Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-27 / 65. szám

Szeged, 1912. I. évfolyam 65. szám. Vasárnap, október 27. Szerkesztőség Kárász utca 9. • ti Telefon 305. • • Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24-— félévre.... K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2'Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre.... K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • • Telefon 81. • n Béke. A nemzeti munkapárt ismételten megtalálta a kibontakozáshoz vezető utat, ma esti értekezletén békejobbot kinált az ellenzéknek. Az értekezlet ugyanis elfogadta azt a két inditványt, melyet a párt végrehajtó bizottsága terjesztett eléje. Ezek értelmében elhatározta a munkapárt, hogy az ellenzéki pártoknak a november 5-ikén öszszeiilő delegációban nyolc helyet fölajánl; 2. kezdeményezi egy pártközi értekezlet egybehivását, melynek föladata lesz a házszabályok végleges reformjának megállapítása. Nem lehetett az iránt kétség, hogy a nemzeti munkapárt a maga vezéreinek ezt a kezdeményezését helyesléssel fogja fogadni. A magyar politikai pártok egyikének sem lehet ugyanis végcélja a végletekig menő harc állandósítása. Mert hiszen minden harcnak béke a vége. Béke pedig csakis ugy jöhet létre, ha a háborus felek annak föltételeit megtárgyalják. Nem fér ahhoz kétség, hogy a most folyó parlamenti és politikai küzdelemben a házszabályok kérdése az ütköző pont. A házszabályok rendelkezéseiben lehet és kell gátat vetni az obstrukció tobzódásának, amely célnak szolgálatában a nemzeti munkapárt a maga nagy harcát megvívta. És a házszabályok keretében lehet szabályozni az elnök hatáskörét is, melynek rendezését a tárgyalások köréből a többség ki nem zárja. A legteljesebb tárgyilagossággal mérlegelve az egész helyzetet, azt kell mondanunk, hogy a nemzeti munkapárt igen szerencsésen fogta meg a nagy problémát, amikor a házszabályok végleges reformját proponálja és éppen pártközi értekezlet utján. Mert ha a nemzeti munkapárt a végleges házszabályreformot nem a többség jogán akarja megcsinálni — aminek alkotmányos és parlamenti jogosultsága végre is megvolna — hanem a kisebbségi pártokkal való előzetes megegyezést keresi, ugy a minoritásnak olyan figyelembevételét tanusitja, hogy azzal az ellenzék valóban meg lehet elégedve, mert többet neki a többség már igazán nem is nyújthat. A pártközi értekezletnek formája, ez a majorizálásra alkalmatlan és csak a békés kapacitálást szolgáló forma a legdöntőbb bizonyítéka, hogy a többség javaslata nem taktikai célokat szolgál, hanem őszintén és kizárólag a békés megegyezésre töreksziK. A pártközi értkezlet kiküldését célzó indítvány igen helyesen és szerencsésen egésziti ki az a másik propozició, hogy a kisebbség foglalja el helyét a delegációban. Ez az inditvány gyakorlatilag akarja lehetővé tenni, hogy az ellenzék bekapcsolódjék a politikába és megszűnjék az a helyzet, — mely talán-talán az ellenzéket is súlyosan érinti, — hogy ilyen nehéz helyzetben nem teljesiti legfontosabb kötelességét: a monarchia külpolitikájának lelkiismeretes ellenőrzését. A nemzeti munkapártnak javaslata világos és érthető. Ahhoz az ellenzéknek éppen olyan világosan és érthetően állást kell foglalnia. A többség itne bebizonyíthatja az ország előtt, hogy ö a béke lehetőségének minden módját kimeriti. Az ellenzéken a sor beigazolni, hogy a fölfordulásban örömét ő sem látja, hogy őt melléktekintetek nem vezetik, hanem, ha módja kínálkozik, készségesen közreműködik a normális politikai és parlamenti viszonyok helyreállitásában. Ha az ellenzék nem a többség