Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-03 / 44. szám

6 " DEÜMAGYARORSZÁq 1912. október 2. iskolák iígyeit intézi. Az ügyosztály vezetőiének, tíoncz Ödön miniszteri tanácsosnak aláírásával ellátott rendelet, megtiltotta, hogy a leányok továbbra is együtt tanuljanak a fiukkal és utasította az igazgatót, hogy ennek értelmében intézkedjék. Igy történt, hogy ma reggel kitessékelték az intézetből a tanulni vágyó leányokat a kultura, a haladás nevében? . . . baanabhbbiiisbuaaabbbassiibahbeaaaababnbbaabbbbasbabba SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: CSÜTÖRTÖKÖN: Frankfurtiak, vígjáték- (Bemutató.) PÉNTEKEN: Frankfurtiak, vígjáték. SZOMBATON: Frankfurtiak, vígjáték. VASÁRNAP d. u.: Kis dobos, operett. VASÁRNAP ESTE: Tatárjárás, operett. HÉTFŐN: Csitri, vígjáték. KEDDEN: Rablólovag, színjáték. SZERDÁN: Az asszony faló, operett. CSÜTÖRTÖKÖN: Az asszony faló operett. PÉNTEKEN: Orpheus az alvilágban, operett. SZOMBATON: Orpheus az alvilágban, operett. VASÁRNAP ESTE: Orpheus az alvilágban, operett. Színházi képtelenségek, IV. (Saját tudósítónktól.) Nem tudom, kik vannak a társadalom sziliéhez inkább közel: vannak a társadalom szivéhez inkább közel: töm vidéki színigazgatót, — egyik legnagyobb városban — akinek művészi bitelve volt és szigorú következetességgel'érvényesítette is, liogy férjes színésznőt nem szerződtet. Ismertem vidéki színészt, aki a legelemibb helyesírási szabályokkal sem volt tisztában, jónak, nagynak se volt mondható és bucsuzásakor annyi jóval — naggyal árasztotta el a hölgyközönség, aminő pazar bőkezűséggel 1849-ben tisztelhettek meg nemzeti hősöket. Nem tudom, nemzeti missziónak nevezhető-e az, ha egy szini direktornak olyan elvei vannak, liogy a férjes színésznő nem lehet jó színésznő, vagy hogy a hölgyközönség a daliás bősszerelmes búcsúztatásakor ugy tódul a színházba, hogy ki a felöltője zsebében, ki a szinházi sáljában hoz valami ajándékot a helyesírással hadilábon álló hősszerelmes számára. Vagy nemzeti misszió-e az, hogy egy, a szin ügyekhez közelálló őszbaju ur, a szinház egyik szépéhez is közeláll? Számtalan ilyen vonatkozásra lehetne rámutatni, amelyeknek perrendszerü bizonyítása persze fölötte bajos. De vitathatatlan, — hogy a szinház problémájába — minthogy annak megoldása ma még nagyrészt nem hozzáértőkön múlik - perdöntőleg szólnak bele a nemi kérdések, amelyek sokszorosan érthetővé teszik a nagy népszerűséget és ezen keresztül a gyanú árnyékát vetik nagyon sokra azok közül, akik á nagy misszióról prédikálnak. A gazdasági természetű vonatkozásokra egyszerűen csak hivatkozom. Pénzért sokszor nehezebb csirkét kapni, mint apostolt. Hogy a város nem birna el két színházat? A vaskalaposságnak ezt az érvelését ma raáv kevesen hiszik el, amint és vele az | egész közönség elégedetlenségét bizonyítja . az, liogy a közgyűlés a tegnapi napon újból | egyhangúlag utasította vissza a helyárak I fölemelésére irányuló akciót. A fejlődést nem lehet sorsára bizni, útjait egyengetni, irányait helyes utakra kell terelni. Aki pedig a fejlődés folytonossága alól kiliuzza a talajt és a város erősbödni, terjedni kiváuő életét tagnálásra készteti, könnyen veszélyezteti azokat a vívmányokat is, amelyeket az eddigi évek munkássága szerzett meg. Ennek a városnak terjeszkedése túlnőtt már azokon a kereteken, amelyek között igényei kielégítésére egy szinház vállalkozhat. Minden egyéb érven kivül, amelyek alfáját alkotják mindannak, ami ezeknek a dolgoknak komplekszumába tartozhat, a szinház mai erőviszonyai is e mellett bizonyítanak. Amíg egy szinház lesz, nem lesz nivós a műsor. Amíg egy szinház lesz, nem azt vehetjük meg, ami nekünk tetszik, hanem csak azt, amit abban az egyben árulnak. Amig egy szinház lesz, tűrni vagyunk kénytelenek a vezetés és az előadás minden slendriánságát, amit csak a verseny fegyelemkényszere szüntethet meg. Amig egy szinház lesz, sohasem a jósága miatt fog jól menni, hanem mert csak egyedül van. Amig egy szinház lesz, számtalan ponton álljuk el a fejlődésnek azokat az útjait, amelyek talán ujak, de szükség van rájuk, hogy a város uj erőket, uj anyagot szívhasson magába. Tudjuk, hogy a hivatalos vélemény még nagyrészt a régi rendszer felé hajlik. Hivatalos felfogásoknál mindig igy van ez. De mi akik az élet és a jövő küzdő katonái vagyunk, nem nézhetjük a biztonság nyugalmával, hogy személyi tekintetek, a zsebre, a hiúságra, a színésznőre vagy a színészre