Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-23 / 87. szám

mm 58653 Szerkesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Kárász-utca 9. egész évre . K 24 — félévre.... K 12-— egész évre . K 28-— félévre.... K 14-— Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1912. I. évfolyam 87. szám. Szombat, november 23. Prizrendben. (Saját tudósítónktól.) Az a hirtelen engedékenység felé hajló változás, mely Szerbia külügyi politikájában beállott, egyrészről a törökökkel való tárgyalások meghiúsításának, másrészről Nenadovics berlini utjának tulajdonitható. Nenadovics kirándulása teljes kudarccal végződött. A volt konstantinápolyi követ azért utazott Berlinbe, hogy ellenőrizze az ottani szerb követ, Bogicsevics dr. híradásait, melyek szerint Németország el van tökélve arra, hogy a legenergikusabban kitartson a monarchia mellett. Bogicsevicscsel szemben ugyanis bizonyos tekintetben bizalmatlanok Belgrádban. A berlini követ ugvanis fia Milán király berlini követének, Bogicsevics Szetozárnak, aki unokaöcscse volt Obranovics Milánnak, Bogicsevicset Péter király nem is akarta kinevezni, Vilmos császár azonban ragaszkodott hozzá. Erre kinevezték, működésével szemben azonban állandóan bizalmatlanok voltak Belgrádban s most, amikor fontossá vált, hogy Berlin hangulatáról pontos információk érkezzenek, elküldték Nenadovicsot, hogy ellenőrizze Bogicsevics híradásait. Egy hetet töltött Nenadovics Berlinben. Az egész idő alatt nem sikerült Németország egyetlen hivatalos szervével sem érintkeznie. Egyáltalában nem fogadták s Bogicsevics dr. utján tudtára adták, hogy mig Szerbiának Berlinben van meghatalmazott minisztere, kizárólag azzal fognak tárgyalni. Nehogy azonban Szerbia kétségben maradhasson Németország magatartása iránt, megbizták Griesinger báró belgrádi német követet, hogy Pasicsot biztosítsa Németországnak a monarchiával való legteljesebb szolidaritásáról. Giesinger báró demarsa után Pasics kocsiba ült és Hartwig orosz követhez hajtatott, akivel hosszasan érintkezett. Azután minisztertanácsot tartottak s ezen határozták el, hogy az adriai kikötőkről való döntést elhalasztják addig, amig a háború véget nem ér, Prizrendbe pedig bebocsátották az osztrák-magyar monarchia egyik kiküldöttjét, hogy személyesen győződhessék meg Prohászka konzul esetének részleteiről. Kétségtelen, hogy ezt a minisztertanácsi határozatot Hartwig befolyására hozták, aminthogy bizonyos az is, hogy az orosz követ, ma a legfontosabb tényezője Európa politikájának. Belgrádban nyíltan beszélik, hogy nem Péter a király Szerbiában, hanem Hartwig. Akarhat Szerbia koronás királya bármit, Hartwigtól függ, hogy keresztülvihető-e. Belgrádban egyébként egyáltalában nem veszik komolyan az Ausztria-Magyarországgal való válságot s szinte bizonyosnak tartják, hogy a monarchia csak csörteti a kardot, s az utolsó pillanatban, mint a múltban már annyiszor, ezúttal is engedni fog. Tegnap délben érkezett meg Belgrádba Edei Tivadar konzul, akit a külügyminiszter küldött ki, hogy utazzék Prizrendbe s szerezzen meggyőződést arról, mi történt Prohászka konzullal. Edei konzul a Moszkva-szállóban vett lakást, ma délelőtt fölkereste Ugrón István belgrádi magyarosztrák követ kiséretében Pasicsot, akivel hosszasan tárgyalt. Ma este utazik tovább Edei konzul Vranjába, ahonnan katonai eszkort mellett kocsin teszi ír három napos utat Prizrendig. A M. „_kva-szállóban levő lakásán Edei konzul az újságíróknak a következőket mondta: — Én *is hallottam, hogy Belgrádban elterjedt hirek szerint Prohászka Oszkár már elutazott Prizrendből és most Bécsben van. Ez azonban nem igaz. Belgrádban