Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)
1912-10-03 / 44. szám
1912. október 1. DÉLMAGYARORSZÁG 209 garo-Croata egyik bajója ina visszaérkezett Fiúméba. A hajó kapitánya érdekes dolgokat mondott el a fölkelők és a török csapatok harcáról. A legutóbbi harcban a török csapatok részéről liárom-négyszáz ember elesett. A parancsnok sürgős segítséget kért. Scutariban a lakosság körében órási az izgalom. Igen sokan menekülnek a városból. Az ITngaro-Croatia bajója is hozott tizenkét menekültet, köztük öt osztrák alattvalót. A hatalmak. Parisból jelentik: A hatalmak közbelépésére Belgrádban és Athénben már hajlandóság mutatkozott volna. Szófiában azonban teljesen a katonai körök ragadták magukhoz a hatalmat. Bulgáriában olyan harcias a hangulat, hogy a legcsekélyebb kilátás sincs békére. Beszüntették az üzemeket. Belgrád, október 2. Szerbiában ma kevés kivétellel az összes üzemeket beszüntették. A munkásokat kifizették és elbocsátották. Az üzleti élet teljesen pang. Az utolsó ultimátum. Szófia, október 2. A Balkán-szövetség ultimátumot küldött a portának, amelyben bejelenti, hogy ha negyvennyolc óra alatt nem ad autonómiát Macedóniának és a kijelölt területeknek, megkezdődik a harc. Itt említjük meg, hogy Paticsova környékén, a szerb határon magyar csapatokat összpontosítottak. Mi lehet a mentő lépés? London, október 2. Mint a Reuter-ügynökség értesül, Szasszonov orosz külügyminiszter Balmoralban folytatott tanácskozásainak eredménye a következő: Ami a Balkánt illeti, megállapítható, hogy a két kormány mindenhez hozzájárul, ami a béke fentartására irányul, hogy a többi hatalommal egyetértésben fognak eljárni, melyek szintén abból a felfogásból indulnak ki, hogy a nagyhatalmak részéről a legnagyobb súlyt arra kell helyezni, hogy a török kabinetnek semmiféle nyomás által ne nehezitsék meg föladatát. Az egész vonalon megállapitható, hogy a Balkán-kérdésben Oroszoiszág Angliával és Franciaországgal egyetértően jár el, viszont a hármas-szövetség önállóan teszi meg a maga diszpozícióit. Konstantinápoly, október 2. A hivatalos török körök azt hiszik, liogy a hatalmak konferencia egybehivdsát fogják javasolni. Törökország részt venne a konferencián, ha a balkáni államok demobilizálnak. Hadügyi vita. — A delegációk. — (Saját tudósítónktól.) Mint nekünk Bécsből jelentik, a közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság hadügyi albizottsága ma dléelőtt tiz órakor a delegációs kis teremben Zichy Ágost elnöklésével ülést tartott. Az ülés megnyitása után az elnök közli, hogy az ülés napirendje: a közös hadügyminisztérium rendes és rendkívüli szükségleteinek, továbbá az országos bizottság által hozott határozatokra adott válaszok tárgyalása. Solymossy Ödön báró beterjeszti az élel-í mezési albizottság jelentését. Hegedűs Lóránt előadó bejelenti, liogy jelntését kinyomatta és szétosztatta. Tollúin Béla báró inditvány ára az általános tárgyalás megkezdése előtt az albizottság ülése zárt üléssé alakul át. A zárt ülés után Heltai Ferenc, bár sok mondanivalója lenne, különösen az 1911. évben lefolyt delegáciouális tárgyalások következtében, tekintettel arra, liogy a politikai szituáció, amelyet a külügyminiszter tiz nappal ezelőtt aggasztónak jelentett ki, azóta. lényegesen megrosszabbodott és tekintettel arra, liogy bekövetkezhetnek oly események, mikor a hadsereg komoly tények előtt fog állani, magára nézve azt a kötelezettséget vonja le, liogy elhallgassa azt a kritikát. amelyet a hadseregre vonatkozóan az általános vitában előadni szándékozott. Csupán ainnak a reményének ad kifejezést, liogy ha -ezeTi a komoly események bekövetkeznek, akkor a hadseregnek minden tagja meg fogja tenni kötelességét. Chorin Ferenc követni óhajtja. Heltai példáját és tartózkodik minden kritikától, mely esetleges hibákat és gyengéket tárna iföl. Őszinte örömmel veszi tudomásul a hadügyminiszternek az osztrák delegációban tett nyilatkozatát, mely szerint tábori tüzérségünk föladatának minden tekintetben megfelel. Azt a reményét fejezi ki, hogy a hadsereg többi szervezete is ugy a kiképzés, mint