Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-22 / 86. szám

1912 november 22. DÉLMAGYARORSZÁG 11 A HÁBORÚ A BALKÁNON. Folytatják a háborút! — Törökország elutasította a szövetséges balkáni államok követeléseit. — Csataldzsánál megkezdik az ütközeteket. — Pasics ma azt a választ adta Ugronnak, hogy Szerbia ragaszkodik az adriai kikötőhöz és az albán kérdés elintézését a harcok befejezése után kivánja. (Nemzeti szellem.) Darvay Fülöp szerint a hadsereg iránti érzés mindig melegebb lesz az országban. A tisztikar anyagi támogatását követeli a nagy technikai fejlesztés mellett. Elismeréssel szól a hajmáskéri tüzérségi telep nagyszerű berendezéséről, majd a katonai bíráskodással foglalkozik kiváló szakértelemmel. A magyar elemet a legteljesebb mértékben be kell vonni a katonai birói karba. A hadbírói kar nehéz helyzetben van. Nemzeti szempontjaink határozottan követelik, hogy bizonyos költségszaporitással tegyük lehetővé a hadbirói kar fejlődését, hogy ott tért foglalhasson a magyar szellem is. A hadsereg és a magyar nemzeti szellem nagy hasznát látná ennek. A költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés.) MontbaÓh Imre bizalommal van a hadügyi kormányzat iránt s ezért elfogadja a költségvetést. Figyelmeztet arra, hogy a katonákkal szemben humánus bánásmódot kell tanúsítani, ne alárendelt közegnek nézzék a katonát, hanem bajtársnak, mert a katonaság sok kísértésnek van kitéve a szociálisták s a nemzetiségek részéről. A sajtó sokszor pártpolitikai szempontból élesiti ki a hadsereg életbevágó dolgait s ezzel ártalmára van a hadsereg integritásának. Miklós Ödön nagy elismeréssel szól az előadó beszédéről, majd üdvözli a hadügyminisztert, hogy az altiszti-kérdést végre radikálisan akarja megoldani. Az altiszti iskolákat ő csak olyan elemek előtt nyitná meg, akik már alkalmasaknak mutatkoztak az ilyen szolgálatra. Az altisztek kárpótlását pedig életbiztosítással kellene megoldani. Panaszolja, hogy a Törökországból ide menekült katonák behurcolták Magyarországba a trachomát és a fekete himlőt. Kérdi, tett-e a minisztérium valami intézkedést, hogy a járvány elterjedését megakadályozza, üiinzl altábornagy fölvilágositó szavai után a delegáció a költségvetést ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. magamat s férjemhez futottam, ki meglepetve tekintett reám, látva fölindultságomat. — Rosszullétről panaszkodtam s ő aggódó szeretettel vezetett haza s én többé Dabasyt nem láttam. — Ismét elmúlt pár év, amikor a nyarat férjemmel Qrnundenben töltöttük. Amint egy reggel Gitta keresésére indultam, kivel találkozom a tópartján Dabasyval. A pir arcomba szökött, de csak egy pillanatig tartott elfogultságom s én ismét visszanyertem megszokott nyugalmamat. — Sok kellemes órát töltöttünk együtt hármasban, — Dabasy soha a legkisebb célzást se tette a múltra — rriig egy alkalommal, amikor ketten maradtunk a park árnyas fái közt, igy szólt hozzám: — Vali, ne vegye rossz néven, de miután úgyis elmúlt s tudtam úgyis, hogy szeretett, szeretném egyszer a maga ajkáról hallani, hogy szeretett engemet. — Miért tagadnám, szerettem nagyon, — most, hogy elmúlt — megmondhatom. — Hiába is tagadta volna, az a forró csók, amit nekem adott, jobban beszélt minden szónál. — Mit mond? Hiszen én soha sem csókoltam meg. — Maga nő, maga elfelejtheti, ha ugy akarja, de én nem felejtem el soha. — Azt hittem, megszakad a szivem, de nem akartam többé meggyőzni, hogy téved. Ki tudja, kivel téveszt össze? Hiszen neki az én emlékem csak egy kis epizód a sok közül az ő életében, — mig nekem ő volt egyetlen igaz szerelmem. — S az a csók, amit soha se adtam, soha sem kaptam,.— azt a csókot nem tudom felejteni soha. — E'gy-e mondtam, hogy nem olyan érdekes, nünt hittétek? (Vége.) (Saját tudósítónktól.) Minden jel arra vallott, hogy Törökország bele fog menni a fegyverszünetbe és a béketárgyalásokba. Ma éjszaka azután, Konstantinápolyból érkezik jelentés, hogy Törökország nem fogadta el a szövetséges balkáni államok követeléseit. Igaz, hogy ezek a követelések olyan súlyosak voltak, hogy a végleges leveretés után se hatnának természetes kivánságui. A porta elé ugyan következő pontokat terjesztették: 1. Megállapitandók azok a területek, amelyeket Törökország véglegesen átenged a hóditóknak. 