Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-25 / 63. szám

4 DELMAGYARORSZACI 1912. október 20. tóztatták le őket, hogy kémszolgálatokat teljesítenek Bulgária részére, ötöt közölök, kik ellentállottak, agyonlőttek. Novibazár bevétele! Páris, október 24. A Havas-ügynökség jelenti Vranjából tegnapról: Jankovics tábornok tegnap délután három órakor Novibazdrt az erődítések három napi elkeseredett ostroma után bevette. A veszteségek ismeretlenek. London, október 24. Ausztria-Magyarország és Olaszország — mint a „Daily Maii" jól értesült bécsi forrásból jelenti, — a szkutari-i és a janinai vilajeteket illetőleg teljesen megegyeztek, mig Ausztria-Magyarország és Oroszország egyformán azt óhajtják, hogy a monasztiri, kosszovoi és szaloniki vilajetekben a statu squot fent ártsák. Belgrád, október 24. A „Tribuna" odesszai tudósítója jelenti, hogy Oroszország fekete-tengeri hajóhada egy részét átengedi Bulgáriának. Az átadás Odesszában fog megtörténni. Minthogy Bulgáriának nincs elegendő tengerésztisztje, orosz tengerésztisztek fognak önkéntesekként belépni a bolgár hadseregbe. A szerb fővárosba ma Kiew ből száz orosz önkéntes, teológusok és egyetemi hallgatók érkeztek, akiket a tömeg nagy lelkesedéssel üdvözölt. Beszédeket mondottak, melyekben hevesen kikeltek a nagyhatalmak ellen s több, Ausztriát és Németországot gyalázó közbekiáltás hangzott el. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: PÉNTEKEN: Faust, dráma. SZOMBATON: Bőregér, operett. Faust. Goethe majesztetikus tragédiájának szinrehozásáv&l kezdte meg a szinház ezidén a nivó emelését célzó kísérleteit. Hosszas — és amint látszott — komoly készülés előzte meg a csütörtöki reprezentatív estét és a direkció meleg kommünikékkel bátorította magát már jóelőre, rettegvén egy kissé a nagy fát, amelybe csorba fejszéjét vágta. Az ünnepinek szánt alkalomra színültig megtelt a szinház nézőtere előkelő és várakozásos közönséggel. Altatás volna azt mondani, hogy a közönség a fenséges klasszicitás iránt való rajongásból zarándokolt a színházba, újból és ismét hallgatni az örökszép iambusokat és évezredekre szóló bölcseségeket, -— inkább pikantéria, a szinházpolitikai kíváncsiság vonzotta az embereket, látni: tud-e hát valami komolyat is, valami művészit is a szinház? Ez a nem művészi szempont azután degradálta is az ünnepi estét és H rendezés, a szereplők inkább vizsgán drukkoló diákoknak látszottak, mint a művészet nagyszerűségében átszellemülő aktőröknek. Az előadásról magáról, a rendezésről, az egyes szereplők jelentőségéről nehéz az éjszakai órában komolyabb impressziók hangján szólani. A szinház még mindig — és még kivételesen sem jutott el a nyilvános főpróbák étappejéig és az éjfélbe benyúló, fárasztó este után csak egy-két általános megjegyzéssel lehet reflektálni az egész önérzettől A darabválasztást nem tudjuk helyeselA darabválasztást nem tudják helyeselni, mert a Faust szinte leküzdhetetlen feladatok elé állítja a színházi rendezőt, színészeink pedig rettentő távolságban vannak attól a hangnemtől ós játékmodortól, amelyet ez az egyedülálló költői monumentum megkíván. Szerintünk, ha a szinház irodalmat és irodalomban drámát akar adni, helyesen csak ugy cselekszik, ha előbb a modern drámát honosítja meg és nem becsüli tul a szerény telenségig az erőit. Még a wieni Burgszinház is meggondolja, mielőtt a Faust-ot előadja és hol vagyunk mi Szegeden a Burgtóll Évek óta nem játszanak Szegeden Ibsent, Hauptmant, Ecliegarayt, hanem a Limonádé ezredestől egyszerre a Faustig ugornak. Ezt nem lehet helyeselni. Olyan ez, mint a vidéki színházak másik trükkje, valami nehéz operát