívni, de ő legyintett a kezével. — Öregszem — mondta. Még csak negyvenkilenc éves. Március 21. ... A császár ágyban maradt. Előbb Virgiliust olvasta, azután diktált nekem. Déltájban kártyázott velünk, de a kártyázást hamar megunta. Délután át akart menni Rertrand grófnéhoz, de az orvos nem engedte fölkelni. Március 22. ... A császár ma fölkelt. Első utja Bertrand grófné volt. Mire visszajött, derültebb lett a kedve. — Mit gondolsz a grófnérói? — kérdezte tőlem. — A grófné nemes és csodálatos aszszony, — feleltem én. — Az mondta a császár. Április 5. ... A császár ma hosszú sétát tett. Megengedte, hogy elkisérjem. Hallgatott, de nem volt rossz kedve. Az eső elállott és délután végre egy darab kék eget is láttunk. Mikor hazamentünk és elhaladtunk a Kelvin hadnagy lakása előtt, aki itt lakik mellettünk és ránk vigyáz, a császár megkérdezte, isrnerem-e a hadnagy feleségét. Április 20. ... A császár ma lement a kikötőbe és megnézte az angol hadihajót, amely reggel érkezett. A hajó tetszett neki, de a legénységet piszkosnak és íegyelmetlennek találta. Déltájban megkapta a postát. Az írásokat lassan és gondolkozva teregette ki maga elé és figyelmesen és nyugodtan olvasta el őket. Hamar megtudtuk, hogy semmi jó hir nem jött. Április 21. ... A császár nyugodt. Féltünk, hogy az európai hirek fölingerlik és elkeserítik. Á császár azonban nyugodt és derült kedvű. — Hátha itt maradok most már végig — szólt az ebédnél. Megdöbbenve néztünk rá. A császár mosolygott és ezt mondta: — Igy is lehet élni. Mások gondoskodnak mindenről . . . Franciaországról, Európáról. Élni kellene talán. Nyugodtan. Élni... Élni . . . Nem tudtunk szólni. A császár délután átment Bertrand grófnéhoz. Április 25. ... A császár rosszkedvűen jött haza Bertrand grófnétól. Este megkérdezte tőlem, ki az a piros ruhás lány, akit a házunk ajtaja előtt látott. — Szőke volt? — kérdeztem. — Nem, felelte a császár, — sűrű fekete hajú, barna lány. — Ah, — feleltem nevetve, az Olimpia volt, a Kelvin hadnagy uj szobalánya. Az utolsó hajóval jött. Mulatt-ivadék. Piszkos és hiu, hihetetlenül szereti a cifraságot és a legrikitóbb szines rongyokkal aggatja magát tele. Május 2. ... A császár ma nyugtalan volt. Idegesen sétált; azután el akart menni Bertrand grófnéhoz, de visszafordult. — Eh, — mondta — nem megyek többé a grófnéhoz. Meglepett és kérdő tekintettel néztem rá. — Terhemre van — mondta boszusan. — Mért bámulsz? Mit gondolsz róla? — Felség, — mondtam megrémülten, — a grófné egy szent.