Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-29 / 66. szám

1912. október 97. délmagyarorszaq 11 zett, gyöngyből, Rex Károly pedig bőr albumot, egyesületi autogramm-gyüjtemény számára. Egyik esperanto könyvkereskedés több száz kötet esperanto müvet állított ki. Á terem díszítésére az egyesület nőtag.iai kézimunkákat bocsátottak a kiállítás rendelkezésére. Esperanto levelezéssel szerzett képes lapok, bélyeggyüjtemények állnak a falakon, hirdetve, hogy ma már a világ minden részében találni esperantistákat. Az egyesület vezetősége azt akarja, bogy kivétel nélkül mindenki megtekintse ezért van a szabad bemenet, de reméljük, bogy Szeged közönsége megérti az eszmét és segíti az esperantistákat. * Erős láncok, Félix Salton vígjátéka, a szerdán bemutatóra kerülő Erős láncok. nem az a sablonos színpadi munka, amit iskolákban tanítanak s ami rideg szabályok alapján épül föl. Könnyű valamely irásmübe belemagyarázni, hogy mit akart vele mondani a szerző, hol rejtette el a mélységeket, amikről maga az iró tud legkevésbbéi Saltent is ugyanaz a sors érte, ami annyi más elődjét. Valahányszor megirt valamit, agyonelemezték, hogy mit akar mondani, holott a valóságban fontosabb volt neki a tréfa, a szatíra, mint a lejáratás felé vezető „tiefere Bedeutung." Szó sincs róla, ott van ez is ÍIZ alakok, a helyzetek, párbeszédek mögött, de nincs sehol a problémásdit játszani akaró szándék. A szerző mulattatni akar és vége. Nem rukkol elő nagy szenzációval, de finoman mulattat harmadfél órán keresztül. A királyfi, meg a varróleány egymásra találnak az első felvonásban, a másodikban örülnek, aztán elválnak, bogy legvégül ismét egymásra találjanak. Sőt együtt is maradnak mindvégig. A darab igy szokatlan egy kicsit, de igazságos szemmel mérve anynyira emberi, bogy csak sikere lehet. A sikert elősegítik a kitűnő szerepek is. Nem lehet hamarosan megmondani, melyik különb? * Tudományos előadás az Urániában. Nagy érdeklődéssel kisérte a közönség eddig is az Uránia-szinház tudományos előadásait. Az igazgatóság most hálából Szegedre hozza a legszenzációsabb uránja képet, mely a budapesti Uránia kassza slágere volt. Cime: A diadalmas Amerika, Pékár Gyula tollából került ki a szöveg, melyet csudaszép felvételek egészítenek ki. A tudományos előadás kedden este kilenc órakor kezdődik. A szöveget Donavell János felsőkereskedelmi iskolai tanár olvassa föl. * Az utolsó akadály. Hétfőn este szenzációs premiér volt az Uránia- és Fo.ss-mozgófényképszinházban. Vetítésre került a Nordisk filmek legszebbike: Az utolsó akadály, A bárom felvonásos dráma non plus ultrája az izgalmas és érdekfeszítő mozidrámáknak. Sokkalta nagyobb feltűnést keltett, mint a nagy karriért csinált Gar-el Hama kép, melyet több százszor játszottak a világ nagyobb mozgó-szinházaihan. A főbb szerepeket: Bneman Edith, Age Garde és Einor Zangenberg játszották utolérhetetlen művészettel. A kitűnő műsoron egy Duci-kép is szerepelt, melynek szintén nagy sikere volt. Az izgalmas dráma csak hétfőn és kedden látható az Uránia- és Foss-szinházban. * Legjobb színházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szóm alatt kaphatók. Az ellenzék és a béke. A debreceni népgyűlés szónokainak nem kell a béke. Valamennyien a fölfordulás és a parlamenti anarchia mellett foglaltak állást. Apponyi Albert a munkapárt békeajánlatában csapdát lát. Hogy miben áll a csapda, azt a hallgatóival nem tudta megértetni; talán abban látja, hogy a becsületes parlamenti munkába akarják becsalni őket. A delegációba az ellenzék nem akar belemenni; a jog szerint átengedendő helyekre nem reflektálnak, inkább a jogtalan betöréshez ragaszkodnak. A házszabályrevizióba Apponyi csak ugy megy bele, ha az elnök kezéből minden hatalmat kivesznek. Talán azt is óhajtaná, hogy az obstrukciót szigoru kautélákkal vegyék körül. A közvéleménynek utoljára is meg kell arról győződnie, hogy evvel a rosszhiszemű ellenzékkel békét kötni teljesen lehetetlen. A mai nap legörvendetesebb eseménye, -a kormányelnöknek az a kijelentése, hogy semmiképen sem változott meg az az elhatározás, amely szerint a király november elején Budapestre érkezik. Szeged és a munkáskérdés. — A szociáldemokrata-párt irása. — (Saját tudósítónktól.) Mielőtt ismertetnénk azt a beadványt, melyet Szeged szociáldemokrata-pártia intézett a városi tanácshoz, meg kell jegyeznünk, hogy a város parlamentjében nem szokás munkáskérdésekkel foglalkozni. Ha figyelemmel kisérjük a közgyűlések tárgysorozatát, uéha nem tudjuk, nevessünk-e vagy dühöngjünk, olyan lehetetlen interoellációkat meg miegymást terjesztenek elő. Sőt le is tárgyalják, komolyan. részletesen. Ellenben a munkásiigyekig nem jutunk el. Pedig, bogy ezek is milyen fontosak, arról — azt hisszük — ma már nem kell külön beszélni. És hogy Szegeden mennvi ebben a kérdésben az elintézni való, arról köteteket lehetne irni és minden közgyűlésen kellene beszélni. Elvégre ha semmi másért, de azért is, mert a munkásügyi reformokkal erősitjük a város iparát, hát érdemes végre ebben az irányban tevékenykedni. S az a városi képviselő, aki szószólója, bátor harcosa lesz ezeknek a kérdéseknek, igazán olyan misszióra vállalkozik, hogy ideálisan betöltheti hivatását. És a szegedi közgyűlésen szinte apostoli föladatot teljesit. Ahogy olvassuk a szociáldemokraták beadvánvát, megdöbbenünk. Mert keményen üzenik, hogv a városi tanács, a közgyűlés évtizedeken keresztül semmit se tesz az öntudatos iparfejlesztésért. Fölsorolják, hogy mit nem tesznek. S a sorrend nagyon hoszszu. Pedig nem is teljes. Különben beszéljen a beadvány, hátha végre fölrázza az arra illetékeseket . . . Törvényes jogunknál fogva alulírottak az 1913. évi városi közköltségvetési előirányzathoz bátrak vagyunk alábbi észrevételeinket benyújtani. Nem kívánkozunk ezúttal a városi gtfkd ál kod áá kérdésével foglalkozni. Nem kívánjuk ismételten fölhívni a tekintetes tanács figyelmét arra, hogy Budapest főváros példájára egyes közszükségleti cikkek előállítását városi közüzemek föladatává tegyék, mert a modern városi politikának ez mindenütt a külföldön s nálunk és egyes előrehaladottabb városokban alapvető gondolata. Nem kívánkozunk foglalkozni azzal, bogy a város herételeinek túlnyomó része ma is ugyanabból a forrásból veszi eredetét, mint a középkorban, a sarcolás korában. Nem csekély a bevételeknek száma, ahol a városi uri jogon jut a maga hasznához. Ilyenképpen a. városi bevételek kezelésénél tekintélyesebb szerep jut Gerencsér László főpénztáron úrra, mint a tekintetes tanácsra. Szólhatnánk arról, ha egyszer panaszra nyílt a szájunk, bogy a tekintetes tanács évtizedeken keresztül semmit sem tesz az ipar fejlesztése érdekében s csupán látszatok kedveért dolgozik. Sok utazás történik, még több tárgyalás s tervelgetós a honvédtüzérezredek idehozatala körül. Pedig ez az intézmény a prostitúció