adni, természetesen Ínséges fogyatékossággal és aztán a sikertelenségre hivatkozva beszüntetni a hasonló fellendüléseket. Vagy várhatta azt a direkció, hogy Faust-előadás után fog a közönség kedvet kapui a drámák követeléséhez? Az ambíciót és a fáradozást nem lehet elvitatni sem a rendezőtől, sem a szereplőktől. De az eredmény még sem kielégítő. A mozaikszerű képsorozat nem tudta összefüggő dráma hatását kelteni. Virányi Sándor, aki kitűnő bonvivant, sőt jeles szerelmes színész, a Faustban kedvetlenül vendégszerepelt, — egész alakításába csak hálni járt a lélek. Nem is csoda: a szerelmet és a szerepeket erőszakolni nem lehet. Még önkéntes ambícióval sem. Gretchen hozzáférhetetlenül poétikus szerepéhen Harmat Zseni szép kvalitásokat mutatott. Poézis, melegség és drámai erő volt a játékában és a megjelenése maszkirozása is gondos, stílusos volt. Mefisztót Baráti József játszotta aprólékos gonddal, tiszta öntudatossággal. Látszott minden jelenésén, hogy lépésről-lépésre küzdve közelitette meg a szerep rendkívüli mélységeit és nem egy helyen meglepett, kiforrott, szerencsésen realizált gondolataival. Az ördögembert játszotta, a föld és az élet lázadó szellemét és szerencsés kézzel bogozta a legenda, a miszticizmus és a valóság szálait. Különösen a dikciója volt sikeres, a ritmus béklyói fölé emelkedő. Őszinte sikere volt. Ungvári Kálmán kissé konveneiós, de igen jó volt Bálint szerepében és kiemelkedtek nivós munkájukkal Miklósy Margit és Pogány Béla. Ez egyszer mindenki tudta a szerepét. A közönség barátságosan fogadta a szereplők és a rendezés erőfeszítését, amely arányosabb feladatvállalás esetén igazi sikerre vezethetett volna. * A sarkantyú. A Nemzeti Színházban már folynak a szinpadi próbák a Sapho előadása után következő újdonságból, A saikantyu-ból, Gábor Andor és Liptai Imre színmüvéből. Az uj magyar dráma, amelyet a Nemzeti Szinház a legjobb szezonjára tűzött ki, a szinház idei műsorának egyik legérdekesebb darabja. Pethes Imre, aki a darab főszerepét játssza, régóta nem jutott olyan alkalomhoz, mint amilyet „A sarkantyú" vezető szerepe nyújt neki, mély stílusú művészetének a bemutatására. Pethes az uj darabban] egy civillé lett huszárfőhadnagy szerepét játssza, aki romantikus házasságának társadalmi kálváriáján pusztul el. Az uj dráma izgalmas realizmusa olyan jeleneleken épül fel, amelyeknek a hatásától sokat vár a Nemzeti Szinház. Főszerepet játszanak még a drámában Rákosi Szidi, Várady Aranka, Gál Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Hajdú József, Bartos Gyula. * Szilágyi Dezső „karriérje". A szinészkarriérek között is páratlan az az érdekes eset, melyről az alábbiakban ad hirt marosvásárhelyi tudósi tónk: Szilágyi Dezső, az antiszemita hecceiről hírhedtté vált marosvásárhelyi színigazgató nem örvendett nagy népszerűségnek a városban. Antiszemita heccei miatt a zsidóság bojkottálta a színházat és minthogy a színháza publikum legnagyobb részét Marosvásárhelyen is a zsidóság alkotja, a szinház nap-nap után üresen maradt. Szilágyi Dezső, amikor az aprópénze elfogyott és a hitelezői már nagyon szorongatták, csődöt kért maga ellen. A város polgármestere, Bernády György, a nyomorba jutott, foglalkozás nélküli direktort könyörületből beprotezsálta egy téglagyár felügyelői állásába. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. 1 • TANULÓKAT 1 • FIZETÉSSEL FELVESZ 1 • VÁRNAY 1 L. 1 • NYOMDÁJA SZEGEDEN NEMENYINE FOGMÜ VESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készit mindenféle fog munkákat kaucsukban és aranyban, Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javítás hat óra alatt elkészül. 522 IC'-