Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-06 / 47. szám

1912. október 1. DÉLMAGYARORSZÁG 7 feszítőbb, mint az első. Élénk emléke­zetben van még, hogy az első film azzal fe­jeződött be, hogy Gar el Hama üldözői elől leugrott a robogó vonatról és elmenekül. Itt kezdődik a második rész, majd következnek a nagy kalandor hihetetlen dolgai. Az Urá­nia - és Fer-ss-szinházak igazgatósága már megszerezte ezt a szenzációs filmet. Vasár­nap lesz a bemutatója mindkét mozgófény­kép színházban. Ezen remek filmen kivül ve­títésre kerül még a Rákóczi-szobor leleplezé­séről készült film is, melyen csupa ismerős szerepel, mint amatenr moziszinész. Vasár­nap délelőtt az Urámában gyermekelőadás lesz. * Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. ő ' A ' v > • ; -v. Miért sztrájkoltak az apatlni halászok. (Saját tudósítónktól.) Az ország lapjait bejárta az a hir, hogy a hires apatini halá­szok sztrájkba léptek uruk ellen, aki bizony nagy ur. mert királyi herceg. Az apatini halászok is eljutottak oda, ahova a még híresebb szegediek megelőzték. Nem igen tudnak megélni. Nincs hal. Pedig mennyi szép emlékük maradt. Az apatini halászcéhben apáról fiúra szállhat a tisztesség. A halász nemzetségbe­linek nincs megszabott inaséve, legény-ideje. Nem számlálják meg a gyakorlatban eltöl­tött esztendőket. Az ő kára, ha tul korán ma­gabizakodó. És mikor elkövetkezik a mester­nek avatás ünnepe, legboldogabb pillanata a fölszabadulónak, mikor székkel kínálják meg. A mesterek gyülekezetében! Ahol előbb csak állva "adhatta elő a mondanivalóját! Az ő kebelükben nincs nyugdíjtörvény. 'Kötelezi őket a szokásjog és humanitás. Több­nyire egy páran vagy sokan összeállva kibé­relték egy-egy szakaszát a Dunának. Meg­esett, hogy valamelyik halászmesternek idő előtt- ütött az utolsó órája. A céh, hogy a csa­ládot biztosítsa, hamarosan mesterré avatta bölcsőben fekvő kis fiát. Ameddig ez fölcse­peredett, helyettest állított az özvegy; azután pedig az igazán mesterré lett utód átvehette apja örökét. Az apatini halászcéh közel háromszáz mestert számlál. Érdekes, hogy van közöttük olyan is., akit más hivatás íróasztalhoz köt, mégis mesterré avatták és büszkén viseli ősei örökét ... Messze vidéken, másutt boldogu­lok is SZÍVÓS szeretettel maradnak meg e céh kötelékében. Példának hozzuk föl azt a hires budapesti halnagykereskedőt, aki oly gyö­nyörű példányokkal láfta el az uj álletkert ak­váriumját. Ahogy itt elmondottunk egyet-mást az apatini halászcéhről; mult időben beszéltünk. Pedig ugy van ez most is, ahogy másfélszázad óta volt. Így volt máig, mostanáig. Kezdő idők, szomorú idők, u.iongó, re­ménykedő esztendők suhantak el fölötte: ne­ki kapaszkodott egy-egy szélroham, állta ren­dületlenül. Amikor egyszer jött az igazi ve­szedelem ... És neki vágott hatalmas len­dülettel a derekának . . . Az a hatalmas halbánya, amit Mária Te­rézia nyitott meg nekik, beomlott előttük. Ki­bérelte előlük egy nagy halásztársulat, mely­ben lévén — Frigyes királyi herceg uradal­ma, — leginkább érdekelve jogosan legna­gvol '"észt az ő emberei az intéző közegek. Nyilvános árlejtésen, méltányosan, az eddigi­nél jóval nagyobb bérösszegért jutott hozzá­juk. Lelkiismeretlen alkalmazott volna az, aki nem tenné magáévá az ura érdekeit. Náluk pedig annyi a