Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-31 / 68. szám

1912. október 27. DÉLMAGYARORSZÁG 5 A képviselőház ülése. — Andrássy, Tisza és Lukács. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma, jó egy hónapos sziinet után, ülést tartott, amelynek hirtelen és váratlan érdekessége Andrdssy Gyula gróf fölszólalása volt. Andrássy ma megtörte azt a makacsságot, a mellyel az ellenzék immár hónapok óta elzárja maga-magát a normális parlamenti tanácskozástól s attól, hogy ügyét és sérelmeit törvényes formák közt a Ház szine elé vigye. Az ellenzéki pártok hozzájárulása és fölhatalmazása nélkül, de előzetes tudtukkal, Andrássy hosszú beszédben kelt védelmére az ellenzék magatartásának, hogy ezzel kapcsolatosan a politikai béke és az alkotmányos rend helyreállításának szükségét is mélyen átérzett szavakkal hangoztassa. Beszédének azt a részét, melyben a béke helyreállításának fontosságát s az ehhez kapcso1ódó"nemzetb érdekeket szemléltette, a többség is helyesléssel kisérte. Andrássy .fejtegetésére Tisza István gróf válaszolt, hogy igazolja a junius 4-ikéti történt eseményeket s a Ház elnökségének azóta követett eljárását. Tisza beszédét a munkapárt meg-megismétlődő tüntetéssel és ünnepléssel fogadta. A beszéd magja abban a kijelentésben foglaltatik, liogy a többségnek a mostani küzdelmet folytatnia kell mindaddig, mig az alkotmányos rend s a többség uralmának érvényesülése véglegcsen biztosítva nem lesz. -Lukács László miniszterelnök ugyancsak válaszolt Andrássy íölszólalására. A harcért az ellenzékre hárította a felelősséget, mert az ellenzék felelt annak idején ultimátummal a kormány békeajánlatára. A kormány a törvény uralmát akarja helyreállítani s ha az ellenzék és Andrássy is, az ő (miniszterelnök) személyében tátja a béke akadályát, ez tiern riaszthatja vissza á kormányt attól, hogy kötelességét továbbra is teljesítse. Ezeken a felszólalásokon kivül másik eseménye volt az ülésnek annak az indítványnak a bejelentése, amelyet Kammerer Ernő jegyzett be a házszabályok végleges módositása dolgában s amelynek tárgyalására már ma-délután négy órakor ülést tartott j a Ház. A parlament épületét különben ma ís katonai kordon zárta körül. Át ellenzék testületileg akart bevonulni a Házba, e szándékában azonban a katonaság megakadályozta. A mai, jelentős ülésről ez a tudósításunk: (Az ülés megnyitása.) Negyed tizenegy óra után lépett a terembe Tisza István gróf, kit az egybegyűlt iliunkapárti képviselők hosszasan megéljeneztek. Százötvenen jelentek meg a többségből. Az ülésteremben Apponyi helyén Andrássy Gyula gróf ült, rajta -kivül még Darányi Ignác és Szereday Aladár jelentek meg az ellenzék tagjai közül. Bevonult Lukács László miniszterelnökkel élén az egész kormány, Teleszky pénzügyminiszter kivételével. (Tisza elnöki beszéde.) Tisza István az elnöki székben megrázta a csengőt és a következőket mondta: —Az ülést megnyitom. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy mivel a Ház több tagja ki van tiltva, tekintettel az eddig tapasztaltakra, hogy a kitiltottak nem hajolnak meg a Ház akarata előtt, gondoskodtam, hogy az ülésről távolmaradjanak. (Helyeslés.) Amikor ezt tettem, teljesen a házszabályok szellemében és az előzetes esetekhez hasonlóan jártam el. A képviselőház elnöksége az 1906— 1909-ig terjedt időben arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy a kitiltott képviselők hallgatóságnak tekintendők. Erre az álláspontra helyezkedtem én is. Utasítást adtam a Ház személyzetének, hogy a kitiltott képviselőket hallgatóságnak tekintse és velük szemben igy bánján el. Ezért a kitiltott képviselők szabadon járhattak-kelhettek volna mindenütt, ahol a hallgatóságnak joga van megjelenni. Mivel azonban az ülésre jutottak be és a Ház tanácskozását megzavarták, ugy kellett velük szemben eljárnom. Akkor tehát, amikor a Ház épületéből távolitom el őket, teljesen ragaszkodom az előző esetekhez, a melyek fölmerültek. Tiltakozom az ellen, hogy eljárásomnak törvényessége, szabályszerűsége, korrektsége kétségbe vonassák és az ellen, hogy ellentétben van a koalíció által követett eljárással. Mivel a Ház eljárásomat több izben helyeselte, további intézkedésre szükség nincs. (Elnöki bejelentések.) Az elnöki megnyitó után Tisza megtette a szokásos elnöki jelentést a szünet alatt történt eseményekről. Utolsó jelentését, melyben tudatta, liogy az elhunyt Haydin Imre helyett Petrás Károly jutott be képviselőnek, megéljenezték. Bemutatta ezután Tisza a miniszterelnök átiratát, amely szerint a király a delegációt november 5-ére uj ülésszakra hívta egybe. Vermes Zoltán jegyző felolvasta a királynak erről szóló kéziratát. — Minthogy a delegáció meg van választva és megalakult, — mondotta Tisza István, — javaslom, hogy az uj ülésszakról az elnök értesíttessék. A Ház igy határozott. Felolvasták ezután az inditványkönyvet, melybe Kammerer Ernő jegyzett be indítványt arról, hogy küldjön ki a Ház egy buszon egytagú bizottságot a házszabályok végleges revíziójára. A mentelmi bizottság jelentésének elfogadása után Tisza István elnök javaslatot tett a legközelebbi ülés napirendjére vonatkozólag. • Ebben a pillanatban szólásra jelentkezett Andrássy Gyula gróf. (Andrássy fölszólal.) Andrássy Gyula: Nem fogadhatom el az elnök ur javaslatát, mert a Ház olyan szomorú helyzetben van, hogy katonai kordon veszi körül . . . Zajos fölkiáltások: Maguk az okai! Maguk csinálták a fölfordulást, maguk felelnek érte! Igy van jól! Tisza István (erősen csönget): Fölszólítom a Ház minden tagját, hogy a szónokát a legnagyobb csöndben hallgassák végig! . Andrássy Gyula: A Ház abban a szomorú helyzetben van, hogy mem jogosult arra, hogy törvényeket alkosson, költségvetést megszavazzon és delegációt küldjön ki. Zajos fölkiáltások: Ezt maguk mondják, mert maguk törvénytelennek találják! Az ország máskép gondolkozik! (Elnök csönget.) Andrássy Gyula: Mindenkinek meg lehet a maga nézete arról, ami történt, de nekem is megvan a magamé és azért jöttem ide, hogy itt elmondjam, akár tetszik önöknek, akár nem. A csönd helyreálltával Andrássy folytatta beszédét. Hivatkozott Deákra, aki 1861ben, amikor a képviselőház nem volt kiegészítve, azt mondotta, hogy amikor a Ház nem teljes, nem is tanácskozásképes. (Fölkiáltások: Az más eset volt!) A két eset elismerem, nem analóg, de az elv, az alkalom, ugyanaz ma is, mint akkor volt. Elismerem, hogy a kizárás most a mentelmi bizottság határozata alapján történik, ennek dacára kijelentem azonban, hogy se törvényesnek, se szabályszerűinek nem tarthatom. A jobboldalon nagy zaj támadt, Tisza egy darabig rázta az elnöki csengőt, aztán átadta helyét Jankovich Béla alelnöknek, mig ő maga a jobboldali padsor szélső helyét foglalta el, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy Andrássynak válaszoljon. (Andrássy a történtekről.) Andrássy Gyula: Cfcak azért beszélek, hogy álláspontom meg legyen örökítve u naplóban és nyoma legyen annak, hogy volt törvényhozó, aki a törvénytelenség ellen tiltakozott. Törvénytelennek mondom azért, mert a mentelmi bizottság döntése előtt is kizárt már az elnök ur ellenzéki képviselőlíet az ülésteremből, ehez pedig nem volt joga és ilyen jogkört a mi házszabályaink és törvényeink nem adnak az elnöknek. Az elnökség a házszabályoknak 458. szakaszára hivatkozik. Ez a szakasz azonban világosan meghatározza, hogy a kizárás, bár a mentelmi bizottság határozatára, de mindig csak a Ház határozata alapján történhetik. És abból, hogy ez a szakasz a rögtöni intézkedés szükségét is felemlíti, még nem következik az, hogy más is kizárhat, mint az a fórum, amelyet a házszabály kizárólag a Ház személyében jelölt meg. Törvénytelen a kizárás azért is, mert a parlament állandóan katonai uralom alá van vetve és a karhatalom készen áll, hogy az elnök bármilyen parancsát teljesítse. A katonai karhatalommal megszállott Házban hiányzik a parlamenti tanácskozás szabadsága. 1906-ban a Ház akkori elnöke ilyen értelmű kijelentést tett és az akkor jelenvolt Tisza István gróf ezt szintén tudomásul vette. Különben is ma reggel az történt, hogy az egész ellenzéket, mely testületileg akart bejönni, kivétel nélkül visszautasították. (Zaj és ellentmondás.) Természetesen nem ott akartak bejönni, ahol Pavlik ur megrendelte, de egy katonatiszt rossz magyarsággal kijelentette, hogy „senki se szabad bemenni", tehát az egész ellenzéket kirekesztették. Minden képviselőnek van megjelenési joga, amelynek meggátlását a büntetőtörvény tiltja. Van olyan felfogás, amely szerint a képviselőket, akiket törvény alapján választanak, házszabálylyal nem is lehet kizárni. Ausztriában a legfelsőbb biróság ily értelmű ítéletet hozott. (Szeptember 17-ről.) — Nem akarom védeni — folytatta Andrássy — azt, ami szeptember 17-én itt történt. Inkább sirni szerettem volna, mikor láttam, liogy megy tönkre a parlamentárizmus, amely csak lassan heverheti ki a kapott sebeket. De ha csúnyák is ezek a fegyverek, a küzdelem célja igenis a házszabályok védelme volt. Ez nem az obstrukció folytatása, ha az volna, egy fél szóval sem védeném. Én az obstrukciót elitélem, de ez már nem obstrukció, hanem harc az önök erőszakossága ellen, a házszabályok megmentéséért. Ha önök olyan erősnek tartják a házszabályt, hogy még a képviselők törvényes megjelenési jogát is elkobozhatják vele, akkor önökkel és az elnökkel szemben is meg kell lenni a házszabályok erejének. De önök nemcsak a házszabályokat sértették meg, hanem az 1848: IV. törvénycikk pozitív rendelkezéseit is, amelyek szerint csak az év végén, a javaslatok letárgyalása után szabad a házszabályokat módosítani. A mi történt, az klotür, elnöki erőszak volt. A törvény rendelkezése nyilvánvalóan a hallgatóság és nem a képviselők ellen irányul. A többség tehát a jog ellenére olyan térre lépett, amelyet csakis a végszükség igazolhat. Olyan nagy közérdek pedig, amely ezt jogossá tette volna, nem forgott kockán. (Nem fogadja el a javaslatot.) Ez az erőszak élet-halál harcra kényszerili a kisebbséget a többséggel. Nincs a világon parlament, amely átélhetné ezt a szenvedélyes harcot, amelyben csak a gyűlölet