Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-22 / 86. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. temes magyar nemzeti politikát hirdet, mely még belpolitikailag vonatkozásaiban is felette áll minden pártpolitikai elfogultságnak. „Erős hadsereget, erős flottát!" — A magyar delegáció teljes ülése. — (Saját tudósítónktól.) A magyar delegáció negyedik plenáris ülését tartotta ma délelőtt Zichy Ágost gróf elnöklete mellett. Napirenden a tengerészeti és hadügyi költségvetés volt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök Károly Ferenc József főhercegnek, a prezumtiv trónörökösnek a bizottság szerencsekivánatát fejezte ki abból az alkalomból, hogy fia született. A tengerészeti költségvetés tárgyalása került ezután sorra. Molnár Viktor előadó ismertette a költségvetést és megállapította, hogy az 1913. évre szükséges összeg 74,757.210 korona, vagyis 25 millió koronával több a mult évi szükségletnél. Már most is megállapítható, hogy a tengerészeti kiadások évről-évre jelentékenyen fognak emelkedni. Ennek az emelkedésnek kettős forrása van: az egyik a legénység számának emelése, a másik a nagy csatahajók épitése. A flottafejlesztést nem szabad tisztán financiális szempontból megítélni, mert vannak tekintetek, a melyek szükségessé teszik, hogy haditengerészetünket fejlesszük. Az egyik az ország biztonsága, a másik kereskedelmi tengerészetünk és az idegen országokban lakó honfitársaink védelme. Erre a célra pedig akcióképes flottára van szükségünk. Minthogy a költségvetés ezeknek a szempontoknak megfelel, kéri annak elfogadását. Okolicsányi László hangoztatja, hogy a flottának a partvédelmen tulmenőleg sok föladata van, ezért örömmel látja az utóbbi esztendőkben történt fejlődést. Ezentúl nem szabad sajnálni az áldozatot a fejlesztéstől. A költségvetést elfogadja. Este van már ! Este van már, úgy esik az eső! Zajos-csobogva pattan szerteszét A súlyos vízcsepp és a nedvesség, Mint árvíz-iszap, kétségbeejtő. Monoton nóta, bús, átmos ütem, Az, ami kopog az ablakomon. A régi könyüt újból zokogom És elbágyaszt az, miért kerültem, Halk sellők árján épp oly csöndesen Küldi illatát útra a rózsa, Ahogyan multam lenyűgöz engem. Oly csöndes halkak e kis emlékek! Színezüst tükrön suhannak tova Ily alvajáró révedezések, Z IPSE 11 JÁNOS. Három csók. Irta: Scossa Dezsöné. — Amint csak szerét tehettem, félre vonultam s könyveimnek szenteltem minden időmet. Egyszer egy hátborzongató német regényt olvastam, ahol a hősnő, a sárga ruhás nő, mindenkit meggyilkol, hogy kedvesét gazdaggá tegye, de rájönnek s ő halállal bűnhődik gonoszságaiért. A sirba sem tud nyugodni s sárga ruhájában bolyong éjjelenkint a kastélyokban, ezzel a kérdéssel: „Quo usiiue tendem — Wie lange nocli?" — mig meg nem váltja a boldogtalant egy véletlen esemény. Szóval azóta az én jelmondatom az lett, hogy: „Quo usque tendem" — azaz meddig igy élni még? — S egyszer csak éreztem'azt, hogy mé(Erős hadsereget, erős flottát!) Heltai Ferenc szólott ezután. Az utolsó delegáció óta lezajlott események —• úgymond — kétségtelenné teszik, hogy lia a magyar nemzeti államot fönn akarjuk tartani, erős hadseregre és erős flottára van szükségünk, Enélkiil nemzeti életünk alapjai vannak veszed elemiben. Az a fölfogás, hogy flottáink csak partvédelemre való, már a múlté. A változott külügyi alakulás kétségtelenné tette, hogy olyan flottára van szükségünk, amely meg tud birkózni azokkal a föladatokkal, amelyek elé a jövő alakulásai állíthatják. A hajóépítés terén nagyon elmaradtunk. Elkerülhetetlen szükség, hogy erre a célra 80 millió évi dotációt szánjunk. A hajóépítést gyorsabb tempóban kell folytatnunk. Végzetes hiba volna, ha nem használnék ki azt a helyzetet, hogy a jövő évben a Stahilimento Teknikóban két sólya áll üresen és a Dannbius-gyárban is üres lesz a nagy hajó épitésére szolgáló sólya. Magyarországon teljesen fölszerelt arzenált kell épiteni. Ezzel biztasitékofb kapnánk arra, hogy azok a nagy áldozatok, amelyeket a flottafejlesztésre hozunk, egész összegükben visszatérülnek az országnak. Németország példája mutatja, hogy az ipari pangást egy nagyszabású flottaprogram egy csapásra képes megszüntetni. Ezeket ajánlja a két kormány figyelmébe, a költségvetést pedig' elfogadja. (A külügyi helyzet intelmei.) Heltai nagyszabású és kiváló szakértelemről tanúskodó beszéde általános tetszésf1 találkozott. Utána Lucich Károly korvett*ány Montecucoli ellentengernagy nevében megköszönte a delegátusok bizalmát s liaingoztatta, hogy igyekezni fog a flotta szükségleteit a rendes költségvetés keretén belül gis van más is az életben, ami leköti az embert, mint a könyv s kezdtem örülni a létnek, — csak az keserített el, hogy olyan csúnya