való oldal pislantással előáll janak emberek azzal, hogy mi vagyon megírva a 19. századból a gimnáziumom diáikok irodalomtörténetében és hogy mit hirt meg Szeged az árviz után tiz évvel. A szinházszabadság érdekében ujabb, minden eddiginél erősebb mozgalom indul meg Szegeden. Jó lesz, ha a hivatalos körök is tudomást szereznek róla. Végre is kulturlielyet kell csinálni ebből a városból. * A frankfurtiak. Rössler Károly uj darabja készen várja a csütörtöki bemutatót. Legnagyobb érdekessége, hogy egész folyamán nem mondják ki a Rothschild-nevet, a legendás gazdagság hősei a Frankfurtiak neve alatt járnak-kelnek, kötik az üzleteket ép ugy, mint a cselekményt. A miliő rajza, a cselekmény érdekessége, az egészséges őshumor, a melegség, a kedély az, ami az egész darabot átlengi, az alakok tökéletes rajza magyarázzák meg és teszik természetessé A frankfurtiak nagy sikerét. A szegedi szinház az iroda jelentése szerint „kitűnő előadásban" hozza szinre a Rössler darabot. Az öt frankfurtit Heltai, Pogány, Baróti, Ungvári és László játszák. Virányi egy német Duodec fejedelem alakjából csinál nagyszabású figurát. Porapás szerepe van Csáder Irénnek, mint a Rothschild-fiuk anyjának, mig a másik női szerepet Harmatii Zseni játsza. Szinte matematikai-pontosággal meg lehet állapítani, hogy ez a gárda nálunk is sikerhez juttatja A frankfurtiakat. * Legjobb szinházi cukorkák Lilidenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Egy vak ember elmondja a tragédiáját. (Saját tudósilónktól,) A szegedi törvényszék második emeleti folyosóján szerdán délelőtt egy ember üldögélt, aki előtt mindenki megállt, hogy szomorú részvét-pillantásokat vessen reá. A szép, vállas, egészséges külsejű ember szemüregéhe mélyen beletapadt a szemhéjjá, a szemgolyóhói egy csipetnyi sem látszott, csak a szögletben valami visszataszítóan rut kékes-fehérség. A padon ült, bámulatos nyugodtsággal izgett-mozgott, tarisznyájából elővette a szalonnát és a kenyeret, az éles bicskával vékonyan szeldelte a szalonnát, minden mozdulata pontos és biztos volt, akárcsak ha ott csillogott volna a szem üregben a fényes szemgolyó ... — Hogy hivják? —- kérdeztük. — Berzvay András. -— Mi járatban van? — Tárgyalásra citáltak be ide, — mondta bámulatosan nyugodt, élénk hangon. — Miféle tárgyalásra? — Ammiatt, hogy vitriolt öntöttek a szemembe. most egy csöppet se látok. — Ki öntött vitriolt a szeméhe? — A sógorasszony, az anyja meg biztatta. De az egész família ludas ebben a dologban. — Hogy történt az eset? — A sógorasszonynál voltam látogatóba, a. mult év karácsony estéjén. A házban csak az asszony volt, meg az anyja. Ahogy ültem a széken, hirtelen valami erős folyadékot öntött az arcomba a sógorasszony. Nagyon marta testem, vitriol volt. Lecsurgott egész a mellemre. Nagyon égetett. A szemembe csak egy kevés ért, Elővettem a vizeskantát ós öntözgettem az arcom. Kínomban az udvarra cipeltem a kantát. — Az udvarra utánam szaladt a két aszszony. Az öreg ordította a lányának, hogy csak bele az arcába, hadd dögöljön meg. Én már akkor alig támolyogtam, de mégis öszszefogtam az erőmet, hogy közibük vághassam a kantát. Egy pillanat alatt tele volt a szemem vitriollal. Aztán a kórházban feküdtem jó sok ideig, de nem tudtak rajtam segíteni. Megvakultam, mind a két szememre. Valami döbbenetes önmegtagadás, szinte állatias türelem és beletörődés vibrált abban a hidegségben, amelybe beburkolta ezt az idegrázóan tragikus mondatot: — Megvakultam, mind a két szememre. — Hová való? — kérdeztük aztán. — Szentesi vagyok. — Mivel foglalkozik? — Annakelőtte hires suszter voltam, most a város kenyerin élők. — Hány éves? — Harminckettő. A szerencsétlen ember ügyét csak . délután, félnégykor tárgyalták, addig egyfolytában ott gubbasztott a folyosón. Hajós István né és özvegy Hajós Sándorné szentesi asszonyok ültek a vádlottak padján. Hajós Istvánné azzal védekezett, liogy'Berzvay a szerelmével üldözte és amikor karácsony estéjén erőszakos szándékkal közeledett feléje, védelmében fölkapta á lúgos edényt és azt ráöntötte. Erősítgette, iu>g-' nem vitriol volt. Az özvegyasszony tagadta, hogy neki része volna ebben a históriában, Berzvay felesége megtagadta a vallomást. A vak ember bizonyítgatta, liogy vitriollal öntötték le és bárom tann kihallgatását kérte, akikkel bizonyítani akarta, hogy valóságos maffiát szerveztek ellene, A bíróság elrendelte a tanuk kihallgatását és a tárgyalást elnapolta.