növelésén kívül más gyarapodást nem jelent a városnak. Próbálja csak még a tekintetes tanács néhány olyan vállalatnak a betelepítését, amelyek együttvéve csak 5000 munkást foglalkaztatnak, egyszerre élet indul meg az egész vonalon, mert olyan egyének jönnek városunkba, akiknek igényeik vannak, — mert a munkásoknak már van igényük —- akik fogyasztanak a városban s akiknek ittléte egy nagyobb forgalomnak, amely a gazdasági életet friss pezsd ülésre készteti, válik létrehozójává. Mondhatnánk egyet-mást arról, hogy a tekintetes tanács szivesebben építi föl előbb a fogadalmi templomot a városi közönség tetemes vagyoni áldozatával s neon akarja elismerni, bogy közegészségügyünk országosan elismert botrányává sikerült előléptetnie a városi közkórházat. Hogy az uj kórház fölépitése a város polgárainak bizonyos mérvű megterhelésével is elsőbbrangu föladat, mint a fogadalmi templom fölemelése, ezt valljuk mi. Hiszen az „ezüst fátyol legendája" szerint is, meg nyomorúság van a földön, az isteninek nincs szüksége pazaijpompáju templomokra, földi fényre, ragyogásra. Mindezen kérdésekkel nii ezúttal nem kívánunk foglalkozni, csupán arra kívánunk rámutatni, hogy miről nincs a városi költség vetésben szó. Nincs gondoskodás az iparban dolgozó munkásról, a kereskedelmi alkalmazottakról, a gazdasági és ipari segédmunkásokról, általában nincs gondoskodás a legszegényebb néposztályról, csak ott, ahol alamizsnát ad nekik a város, tudnillik a szegényügyi kiadásoknál. Az nem jut eszébe a tekintetes tanácsnak, liogy Szeged munkássága az alamizsnához már eléggé öntudatos s ezen kiadási i tétellel többé már nem fog megelégedni, hanem magasabb szempont által megalkotott népjóléti intézmények létesítését követeli. A szegedi munkásbiztositó pénztár kötelékébe legalább 10.000 munkás lakosa tartozik a városnak s igy ebbe a társadalmi osztályba tartozó 30,000-nyi lélekszáma van érdekelve abban, hogy elzárkózik-e még mindig az ősi Szeged szabad királyi város a szociálpolitikai alkotások létesítésétől, vagy vár még, ,vár arra az időre, amikor az ország legnagyobb vidéki városát minden jóravaló vidéki város megelőzte, amikor aztán kényelmesebben lehet alkotásokhoz fogni, hiszen öszszegyüjthetjük könnyűszerrel az összes vidéki városoknak idevonatkozó szabályrendeleteit. Ma még Budapest vezet ezen a téren, mióta kiváló szociális érzékű polgármester, Bárczy István áll a törvényhatóság élén, de nem kell sokáig várni árra, hogy elmaradjunk a törekvő vidéki ipari centrumoktól. Megjelölhetjük tehát kívánságainkat Elmondja ezután a beadvány, bogy a szociáldemokraták a következő intézmények létesítését kívánják: 1. Munkásházak létesítése (mert ezidőszerint száz munkás közül hetvenöt egészségtelen, pinceoduban lakik). Számszerint 400—500 munikásházat építsen a város és lehetőleg mérsékelt bérért adja azokat munkásoknak. 2. Munkásotthon létesítése (egyesületi-, játék-, könyvtárhelyiségekkel, előadó tertntkkel stb.). 3. A munkásegyesületeknek egy nagyobb összeggel való segítése. 4. Népfürdő létesítése. Meglehetne oldani e kérdést a városi gőzfürdő emeletre magasításával, mely esetben huszfillérek népfürdői osztályt könnyű volna létesíteni. Addig is, mig ez létesül, azt kérik, hogy szombaton délután négy órától a városi gőzfürdőben az összes osztályok olcsó jegyek ellenében látogathatók legyenek. A DÉLMAGYARORSZÁG TELEFON SZÁMAI: SZERKESZTŐSÉG: 305. KIADÓHIVATAL: 81.