vagyok. — Bocsáss meg Vali, ha közbe szólok, — jtgyezte meg Hanna —sohasem néztél tükörbe? Hiszen az lehetetlen, hogy ne láttad volna, milyen bájos, milyen szép vagy? — De értsd meg Hannám, mindig csak azt hallottam, hogy csúnya vagyok, — no de folytatom, ahol abba hagytam. — Az a változás akkor történt rajtam, amikor Dabasy Pista, a vármegye legelegánsabb. legszebb, legnemesebb embere észrevette igénytelenségemet. — Egy házimulatság alkalmából történt, amikor én félrevonulva, egy sarokból néztem az én szép mamám ünneplését. Dabasy mellém ült s az ő lágy, behizelgő hangján addig beszélt hozzám, mig végül meggyőzött, hogy nem vagyok csugya, — hisszen ő, akiért versenyeztek asszonyok, leányok, — egész idő alatt velem foglalkozott és én a legostobább módon beleszerettem. Mit tudtam én, hogy én csak eszköz vagyok, hogy boszut álljon egy szép asszonyon, aki a társaságban volt s őt halálosan megsértette, a mikor a megyebálon ö mellette kacérkodni kezdett egy huszárfőhadnagygyal. — Később, mikor megtudtam az esetet, már nem birtam lelkemből kivetni. Szerettem forrón, lángolón, habár tudtam azt, hogy reménytelenül. — S ép ezért, mikor Vizeky Qéza megkért, hogy két kis árvájának édes anyjuk legyek, habozás nélkül tettem kezébe az enyémet, mert tudtam ugyan, hogy szeretni soha se fogok mást Dabasyn kiv-ill, de ő, a hires, gazdag gavallér, engem nőül nem vesz soha, — de éreztem azt is, hogy Qézának hűséges felesége, a leánykáknak gondos édes anyjuk leszek. kielégíteni. A tengerészeti parancsnok kéri a bizottság támogatását, liogry a flotta fejlesztése ínég idejekorán megtörténjék. A változott külügyi helyzet, figyelmeztetőiig int arra, hogy a Monarch-tipusu hajóosztály pótlásához minél előbb fogjunk hozzá, A költségvetést ezután általánosságban és részleteiben megszavazták, öt perc szünet után következett a hadügyi költségvetés tárgyalása. (A kvóta arányában.) Hegedűs Lóránt előadó eJfogadá«ra ajánlja a költségvetést, örömmel veszi tudomásul, hogy a hadügyminiszter támogatni fog egy magyar ágyúgyár ós lőporgyár felállítását, valamint, hogy az aviatikai telepek közül kettőt Magyarországon fognak felállítani. Először vagyunk egyébként a költségvetésnél abban a helyzetben, hogy itt is elértük az ipari kvótái, (Tetszés.) Nyugodtan mondhatja, hogy hadseregünk a mi erősségünk, szövetségeseinknek támasza, ellenségünknek pedig veszedelme. Okolicsányi László védelmébe veszi a hadsereget a támadásokkal szemben. A mi hadseregünk erős és elsőrangú képességekkel rendelkezik, Jól mondotta nemrég a hadügyminiszter, hogy a hadsereg népnevelő iskola. Ha ez igy van, akkor az iskolába olyan szellemet kell bevinni, amely a mi nemzeti kirvánalmainkat fedezi. Sajnálattal emliti meg, hogy a tisztikarban a magyar elem nem emelkedik. Ne kicsinyeljük le hadseregünket, hanem foglaljuk ott el megillető helyeinket. Sok uj tiszti és altiszti állást szerveztek most a hadseregben, figyelmezteti erre a magyar társadalmat és kéri, hogy fiaink minél tömegesebben menjenek a tiszti pályára. A költségvetést elfogadja. — Lassan, lassan azután elhomályosodott egyetlen szerelmem emléke szivemben s boldog voltam, hogy Edithnek s Gittának szentelhettem életemet, kik szeretettel csüngnek rajtam. Férjem imád, a tenyerén hord s nyugalmamat nem zavarta semmi mig egyszer a hatalmas főispán, Dabasy István, föl nem keresett bennünket, hogy a hadgyakorlatok miatt értekezzen férjemmel, aki vezető szerepet játszott a mi kis városunkban. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a király is városunkban tölt két napot. Dabasy nap-nap után nálunk volt s férjemmel intézkedtek, rendezkedtek. S én éreztem, hogy az eltemetett emlék újra életre kel, féltem, rettegtem önmagamtól. — És mikor egy alkalommal Dabasy a hozzánk beszállásolt tábornoknak, mint a megye legszebb asszonyáról, beszélt rólam, éreztem, hogy a dicséret, mely máskor hidegen hagyna — az ő ajkairól hallva, boldogsággal tölt el. S mikor az ő fogatán röpített a hadgyakorlatok színhelyére, boldog, nagyon boldog voltam. — Otthon azután, mikor utána gondoltain az eseményeknek, pirultam esztelenségemért, hogy én a nyugodt, komoly asszony játszom a'tüzzel s megfogadtam, hogy ez igy tovább nem mehet — s mégis másnap feledtem mindent s örültem'a jelennek. — Az utolsó estén történt, amikor fényes tűzijátékot rendeztek a Duna partján ő felsége tiszteletére s én Dabasy oldalán gyönyörködtem a tündérszép kivilágított Dunán, melyen a csónakok százai siklottak végig, majd egy remek magaslaton ő felsége koronája tündökölt, sziporkázott millió és millió fényben, — egész elkábulva a sok látványosságtól Dabasyhoz simultam, aki magához szorított, ajka már majdnem alkainhoz ért, amikor én riadtan szabadítottam ki