Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-06 / 47. szám

1912. október 5, DÉLMAgYARORSZÁg 5 Mindez két évvel ezelőtt történt. Azóta Csáky rendszeresen kiállít. Az idén: most küldte be harmadszor művét a nemzetközi szalonba. S ezúttal különösen kitett magáért a fiu: két szobrot cipelt be. Az egyik tanulmányfej, a másik nagyobb kompozieió. Utóbbi művészkörökben feltűnést keltett, nemcsak szobrászok, de más művészek előtt is. Többek között Anatole Francé, a világhírű író, a fiatalok állandó bátoritója is érdeklődéssel fordult a szegedi szobrász felé. — Csak tovább, előre, — mondotta néki. A fiu annyira meghatott volt, hogy a kiállításon könnyezett. Csáky Józsefnek most jár le a harmadik részlete az ösztöndíjnál. Jövő tavaszig minden jel szerint künn marad a szajnaparti BabyIonban, akkor hazajön Magyarországba. Itthoni ismerősei különösen hívják ós majd mindnyájan avval érvelnek előtte, hogy Magyarországon olyan rossz szobrászok és szobrok vannak, hogy szükség van már egy-két jó szobrászra. Akik uj levegőt, uj produktív szellemet hoznak a rossz szobrokkal ékes Kánaánba. Szegedre szeretett volna hazatérni Csáky is. De ide nem lehet. Nem érdemes. Itt nem tud megélni, itt még műtenmet se kap. Szegeden és környékén egy festőnek vagy szobrásznak nincs megfelelő műterme. Azért meg sok más más: ezer okért menekül mindenki innét a Holtvidékről, ha — bír. itísfe* * • * És itt voltaképen eljutottunk már oda, hogy nem is Csáky Józsefről szólunk, hanem a szegedi szobrászokról s az idevalósi festőkről. Szegények: talán avval ártottak nekik legtöbbet, hogy évtizedes panaszaikat lejáratták és szokásossá: természetessé lettek. Már tán azon ütköznének meg az emberek, ha másként volna. Ha a festők és művészek nem panaszkodnának. Ha megtudnának élni ők is, legalább ugy, mint más, társadalmi ember. Ha küzdenének is egy kicsit, de volna kikkel és lenne miért és produktív művészi életet élhetnének. Hogy mást ne mondjunk, ma még a művészeti életük hasonlatos a partra kivetett halakéra, melyek nem kapnak lélek-zésre való levegőt, akik fulladoznak és nem találják az ő birodalmukat. Igen, annyira kidobják őket, hogy még mütermük sincs. Szeged intellektuális és igazán művészi vénáju polgármestere: Lázár György s az ő segitő, lelkes légiója akkor tetőzheti be teljesen misszióját, ha művészeti életet teremtenek az Alföld fővárosában. Ha ezen a téren is élünk, igazán, szépen, a Művészet szelleméhez illően. Ha mindez nem lesz majd frázis, ha a részleteket nem kell magyarázni senkinek, ha Szegeden is szeretettel és ötlettel töltik be a közélet misszióját! NEMENYINE FOGMÜVESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fog munkákat kaucsukban és aranyban, Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522 Végső leszámolás! (Törökország háborút akar. — Előre nyomul az Adriáig. — Bulgária befejezte a mozgósítást. — Péter trónbeszéde a szkupstinában. — Szerbia visszautasítja a hatalmak nyomását. — Bulgária elutasítja a hatalmakat. — Oroszország és a monarchia szerepe.) (Saját tudósítónktól.) A szombati nap a kritikus nap: hirdették. És e napon annyi történt, hogy még közelebb jutottunk a háborúhoz. Már minden jelentés, hivatalos és nem hivatalos, de megegyezik abban, hogy a háború semmiesetre se ke( riilhető el. Föltétlenül kitör a véres harc, amely vértengerré változtatja a Balkánt s amelynek következményei azután kiszámíthatatlanok lesznek. A döntő fordulat két körülménytől függ. Az egyik az, hogy milyen elhatározásra jutnak a nagyhatalmak? A másik az, hogy a most szövetkezett balkáni kis államok adnak-e valamit a nagyhatalmak szavára? A nagyhatalmak sokáig haboznak s még most is habozni látszanak. És sokáig hallgattak s még most is ugy és olyképen beszélnek, mintha tovább is hallgatnának s páholyból néznék a készülő véres tragédiának izgató fölvonásait. Ezenközben pedig annyira elmérgesedett a viszony Törökország és ellenséges szomszédai között, hogy a mérget ellensúlyozni most már fölötte nehéz, sőt a lehetetlenséggel határos. A harci láz nőttön-nő elannyira, hogy immár, ugy látszik, nincs az a hatalom többé, amely a szerbeket, bolgárokat, görögöket le tudná csillapítani és vissza tudná tartani indulatának fegyveres kitörésétől. Ezek a népek ma már harcolni akarnak mindenáron s jelszavuk: diadal vagy halál. De