Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-13 / 78. szám

1912. november 13. dél magy arors2ág b partján egy olyat, amelyhez az ut Bosznián keresztül vezet. 3. Követeli a monarchia, hogy Szerbiával kereskedelem-politikai szempontból megegyezés jöjjön létre. 4. Nyomatékosan követeli, hogy a barátságos szomszéd államok Románia érdekeit teljesen méltányolják. Illetékes helyen hangsúlyozták Datlev előtt, hogy ellenkező esetben nemcsak egyedül a monarchia akciójával áll szembe a balkáni szövetség, hanem az egész hármas szövetséggel, amely el van tökélve arra, hogy katonai akció esetén együttes erővel lép föl. Beavatott körökben készülnek rá, hogy a vitás kérdéseket most már békésen oldják meg, de készülnek arra is, hogy erélyes fellépéssel hamarosan tisztázást nyerjen a helyzet. Késő éjjel még az a jelentés érkezett Belgrádból, hogy Szerbia is békésen kívánja megoldani a helyzetet. Tul a Setét Kapun. (Hogy várják Esztergomban az uj hercegprímást.) (Saját tudósítónktól.) A lanka fűmagból nevelt, íakó szőnyege kaptatóra szökve elfödi a domb peremének öreg építményeit s mikor keresztülmegyünk egy folyosószerii boltozaton, a Setét Kapun, látjuk, hogy mögöttünk van a régi Esztergom várának néhány megtépett, eltemetett kőfala és bástyája. Szentben hatalmas, sárga paloták faláról sugárzik a novemberi napfény. E palotákban lakozik a hit, az áhitat, a naivság, a szentséges tudomány: mindaz, ami reprezentálja, őrzi, leplezi a kincset, diszt, hatalmat és méltóságot, amely Asztrik apátur ideje óta itt fölhalmozódott. A templomi szitiekkel ékes szőnyeges szálákban most kiütött a forradalom. Annak lehet nevezni azt a nyüzsgést, bizsergést, amely fölkavarja az örök állandóság egyformaság e tömjénszagú levegőjét. Forradalom Esztergomban? Igen, már volt is egyszer. Amikor Prohászka Ottokár itt lakott a szemináriumban, mint kis spirituális. Akkor beszélt egy vasárnap reggeli meditáción a kispapoknak az apostolok testnyüvő, lélek-tiloló fáradságáról. És rámutatott a szomszédos palotákra. — Most pedig, mondta az apostolok utódainak ablakán selyem függönyöket lenget a szél. Hát ebből lett, ez volt az igazi forradalom. A mostani hamar el fog csitulni. Most csak arról van szó, hogy uj prímás kerül a legragyogóbb stallumba. Kiesi a baj: Majláthot szeretnék és Csemochot várják. Mindenki a lemondás és kinevezés titkáról beszél. Egy tarka, szőnyeg-pástos teremben két főpap vitatja meg a nagy eseményt, előzményeit, részleteit. Két ellentétes álláspont vi gyenge, tompitott pengékkel. Aki hallgatja, maradjon személytelen, mert igy érdekes és igaz, ahogy ők ketten elmondják. * * * — Nem azért abdikált. Hanem azért köszönt le, mert ha marad, a kormány ide hozná Csemochot adminisztrátornak. Azt tmeg kellett akadályozni, liogy mint kis iskolás fiu mellé Csernoch odaüljön preoeptornak. Az a Csemochot, akitől annak idején igyekezett megszabadulni. — Csak ki kellett telepítenie'a pánszlávokat az aulábólI? — Hát akadt akkoriban egy-két öreg pánszláv pap is, de Csernochról magáról mégsem lehet azt mondani, hogy pánzsláv. Csak éppen, hogy békén hagyja a pánszlávokat. — Elég az ebben az egyházmegyében, a melyben a lakosság ifele tót. De nein gondolják meg, hogy ez valóságos nemzeti veszedelem: Csernocliot Esztergomba ültetni! — Nem olyan dühös tót az. Azért, mert mondogatja: mikor én szegény tót diák voltam! — Olyan magas méltóságban nem lehet hecckáplánoskodhi. Biztos, hogy újra ide hozza a tótokat. Fogadjunk, hogy elsőnek kerül a káptalanba a fő-tót Nachorits Tardoskeddről. Azt elismerem, hogy van valamelyes talentuma, de nem olj'an nagystilusu, nem tud annyit, nem reprezentáló, neon olyan nagy karakter, hogy ezt a pozációt megérdemelné. — Hát tudni tud. Évtizedekkel ezelőtt beszélgettem a hires Zschokke bécsi teologiai professzorral. Csernoch növendéke volt és Zschokke nem győzte eleget dicsérni, hogy milyen rengeteget meg tud memoriter tanulni. Aztán reprezentál is. Most a bécsi eucharisztikus kongresszuson is nagyon előnyösen ismertette és ajánlotta be magát. — Nem az a nagy, széni és egyenes karaik ter. — De politikus. Milyen nagyszerűen rendezett el mindent! Rómával neki már nagyon régóta sokkal jobb összeköttetése van, mint akármelyik magyar főpapnak. — ? ? — Simoniak caneellariae directora volt. (') levelezett a Vatikánnal és mondhatom, nagyon jól tudta, hogyan kell mindenkinek a kedvében járni. Jött Vaszapy és neki távoznia kellett az aulából. Akkor ide jött kis kanonoknak. Itt részt vett a megyei és törvényhatósági harcokban mint kemény ellenzéki. Eljárt a társaskörökbe, mindenütt szerepelt, mindenkivel megismerkedett. És mindig demokratának mutatta magát. Mondhatom, itt senki nem gyűlöli Csemochot. — De Majláthot csak jobban szeretnék!! — Azt én is mondom, hogy Majláth arravalóbb volna. De ő most már természetesen nem tesz lépéseket. Helyette ugyan mások csinálnak valamit: a mágnás püspökök, akiket degusztál, hogy Csernoch legyen a felebbvalójuik. Érről komolyan hallottam. — De hiszen Majláthnak van protekciója? — Van, volt. Jól emlékszem az eseményekre. Majláth Stuttgartban volt joghallgató, amikor az apját meggyilkolták. A csapás annyira megrendítette, hogy kispap lett. A bécsi Pázmátteum növendéke volt. Amikor a királynak bemutatták, ő felsége kegyesen mosolygott és azt mondotta a kíséretének: Ez a fiatal pázmánita Magyarország jövendő hercegprímása. A király mindig nagyon szerette Majláthot, de hiába: Csernoch is kitűnő ember: — Nem fog használni az egyházmegyének. — Sőt az egyházmegyének biztosan. Kitűnő gazda, ö fog csak rendet tartani! Eddig is nagy összeget meggazdálkodott. Nagy pénzzel jött ide is, hogy beruházásokat tehessen. Neki mindenre van pénze és alatta majd kezdődnek a Simor-szerü alapitások. Ö a tett embere lesz. Vaszaryban az volt a jó, hogy nem volt negatív ember. Hagyta dolgozni azt, akinek kedve és ideálja volt, maga, igaz nem dolgozott. Csernoch majd hozzálát a munkához. — Nem szabad csak anyagiak szempontjából nézni ezt a kérdést. — Ez a szempont nem maradhat el, mert, fontos. Csernoch épen azon a réven kerül ide, mert jó gazda. A kultuszminisztérium a gazdálkodást kifogásolta. Pedig arra nem lehet panasz. — Nem. A szavatossági rendszer érdekközösségbe kapcsolta a gazdatiszteket az uradalommal s azért több jövedelmet szolgáltattak he, mint amennyi más módon bejött volna. De Vaszarynál nem volt látszata. A szegénységet nem lehet adakozással kipusztítani és aki kap, az nem kiáltja ki: kaptam. Csernoehnál ez másként lesz. Nem lesznek szegények, hanem lesznek alapitások. • » * Szemben ült a két vitatkozó. Egyik nagyon öreg, fehérhajú, hasonlít VIII. Bonifáciuszra. A másik fiatalabb, pergamenszerü aszkéta arc. Fejük fölött az ablakon becsapó sugárzás ara/nyporiót (szitál egy festményre. A káprázatban ugy tetszik, liogy a képen kiegyenesedik Savonarola alakja. Nem. Egy régi magyar főpap, talán Lóskay. Savonarola nincs itt . . . Kuszkó Dezső. Meggyilkolták a spanyol miniszterelnököt. (Agyonlőtte egy anarista. — A gyilkos a tett után öngyilkosságot követett el és ő is meghalt.) (Saját tudósítónktól.) Madridból világszenzációt röpit széjjel a táviró: Canalejas spanyol miniszterelnököt ma délben a spanyol főváros egyik legforgalmasabb utcájában meggyilkolták. A tettes spanyol anarkista volt, aki már napok óta készült sötét terve végrehajtására. Sikerült. A földi igazságszolgáltatás azonban nem számolhat le a gyilkossal,'aki csak arra volt kíváncsi, jól célzott-e és miután meggyőződött róla, hogy Canalejas holtan esett físzsze a kocsijában: — önmaga ellen fordította a revolverét s egy golyóval kioltotta az életét. Canalejas meggyilkolásáról a következő távirataink számolnak be: Párisból jelentik: Madridból ide távirat érkezett, amely hirül adja, hogy Canalejas miniszterelnököt ma délben revolverből agyonlőtték. A miniszterelnök azonnal meghalt. Egy másik, ugyancsak Párisból, közvetlenül ez után érkező távirat a gyilkos merényletről a következő részletekben számol be: A miniszterelnök meggyilkolása Madrid egyik legnépesebb utcájában olyan hirtelen történt, hogy az utcán járók eleinte nem is tudták, honnan ered a revolverlövés és ki ellen irányult. Rendkivül nagy pánik tört ki, amint hire futott, hogy Canalejas kocsija ellen történt a merénylet. Canalejas a belügyminisztériumba hajtatott s ezen útjában, dél felé lőtte agyon a merénylő, még pedig egy-két szemtanú állitása szerint közvetlen közelből. Amint a revolver eldördült, Canalejas fölsikoltott, a szivéhez kapott és holtan rogyott össze a kocsijában. A pánik oly nagy volt, liogy ebben a pillanatban senki sem gondolt a merénylő üldözésére, aki, ugy látszott, valóban elmenekült. Néhány perccel később rendőrök futottak össze és mindenkit, aki a véres eset színhelyének közelében tartózkodtak, összefogdosták tekintet nélkül a külsőjükre. A zűrzavar egyre nőtt. Mikor már a rendőrök egész embertömeget keritet tek körül, az utca távolabbi részében hirtelen ujabb revolverlövés dördült el. A hatóság emberei oda futottak és ekkor borzadva látták, hogy egy szegényebb ruházatu férfi véres fejjel bukik le a kövezetre. Rövidesen kiderítették ezután, hogy a merényletet ez az ember követte el, akiről kiderült, hogy Partinaz Manuelnek hivják, ismert spanyol anarkista és már régóta forgatta a fejében Canalejas meggyilkolásának gondolatát. Szemtanuk állították a rendőrség további nyomozása során, hogy Partinaz napok óta kerülgette a belügyminisztérium épületét, amelynek a bejárata