2. A fontos stratégiai helyek kiujitása. 3. Törökország kötelezi magát, hogy a fegyverszünet alatt nern hoz csapatokat Kisázsiából az európai birtokainak megerősítésére. Mihelyt a porta ezeket a föltételeket elfogadja, a fegyverszünet Törökország és a szövetséges államok közt létre jön. Késő éjjel más, de szintén Konstantinápolyból érkező jelentés hirül hozza, hogy a kormány hivatalosan közli, miszerint Törökország visszautasította a szövetségesek követeléseit, melyek túlzottan vérmesek. így a fegyverszünetre és békére való tárgyalások megszakadtak és újra megkezdődött az ellenséges viszony. Csataldzsánál a legrövidebb időn belül véres ütközetek várhatók. A szultánnak különösen az ellen volt kifogása, hogy Bulgária és szövetségesei követelték az európai török vilajetek átengedését és csupán Konstantinápolyt akarták török kézen hagyni. A török minisztertanács különben ma a késő éjszakai órákig együtt maradt és a háború folytatására való intézkedéseket beszélték meg. Éjszakai jelentések nemcsak a törökbolgár harcias változásról számolnak be, hanem arról is, hogy Szerbia szintén nem enged a döntő kérdésben. Szerbia még ma is olyan határozottan ragaszkodik az Adriai-tenger kikötőihez. Erre vonatkozólag közölhetjük Pasicsnak egy ma tett nyilatkozatát. A szerb miniszterelnököt tudniillik ma újból fölkereste Ugrón István belgrádi követünk és Pasics a következőket mondotta: — Az albán függetlenségre vonatkozó kérdést el kell halasztani a háború befejezéséig. Erről csak ezt mondhatom. Egyúttal kijelentem, hogy Szerbia ma is megmarad álláspontján: az adriai kikötők iránt támasztott követelésekből semmit se enged. Bizonyos, hogy Törökország időt és erőt nyert azzal is, hogy eddig szünetelt a harc. Nemcsak a védelmi munkálatok folytak az erődökben és azok körül, hanem uj csapatok is érkeztek Kisázsiából. Viszont, mivel a bolgár csapatok külső élelmezése szinte lehetetlen és a csapatok is szenvednek, igy a bolgár hadsereg nem erősödött semmivel. A pihenés jöhet számításba, de hisz ellenfelük is pihent addig, mig ők. A legirtózatosabb harcok tehát most kezdődnek ebben a vérlázító, kegyetlen ciklusban! Szerbiában éles a monarchia ellen való gyűlölet. Minden téren, a társadalom minden rétegében gyűlölettel gondolnak a monarchiára, Szerbia „ellenségére". S a háborús hangulatot növeli, hogy szerb lapok híreiből az olvasható ki, miszerint Prohászka prizrendi követünk már nem él. Állítólag napokkal ezelőtt elutazott Prizrendből, de hogy hova ment, hol van, erről semmi forrás nem bir számot adni. Bécsből jelentik: A szerb kormány utasította a nagyhatalmaknál akkreditált követeit, hogy a következő nyilatkozatot közöljék a nagyhatalmak külügyminisztereivel: A szerb kormány elhatározta, hogy azoknak a konzuloknak, akik a szerbektől meghódított török területeken tartózkodnak, teljes szabadságot biztosit és működésűkben nem hátráltatja őket. Simics bécsi szerb nagykövet ma megjelent a monarchia külügyminisztériumában és leadta a szerb kormány fenti nyilatkozatát. Megemlítésre való az a belgrádi jelentés, amely szeirnt itt Reiser János magyar cukrászt letartóztatták, állítólag azért, mert kémkedett a monarchia érdekében. Berlinből jelentik: Itteni és londoni lapok megerősítik azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket a szerb csapatok Kumanovóban, Üszkübben és Prizrendben véghez vittek. E megerősítések szerint a szerb csapatok rettenetes mészárlásokat követtek el az albánok között. A lakosságot kímélet nélkül lelövöldözték, sőt az utcán a békés járó-kelőket is legyilkolták és nevettek a vadállatias munkán. Berlinből jelentik: Pétervárról érkezett jelentés szerint az orosz hadügyi kormány a balkán eseményeire való tekintettel visszatartotta a rendes katonaságnak azt a részét, amelyiknek most novemberben járt le a teljes szolgálati ideje. Eszerint a békelétszámon kivül most még négyszázezer orosz katona áll fegyverben. A berlini távirat is hozzá fűzi, hogy Oroszországnak minden bizonnyal céljai vannak a Balkánon. Viszont mérvadó helyen kijelentik, hogy ugy Oroszország, mint Anglia ma Belgrádban közöltették, miszerint Al bániánük a fölosztását nem óhajtják. Ez a