Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-26 / 89. szám

1912 november 26. DELMAGYARORSZÁÖ A HÁBORÚ A BALKÁNON. Vér és kolerái — Újra béketárgyalás indult meg a törökök és bolgárok között. — A szultán levele Vilmos császárhoz. — Ellentét a montenegrói és czerb csa­patok között. — Két szerb hadosztály indult a bulgá­rok segítségére. — Az osztrák-magyar ápolókat visszahívják. (Saját tudósítónktól.) Konstantiná­polyból ma délben — az ágyuharcok síirü jelentései között — feltűnő távirat érke­zett, amely szerint a török-bolgár harcté­ren nyolcnapos fegyverszünetet kötöttek a béketárgyalások nyugodt folytatására. Egyidejűleg kopogtat Szófia és újságolja, hogy a békemegbeszélések fonalát újra föl­veszik ugyan, de Csataldzsánál és Driná­polynál tovább folynak a harcok. A hirek kontraverz zavarában bekopogtat a Matin egy szenzációs közlése Hilmi bécsi török nagykövetnek egy állítólagos jelentéséről, amely szerint Berchtold a török-bolgár háború folytatását kivan ja, hogy a csa­taldzsai tüzelések fedezete alatt fölkészül­hessen a monarchia Szerbia ellen. Pasics viszont a francia külügyi kormány lapjá­ban, a Temps-ben veri a mellét, hogy a szerbek Alessziótól és Durazzótól nem tá­gítanak. Altalán fenyegető helyzet arra nézve, hogy a Balkánon nem egy köny­nyen lokalizálhatják az öldöklő harcokat. Szófiából különben a késő éjszakai órákban megerősitik a hirt, hogy bolgár­török részen megkezdték a békés tárgya­lásokat. Természetesen a harcot azért foly­tatják, Valószínűleg Bulgária jőrészben módosítani hajlandó eddigi föltételeit. A szultán a béke barátja, ma is. Ber­lini jelentés szerint levelet irt Vilmos né­met császáinak s hivatkozik eddigi barát­Felém fordult, hosszan a szemembe né­zett és halkan és fanyarul mondta: — Nekem nem szentek kellenek. Május 5. ... A császár már korán reggel kivá­gyott a szabadba. Az idő csodaszép. A sivár sziget tele van nappal és ragyogással. A csá­szár jókedvűen és fiatalosan járkált és asszo­nyokról kezdett velem beszélni. — Én jó voltam hozzájuk — mondta. — Mindegyikhez jó voltam. Sokáig gondolkozott. — Minden asszonyhoz jó voltam — mondotta azután még egyszer. Május 7. ... A császár fiatalos, türelmetlen, moz­gékony. Itt most van egyszerre tavasz és nyár és minden zöld és minden virágzik. A császár reggel elbeszélte, hogy egész éjjel álmodott. Fontainebleauról és a párisi palo­táról és az asszonyokról, akik titokban meg­látogatták. Mikor a Kelvin hadnagy lakása előtt el­mentünk, az ajtóban állott Olimpia. A csá­szár visszanézett rá. Május 10. ... A császár türelmetlen, ideges és rosszkedvű. Háromszor is elmondatta magá­nak, kik azok az asszonyok, akik a szigeten laknak és amikor délelőtt kisétált, fölindult azon, hogy a kormányzó katonái mindenfelé keresik. Délután magával vitt a rendes sétá­jára. Mikor hazafelé jöttünk, a Kelvin had­ságos viszonyukra és kéri, hogy hasson oda, miszerint ne alázhassák meg Török­országot az ellenségei. Valószinü, hogy Fe­renc József királynak szintén ilyen levelet küldött a töiök uralkodó. Cettinjei jelentés szerint egy kis ellen­tétbe keveredtek a szerbek és montenegrói­ak. Szkutarit tudniillik a montenegróiak egyedül akarják meghódítani és nem ref­lektálnak a szerbek támogatására. Most aztán előállott az a helyzet, hogy Zsifko­vics tábornok vezetésével szerb sereg ér­kezett Szkutari elé, ötven ostromágyuval és nem tudja, mit csináljon seregével. Nem engedték meg a montenegróiak, hogy se­gítsen Szerbia hada az ostromban, nehogy aztán — esetleg — osztozniok kelljen. Ugyancsak cettinjei forrás szerint a mon­tenegróiak nagy eréllyel kezdték meg ma Szkutari ostromát. Hogy eddig nem ope­ráltak sikerrel, a jelentés szerint, taktikai hiba miatt történt. Monasztir meghódításáról ugylát­szik, lemondtak a szerbek. Jelentéseink szerint két hadosztály indult el Monasztir alól, az egyik Drinápoly s a másik Csatal­dzsa felé, nyilvánvalóan a bolgár csapatok erősítésére. Konstantinápolyból jelentik, hogy a harctéren levő osztrák-magyar honos ápo­lókat utasítani fogják, hogy térjenek ha­za . . . nagy lakása előtt ott állott Olimpia. A csá­szár mosolygotj, mikor meglátta, azután igy szólt hozzám: — Adj neki pénzt. Mondd, hogy én kül­döm. Hadd vásároljon magának cifraságokat. Május 18. ... A császár tombol az ideges és tü­relmetlen haragtól. Most egyre érzi, hogy börtönben van. Éjjel nem tud aludni. Nincs megelégedve a komornyikjával. A kormány­zótól női cselédséget akar kérni. Május 24. ... A császár ma korán lefeküdt. Egész nap aggasztóan sápadt és ideges volt. Tizenegy óra tájban ugy tetszett, mint­ha a szobája ajtaja kinyílt volna. Hallga­tóztam, de azután csönd lett. Később nyug­talankodni kezdtem miatta és a szobája elé lopóztam. Bent semmi nesz nem volt. Vissza akartam menni a szobámba, de ekkor mintha az udvar felől a császár hang­ját hallottam volna. Ijedten siettem a folyo­só ablakához, de ezen az ablakon át csak az angol őrszemet láttam, amint a holdfényes, világos nyári éjszakában sétált. Befelé for­dultam az udvar felé, lesiettem a lépcsőn és megálltam. Az udvar túlsó végén, a szom­széd lakás mellett két alak rajzolódott bele a holdas éjszakába. Figyeltem. Egy halkan ka­cagó, kényeskedő, vonakodó női hangot hal­lottam. Az Olimpia hangja volt. Azután egv könyörgő férfihangot. Reszketve figyeltem. Ez a császár hangja volt. 8 A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Béketárgyalás kezdődött. Szófia, november 25. Ma fegyverszü­net nélkül megkezdődtek a béketárgyalá­sok. A csataldzsai vonalon csak jelenték­telenebb összeütközések voltak. Drinápoly­ból semmi ujabb hir nem érkezett. Béke előtt dühöng a harc! Konstantinápoly, november 25. A török főhadiszállásról ideérkezett illetékes szemé­lyiségek állitják, hogy a török hadsereg hely­zete tetemesen javult. Az e hó 17., 18. és 19. küzdelmek a török fegyverek nagy eredmé­nyét jelentik. A bolgárokat állítólag vissza­verték, de lehetetlen megtudni, mely pontig vonultak vissza. Ugy látszik azonban, hogy még megszállva tartják Csataldzsa városát. Amennyiben a foglyul ejtett bolgárokon meg­ítélhető, a bolgár hadsereg rossz helyzetben van. A foglyok rongyokba burkolva már na­pok óta nem ettek kenyeret, hanem csak ku­koricát. A kolera a török hadseregben, hir szerint, lényegesen visszafejlődött. A halan­dóság csak föllépése első napjaiban volt nagy. A kolerában elhunyt török katonák számát 5000-re becsülik. A török hadsereg helyzetében beállott javulás a portának le­hetővé fogja tenni, hogy a fegyverszünet és a béke megkötésekor előnyös föltételeket kö­veteljen. Hir szerint a porta semmi esetre sem fog hozzájárulni a csataldzsai csatasor kiürítéséhez és á békekötéskor a drinápolyi vilajet nagy részét vissza fogja követelni. Kirkkilissze irányában. Konstantinápoly, november 25. Egy török estilap jelentése szerint a drinápolyi őrség tegnap ismét sikeres kirohanást in­tézett Kirkkilissze irányában. A bolgárok­nak számos halottjuk és sebesültjük volt. Ma folytatták a csataldzsai csatavonalon a tüzérségi harcot. Konstantinápoly, november 25. A porta Nazim pasa főparancsnokon kivül Resid pa­sa kereskedelmi minisztert, Nizam pasa ber­lini nagykövetet és Hadi pasa tábornokot ne­vezte ki a béketárgyalások teljhatalmazott­jaivá. Ezek majd érintkezésbe lépnek a bol­gár teljhatalmazottakfcal, hogy megállapít­sák a fegyverszünet föltételeit, amint Bulgária módosítja eddigi föltételeit. Izzed tábornok, ki békealkudozónak van kiszemelve, tegnap a főhadiszállásról ideérkezett. Egy ideig részt vett a minisztertanácson, azután ismét visszatért a főhadiszállásra. A kolera. Konstantinápoly, november 25. A város lakossága és a menekülők között tegnap 60 koleraesetet állapítottak meg. Eddig mind­össze 531 kolerueset volt, köztük 247 halálos kimenetelű. Csataldzsa és Konstantinápoly között a lakosok több falut a kolerától való félelmükben elhagytak. A kolera San Ste­fanoban a menekülők és sebesültek között egyre terjed. Paris, november 25. A Temps külön tu­dósítója Konstantinápolyból jelenti: Az an­golok által vezérelt egyiptomi vörös félhold tagjai, kik a csataldzsai csatasorban tartóz­kodnak, jelentik, hogy a szigorú egészség­ügyi intézkedések folytán a koleraesetek szá­ma az egész hadseregben az utolsó napokban napi 3000-ről napi 100-ra csökkent. Útban Prizrend felé. Belgrád, november 25. Az osztrák-ma­gyar követség értesülést kapott, hogy Edl

Next

/
Thumbnails
Contents