Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-26 / 89. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Kárész-utca 9 egész évre . K 24'— félévre.... K 12*— egész évre . K28-— félévre K 14 — ..... Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6*— egy hónapra K 2'— negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Kiadóhivatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. F.gyes szám ára 10 fillér-Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szened, 1912. I. évfolyam 89. szám Kedd, november 26 2400 korona. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időkben kevés kivétellel azok az események regisztrálódtak ezen a helyen, amelyeket a kis szerb nemzet nagyzoló hóbortjai tornyositottak Európa békés fejlődésének Htjába. Most egyik helyi esemény számára foglaljuk le ezt a hasábot, amelyben a közigazgatási humornak példátlanul nagy adagja van. Kőnig Pétert, a zeneiskola derék, talentumos, lelkiismeretes, lelkes és buzgó igazgatóját meghívták Kolozsvárra az ottani zeneiskola igazgatójának. Nem tudjuk, hogy milyen stádiumban vannak a vele való tárgyalások, de azt tudjuk, hogy Kőnignek Szegedről való eltávozását akkor is meg kell akadályozni, ha uj szerződésének aláírására holnap reggel kerülne a sor. Mindenesetre bajos dolog, nehéz föladat, mert a városházán délután 2-ig van hivatalos óra és — akármennyire tették paradoxonnak, vagy képtelenségnek — már erről, az egyébként szükséges hivatalos órabeosztásról leérzik a közigazgatási élet nehézsége, dohos bürokratizmusa. Kőnig Péter rövid szegedi tartózkodása alatt több érdemet szerzett, mint nagyon sokan azok közül, akik lármán közéletünk hangos szóvivői évtizedek óta. De erről más helyen talál krónikát az olvasó. Itt arról lesz szó, hogy mint kapcsolódik be közigazgatásunk a város zenei életébe, egyetlen zenei intézetünk föllenditésébe és a Kőnig Péter eltávozásával kialakuló botrány krónikácskába. Kőnig Péternek, a szegedi városi zeneiskola igazgatójának 2400, azaz kettőezer négyszáz korona fizetése van. A hivatalos nyugtairás szigorú stílusával kellett ezt a törtenélmi számot ideiktatni, nehogy sajtóhiba vagy lelkes hiszékenység, esetleg mássá, nagyobbá formálja át. Igen, a szegedi zeneiskola igazgatójának — hívják Kőnignek vagy másnak — ennyi fizetése van. Itt már nem lehet szégyenkezni, szerénykedni, vagy tapintatoskodni, ez a szám kikívánkozik a legteljesebb nyilvánosság elé. Kőnig Péternek igazán kevés köze van hozzá, hogy irunk-e róla, vagy se, mert nem Kőnig Péternek, hanem a szegedi zeneiskola igazgatójának van 2400 korona fizetése. És nagyon jól tudjuk, hogy Szeged különösen zenei tekintetben nem az a vonzó város, hogy nálunk maradjon egy kiváló zenész 2400 koronáért, amikor máshova több mint a duplájáért hívják. Tudvalevőleg nekünk vari szükségünk a munkaerőkre, az akciókész emberekre, a lelkes tanférfiukra, a talentumokra és nem azoknak mi ránk. De hát meg is kellene fizetni őket, valamennyit. Azt is, aki szorgos, lelkiismeretes, becsületes hivatalnoknak bizonyul, annyival inkább azt, aki e mellett egyéb kvalitásokat is hoz munkakörébe. A zeneiskola igazgatójának hozni kell és pedig a kvalitások mellett talentumot is. És ezt akarja Szeged megfizetni 2400 koronával? Szégyen, gyalázat! 2400 koronáért akarunk zeneiskolai igazgatót. Hiszen ez irnoki fizetés, arról nem is szólva, hogy a zeneiskolai tanárok fizetése 1600 korona körül kullog. Változtatni kell ezen a szégyenteljes állapoton, még pedig sürgősen. De lehetőleg csendben is, hogy minél kevesebben tudják meg, hogy a hires Szeged hogy fizeti meg kultúrintézményei közül a legvirágzóbbnak vezetőjét. Kőniget máshová hívják és talán most becses és kedves lesz nekünk is. De mindenesetre tiszteljük anynyira azt az állást, amelyet betölt, hogy munkáját többre értékeljük az írnokénál. A házszabály. Holnapi ülésében választja meg a Ház a házszabályok módositása tárgyában kiküldött huszonegy tagu bizottságot. Az ellenzék a nemzeti munkapárt ujabb ajánlata ellenére sem fogadta el a bizottságban neki fölajánlott tagsági helyeket és ezzel ismét csirájában fojtotta meg azt a kísérletet, amelyet a munkapárt az ország belső békéjének és nyugalmának helyreállítása érdekéből tett meg. Pedig másodízben fordul a többség a minoritáshoz azzal a javaslattal, hogy pártközi bizottság utján gondoskodjék a magyar parlament eredendő betegségének orvoslásáról: a hézagos és tökéletlen tanácskozási szabályok reviziójáról. Az első izben a becsületes és lojális indítványt minden indokolás nélkül utasították vissza. Ez a refü a munkapártot, mely kizárólag az országnak a parlamenti békéhez fűződő nagy érdekeit tekinti — igen helyesen — nem tartotta attól vissza, hogy javaslatát, most a házszabályreformáló bizottság meg választásának küszöbén meg ne ismételje. De mivelhogy érezték az ellenzéken, hogy az ország semmiképen sem fogja megérteni, még kevésbé pedig méltányolni azt a törekvésüket, hogy a parlamenti zavarokat állandósítják, ezúttal már a rideg negáción tulmentek és megkísérlik indokolni is az eljárásukat. E szerint a szövetkezett ellenzék nem óhajt részt venni a képviselőház érdemleges munkájában, amig 1. a súlyosan megsértett parlamenti jogrend helyreállításának tárgyi és személyi biztosítékai meg nem teremtetnek, 2. mig a Ház több képviselő törvénytelen kizárása folytán csonka, 3. mig fegyveres erő tartja megszállva a Ház folyosóit és bejáratait. Megvalljuk, nem vagyunk tisztában vele, hogy az urak ,,a megsértett i parlamenti jogrend helyreállításának tárgyi biztositéka" alatt mit értenek. A sipolás szabadsága végre is a parlamenti rendnek nem biztositéka. Ha azonban azt akarják, amit Andrássy 1 Gyula gróf ugy precizirozott, hogy a junius 4-iki események megismétlődése és precedensül fölhasználása megakadályoztassák, ugy ez a cél éppen a házszabályok revíziója alapján igen jól el volna érhető. Nem áll, hogy a Ház „több képviselő törvénytelen kizárása folytán csonka volna". Ebben az állításban két falsum van. Az egyik az, hogy bárki is a Házból törvénytelenül volna kizárva. Aki a Házból kizáratott, azt a képviselőház határozata alapján rekesztették ki s ez a házhatározat teljesen legálisan, a mentelmi bizottságnak szabályszerűen létrejött javaslatára keletkezett. A másik falsum az, ha a képviselőház a kizárások folytán csonka volna. Ha képviselőházban a tagok határozatképes számban vannak együtt, akkor ez a Ház határozhat is. Hiszen ha képviselőknek a mentelmi bizottság javaslatára való kizárása a képviselőházat csonkává tenné, akkor a házszabályok kizárásoknak lehetőségét nem statuálnák, pedig maga az a tény, hogy a házszabályok ülésekről való kizárásáról intézkednek, természetes bizonyítéka annak, hogy a Ház a kizárt képviselők távollétében igenis ülésezhet. A munkapárti békeajánlat visszautasításának harmadik ürügye az, hogy a képviselőház bejáratait és folyosóit fegyveres erő őrzi. Holott nem őrzi. Nem őrzi abban a pillanatban, amint az urak azzal a szándékkal jönnek, hogy a hászabályt revidiáló bizottság munkájában részt vesznek, vagy általában azért jönnek, hogy törvényhozási munkát végezzenek. Ha fütyülni és sípolni akarnak, ha a kerepelést és tiilkölést tekintik „érdemleges működésnek", akkor természetesen nem értjük meg egymást s ebben az esetben a többséggel nem találkozhatnak. De a közvélemény fölfogásával sem! Gyönge érvelésüket a nyilatkozat szerkesztői megtoldják végül annak a véle-