a teknikai fölszerelés tekintetében kellő magaslaton áll, mert nem csekélyek azok az öszszegek, melyeket a monarkia mindkét állama vódőerejére áldoz. Ez az összeg, egybe vetve a magyar honvédséget és az osztrák Landwelirt is, 725 millió korona, vagyis Ausztria és Magyarország összes állami bevételeinek 20 százaléka, leszámítva az államvasutak és az állami üzemek jövedelmét. Két körülményt óhajt fölvetni a harcképesség szempontjából. Az egyik az ágyúgyár kérdése. A tábori ágyuk csak egy osztrák arzenálban készíttetnek, mert a Skoda-cég csak acélágyukkal foglalkozik. A magyar delegációnak régi óhajtása egy máisk arzenálnak Magyarországon leendő fölállitása, ép ugy egy ágyugyárnák a fölállitása is. Mindezideig egy Magyarországon fölállítandó arzenál iránt a kezdeményező lépések meg nem tétettek. Azt a kérdést intézi tehát a hadügyminiszterhez, hogy milyen stádiumban van ez a dolog és mikor remélhető, minthogy már a költségvetés meg van szavazva, hogy ez a kérdés perfektuáltassék. Sándor János igazolva látja a mai kiélesedett politikai helyzetben pártjának azt az eljárását, hogy nagy és nehéz küzdelemben követte azokat a vezető kormányférfiakat, akik a védőerő javaslatot keresztülvitték. Ma, amikor a helyzet ennyire éles, pártjának megnyugvása csak kétszeres lehet és biztosithatja a kormányt arról, hogy a további nehéz küzdelemben is követni fogja pártja kormány fér fiainkat és a netalán bekövetkezhető veszedelemből származó felelősséget azokra hárítja át, akik eljárásukkal megnehezítették azt, liogy a vérierőjavaslatot esetleg kellő időben meg nem szavazták. Kitiltották az állami főgimnáziumból a leánynövendékeket. (Saját tudósítónktól.) Szokatlanul érdekes jelenet játszódott le ma reggel a szegedi állami főgimnázium előtt, az utcán. A nagy, komor épületből egymás után jöttek ki, siró diák-kisasszonyok. A könyv ott volt még a hónuk alatt, a zsebkendőt meg valami gyerekes erőfeszítéssel szorongatták a kezükben és folyton a szemüket törölgették vele. Néhány perc múlva már egy egész siró csapat zokogott bus együttest a járdán és a gyászos melódiát gyakran megzavarta az ilyenkor elmaradhatatlan orrfuvás. Végre az egyik szép, szőke leány elnevette magát a kétségtelenül disszonáns hangversenyen, mire a többiek is érthetetlen változáson mentek keresztül és mindnyájan kacagni kezdtek. Másik pillanatban már a leányok földhöz csapkodták a nyilt utca során könyveiket és hivalkodó kiáltozásba törtek ki: — Ha kidobnak bennünket az iskolából, akkor nem tanulunk! Ennek a nem mindennapi jelenetnek érdekes a története. Szegeden ugyanis tizenöthúsz olyan uri leány akadt, akik magánúton akarják végezni a gimnáziumot. Vannak azonban olyan tantárgyak, amelyek abstrak: dolgokkal foglalkozván, magántanulás utján el nem sajátíthatók. Ilyen például: az algebra, fizika, geometria. Könyvből ezeket nem lehet niegta' nini, mert a tanár magyarázata nélkül, senki nem képes megérteni a rettene.es, nyakatekert levelezéseket. Ezért Szele lobért dr tankerületi főigazgató és Kárpúthy Károly dr, az állami főgimnázium igazgatója, — igazán liberális és modern gondolkodásról tevén tanúságot, — megengedték a magántanulóknak, hogy ezekre az órákra bejárhassanak az iskolába. Ez természetesen nagyon megkönnyítette nekik a tanulást. Tegnapig senkinek eszébe se jutott, hogy ezen fennakadjon. A leányok a fiukkal egy osztályban tanultak és a matematikai óra után szépen hazamentek. Manapság ezen nem is lehet megütközni, mikor az élet, a kenyérkereső nőtől épen annyi képzettséget és tudást követel, mint a férfiytól. Tegnap azonban leirat érkezett a gimnázium igazgatójához, a közoktatási minisztérium jól ismert V-ik ügyosztályától, amely a középÉrtesitem a nagyérdemű VfifACCV *ÍÁ7«üf MMirtófftótót Vár-utca (főpostával szemben) átvettem közönséget, hogy a volt JVIIVMJ JVA3I.J V&IIUtlJIVJtl és azt újonnan átalakítva megnyitottam. Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckái borokkal kiszólffii urrpíXMS pálmát! (Jyula venöéglös, Szegeöen r" Telefon 879. Minden szerdán és pénteken halpaprikás. Telefon 879.