Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-03 / 70. szám

1912. november 3. DELMAGYARORSZAO 3 pedig az általános, egyenlő, titkos szavazati jog a magyar fajnak és a magyar nemzeti politikának ha tározott kárára, de sőt veszed elmére volna, mert az ezen az alapon összeülő országgyűlésen is pártokra szakadnának a magyarok, ellenben összetartania ellenünk valamennyi nemzetiség és a képviselőházban megszűnnék ugy a 67., mint a 48. s tisztán arról volna szó, hogy a magyarság a maga vezető jogait védje és óvja. Az egész politikai élet iránya megváltoznék. A magyar kópviselőliázlwm állandó lenne a magyarság és a nemzetiségek között való harc a kormányzati vezető hatalomért, mert az esak kétségtelen, liogy a nemzetiségiek ép]>en a magyarság vezető hatalmára törnek. Ezt a harcot előidézni pedig nem akarom. Ismétlem tehát, hogy az általános, egyenlő, titkos választás nemzeti veszedelem lenne és ellene hazafiúi meggyőződéssel a leghatározottabban tiltakozom. Szojka Kálmán főispánsága. (Saját tudósítónktól.) Szojka Kálmán kitűnő neve nem először kerül kapcsolatba a szegedi főispánsággal. Két éve van fölszinen ez a kombináció és ha igaz az, hogy most valósággá válik az eddig is diszes karriért megfutott férfiút a legteljesebb rokonszenv és bizalom fogadja szülővárosa előkelő pozíciójában. Arról, hogy Szojka Kálmánt főispánná fogják kinevezni, a szegedi nemzeti munkapárt körében semmit se tudnak. Nincs arról tudomása Lázár György dr. polgármesternek sem, aki az uj politikai rezsim megszületése óta a főispáni teendőket végzi — közmegelégedésre. Hogy ezt a hírt mégis regisztráljuk, kizárólag azért van, mert Szojka Kálmánt annyi szál fűzi Szegedhez, érdemei és elvhüsége annyira elismertek, hogy a személyéve! való kombináció nagyon valószínűnek látszik abban az esetben, ha a kormány a szegedi főispáni szék betöltésére gondol Szojka Szegeden született, az apja itt élt és mérnökösködött, ő maga itt töltötte fiatalsága éveit és közeli rokonságban áll a Fluck-, Boross-, Szarvadi- és Malina-családokkal. Szép közigazgatási karriérjét Csanádmegye szolgálatában futotta meg és a nagylaki járás főszolgabírói állásából a koalíciós tatárjárás ütötte ki. Ekkor visszavonult a közpályáról és amikor az újraéledő nemzeti lelkiismeret, az 1910-iki választásokon győzelemhez juttatta a nemzeti munkapártot, mint ennek a pártnak törhetetlen tagja került a Házba a nagylaki kerület képviselőjeként. Szojka Kálmánnak főispánná való kinevezését — amennyiben az bekövetkeznék — távolról sem lehet ugy föltüntetni, mintha Szeged polgársága elégedetlen lenne a főispáni teendők mai ellátásával és egy ilyen áramlatnak lenne a változás eredménye. Szoi_ • kát szeretettel és bizalommal fogadnák Sze- j geden, de ez a kitűnő közéleti férfiúnak, az elvhii politikusnak szói, aki diszes pozició \ elfoglalásával tér vissza szülővárosába. Bizonyos, hogy állása sokszor kényes teendőit tapintattal és eréllyel fogja ellátni, tapasztalataival és talentumával uj, értékes erő kapcsolódik abba a munkásságba, mely7 a város fölvirágoztatásán dolgozik. Kétségtelen, hogy a főispáni és polgármesteri munkakörnek egy kézben való összpontosítása olyan munkaanyag ellását hárította Lázár Györgyre, amely jóval túlhaladja a bürokratikus ambiciók határait. De Szeged polgármesterét talentuma és imponáló képzettsége mellett annyi munkaképesség és munkabírás jellemzi, hogy a város, a közigazgatás és a párt érdekeit kettős munkakörében is ideálisan tudta szolgálni. Amikor tehát a legteljesebb megelégedéssel kiséri a város közönsége Lázár György munkásságát, bizalommal és szeretettel fogja köszönteni a kormány küldöttét, ha kinevezése valóra válik. A szegedi rendőrség újjászervezése. Negyedmilliós államsegély felhasználása. (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség újjászervezése már régi óhajtása a hatóságnak is, meg a közönségnek is. Bizonyos az, hogy a szegedi rendőrség mai szervezete és létszáma nem felel meg a modern város igényeinek. Nem beszélünk most apróbb bajokról és hibákról, amelyek minden város rendőrségénél észlelhetők. A szegedi rendőrségnek a szervezete és a rendszere már teljesen megérett az újjászervezésre. Az újjászervezésnek most elérkezett az ideje. A kormány ugyanis egy millió korona államsegélyt illesztett a jövő évi költségvetésbe a vidéki városok rendőrségének a fejlesztésére. Ezt az államsegélyt szukcesszive négy millió koronára emeli a kormány. Ily hathatós kormánytámogatás után remélhető, liogy a vidéki rendőrségek nivója kissé emelkedik és megszűnnek az anomáliák, amelyek iinos-untalan fölszinre jutottak. Bennünket slsősorban a szegedi rendőrség szervezése vagy inkább újjáalakítása érdekel. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány már elkészítette a rendőrség újjászervezésének a tervezetét, arra az esetre, ha megérkezik az államsegély. A főkapitány az egy millió koronából ötven-hatvanezer koronát kér. A négy milliós államsegélyből pedig összesen kétszázhatvanezer koronát óhajtana. Ezzel az összeggel aztán a rendőrség évtizedekre való újjászervezését reméli Somogyi Szilveszter dr. Elsősorban meg akarja duplázni a rendőrség létszámát, uj kerületi beosztással, két uj alkapitányi állás szervezésével. A rendőrlegénységnek jobb fizetést akar biztott, oktalan, szenvedélyes dühöngés egy perc alatt féket vészit erre. Felugrálva, hangosan tiltakoznak; szitkozódnak egyszerire hármannégyen. A kis köhögés anyja a legfélénkebb még, mintha nem érezné nagyon az igazát, csendesein hajtogatja a nagy lármában, hogy akkor sohasem kerülne sorra, periig négy másik éhesen várja otthon. De a többiek bőszülten rikácsolnak körülötte ós a szolga előtt falanx támad hadonászó, súlyos karokból. — Csak azt próbálja meg! Mink is itt vagyunk ! — Kagályos — istennyila! A fejóritő a képin, az ragályos. Meg a sók rosszbetegség, az uricifráké, az. Az ő kölyke tán különb helyen termett... Már ocsmányiságok is hallatszottak itt-ott fuldokló, diiliös önkívületben. — Azért, bogy mi nem adtunk magának forintot — provokálták az inast — magát is olyan anya szoptatta, mint mi vagyunk. A fiatal, katonaviselt pestvidéki sváb tanácstalanul nézett körül. Valami közösségmintha. anégis megmozdult volna benne, mely ezeket érezte inkább véreinek, egyhangú támadásuk robbantó fanatizmusa is ihatott rá, megzavarta, kedve lett volna megmutatni a biztosszavu, kurtán parancsolgató nagyságának, hogy itt ő rendelkezik. — Csakhogy valóban kapott az imént egy forintot... — Nem tudom, kérem, én nem hallottam köhögni. Az ur mindjárt itt lesz. Az uruő nem felel, némán, komoly felháborodással int a dajkának. — Jöjjön, Juli, inkább a folyosón várunk. Göngyölje jól be! Indulatosan nyit ajtót és akkor szinte ölébe 'esik valakinek, aki meglepett, hangos örömmel köszönt rá, aztán bámulva néz a felizgatott, kikelt arcába. — Mi történik itt, nagyságos asszonyom! Kezet nyújt. Iparkodik összeszedni magát a férfi előtt, ki társaságabeli, ki szövetségese ós menedéke lett egy perc alatt. És a meghökkent elcsendesedésben előbb még izgatottan kissé, de egyre jobban visszatért nyugalommal, végül már mosolygó kicsiny léssel jelzi az esetet. A durva inzultust jóformán alig, inkább a szabálytalanságot az el nem különített ragályossal. És amazok ott egyszerre megérzik a nagy felülkerekedóst, a tehetetlenségüket, helyzetüket, akik ingyenikezelésért koldulni jöttek ide és ilyet inertek ... Elli ültén, meglapulva, a vérük ösztönösen hitvány szegénységalázatával néznek a földre és bensejükben már maguk sem tudják, hogyan történhetett .mindez. idegen ur ráncos homlokkal néz végig rajtuk. — Hitványak! — mondja nyersen, kurtán. — Majd beszélek a sógorommal. Igy hálálják meg a jóságát. Péter! A fin mentegetődzve, zavartan áll elő. — Hallgass. Vidd azt a szamárliurutosat a különszobába rögtön. Nyitva az ebédlő? — Igenis! — Méltóztassék velem, nagyságos aszszony, majd ott megvárjuk a tanárt, a sógorom. Már jön; a kocsiján hozott a klinikáig, de valamiért be kellett térnie. Ah, nem is tudott a mi közeli rokonságunkról? A nővéremet vette feleségül Áron. Eelvitlanyozottan, kellemes örömmel beszélt, látszott, kedvére van az alkalom, hoigy szolgálatot tehet, hogy emiitheti a hires rokont és kivált, bogy a jólfütött, enyhe, virágszagu ebédlő üvegfülkéjében, hacsak kis időre magára lehet a szép ismerőssel. Az is feledte már a bosszúságot, tetszett neki ez aszonydas hatásának köszönt fordulat ós ugy rázta le idegeiről az iménti félóra nyomott töprengéseit is, mint hozzá nem illőt, mint amiknek fölötte áll. Már ketten voltak ők is és külön. Szövetkezésüket egy elite-est kellemes emléke egy elkezdett, finom kis flört ingere vette körül és izolálta közönségességtől, kínosan emberi, vagy rosszul szórakoztató szooiálfilozófiai gondolatoktól. A dajka is megbékiilten húzódott a gázkandalló mellé, ölbevette a kicsit és látjszott, könnyen elbóbiskolnak itt mind a ketten. Odakinn ezalatt porig alázott, fojtott szenvedélyű arcok meredtek egymásra és az ajtóra, ahol néhány jóltáplált, őrzött, illatos ember, két finom cédaságokra ráérő ember tűnt el a szemük elől. Hallgattak egy darabig, aztán a kókszoknyás, erős asszony felemelte nagy sulykoló öklét és elhörögte, valami hisztériás, megrendítő, vad gyűlölettel csuklott a ,el a szörnyű káromlást: — Hát haljon meg a gyereke még ebben az esztendőben. Én kívánom neki!