Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-12 / 77. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. a u Telpfon 305. a n Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24-— félévre.... K 12 negyedévre K 6*— egyhónapraK 2"Egyes szánt ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-- félévre.... K 14 — negyedévre K T— egyhónapraK 2'40 Egyes szátn ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9 a a Telefon 81. a • w Szeged, 1912 I. évfolyam 77. szám. Kedd, november 12. wutiiiiun,;* .u'j!n •énrttr Döntő napok. (Saját tiidósitónktöl.) A balkáni háború, de különösen a szerb kikötőkérdés és Albánia sorsa a máskor oly csöndes budai Vár komoran nyugalmas képét is átformázta. Jtt intéződik a .monarchia külpolitikája, idejutnak a diplomáciai szálak, Ferenc József dolgozószobájában egymásután jelennek meg a két állam legfőbb funkcionáriusai. A királyt szakadatlanul informálják a keleti fejleményekről, a nagyhatalmak tárgyalásairól és őfelsége a legalaposabban ismeri azokat a követelményeket, amely Szerbia részéről merültek föl. Vasárnap délután Berchtold gróf külügyminisztert fogadta a király hosszabb magánkihallgatáson. Talán ennél is jelentősebb s bizonyos mértékben izgató a vezérkari főnöknek megjelenése az uralkodónál. Schemna Balázs altábornagy vasárnap délelőtt volt a felségnél, akit a monarchia hadi fölkészültségéről informált. A vezérkar főnöke később a trónörökösnél jelent meg audiencián. Ma reggel nyolc óra husz perckor a marcheggi egész katonai irodájával Budapestre érkezett Ferenc Ferdinánd trónörökös. Kíséretében voltak: van der Straaten Szolgálattevő kamarás, Bardoff ezredes, a Jcafpnai iroda főnöke és Janikovszky főhadnagy. A trónörökös, akit a pályaudvaron Krecsdnyi Kálmán főkapitány-helyettes fogadott, a király várban szállt meg. Airffenberg hadügyminiszter vasárnap este Bécsből Budapestre visszaérkezett. Ferenc Ferdinánd a délelőtt folyamán félórás audiencián jelent meg a királynál. Az a körülmény, hogy a trónörökös Budapestre jött, a helyzet rendkívüli fontosságára vall. A budai Várban nagy és a monarchia jövőjére döntő elhatározások történnek a mostani órákban. A háborús eseményekről, a vérében összeomlott Törökországról egész Európa figyelme az osztrák-magyar monarchia felé fordul. Ennek a hatalomnak balkáni szomszédsága külön szerepet állapit meg. Az .Adria kérdése rendezést követel, Albánia sorsát biztosítani kell, hogy ne nyuglanitsák határainkat. Szerbiával pedig helyre kell állítani a minden gyanakvást és rosszhiszeműséget képező viszonyt. Nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy ezek a problémák hozták Budapestre Daneffet, a bolgár szobránje elnökét. Bulgáriának ez a nagyon tekintélyes politikusa készitette elő a balkáni négyes szövetséget, szava és befolyása jelentékeny a szövetkezetiek tanácsában. Daneff külön misszióval jött a magyar fővárosba. Előbb Berchtold gróf külügyminiszterrel, majd Tschirsky német nagykövettel tanácskozott. Bulgária parlamentjének elnökéről tudva van, hogy néhány nap előtt Ferdinánd királlyal találkozott a bolgár főhadiszálláson. Nem nehéz kitalálni, hogy Musztafa-Pasából egyúttal a bolgár cár izenetét is magával hozta Daneff. Erre vall az a félhivatalos jelentés is, hogy Ferenc Ferdinánd ma külön kihallgatáson fogadta Daneffet. Hir szerint a királyi audiencián átadta Daneff elnök Ferdinánd király levelét a mi királyunknak. A két kihallgatás újra megpecsételte Bulgáriának az osztrák-magyar monarchiával való régi barátságát. A győztes Bolgárország minden jel szerint közvetítést vállalt magára Szerbia és a monarchia között. Daneff látogatásának