viz, a kiaknázatlan, kárba ve­sző terület, amely az áldott Duna vizével kombinálva önként kinálkozik halkeltetőnek, r'ialbölfcsőnek, halgazdaságnak. Nem akartak ők ártani az apatini halásznépnek. Yeliik, ál­taluk akartak dolgozni. Gondolták: megma­radhat halásznak, folytathatja gyönyörű ős-' foglalkozását; azzal a különbséggel, hogy most majd hozzá kell beszolgáltatni a halter­mést. Hiszen eddig is sok halászmester adta tovább olcsó áron aratását a halnagykereske­dőknek. Igy is volt — mégis tévedtek. Mert az a halkereskedő maga is köziilök került ki; vér a vérükből mestertárs; akinek osztó keze fö­lött ott van a vérébe oltott szokásjog-tiszte­let. Az a halkereskedő ott a halásztanyán is megtartotta azt az igazságot, amelyik a nyom tató lóról szól. Még ió étvágyat is kívánt ne­kik a mindennapi halpaprikáshoz. Amellett a 1 mester tetszése szerint való mennyiséget tart- j hatott vissza a meisterin konyhája számára. I Most minden elmaradt . . . Mégis nyolc ] hónapon át az uj gazda alatt is folyt a mun­ka .. . Akkor egyszerre a Szunyogcsárdától a Drávatorokig nagyot néztek a dunai halak. Táncos kedvüket valahogyan nem rontotta most meg a rettegett háló. Ilyen esetre még a legöregebbek sem emlékeznek. Nem volt hol tanulni a fiatalabb nemzedéknek védekező el­siklást. Szárazon epedt a háló, legföljebb az ég vize juttatott hozzá a megszokott nedves­ségből. A hétfői hajnal nem vitte munkába a mestert. Otthon busult, aztán összeült többi társával tanácskozni. Nem bírták a meg nem szokott tétlenséget, memorandum alakjában hamarosan instanciát adtak be a királyi her­cegi uradalom igazgatójához, hogy megment­sék veszendő jólétüket. Ennek a sztrájk-irás­nak nincs vörös viszfénye, hacsak az ember­től való kéréshez nem szokottak pirulása meg nem látszik rajta . . . Csöndes hangon sirnak ki belőle panaszos tények és beszélnek dol­gozva eltöltött keserves hónapjairól a céh életének. Ennek a drágaságos életnek nyolc elmúlt hónapjáról hiteles adatokkal beszél­nek. Ez időben a legpompásabb fogásos he­lyeken is legföljebb 25—30 korona volt egy­egy mesternek legnagyobb keresete — hóna­ponként. A mellett csak pénzért jutott, jóformán bolti áron, a haleledelhez; és százötven év óta először adott pénzt halért a halászfamilia. Ez az instancia-féle terjeszti ki szárnyait a családi fészek felé. Jellemző argumentu­mok. hogy a jólét multával az egyenetlenség költözik be az otthonba. Nincs ebben az írás­ban semmi fenyegetés. Szomorú árnyéknak van föléje vetve végső menedéknek — Ame­rika. Hogy újra száz sebből gyengüljön ez az ország, száz család kivándorlásával. Hogy elveszítsen legkevesebb száz olyan családot, amely idegen ajakkal is magyar szivü; amely nek körében hiába kisértene a pángermániz­mus és alldájcs törekvések ábrándjai! Csa­ládokat, melyek régi időben is szinmagyar vidékekre küldték tanulni a gyerekeket; s a cserébe oda időzött leányzó hazaérkezve, ugy kérkedett Szögedével, mint némely dá­máink, Párissal kérkedtek ... És akiknek legújabb generációja már dicsértessék-kel kö­szönt az utcákon. Ne veszítsük el őket! An­nak biztos tudatában, hogy nincs az az ide­telepedett halász, aki egy-két éven belül ki­ismerné magát az ő vizeiken — ők csak kér­tek. Kérésüknek foganatja lett. Az uradalom visszamenőleg is kárpótlást igért és