Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-13 / 78. szám

I DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 13. egy görög torpedónaszád lefoglalta és Pi­reuszba vitte. Görög győzelem. Athén, november 12. Szapundszakisz tá­bornok táviratozza Artából: Hadseregünk ma megszállta Pente-Pighadia helységet cs erőd­jét, valamint a szomszédos helységeket. Az ellenség, melyet üldözőbe vettünk, visszavo­nult a Pente-Pighadia körüli magaslatokra, a melyeket a Khani-Kravasz-Pente-Pighadia közti országút ural. Ellenséges ütegek a ma­gaslatokról hatástalan tüzelést kezdtek, mely hosszabb szünetekkel egész nap tovább tart. Athén, november 12. Zsófia trónörökös­asszony n Mykali nevíi szállitógőzös fedélze­tén Szalonikiha utazott. Az idegen katonai attasék a trónörökös meghívására ma Sza­lonikiha utaznak. Ma érkezett ide Szaloniki­hől az első távirat. Ezt a trónörökös mellé beosztott távirdaifőnök adta (fel, aki huszonöt távirótiszt és a táviratozáshoz szükséges kii lönféle anyag küldését kérte és közölte, hogy n megszállott vidék több poutjátí a távíró póznákat fölgyújtották. Csorlut visszafoglalták ? Konstantinápoly, november 12. Az „Alemoar" értesülése szerint Csorlut a tö­rökök visszafoglalták. Az er zeni mi és tra­pezuni zászlóaljak nagv vitézséget tanúsí­tottak. Konstantinápoly, november 12. Mahmud Muktar basa, aki Kirkkilisszénél és Vizánál a török balszárnyat vezényelte, tegnap ide­érkezett s este Csataldzsdba utazott. Hir sze­rint erősitéseket kért. Este katonai vonat csa­patokkal és számos tiszttel Csataldzsába megy. A jémeni katonai parancsnok, lzzed basa, volt vezérkari főnök, akit sürgősen Kon­stantinápolyba hivtak, néhány nap múlva ide­érkezik és hir szerint átveszi a hadsereg fő­parancsnokságát. Szkutari bombázást*. Rjeka, november 12, Szkutari tegnapi és mai bombázásáról érkezett magánielentés szerint a bombázás sok épületben károkat okozott és több embert megsebesített. A hely­zet ismerősei szerint a helyőrség nem tart­hatja magát sokáig. Bizonyossággal hire jár, hogy a tarabosi védelmi csapatok egy része a további ellentállás kilátástalauságára valő tekintettel tegnap reggel menekülni kezdett. A török előőrsök azonban a szökevényeket kényszeritették, hogy vissza térjenek a Tara­bosra. Ez alkalommal több szökevény meg­sebesült. Útban a béke? Rjeka, november 12. Montenegrói po­litikai körökben meg vannak győződve ar­ról, lioev Törökország és a balkáni álla­mok között már a legközelebbi napokban konkrét béketárgyalások fognak kezdődni. Vádolják Pasicsot. Belgrád, november 12. A szerb radiká­lisok lapja, a Strázsa, a szerb királyi sajtó­irodát és a portát vezércikkében azzal vá­dolja, hogy a cenzúra-gyakorlást és a táv­iratok továbbítását piszkos üzelmekre hasz­nálta föl. A vád szerint a világlapoktól na­gyobb pénzösszegeket fogadott el a sajtóiro­da, aminek ellenében enyhébb cenzúrát gya­koroltak. A posta pedig sok ezerszavas táv­iratért vette föl a dijat, de nem továbbitotta ezeket a sürgönyöket. Az ügyben egy előkelő s- erb ellenzkéi férfiú a következő nagyon ér­dekes nyilatkozatot tette: — Nem lehet csodálkozni ilyen üzelmek felett, amikor az állam ügyeit Pasics vezeti. Tgaz, nem csekélység, ha egy miniszterelnök sajtóirodáját és postáját lopással vádolják. Vannak más dolgok is, amivel Pasics megvá­dolható. Pasics, aki nem is szerb ember, év­tizedek óta vezetőszerepet játszott, bár tud­juk róla, hogy mindig idegen államoknak volt az ügynöke. A szíivnieai csata után ki­derült, hogy Pasics, Bulgária megbízásából, fellázította Milán király ellen a szerb hadse­regei. A következmény az volt, hogy a demo­ralizált sereg elvesztette a csatát. Balugzsics Sztevo a szkupstinában megmutatta azokat a leveleket, amelyek bizonyították, hogy Pa sícs Bulgária szolgálatában állott. Pedig Pa­sics akkor is Nagy-Szerbiát akarta kiépíteni. Most Pasics megint vezetőszerepet játszik. S megint oly nagy dolgokat követel, amik most nem valósulhatnak meg, ellenben Szerbia ha­lálát okozhatja. A szerb népnek nem kell az Adria. Belgrád, november 12. fíruies Száva volt miniszterelnök, aki két izben volt Szer­bia konstantinápolyi követe, feltűnést keltő nyilatkozatot tett, amelyből kitűnik, hogy Szerbiában csupán Pasics és a pártja kö­vetelik az Adria-kikötőt, mig a szerb köz­vélemény határozottam a túlzó követelések elejtése mellett foglal állást. Gruics még a következő nyilatkozatot tett: — Törökországgal most végleg le kell számolnunk. Ezt a megroppant országot föl kell osztani. Konstantinápolyt