Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-19 / 83. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon 305. D p a ti Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24 — félévre.... K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K 28-- félévre.... K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9 a a Telefon 81. • • Szeged, 1912. I. évfolyam 83. szám. Kedd, november 19. Tisza a balkáni helyzetről. •Hétfőn mondta el a képviselőház elnöke az itt közölt beszédet Aradon A déli határon súlyos események játszódtak le. A monarchiát azonban nem lepték meg az események, sőt azoknak fordulatai sem. Eleintén a statusquo álláspontja tartható volt, mert Törökországhoz való barátságunk ismeretes, de rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy 1867. óta az volt a monarchia külpolitikai gondolkodása, hogy a Balkán népének érdekeit tiszteletben kell tartania. A monarchia föl volt készülve minden eshetőségre. Még nem lehet tudni, hogy mi lesz az események vége, annyi azonban tény, hogy nagyon izgalmas eseményeknek vagyunk a tanúi. A balkáni népek pedig be fogják látni, hogy velünk azonos érdekeik vannak. A balkán államok szövetkezése közös cél érdekében történt. Mindegyik önállóan függetlenül akar kibontakozni és mindegyik versengve fogja keresni a monarchia barátságát. Ez szívesen nyújtja baráti jobbját. Kettőt kell konstatálnunk. Először, hogy a monarchiának kalandos terjeszkedési politikája nincsen, másodszor, hogy megfelelő erőnk van ahoz, hogy érdekeinket imponálóan tudjuk képviselni. Egyes balkáni államok modora ne tévesszen meg bennünket. Amig mi jogainkat védjük a Balkánon és a monarchia biztonságát, addig minket nem lehet bajkeveréssel vádolni. Megelégedéssel konstatálom, hogy Magyarországon a nagy török-szimpátia dacára senkise kivánja Törökország mesterséges föntartását. Részvétünk a törököké, ez emberi dolog, de érdekeinkkel ellentétben állanánk, ha olyan helyzetet akarnánk teremteni, amely Törökországot bizonyos tekintetekben a belső viszonyaiból eredő összeomlás utján föltartóztatná. Külpolitikánk mesterséges korlátokat nem keres. Az élő viszonyok erősebbek mindennél, mert az élet halomra dönthet minden mesterséges alkotást. Külpolitikánk az erők egyensúlyát keresi. Két irányban igyekszünk befolyásunkat érvényesíteni. Az egyik, hogy hü barátunknak, Romániának érdekei kielégítést nyerjenek, a másik, hogy az albán nép függetlensége biztosittassék. A benső érdekharmőniát állandóan fenn kell tartani a Keleti-tengertől a Fekete tengerig lakó népek között. Ezen az útvonalon laknak a németek, magyarok és románok, akik Európa szivében egymásra vannak utalva, ha sikeresen akarnak megküzdeni a szlávtengerrel. Albánia az a pont, ahol szabad terjeszkedés vágyának meg kell állani. Mi Szerbia gazdasági érdekeit nem akarjuk érinteni, sőt ki akarjuk elégiteni a legmeszszebbmenő határig, de hatalmi ábrándjai olyan térre csapnak át, ahol természetes érdekeink forognak veszélyben. Csodálatos, hogy bizonyos magyar politikusok ezt nem akarják belátni és Szerbiát valósággal uszítják ellenünk. Az annexió miatt egyes politikusok körében bizonyos bujkálás tapasztalható, mintha ki akarnának térni a felelősség alól, holott az annexióért az ő kormányuk köteles felelősséget vállalni. Az a maga idejében szükséges volt, ezt a mostani események igazolták, de az annexió tényének felelősségét azoknak kell vállalniok, akiknek a kormányuk ehez hozzájárult. Az ellenzék bécsi delegációs