Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-17 / 82. szám

296 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 16. Szohner Olga előadása. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután öt órára kivilágították a városháza közgyűlé­si termét. És félőt után mintha népvándorlás készült volna: egymásután vonultak föl a sze­gedi minők és leányok. Csupa kíván esi fej, csupa. divatos öltöny. Hogy is ne, mikor sze­gedi színésznő fog beszólná a divatról és — szent isten, milyen érdekes lesz! — ós a sze­gedi nőkről. És öt órára zsúfolásig megtelt a hatalmas terem és mindegyik karzat. Most láttuk, milyen érdeklődő és bálás publikum a szegedi. Egyetlen egy előadás képes össze­gyűjteni az úriasszonyok és leányok gyönyö­rű táborát. Ez igazán kitűnő jel és azt bizo­nyítja, hogy ez a város igazán nagyvárosi már, hisz meg van az egyik főfeltétol, az általános kíváncsiság. Szohner Olgának tisztelet és elismerés, dacára, bogy többet is beszélhetett volna. Vi­szont már a Vállalkozása is olyan lelkes do­log, bogy meglehet elégedve önmagával. Ál­taMfaosan tudott kulisszatitkokat mondott el a divatról, annak a fejlődéséről, a párisi szí­nésznők és szabók óriási versenyéről Levon­ta a főtanulságot, azt, hogy a mai divatban nincs semmi meglepetés, az nem egyéb, mint a régi divat föíujitása, különféle variálása. Speciel a szegedi divatról és szegedi höl­gyekről keveset mondott, inkább az egyik he­lyi nőii-divatteranet idézte. Mégis nagyon he­lyes volt az a megjegyzése, hogy a szegedi divat nagyon észszerű és társadalmilag is helyes, mivel a társai lailinn osztályoknak meg­felel, itt nem az a helyzet, ami már Budapes­ten is, bogy tudniillik nem lehet megkülön­böztetni, ki — mi a ruházat viselője, sze­rény állásnak és kokottok föltünöbbeb és pa­zarabbak, mint jól szituállt, intelligens uri hölgyök. Majd ezekét mondotta: Meg kell állapi tanunk, bogy a nők ruházkodására s a divat alakulásaira a következő okok hatnak: a hol gyek gazdasági helyzete, az egyes társadalmi osztályok közt levő különbség, a, korszellem és az országos viszonyok, a tetszeni vágyás iés a szépérzék, a Szeméremérzés és a prakti­kusság. Kiterjeszkedett az előadó a divat kinö­véseire is. Szohner Olgia előadása jó félóráig tatrott. Igazán helyénvaló lenne, ba az ilyen elő­adásokat állandósitanák, betenkint vagy két hetenként szegedi urinőtk fölváltva beszélné­lllíelí) — hiszen annyi e témáról a mondani ós tudnivaló. «aiiBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBi»HB«a«iiiis«BBB»B»B««BB«i"'» Kérem jegyezze meg magának a kávépótlék bevásár­lásánál határozottan kassai FRANCK­ot kérni és a kávédaráló gyárjegyre ügyelni, akkor biztos, hogy a valódi minőséget kapja. Bírák harca. — Ítélt a szegedi tábla fegyelmi bírósága. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ítélőtáb­la fegyelmi bírósága szombaton országszerte ismert ügyben ítélkezett. Lestyánszky Pál táblabíró, a titeli járásbíróság vezetője és Za­maróczy István járásbiró harca már hóna­pok óta eseménye az egész ország sajtójá­nak. A táblabíró a legcsekélyebb elismerés­sel sem méltányolta a járásbiró működését, sőt több izben elégedetlenségét is közölte ve­le, írásban és szóban. Zamaróczy indokolat­lan zaklatásnak tekintette hivatali főnöké­nek eljárását. Az ellenséges viszony végre annyira kiélesedett, hogy a két biró megsza­kított egymással minden érintkezést. A táb­labíró följelentésére Csarsch Dezső, az újvi­déki törvényszék elnöke vizsgálatot tartott a járásbiró hivatalában. A vizsgálat Zamaróczy megintésével végződött. A munkával túlter­helt, ambiciózus járásbiró erre Rray István, a szegedi Ítélőtábla elnökéhez intézett levelé­ben lefestette a titeli járásbíróság állapotát és ugy a törvényszék elnökéről, mint a tábla­biróról nem épen a legudvariasabb szavak kí­séretében emlékezett meg. A levél miatt a szegedi főügyészség fe­gyelmi vétség címén eljárást indított Zama­róczy István ellen. Ebben az ügyben az Ítélő­tábla fegyelmi bírósága március harmincadi­. kán ítélkezett. A tárgyalás során akták föl­olvasásával és tanuk kihallgatásával meg­rajzolódott a titeli járásbíróság meglehető­sen visszataszító portréja. Olyan visszássá­gokról rántották le a leplet, hogy az Ítélő­táblának épen elég oka akadt a csodálkozás­ra, hogy — mást ne mondjunk. A fegyelmi biróság mégis bűnösnek mondta ki a járás­birót és első fokú rosszalásra Ítélte. Az