összetévesztik Prohászkát Tahyval, a mitrovicai konzullal, aki valóban keresztülutazott a szerb fővároson, s aki most Budapesten időzik. Kétségtelennek tartom, hogy Prohászka Oszkár még mindig Prizrendben van s azt is. hogy teljesen sértetlen, különben nem bocsátana hozzá a szerb kormány, melynek még ma is volna alkalma bevallani, ha Prohászkának valami baja lenne s nem kellene bevárni, amig én teszek jelentést arról, hogy ez, vagy amaz történt vele. A szerb külügyminisztériumban a legnagyobb határozottsággal állítják még ma is, hogy Prohászkának nincsen semmi baja. Feltűnő csak az az állításuk, hogy a nemzetközi jogon akkor sem esett sérelem, ha Prohászkát bántalmazták is, mert akkor, amikor a szerb csapatok bevonultak Prizrendbe, már nem volt konzul, csak magánember. Azt áliltják ugyanis, hogy a meghódított területen működő konzulok csak a török kormánynál voltak akkreditálva s konzuli jogaik abban a pillanatban megszűntek, mihelyt az illető helység, a melyben tartózkodtak, megszűnt török terület lenni. Ennek bizonyítására tegnapelőtt este rendkívül minisztertanácsot tartottak, amelyen a meghódított területeken működő konzulok megbízását tudomásul vették és megadták nekik az ekszekvaturt. Az erről szóló királyi kéziratokat tegnap közölte a szerb hivatalos lap, a Samonysrava. Prohászka ellen egyébként rendkívül nagy az elkeseredés Belgrádban. Azt állítják, hogy az üszkübi főhadiszállás több levelet foglalt le, melyeket az osztrák-magyar konzul török csapatparancsnokokhoz intézett s amelyek rendkívül kompromittálóak reá nézve. Állítólag arra is vannak bizonyítékai Szerbiának, hogy Prohászka izgatta az albánokat és a bevonuló szerbek ellen tüzelte őket. Egy nagyállásu diplomata a következőket mondta* — A Macedóniában és Albániában székelő osztrák-magyar konzulok nem is annyira kereskedelmi érdekeket képviseltek, mint inkább politikaiakat. Ugyan micsoda kereskedelmi érdekeket képviselhetne valaki Prizrendben, ahol semmiféle kereskedelem nincs? Az is bizonyos, hogy politikai működésűk közben kellett bizonyos összeköttetéseket fentartaniok az albánokkal. Minthogy pedig magyar-osztrák politikát csináltak, az sincs kizárva, hogy bizonyos mértékben izgattak is. Azt kizártnak tartom, hogy Prohászka lövöldözött volna. Ismerem jól. Még fiatal ember ugyan, de meggondolt, hi^cadt, kitűnő tisztviselő. Lehetséees azonban, hogy akkor sütötte el a pisztolyát, amikor üatonák hatoltak be a dolgozószobáidba. Ennyiben lehetnek igazak a szerb állitások. Az egész monarchiát, nem, az egész világot tehát az a kérdés izeatia: hol van Prohászka Oszkár, Ausztria és Magyarország prizrendi konzulja? Tegnap a Neue Freie Presse táviratot kapott Prohászkától, aki a bécsi lap kérdezősködésére azt felelte, hogy jól érzi magát és Üszkübbe megy. A telegrammot november 17-én adta föl Prohászka, tehát négy napig tartott, mig az utat Bécsig meetette. Ugyanakkor Belgrádból azt jelentik, hogy a prizrendi konzul aligha van már életben. Nagyon gyanús a belgrádi Stampanak az a jelentése, hogy Prohászka néhány nap előtt elhagyta Prizrendet és Belgrá doti keresztül Bécsbe utazott. E?y másik lap azt irja, hogy Albánia felé lovagolt és már az Adria partján van. A szerb sajtó hazudozásai mögött ezúttal nyilván a szerb kormány hazudozásai lappanganak. Belgrád félre akarja vezetni az osztrák-magyar monarchia kurirját. Amivel legfeljebb azt éri el, hogy néhány nappal később tudjuk meg Prohászka konzul sorsát. A budapesti és bécsi tőzsdéken ma délelőtt az a hir terjedt el, Prohászkát megölték a szerb katonák. Cáfolni persze nem lehet, mer: Edei konzul csak három nap múlva ér Prizrendbe. m.