szabad halat a családnak. Előrelátható volt! Több mint száz csa­ládnak tönkremenéséhez nem járulhatott hoz­zá egy olyan királyi hercegnek az uradalmi intézősége, akinek fenséges neje, tettel, pél­dával előljárva, támogatva a magyar házi­ipart, annyi magyar családot segített jólét­hez. És az apatini halászok megszüntették a sztrájkot; talán legjellemzőbb sztrájkját a vi­lágnak, amely nem strájgerol, nem igény­fokozódást jelent: hanem kérő vágyakozást a régi méltányos kereset után. Az apatini halászok most dolgozó kéz­zel várnak. Politikai hirek. — Az ellenzék magatartása. — (Saját tudósítónktól.) A szövetkezett ellenzéki pártok holnap nagygyűlést tar­tanak Kolozsváron, amelyen az erdélyi füg­getlenségi pártszervezetek is képviseltetni fogják magukat. Az ellenzék vezérei közül Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Mezőssy Béla és Désy Zoltán utazik Ko­lozsvárra, valamennyien beszédet fognak mondani s bizonyosan nyilatkoznak majd az ellenzéki pártoknak a háborús külpoliti­kai helyzettel szemben való fölfogásáról és magatartásáról is. Az ellenzék és a béke. Abból a körülményből, hogy Tisza István gróf a minap meglátogatta Berze­viczy Albertet, az ellenzéki pártokon egy uj békeakció megindulására következtet­tek, amelynek Berzeviczy lett volna az ál­lítólagos közvetítője. Berzeviczy kategori­kusan megcáfolt minden ilyen híresztelést. Az ő képzelt békeakciójával hozták sokan kapcsolatba Kossuth Ferenc tegnapelőtti eberhardi látogatását is. Ma pedig egyik reggeli újság Kossuth Ferencet és Baty­thván Tivadar grófot 'együttesen gyanu­sitja a béke körül való fáradozással. Ezzel szemben a Kossuth-párt kőnyomatosa ma ugyancsak cáfolatot tesz közzé, amely ki­jelenti, hogy Kossuth Ferenc egyáltalában senkivel sem tárgyalt és nem tárgyal a bé kéről, annál kevésbbé Lukács László mi­niszterelnök megbízottjával, akire az uj­ságközelinény hivatkozott. Andrássy és a béke. A mult vasárnap Ugodon tartott r.Cp­gyülésből Andrássy Gyula grófot távirati­lag üdvözölték. Andrássy Gyula gróf most Jankovich-Bésán Endre nagybirtokoshoz a következő választ intézte: Köszönöm a megtisztelő megemléke­zést, amely különösen azért örvendezte­tett meg, mert olyan példát teremtett, a melyet ha követnének, megadná az ország­nak a békét és helyreállítaná megtépett al­kotmányunkat. Az uj katonai terhek. Bécsből jelentik: Jól értesült forrás­ból jeientik, hogy a közös miniszteri ta­nácskozás néhány nappal ezelőtt újra fog­lalkozott a katonai hitelekkel. Arról a két­I százötven millióról van szó, amelyet Schönaich báró már három évvel ezelőtt követelt s amelyet a két kormány a pénz­ügyi helyzetre való tekintettel elutasított­A követeléseket akkor visszavonták, de az­óta többször újra felmerültek. Ez év ele­jén újra napirenden voltak. A katonai ve­zetőség most megint kívánja, hogy ezt a hi­telt, amelyre a hadsereg elhalaszthatatlan szükségleteinek fedezése végett okvetlenül szüksége van, a költségvetésbe beállít­sák. Az illetékes körök nézete szerint nagy tévedés volna, ha azt hinnék, hogy erre a pénzre mozgósítás céljából van szükség. A hitelt annak idejében meghatározott föl­szerelési célokra kérték és most is ez vol­ná a rendeltetése. A hitel beállításából nem szabad semmiféle politikai következtetést

Next

/
Thumbnails
Contents