megalázását, nem jogos érzékenységek sértését, hanem a maga dignitásának megőrzése mellett a békét akarja, akkor bizton hisszük, hogy a cél elé áthidalhatatlan akadályok nem tornyosulnak. Különben az egész politikai közvélemény feszült érdeklődéssel várja, hogy az Versek. • Egy fehér ház előtt. Egy fehér ház előtt fehér ruhás lány áll. Én szembe véle nézem, a sarokrul Mozdulatlanul. Két sziv az őszies, bágyadt hangulatban A lány se moccan. Egymást nézzük merőn A déli verőn, Kis, tömzsi árnyékok gubbasztunk a földön S előttünk a légben lustán lebegnek Száraz levelek. Álomlátó szemmel nézek a leányra: A ruha és fal lassan egybeolvad . . . 6, Vera: hol vagyí Leány jött a a őszben. Jött a leány. Gyászruhás. Szőke„ Halvány kis fin futkosott előtte. Az égen úsztak fehér felhőcsodák. Ősz ülte a nyár halotti torát. Kocsik zörögtek, Megdöngött a járda — A vágy megejtőn karját felém tárta. Messze búgva egy villamos csengetett, —Hogy ebbe a lányba szerelmes leszek. Várok az estben. A felhőboritott hold, néha rámnéz Ahogy bolygok a gázlámpák alatt; A fáknak árnyékát hosszan elnyújtja S élesen kivág egy-egy tűzfalat, Nem messze tőlem párjával boldogan Az utcasarkon egy cseléd nevet; Ujjongó szive szerelemmel telve Hogyne dicsérné hát az életet. Én meg reményt vesztve tekintek körül Meglapulva a vak falak mellett, De szomorú is várni a leányra, Ki tán előttem már mással elment. Nagy László. Itt az ősz. Irta: Ignotus. Itt az ősz és a szép Csernovics Eszti kolostorba megy. Nem tudom, ki a szép Csernovics Eszti, s ha csakugyan kolostorba megy, nem is fogom megtudni soha. De képzelni el tudom képzelni, feketeszemű, hollóhajú bácskai szépségnek, ahogy elibém tűnt a képe, mikor a nevét hallottam. A vasúti szakaszban történt, valahol Göd meg Szód között, mikor fázékonyan burkolództam puha őszi köpenyembe, s kétfelől a leeresztett ablakokon keresztül az ülések kifordított bőrpárnáira busán szitált be az első őszi eső. Egy szép úriasszony szállott be Vácznál a kadét-fiával, egy szoborszerüen előkelő nagyon fiatal emberrel, aki hallgatag merengéssel szitt el egy papirszivart a másik után. Egy szót is alig váltottak, mikor az édes anyja egyszerre odafordult hozzá: Hallottad, hogy a Csernovics Eszti kolostorba megy? Aztán hallgattak ismét — ah, ez az idő csakugyan arra való, hogy egy fiatal szép lyány kolostorba menjen. Ebben az átmenet nélkül való őszre válásában az egész nevető világ ilyenkor olyan, mint egy fiatal szép lyány, aki a tennis, gyöp legközepéről, a nyári kreppek legvilágosából egyszerre csak bevonul a klastrom homályába, az apácaj köntös formátlanságába. Kétfelől szitál az eső, i s a budai s a pilisi hegyek határára gomolygó ' fehér párák ereszkednek, halálos fáradtságban. Maguk a hegyek is, mintha elfáradtak volna, mind lassabban emelkednek, mindjobban összeesnek, s mikor a szétmálló sikságból a ködön át kiszürkéllik a Duna, az embernek eszébe jut a ködös Dánia, ahol még a viz is nedvesebb, mint másutt. A nagy Shakspere sohasem járt Dániában, mégis, a szakértők ugy mondják, hiven eltalálta a lokáltónusát. A szakértők még sok egyebet is mondanak, s többek közt afelől nem tudnak megegyezni, volt-e a Polónius lyánya a Hamlet kedvese, vagy sem. Volt, hogyne lett volna. Nevető nyáron volt a kedvese, a királyi kert holdvilágos lugasaiban s virágos rejtekeiben; csókoj: váltottak csókra, esküt esküre s ölelést ölelésre; apró figyelmes ajándékok kerültek a szép Ofélia szekrényébe egy-egy édes óra emlékes jeléül — aztán elkövetkezett az ősz, a virágok 1 elhervadtak s a lugas összefonnyadt; a szi-