eredménye nemsokára kell, hogy mutatkozzék a szerb és albán kérdés megoldásánál. A trónörökös, miután a királyi audienciáról távozott, fölkereste Berchtold gróf külügyministzert, akivel a külpolitikai helyzetről beszélt. Később Berchtold a látogatást viszonozta. József főherceg a délelőtt folyamán fölkereste Ferenc Ferdinándot. Mint félhivatalosan jelentik, a trónörökös két-három napig marad Budapesten, azután Berlinbe utazik, és meglátogatja a német császárt. Ferenc Ferdinándnak ez az útja igen fontos és döntő lesz a nemzetközi helyzet alakulására. Az osztrák és magyar trónörökös a király üzenetét viszi Vilmos császárnak. Ma délelőtt katonai tanácskozás volt a Várban őfelsége elnöklete alatt. A rendkivül fontos tanácskozásban Ferenc Ferdinánd trónörökös, Auffenberg hadügyminiszter, Berchtold gróf külügyminiszter, Schemna vezérkari főnök és Conrad hadseregfelügyelő vettek részt. A börzén ma az a hir terjedt el. hogy a monarchia négy hadtestet mozgósított. Ugyancsak több hétfői újság azt a hirt közölte, hogy tegnap a késő esti órákban a budai várban döntő: közös minisztertanács volt. A „Budapesti Tudósító" illetékes helyen kapott fölhatalmazás alapján kijelenti, hogy mindkét hir minden alap híján van. Előrelátó politika. Ha nem is az ország, mi lázasan várjuk Apponyi grófnak a monarchia külügyi helyzetéről és külügyi politikájáról irt „terjedelmes" munkálatát. Hogy a mü, amely a szövetkezett ellenzéki pártok fiókparlamentjében annak rendje és módja szerint meg fog vitattatni, terjedelmes lesz, ezt csak abból gondoljuk, hogy nagyon meggyülhetett a mondanivalójuk, aagyon megunhatták a sanyarú hallgatást, azok, akiknek élete csupa szónoklásból telt ki, ha oly mulatságos és torz játékra adták a fejüket, mint aminő áz ő külön összejövetelük lesz. Az ötlet, akárki fejéből pattant ki isteni szikra módjára, valóban különös és mulatságos. Mint lélektani bizonyíték pedig egyenesen megbecsülhetetlen. Ha csak az volna a célja a szövetkezett pártok politikai matinéjának, hogy beszéljenek, egyre csak beszéljenek, ott volnának erre a célra a népgyűlések. Hivatalos dicsekedésük szerint száz meg száz helyre hivják meg őket; főleg a munkapárti kerületek bomlanak ellenzéki szónokok meghallgatásának földöntúli élvezete után. Ámde ők, a helyett, hogy a kerületeket boldogítanák bölcs fejtegetéseikkel; a helyett, hogy néptelen népgyűléseken kelnének ki a munkapártnak és a külügyi politika vezetőjének veszedelmes „baklövései" ellen, a parlamenti élet paródiája után szomjúhoznak. Nekik elnök kell, előadók, vitában résztvevő képviselők, ujságtudósitók jelenléte és közönség a karzatokon: szóval, halovány és torz mása a képviselőháznak. Mi azért tartjuk becses lélektani bizonyítéknak a Sándor-utcai (vagy más utcai) matinét, mert mélyen beenged pillantom a politikai sztrájktanya hőseinek a lelkivilágába. Népgyűlések és kortesutak nem elégítik ki sovárgásukat a parlamenti élet levegője és szokásai után. Mert hamis büszkeség és álszemérem eltiltja őket attól, hogy részt vegyenek az ország parlamentáris életében: csinálnak maguknak fiókparlamentet, ezt az árnyékok árnyékát, s a dunaparti fényes palota helyett, — kizárólag saját maguknak — deszkabódét építenek és ott tartanak szónoklati hangversenyeket. Akármily mulatságos karrikaturája lesz is a szövetkezett pártok matinéja az igazi képviselőház tanácskozásainak, kicsinyelni azt mi a világért se kicsinyeljük. Már csak azért sem, hogy módot és alkalmat nyújt a volt koaliciós kormány egyik tagjának, hogy elmésen és fényesen tiltakozzék a monarchia oly külügyi politikája ellen, amelyek alapkövét ők rakták le,