és Sza­lonikit szabad városokká kell nyilvánítani, a megrothadt birodalmat pedig részeire kell bontani. Megvagyok győződve arról, hogy intervenció lesz, ez az intervenció azonban semmiesetre sem lesz fegvveres. Meggyőződésem, hogy a háború lokalizál­va marad. Ausztria-Magyarországnak nem lehet érdeke, hogy a török közigazgatást bárhol is fentartsa. Ez annál kevésbé lehet érdeke, mert a török közigazgatás gazda­ságilag mindenképen csak a monarchia hát­rányára lehet. Diák-ősszeeskfivés Ugrón István ellen. Belgrád, november 12. A szerb főváros érdeklődése most természetesen a Studenicka­ulica 40. szám alatt levő ausztriansko poz­lanszk, a. magyar-osztrák követség felé for­dul. Több izben voltak a rendőrökkel megra­kott palota előtt apróbb-nagyobb tüntetések is, melyeket azonban hamarosan elnyomtak. Szombaton délután pedig a rendőrség össze­esküvést fedezett fel, mely Ugrón István, a magyar-osztrák követ ellen irányult. Az ösz­szeeskiivés részeseit, néhány szerb diákot, nyomban letartóztatták s igy ártalmatlanná tették, a merénylettervnek azonban hire fu­tott. Belgrádból Magyarország felé szünetel ugy a telefon, mint a táviróforgalom, a szerb főváros központja még a szomszédos Zimony hívásaira sem felel. Igy történt, hogy amikor a tervezett merényletről szóló hir túlzott for­mában napvilágra került, a valóságról sen­ki sem győződhetett meg. A belgrádi rendőr­ségnek már szombaton délelőtt tudomására jutott, hogy a Terazijén lévő Takovo-vendég­lőhen előtte való este több diák mulatott, a kik elhatározták, hogy Ugront megverik. Az összeesküvés hirét egy magyarországi származású pincér vitte meg a rendőrségnek, mely nyomban intézkedett. Elfogta az össze­esküvés részeseit, akik azt állították, hogy it­tasak voltak, amikor fenyegetőztek. Ennek ellenére is rendőri őrizet alatt tartják őket. A magyar-osztrák követség előtt megkettőztet­ték a rendőrőrszemeket, LEGÚJABB. Szerbia meghátrált! A monarchia diadala Lapzárta után, a hajnali órákban tele­fon,álja bécsi munkatársunk azt a szenzá­ciós hirt, hogy Szerbia meghátrált azok elől a követelések elől, melyeket a monarchia érdekei ellen az Ad­riai-tenger partján támasztott. Ez a fordulat annak a tárgyalásnak közvetlen eredménye, melyet Üszkiibben folytatott Péter szerb királlyal Pasics mi­niszterelnök. Állítólag a király odanyilat­kozott, hogy a monarchia követelései ügyé­ben föltétlenül a békés megoldást kell vá­lasztani, annál inkább, mert hisz Ausztria és Magyarország nem zárkóznak el ride­gen a szerb aspirációk elől. Tudni kell ugyanis, liogy a monarchia beleegyezik ab­ba, hogy Szerbia az Aegei-tenger mellett kikötőt kapjon, sőt hozzájárul esetleg ah­hoz is. hogy az Adriai partoon uverjeti egy kikötővárost, viszont az oda vezető útnak Bosznián át kell vinnie. Párisból jelentik: Falliéres elnök el­nöklésével ina este minisztertanács volt, melyen Poincaré miniszterelnök beszámolt a külföldi eseményekről és hangsúlyozta, hogy a mai napon az európai helyzet lé­nyegesen javult. — Várható most már, hogy békésen sikerül a monarchia és Szerbia között a fenyegető konfliktust elintézni, — mondot­ta Poincaré többek között. A kijelentése nagy megnyugvást keltett. Bécsből jelentik: A Neues Wiener Tag­blatt beavatott helyről a következő érte­sülést kapta Danev budapesti kihallgatásá­ról: A legnagyobb határozottsággal álla­pitható meg, hogy a monarchia mint mi­nimumot állította föl ama jogos követelé­sét, amelyeknek teljesítését a balkáni szö­vetségtől elvár. monarchia el van tö­kélve arra, hogy álláspontjának minden­képpen érvényt szerezzen. Hogy a monar­chia ennek az álláspontjának most még nem sietett katonai intézkedésekkel na­gyobb nyomatékot adni, bárha akadtak hangok, amelyek helyénvalónak látták vol­na ezt, ez csak ismételt bizonysága annak, hogy a monarchia békét kiván. Danev Bu­dapestről azonnal a főhadiszállásra uta­zott, hogy egyszersmind a hármas-szövet­ség álláspontjáról is informálja Ferdinánd királyt, továbbá arról is, hogy a monar­chia feltétlenül érvényt fog szerezni érde­keinek és Bulgáriára vár a föladat, hogy közvetítse Szerbiának, miszerint Szerbia tartozik a monarchia álláspontját tekin­tetbe venni. Danev pontokba foglalva a monarchia következő követeléseit vitte ma­gával: 1. A monarchia szövetségeseivel egye­temben követeli, hogy Albánia független legyen. 2. Az Adriai-kikötő tekintetében a mo­narchia csak azt engedheti meg Szerbiá­nak, hogy az Aegei-tengeren kapjon keres­kedelmi kikötőt, vagy az Adriai-tenger

Next

/
Thumbnails
Contents