kirándulásához hasonló még nem volt a világon, Magyarország nem egyszer megjelent az európai közvélemény előtt, de soha ilyen szégyenletes szerepben. Szerencse, hogy a külföld nem vette észre ezt a nyomorúságos incidenst. Ezek az urak azt hiszik, hogy amikor gyerekes ürügyek alatt baba-parlamentet játszanak és félrevonulnak a képviselőháztól, ezeken az előadásokon diadalra uszítják Szerbiát és megnövesztik a szarvait. Nem tudom eléggé súlyos szavakkal jellemezni ezt a magatartást. Az ellenzék sorában egy fénysugár Andrássy Gyula gróf magatartása, aki fölemelte tiltakozó szavát. Örülök ennek, mert ellenségeimet sohasem tudtam annyira gyűlölni, hogy ne örülnék. Kell-e nagyobb igazolása az én eljárásomnak, mint a mostani helyzet? Ha volt még valakiben aggodalom, most magába szállhat. A haderőnket meg kellett erősíteni, ezt mutatják a mostani események, megmondtam én ezt 1903-ban, 1910-ben és 1911-ben Aradon, ugyanezen a helyen. Nem mondhatja senki, hogy nem volt szükség a létszámemelést minden eszközzel keresztül vinni, mert ha nem volnánk katonailag fölkészülve, szavunknak se tudnánk megfelelő nyomatékot adni. A házszabályreviziót az ellenzék is meg akarta csinálni a maga kormánya ideiében, csak a pártok jelentéktelen elemei Emlékezés. Ódon, ónémet, cifra óra Ali a szekrényünk tetején, Szálló korok bus bámulója Közönyösen tekint felém. Arany cirádás pici tükrén Mép mosolyog a rég letűnt fény, De már nem ugy, mint hajdanán, Mert ő ütötte el az éjfélt, Mikor meghalt a szépanyám. Fehér, mosolygó szépanyám, Már nem vakit ragyogva többet A sápadt Altwien-porcelán, Parókás, fa.rsa.ngos időknek Parfümjét leheli reám. Nehéz, tömjénes, cukros illat, A lelkemig fáj, szivemig hat S a multat visszaálmodom Hogy ez aranyló óra mellett Az apám játszott egykoron. Apám nevetgélt egykoron, Ha künn az alkony álmokat hiv, Cseng-bong a titkos, méla hang, És babonásan átmorajlik A dallamos üveg-harang. A zúgó érc-gyürün fölébred Valami szunnyadó kisértet S szellem-szaván dalol, dalol. Minthogyha egy halk, bánatos hang Beszélne a sirok alól, A régi óra egyre jár csak, Mint egy tipegő nénike. Köröttem árnyak, éji árnyak. Szemem, köny és köd lepi be. Mert félve sejtem, érzem, érzem. Hogy elsápadnak majd egy éjen Az apró arany-angyalok S ez óra veri el az éjfélt, Ha majd egy éjjel meghalok, Ha egyszer én is meghalok. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. A kis kritikus. Irta: Striegl F. József. Bent Szegeden tanár. A legjavából, modern, okos. Künn Szatymazon szőlősgazda és művész. Kedves, meleg képeket fest. A maga mulatságára, barátjai örömére. Mert hát mindegyiknek jut a képeiből. Baráti poharazás közben akárhányszor szabad választást enged nekik belőlük. Most is ott ül szatymazi villája virágos kertjében. Pingál. Mit? A villát és a virágos kertet. Nincs tnás nézője, mint a vadászkutyája: Rolf, meg a kapás Pistája. Rolfot azért említem előbb, mert ez a rangsor. Rolf elválhatatlan barátja, hűséges, állandó kísérője. Fajvizsla. Értelmes, eszes kutya. Ép csak hogy nem beszél, de érteni, mindent ért. A szót is, meg a mozdulatot is. De még a szempillantást is. Lustán ott heverészik a jó meleg szatymazi homokon. Csak néha-néha pillant föl a képre. Nézi, mint halad a gazdája a munkával. Dukál, hogy érdeklődjék. Igy kivánja ezt a becsület és a hűség. A kis maszatos, feketeszemű Pistát észre sem veszi a tanár. Annyira belemerült ő maga a festésbe, Pista meg a hallgatásba és nézésbe. Csupa szem a gyerek.