Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)
1912-10-31 / 68. szám
12 DELMAGYARORSZACi 1912. október 20. uralkodik. Ilyen körülmények között a parlamentárizmus máris holtnak tekinthető. Hát azt hiszik önök, hogy ki tehet irtani az egész ellenzéket? (Felkiáltások: Nem!) Gondolják meg, hogy ha van ellenzék az országban, akkor annak itt is van lielye. Tisza István: Legyen is! Andrássy Gyula: De hogyan legyen, a mikor itt van a katonaság, lia eljön kidobja, jó lehet a házszabályok ezt nem engedik! Ha az ellenzék ezt az elvet érvényesülni hagyná, akkor tekintetbe véve, hogy az országban nincs senki, aki állítani merné, hogy a választásokon a többség és a kisebbség egyforma eszközökkel harcol, akkor a» ellenzék sírját ásná meg, akkor az ellenzék elpusztulna, mert feladná egyetlen paladinmát, a házszabályt, feladná az összes, utána következő ellenzékek jogait, amit pedig tenni nincs jogában. Inkább pusztuljon el, — Nekem olyan béke kell, amely megóvja a jogrendet. Ezen kivül más követelésem nincs. Ha ezt akarják, jöjjenek komoly ajánlattal, de nem létszatszerü, semmitmondó határozatokkal. Ha engem meggyőznek, hogy aini történt, nem lehet precedens és többé elő nem, fordulhat és garanciát adnak, hogy megóvják a házszabályt, akkor én nem bánom, bármily bizalmatlansággal is viseltetem a miniszterelnök wr politikája iránt, maradjon a helyén, ha akar, Huszonöt évig is, de eleven sérelemnek nem szabad esnie, •mert a történelem bizonyítja, hogy ha egy erőszak esak egyetlen egyszer is sikerül, akkor később .sokkal könnyebben, sokkal többször fog megismétlődni. Példa erre az obstrukció. (Ez igaz! — felkiáltások.) Végül nem fogadta el az elnök javaslatát. mert a képviselőházat nem tart-ja törvényalkotásra jogosítottnak. (Tisza felel.) Tisza István gróf: Senkit sem vezettek ki azért, mert rossz hazafi, hanem azért, mert ugy viselkedett, hogy nem lehetett itt megtűrni. (Andrássy kimegy a teremből.) Andrássy ízléstelen volt, mikor az itteni policiális intézkedéseket Drinápolyhoz hasonlította; az, ami Drinápolynál van, az dráma, ami pedig itt folyik, az bohózat. (Taps.) A mit itt az ellenzék csinál, az emlékeztet nem Drinápolyra, hanem a Balkánra, 1906-ban a végrehajtó hatalom rendelte ki a karhatalmat, ma pedig az elnök; a, francia parlamentben mindennp ott a katonaság, az angol parlament is gyakran dolgozott karhatalommal és Andrássy is karhatalmat rendelt ki a parlament védelmére a szoeiálisták ellen, mikor belügyminiszter volt. (Nagy derültség.) A házszabályok rögtöni intézkedésekről szólanak; rögtöni intézkedést a. Ház nem tehet csak az elnök, a maga felelősége mellett. Jól tudja, hogy amit csinált, nem tréfa-dolog, vállalja is a feledősséget érte; de azért, hogy a. tanácskozás szabadságát csak nevetséges intézkedésekkel gardírozza, azért nem vállalhatta volna a felelősséget. (Zajos taps.) Andrássy, amikor rajta volt a felelőség, igenis módot talált arra, hogy hozzájáruljon a horvát képviselők kizárásához; azóta Andrássy megváltoztatta nézetét, — ami neki különben gyakori szokása. (Derültség.) Föltéve, hogy jogilag nem érvényes az uj házszabály, vájjon az ellenzék magatartása összeegyeztethető a régi házszabállyal? (ügy van! Ugy van!) Nem államférfi és nem hazafi, aki nem kész a házszabály valamely intézkedését félretenni, ha nemzet létérdeke azt parancsolóan kívánja. Azt tartja ő is, hogy a megsértett jogrendet helyre kell állítani. Ez meg is történt akkor, amikor a Ház az ő eljárását utólag szankcionálta. Erre tessék Andrássynak felelni; de ő jobbnak látta a maga vádját odavágni és azután odább állni. (Taps.) Andrássy is megsértette a jogrendet, araikor mint miniszter exlexben is utalványozott; ha erre a szabálytalanságra elég reparáció volt a törvényhozás utólagos jóváhagyása, akkor a szóló által elkövetett jogsérelem is reparálva van a Ház abszolút többségének utólagos hozzájárulása által. (Taps.) Küzdelmünket mindaddig folytatni fogjuk. mig nagy célunkat, a parlamentarizmus megvédését el nem értük, amig oly jogokat követel a kisebbség, amelyeknek követelése husz évig átokként nehezedett e nemzetre. (A miniszterelnök beszéde.) Lukács László miniszterelnök Tisza fényes fejtegetései után csak azért szólal föl, mert Andrássy az ő személye ellen intézett koncentrikus tájmudásokat. Andrássy ugy tünteti föl a dolgot, hogy jóformán nem is volt obstrukció. (Derültség.) Ultimátumot nem ö állított az ellenzék elé, hanem az ellenzék a kormány elé, A legnagyobb erkölcsi komolysággal és békés szándékkal tárgyalt az ellenzékkel: első javaslatát a választójog ügyében az ellenzék még a tárgyalás alapjául sem fogadta el; már ez is ultimátum volt az ellenzék részéről. A kormány utolsó javaslatában csak a katonai kérdésben elfoglalt álláspontját nyilvánította változhatatlannak, mert ismerte a külpolitikai helyzetet; ultimátumot tehát nem intézett az ellenzékhez. Az ellenzék békés szándékát nagyon jellemzi az, hogy választ sem ad a hozzá intézett fölszólitásokra. A kormány és a többség a jövőben is mindenesetre teljesíteni fogja kötelességét, (Taps.) ugy, amint azt az ország érdekében valónak tartja. (Zajos éljenzés és taps.) (A szavazás.) Jankovich Béla elnök elrendeli a szavazást. A Ház az elnök napirendi indítványai elfogadja és a ma délutáni ülésre kitűzte Kaminered Ernő inditviányának megokolását. A mai jegyzőkönyv hitelesítése után háromnegyed egykor véget ért a délelőtti ülés. (A délutáni ülés.) Délután négy órakor újra összeült a Ház. Az ellenzéki képviselők ekkor se jelentek meg az ülésen. Csak annyi történt velük, hogy három képviselőt a körlielyiségből elküldtek, nézzék meg, hogy a katonák kordont vontak-e a parlament körül? Amiikor a kiküldöttek jelentették, hogy: igen, akkor elhatározták, liogy nem mennek el a Ház elé és nem kisérlik meg a behatolást. A délutáni ülés tárgya a házszabályok revíziója volt. Kammerer Ernő azt indítványozta, hogy a revízió előkészítése ügyéhen alakítson a Ház 21 tagú bizottságot. Kammerer röviden meg is okolta előterjesztését. A Ház elhatározta, hogy holnap: csütörtökön délelőtt tárgyalja le ezt a kérdést. A délutáni ülésen Tisza István gróf elnökölt. I @ TANULÓKAT I @ FIZETÉSSEL FELVESZ I @ VÁRNAY 1 L. I @ NYOMDÁJA SZEGEDEN Kolera a török hadseregben! — Végzetes hibák a mozgósításnál. — (Saját tudósítónktól.) Mindenki csodálkozott azon, hogy mi történt Törökország harci terein. Hová lett a török katonák halált nem ismerő bátorsága, hová siilyedt ez a nagyszerű katonai állam, amelynek története tele van hadi dicsőséggel, a világot bámulatba ejtő csodatettekkel. A modern hadviselést német katonatisztek ismertették meg a török seregekkel, német tanítómestereik voltak a török tiszteknek, akik németországi kadétisolákban nevelkedtek és a vezerkart direkt Moltke szellemével telitették. Az első nagy és most már végzetesnek mondható hibát a török vezérkar a mozgósítási tervek kidolgozásával követte el. Ezek szerint a csapatokat, az állatokat, az élelmiszert és a muníciót országúton kellett a már- az első hadmozdulatokat megtevő seregek arcvonalához szállítani. Azt hitték Konstantinápolyban, hogy még mindig el lehet kerülni a háborút és mikor már beállott annak a szükséglétté, hogy a legnagyobb sietséggel vonják össze nagy egésszé a kisebb egységeket, akkor foglalta csak le a vezérkar a vasutakat. Előbb, hét azután tiz, majd legutóbb tizennyolc hosszú katonavonatot indítottak naponta Konstantinápolyból, de ezek csak csapatokat tudtak szállítani, mig az élelmi és lőszerszállitás ezzel nem tudott lépést tartani. A trákiai hadseregnél csakhamar éhség jelentkezett, sőt ruhahiány is mutatkozott. Nem is maradt el a hatás. A seregek levertek és kedvetlenek lettek, Erről azonban Konstantinápolyban egy hangot sem volt szabad szólni, csak az volt hallható, hogy a hadsereg gyorsan előretör és igen rövid idő alatt bemasirozik Bulgáriába. Azt azonban nem lehetett titokban tartani, hogy isszonyatos nagy számban szállítják folyton á seregeket a harctérre és az sem maradt relytve, hogy betegségek tizedelték meg azokat, ki kellett mustrálni és vissza kellett szállítani egy jó részüket Ázsiába. Az orvosok konstatálták, hogy Anatoliából és Aleppoból behurcolták a hadseregbe a kolerát. Mig az orvosi kar napokon át kétségbeesetten afelett tanácskozott, hogy miként szálljon szembe az összezsúfolt csapatokat a lábukról leverő epidémiával, addig megteltek a konstantinápolyi kórházak is kolerás betegekkel, ugy, hogy a lakosság agyon akarta verni az Ázsiából szállított katonákat, Ebből a tényből keletkezett annak a hire, hogy Konstantinápolyban forradalom készül, amelynek az a célja, hogy elseperje a nagy vezérkart, a mely a mozgósítás ilyetén előkészítése által oly hlamázsnak tette ki az országot, hogy azt a legnagyobb győzelem sem fogja elfeledtetni. Mindjárt a csapatszállitások kezdetén a török flotta ötvenöt görög gőzös által kisérve elhagyta a Boszporuszt és Mid iába tartott. A görög hajókon töröl? legénység volt, de görög gépészek kezelték a gőzgépeket. Körülbelül harmincötezer ember volt behajózva, akik Midiáhan, Drinápolytól és Kirkkiliszszétől délre kerültek szárazföldre és akiket az Iszprandzsa hegységek osztottak el. Miután a flotta kiürült, Várnába és Burgászba hajózott, liogy ezeket a kikötőket bombázza és arra kényszerítse Bulgáriát, hogy hadseregének egy részét ezek védelmére lekösse. .Mikor ez a terv is csütörtököt mondott, akkor a hajóhadat a Dardanellákba parancsolták, liogy ütközzék meg a görög flottával, de ez a tengeri csata még máig sem történt meg. Azóta a flotta hiába kísérelte meg, hogy az Albániában és Macedóniában megvert seregek részére csapatokat szállítson, mert a görög hajóhad ezt mindig megtudta akadályozni. A görögök elfoglalták közben Szerfidzsét és a törökök helyzete még kritikusabb lett. Ezek a hibák kezdettől fogva demoralizálták az amúgy sem jókedvvel háborúba indult csapatokat és nem is meglepő, ha a cenzúra árgus-szemeit kikerülő táviratokban azt olvassuk, hogy ez, vagy az a város, ez vagy az a csapat kardcsapás nélkül megadta magát.