in­dokolás aoznban kiemelte, hogy a büntetés nem a vádak, hanem a levélben használt sér­tő, goromba hang miatt történt, Zamaróczy István megfölebbezte a fe­gyelmi biróság Ítéletét, amelyet junius hu­szonnyolcadikán megsemmisített a Kúria. A legfelsőbb biróság indokolása szerint a járás­biró fölhevült lelki állapotában követte el a sértést és fölhevült állapota a táblabíró visel­kedésének tulajdonitható. A Kúria az ügy ak­táit indítványozás végett megküldte Zamaró­czy fölöttes hatóságának. A Kúria megkeresésére Csarsch Dezső, az újvidéki törvényszék elnöke hivatalos át­iratban közölte a szegedi Ítélőtábla elnöké­vel, hogy Zamaróczy István viselkedésével sérti a birói tekintélyt és hivatali érdekből föltétlenül kivánatos az áthelyezése. A tör­vényszéki elnök véleménye alapján a szegedi főügyészség indítványára október huszon­hatodikán tartott zárt ülésén elhatározta a fe­gyelmi biróság, hogy az 1912. évi hetedik tör­vénycikk kilencedik paragrafusa értelmében áthelyezési eljárást indít Zamaróczy István járásbiró ellen. Az ítélőtábla fegyelmi bírósága szomba­ton tárgyalt az áthelyezési ügyben, Ringhof­fer Lajos dr. tanácselnök elnöklésével. A fő­ügyészség indítványát és annak előzményeit Polgár Sándor táblabíró referálta. A referá­da szerint a főügyészség indítványa nem bün­tetésből, hanem hivatali érdekből kivánatos. A járásbiró védekezésében megnyugo­dott az áthelyezésben, de azt óhajtotta, hogy az indokolásban mondja ki a fegyelmi biró­ság a következőket: a) Az ádáz harc nem Zamaróczy István járásbiró hibájából keletkezett. b) Nem Zamaróczy István viselkedése ásta alá a hivatali tekintélyt. c) Az áthelyezés elégtétel. A járásbiró aztán igazságának bizonyí­tására fölolvasott aktákat, vallomásokat és leveleket. Azt akarta bizonyítani, hogy Les­tyánszky Pál táblabíró Titelen már teljesen eljátszotta a tekintélyét, a társadalom boj­kottálta. Durva modora, gőgössége és lehetet­len viselkedése miatt megszakították vele az érintkezést. Példaképen fölemiitette a járásbi­ró, hogy néhány héttel ezelőtt Titel társadal­ma bankettet rendezett a Titelről Zsablyára áthelyezett tisztviselők tiszteletére. A ban­kettre épen csak Lestyánszky Pál táblabiró nem kapott meghivást. A Kúria fölmentő ité­, lete után valósággal ünnepelték a községben a járásbirót és a védőiét, Szemző Dezső, dr.-t. Fölolvasott Zamaróczy járásbiró egy üd vözlő levelet, amelyet a Kúria fölmentő Íté­lete után irtak neki a Zsablyára áthelyezett tisztviselők. A levél szószerint a következő: — Alulírottak őszinte örömünket nyilvá­nítjuk járásbiró urnák abból az alkalomból, hogy a heves harcot férfiasan megvivta és az igazság zászlóját letörni nem engedte. Őszintén adunk kifejezést ez örömünk­nek, mert a járásbiró úrban mindig a kiseb­bek, a gyöngébbek gyámolitóját láttuk s az az elégtétel, amelyet a sok üldöztetéssel szemben a legfelsőbb itélőszéktől kapott, biz­tatás nekünk is, mert látjuk, hogy a hatalom­mal szemben is győz az igazság! Ez a levél, néhány embernek ez a bátor és őszinte irása félremagyarázhatatlan doku­mentuma annak az áldatlan állapotnak, a mely a titeli járásbíróságra befészkelődött. Ez a hivatalnok-keserűség, amely ebben a le­vélben kifakadt a Kúria Ítéletére, fényes tü­körképe a hivatalnok-osztály nyomorúságá­nak. Az elnök sürün megszakította a járás­biró előadását azzal az indokolással, hogy csak arról beszélhet, ami a tárgyhoz tarto­zik. A fegyelmi biróság rövid tanácskozás után határozott. A tanács az áthelyezes mel­lett döntött, a járásbirónak az indokolásra vonatkozó előterjesztését azonban elutasítot­ta. Zamaróczy István ezért fölebbezést Je­lentett be. Igy tehát újból a Kúriának jut az utolsó szó ebben az igen kényes és kissé visz­szataszitó harcban, amely megzavarta Titel község békéjét. Illetékes helyről szerzett információnk szerint Lestyánszky Pál táblabiró, aki mái­tizenhét éve vezetője a titeli járásbíróság­nak, nem várja be a harc eredményét, hanem nyugdíjaztatását kéri. Alaptőke és tartalékok : 172 millió Betéti állo­mány 1911 végén 368 millió Takarék­betéteket a mindenkori pénz­viszonyoknak meg­felelő kamatozás mellett betéti köny­vekre és pénztár­jegyekre a Pesii Magyar Kereskedelmi Bank részére Szegeden át­vesz MÁI l MIKSA bank- és váltóUzlete Széchenyi-tér 2., mely cégnél a betéti könyvek és pénztár­jegyek vissza is fi­zettetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents