Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-12 / 77. szám

1912. november 8. DÉLMAGYARORSZÁG 1 1 nagyfontosságú előnyös ténye a létminimum adómentességének biztosítása. Vagyis a tör­vény intézkedése értelmében az adóalany jö­vedelmének megállapításánál 800 korona lét­minimum az általános kereseti adó alapiául nem vehető és igy az meg nem adóztatható. Egyebekben uj adótörvényeink a közön­ség érdekét érintő e két fontos s mintegy alapját képező főelv körül mozog. Az adókivetésnél két szempont tartandó szem előtt. 1. Hogy senkire se vettessék ki több adó, mint amennyit törvény szerint fi­zetni tartozik. 2. Hogy mindenkire kivettes­sék az az adó, amit a törvény szerint fizetni köteles. Összes egyenes adóinknál az uj tör­vény rendelkezése folytán vallomási kényszer áll fenn. Az adóbevallásokat a városi adó­hivatalnak kell benyújtani, erre különösen is fölhívom a figyelmet, mivel a jövő évtől kezd­ve az eddig gyakorlatban volt adóösszesirás (conscripció) megszűnik s ily célból a közön­ség az adóhivatal részéről igénybe véve többé nem lesz. Az egyenes adókat most is négy egyen­lő részben és pedig minden évnegyed 1-ső napján, tehát január, április, julius és októ­ber 1-én esedékesek és az illető évnegyed közepéig kell fizetni. A fizetés határnapja, ha az vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a leg­közelebbi köznapon jár le. Az az adózó, aki a megállapított fizetési határidők leteltéig tar­tozását le nem rójja, az évnegyed kezdetétől a befizetés napjáig járó évi 5 százalék kése­delmi kamatot fizet. Az, egyenes adókat a városi adóhivatal, a pénziigyigazgatóság és az adókivető-bi­zottságok vetik ki. És pedig: 1. a földadót, a házadót, fegyveradót és országos betegápo­lási pótadót a városi adóhivatal, 2. a tőke­kamat- és járadékadót, a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok kereseti és jö­vedelmi adóját (a hadmentességi dijat) és a szállítási adót a pénzügyigazgatóság, 3. az általános kereseti adót és a jövedelmi adót az adókívető-bizottságok. Az Összes egyenes . adókat egy év tartamára való érvénnyel ál­lapítják meg. amikor már felesége, gyereke van? Mert, hogy el kell bocsátanom, az bizonyos. Inkább most menjen el! Gyolcs ur tehát ott maradt és nem nő­sült meg. De ez az élet lassankint kinos lett neki. Erzsébet, aki törvény nem szentesitetté házasságuk tizedik évében már belehervadt a mészárossal való veszekedésbe és a vasa­lónak a folyosón való viharos lengetésébe, minden este ugyanazzá a kérdőjellé görbül­ve várta, liogy nyomban utána fenyegető és szemrehányó fölkiáltójellé egyenesedjék ki. — Hát még most sem?!! És Gyolcs ur magában milliószor elát­kozta már azt a gyönyörű pillanatot, amely­ben először szoritotta keblére az en­gedékeny Erzsébetet. Továbbá a többi nagy szerelmes éjszakát, amelynek szomorú kö­vetkezménye gyanánt most itt ül ez a mér­ges asszony, fáradtan, elhanyagoltan, ren­detlenül. Hová lett a csinos füző-csináió le­ány, akivel számokat irtak egy nagy árkus papirosra, számokat, amelyektől a boldog­ságukat várták? És hová lett hosszú eszten­dők annyi apró öröme, annyi titkos remény­kedése? Ma Gyolcs ur egy jobb sorsra ér­demes vértanú arcával jön haza, mint saját könnyelműségének a hazajáró lelke. Igen, ott van az asszony, akit végre nem rúghat el ma­gától, miután fiatalságából kifosztotta, ott fog maradni, örökké, a nyakán. Ha Gyolcs ur nem lett volna olyan pol ­gári lélek, alkalmasint kieszelt volna vala: mit, amivel ezen változtathatott volna. 0 azonban csak arra gondolt, hogy talán fejbe kellene lőnie magát; ettől azonban fázott, mert nem szeretett volna meghalni. Már azért sem, mert ez az asszony ott ballagott Reformok a szegedi bábaképzőben. (Uj osztályok. — Polyklinika. - Kevés az orvos.) (Saját tudósítónktól.) A szegedi bába­képző intézetben, — amely az egész ország­ban páratlanul áll a maga nemében, — jelen-. tős reformok léptek életbe legújabban. Az intézet ugyanis fokozatosan olyan kiváló hír­névre tett szert —- nem hiába Mann Jakab dr. udvari tanácsos, igazgató-tanár áll az élén — hogy a betegek messzi vidékekről szinte tömegesen keresik föl gyógyulás céljá­ból s utóbb az a helyzet következett be, hogy az intézet szűknek bizonyult a jelentkezők befogadására és ellátására. Az igazgatóság ezért elhatározta, hogy az intézetnek ujabb traktusokkal való kibővítését fogja kérni az államtól. Ez nem most, régebben történt s örömmel kell megállapítani, hogy az igazga­tóságnak sikerült keresztülvinni minden ujabb berendezkedést, ami a bábaképző fej­lődése folyamán szükségesnek mutatkozott. Eddig is mintaintézet volt az országban a szegedi bábaképző, de most, hogy kibővítet­ték és egyéb humánus reformok teremtőd­tek benne — még inkább az. A Délvidékre valóságos áldás Szegednek ez a nagyszerű intézménye és éppen ezért legföljebb csak azon lehet sajnálkozni, hogy azoknak a be­tegeknek a nagy számához képest, akik in­kább az intézet falain kivül szorulnak díjta­lan gyógykezelésre — kevés az orvos. Mann Jakab dr. ugyanis még évekkel ezelőtt meg­alakította a polyklinika áldásos intézményét, amely abban áll, hogy a bábaképző orvosai szülés esetén a szegény beteget a lakásán keresik föl és ott részesitik speciális keze­lésben. Nagy horderejű, rendkivül humánus dolog ez, amelyet az intézet igy is nagysze­rűen ellát, de az ilyen külső betegek szám­arányát tekintve, nem áll elegendő orvos a rendelkezésére. Az állam föladata, hogy az eddigi asszisztensek mellé ujabb segédorvo­si vagy orvosgyakornoki állást szervezzen, de mielőbb. Ami az intézet kibővítését illeti, ebben a legmodernebb szempontok vezették az igaz­gatóságot. Két uj osztállyal bővült a bába­képező, két külön traktussal az egyik: a nőgyógyászati, a másik a szülészeti osz­volna a koporsója mögött, amit határozottan röstelt volna hivatalnok-társai és kis számú, de gőgös és vele nem érintkező rokonai előtt. Igy tehát megadta magát sorsának és békén tűrte azokat a. pokoli gyötrelmeket, amelyek ez együttélés gyümölcsei gyanánt egyre dú­sabban és egyre változatosabban jelentkez­tek. És lelke mélyén igazságtalan dühvel gyűlölte Erzsébetet, aki kamatostul vissza­gyülölte, bár változatlan odaadással foltozta a harisnyát a legviharosabb jelenetek köze­pette is. Végre — husz év után — egy napon Gyolcs ur nem birta tovább. — Gyere! — mondta kétségbeesett el­szántsággal. — Nem akarom többé ezt az örökösen vádló arcot látni! És amikor Erzsébet habozott, sötéten hozzátette: — Gyere, ha jót akarsz! . . . Megszerezte a bizonyítványokat, két em­bert fölkért tanúnak, azután megesküdött Er­zsébettel. Egész uton egy szót sem szólt hoz­zá és Erzsébetben majdnem lobbot vetett az elfojtott düh. — Husz év! — mondta Erzsébet, mikor végre mint férj és feleség hazaérkeztek, Husz év! Ideje volt! . — Remélem, most meg vagy velem elé­gedve? — kérdezte Gyolcs ur fogcsikor­gatva. És ezen az éjszakán nem feküdt az ágy­ba, amelyben husz éven át nyugodott Er­.zsebet mellett, hanem a kényelmetlen, kes­keny pamlagon külön ágyat csinált magá­nak . . . tály. Mindkettő a modern hygienia követel­ményeinek megfelelően, kényelmesen, ele­gánsan és kiváló praktikus érzékkel van föl­szerelve s a közeli napokban fogják átadni ezeket a rendeltetésüknek. Marin Jakab dr. azonban, amellett, hogy dicséretes reformokat teremt az intézet fej­lesztése és kiváló hírnevének emelése érde­kében és a mintaszerű vezetés nagy és súlyos terhét példátlan energiával és odaadással lát­ja el — ráér gazdagítani a magyar orvos­tudományt olyan szakmunkával, amely a külföldön is méltán feltűnést kelthet a nőgyó­gyászati tudomány terén. A szülészeti mü­téttant tárgyalja ez a munka s egészen uj irányba tereli azt. Szakvélemények szerint Mann Jakab dr. ezzel a müvével rendkivül nagy szolgálatot tett az orvostudomány eme speciális ágának: valósággal uj korszakot je­lent. Bővebb és érdemlegesebb méltatására különben még visszatérünk. ás* •iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiaaiiiiiiiiiRiiiii Andrássy Gyula gróf nyilatkozata. - A békéről és a külpolitikáról. — (Saját tudósítónktól.) Budapesti tu­dósítónk telefonálja a késő éjjeli órákban, hogy Andrássy Gyula gróf, aki most nem tartózkodik a fővárosban, egy hozzá közel •álló budapesti hirlapiró kérdésére telefo­non a következőket mondta a külpolitikai helyzetről: — Albánia függetlensége a monar­chiának elsőrendű, nagy érdeke. Olyan ér­dek az, amelyért helyt kell államink. Kí­vánatos Szerbia boldogulása is, de ugy az igazsággal, mint a mi érdekünkkel ellenke­zik, ha az Albánia rovására történnék. — Igen kivánatos volna, ha ilyen ko­moly időkben a külpolitikára nézve, ösz­szes pártjaink között egyetértés jönne lét­re. Nagyon szomorú volna, ha az az ádáz harc, amely megokolt belpolitikánkban, át­csapna a külpolitika területére is. — A béke mindig a legnagyobb jó, de a mindenáron való béke mindenáron a legnagyobb megaláztatást jelenti, amely előbb-utóbb ugy is háborúra vezet. Andrássy Gyula gróf nyilatkozata, amelyet az államférfiú fölhatalmazása alapján félhivatalos uton jelentenek, a mai nap egyik legnagyobb eseménye. Most ugyanis az a helyzet, hogy a magyar ellen­zék szerb-párti és nem jó szemmel nézi a monarchia külpolitikai törekvéseit. An­drássy Gyula gróf, aki most a mérsékeltebb ellenzék álláspontját képviseli, szenzációs nyilatkozatával uj helyzetet teremt. A pár­tok békés megegyezésére való intése poli­tikái körökben igen nagy tetszéssel talál­kozik és most már remény van arra, hogy a magyar belpolitika képe rövidesen meg­változik. Az Albániára vonatkozó megjegyzé­se a Budapesten időző diplomaták körében nagy föltűnést kelt. Már Ferenc Ferdinánd trónörökös is értesült Andrássy gróf nyi­latkozatáról. A DÉL-MAGYARORSZÁG TELEFON SZÁMAI: KIADÓHIVATAL: 81. SZERKESZTŐSÉG: 305.

Next

/
Thumbnails
Contents