Törökországban is kigyúlt és lobogó lánggal ég az ozmánok ősi harci fanatizmusa. A török nép Olaszország ellen nem harcolhatott teljes kedve és hajlandósága szerint, most minden erejét és minden hevét a kicsiny balkáni országok népei ellen forditaná. A hirek nagyarányú tüntetésekről szólnak, amelyek lelkesen üdvözlik a harcot — a gyilkos fegyverek mérkőzését. Visszafordultak ismét az elmúlt évszázadok eseményei: a kereszt és a félhold állanak ismét szemben egymással, de a szembenálló felek most már nemcsak a hitet, hanem a nemzet és a haza önfeláldozó szolgálatát tűzik a zászlójukra. A balkáni háború — a kis államok és j Törökország között — elkerülhetetlen. De e pillanatig ma még semmi sem történt, a mi a mai napot megkülönböztetné az eddigiektől. A harci kedv fokozódik s a mozgósítás lázas sietséggel folyik minden irány ban, de döntő és elhatározó lépés még nem történt. És — ez a legrosszabb — ez a kérdés sem tisztázódott, hogy mitévők lesznek a nagyhatalmak? A diplomáciai tárgyalások homlokterében az a francia javaslat áll, hogy Ausztria és Magyarország s Oroszország egyetértően járjanak el n Balkánon. Talán Ausztria és Magyaror1 szág fog megbízást kapni a hatalmaktól arra, hogy teremtsen rendet s gondoskodjék a viszonyok rendezéséről a Balkánon. A mai napon ezek a jelentések érkeztek: Jöjjön a hadüzenet! ROHAM A KÖVETSÉGEK ELLEN Konstantinápoly, október 5. Az Achmed-mecset előtt elterülő tér tegnap lelkes monstre-népgyülésnek volt a színhelye. Délelőtt tartották meg a szabadelvűek által összehívott mitinget, amelyen az összes céhek és hodzsák tömegesen résztvettek. Délután az ifju-törökök tartottak népgyűlést. Tizenötezer emberből álló néptömeg hódoló menetben vonutl a szultán palotája elé. Hissim Kiamil iró lelkes beszédet intézett a tömeghez. — A háború — mondta — ebben a percben kötelessége a török népnek, mert ezt a vallás követeli. Európa a törökökkel rokonszenvezik, de segítségére csak akkor számithat, ha az egységes ozmán nép ellenségeit a Balkánon megsemmisíti és a birodalom terj mészetes határait az Adriág és a Dunáig I visszaállítja. Ezután lelkesült felkiáltások mellett fo 1 gadtak el egy rezoluciót, melyet eljuttattak a szultán elé és amelyben azt mondják, hogy nekik nem kell európai konferencia, nekik azonnali hadüzenet kell. Délután ismét nagy tüntetés volt a városban. A francia posta helyiségeiről a tüntetők. tévesen azt hitték, hogy a Banca di Roma fiókja. A néptömeg ebben a téves hiedelmében francia postaépület ablakait és ajtóit beverte és nekifogott, hogy az egész belső berendezést elpusztítsa. Ezt a hirtelen helyszínen termett csendőrség akadályozta meg. Az olasz nagykövetség ellen a tömeg kőzáport zúdított ós az összes ablakokat beverte. Csupán a rendőrprefektusnak nagy rendőri készenléttel történt erélyes beavatkozása tartotta vissza a tömeget attól, hogy nagyobb zavargások nem történtek. E közben több izben megtörtónt, liogy a rendőrség sortűzzel fenyegetett. A MÁMOROS KONSTANTINÁPOLY Konstantinápoly, aktóbei\ 5. Tegnap este tüntetők, dalok éneklése és Görögország gyalázása közben vonultak át Pera utcáin. A görög konzulátus ablakait bezúzták. A szituáció változatlan. Oroszország és Franciaország nagykövetei tegnap látogatást tettek Noradunghian külügyminiszternél, aki erre Kiamil basával tanácskozott. A keleti vasutak igazgatósága közli, hogy Konstantinápoly, Musztafapasa és Dedeagac's között a teherforgalom szünetel. A komité népgyülése, amelyen 20.000 ember vett részt, határozati javaslatot fogadott el, amely a kormányt támogatásáról biztositja, ha megteszi kötelességét. BÉKE OLASZORSZÁGGAL Róma, október 5. A Tribuna jelenti Parisból: A francia külügyminisztériumba távirat érkezett Konstantinápolyból azzal az értesítéssel, hogy a török minisztertanács az olasz békefeltételeket elfogadta. Egész Bulgária fegyverben. ÖSSZEÜLT A SZOBRÁNJE! Szófia, október 5. A mozgósítási parancsnak a tartalékosok több mint kilencven százaléka eleget tett. A város háborús mámorban úszik. A hazafias mauifesztációk éjjel-nappal folynak. A táborba induló katonákat lelkes ovációkban részesítik. Szüntelenül és nagy csapatokban jelentkeznek az önkéntesek. Számos asszony és leány kérte ápolónővé való fölvételét a Vörös Kereszt központi bizottságánál. A szobranjét Ferdinánd király nagy ünnepsé-