Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-25 / 63. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon 305. • a • Cl Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24 — félévre K 12' negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre K14 — negyedévre K T~ egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • • Telefon 81. • • Szeged, 1912. I. évfolyam 63. szám. Péntek, október 25. A koalíció és támaszai. Justh Gyula volt tudvalevőleg a letört „nemzeti" vezérek közül az első, aki a nemzetközi szociáldemokrata párt támogatását megszerezve, viszont e párt jelszavait zászlajára irta. A többi „nemzeti" vezér ezért eleinte árulással vádolta Justhot, de azután egyenkint követte példáját és behódolt a szociáldemokrata pártnak. Bizonyos, hogy a szerencsétlen véget ért koalíció ,.nemzeti" hősei és főurai nem a szociáldemokrata eszmék iránti rajongásból fogadták el e párt jelszavait, — nem is ellenállhatatlan utánzási hajlam vezette őket abban, hogy Justh Gyula nyomdokain haladjanak. Maguk is — bár burkoltan, de bevallják, s bevallásuk nélkül is nyilvánvaló, hogy mintegy végső menedékhelyre fordultak a szociáldemokrata párthoz. Az egész magyar értelmiség, a polgárság, a nyugodt, megfontolt magyar nép óriási zöme elfordult tőlük, táboruk nem maradt, — hát segítségért, támaszért, erőért ahhoz a párthoz fordultak, mely az ipari munkásokat szervezte s különösen a fővárosban tüntető tömegekkel láthatja el a jó idő óta népség és katonaság nélkül maradt koaliciós vezéreket. Világért sem szólnánk ez ellen, hisz nekünk nem fájhat a szociáldemokrata párt feje. Ha e párt beéri a letört koaliciós pártókkal, ám legyen a párt ízlése szerint. Azt sem kifogásolnék, hogy a tábor nélkül maradt ellenzéki vezérek az elvcserék kalandos utjain uj állomáshoz értek. Csak az ellen a játék ellen kell óvást emelnünk, melyet a koaliciós vezérek űzni próbálnak. Egyrészt népgyűléseken, szónoklatokban vagy hírlapi cikkekben erős támadásokat intéznek a magyar történelmi osztályok s a magyar értelmiség rétegei ellen s igy igyekeznek a szociáldemokrata [ párt kedvében járni. Másrészt azt Jiirdetik ugyancsak beszédekben és cikkekben, hogy ők a nemzetközi szociáldemokrata pártot szép lassan áttéritik a nemzeti ügy szolgálatába, — ezzel meg a „burzsoá" szája izének akarnak kedveskedni. A szociálisták felé fordulva, súlyos vádakkal illetik a magyar intelligenciát, korruptnak, önzőnek, a hatalom zsoldosának bélyegzik s kimondják róla, hogy az alkotmány védelmére immár alkalmatlan. De ugyanekkor az értelmiség felé fordulva, hogy annak gyengébb itéletü tagjait maguknak megtartsák— ugy beszélnek, mintha az ezeréves magyar alkotmány megmentését várnák a nemzetközi szociáldemokrata párttól. Mind a két irányban egyaránt megtévesztően viselkednek, — de mégis az értelmiségre kevesebbet adnak, mert azt nyilvánosan gyalázni merik, holott a munkásosztályt nyilvánosan csak dicsérik. Elég ezekre megállapítanunk a tényt, hogy a történelmi osztályokat s a magyar értelmiséget és polgárságot még csak nemrég, igenis alkalmasnak találták az alkotmány védelmére. Most csak azért nem tartják erre alkalmasnak, mert nem — az ő pártjukon van. Azért önző, korrupt stb., mert országszerte elitéli a koalíciót. Hogy mennyire alkalmas a nemzet nagy zöme az alkotmány védelmére és megmentésére: — az éppen íjiostanában tiint ki. Hisz az obstrukciő az alkotmány alapjait fenyegette s az alkotmányt kellett a letört koalíció ellen megmenteni. A magyar értelmiség, az egész müveit nemzet igenis bizonyságot tett a közelmúlt napokban ugy politikai érettségéről, mint alkotmányfentartó hivatásáról. Ezek után világos, hogy a hajótörött koalíció vezérei uj irányváltozásukkal mitsem nyújthatnak a nemzetnek. De a szocialista pártnak sem nyújthatnak semmit. Hisz országszerte az értelmiség s polgárság ellenük fordult, fönt pedig már rég lehetetlenné tették magukat. A tények ereje előbb-utóbb arra fogja birni a szociáiista pártot, hogy a természetellenes szövetkezéssel szakitson. A szociáldemokrata párt nem lesz eszközévé a letört koalíciónak, mint ahogy ez szeretné; viszont, amiben a koalició lehetne eszköze a szociáldemokrata pártnak, abban az ellenzék szövetségesnek erőtlen. Különben a mai helyzet semmiképen se lehet értékes, rriert teljesen meddő, mert megkötött és erőszakolt. Egy gimnazista naplójából. Irta: Heltai Jenö. Április 19. Ma jöttem Budapestről haza, ahol a szünidőt töltöttem. Budapest Magyarország fővárosa és a Duna mindkét oldalán fekszik és ma határoztam el. hogy naplót fogok irni, mert a nővérem, az Eteíka is ir. Budapesten nagyon jól mulattam, különösen fölemlítendő az orfeum, ahol négy angol leány táncolt, továbbá a többi színházak. Mindenhol voltam, mert az Etelka mindenhová kap jegyet. Ma még nem tanultam. Délután esni kezdett az eső; akik már délelőtt is itt voltak, azt mondják, hogy délelőtt hó is esett és egyéb különöset ma nem csináltam. Április 20. Ma iskolába mentem, de még nem volt iskola. A főbakter lelkesítő beszédet tartott hozzánk és ma egyebet nem csináltam. Április 21. Ma, mint rendesen, iskolába mentem. Szerencsétlenségemre feleltem a latinból négyesre. Tudniillik a latin tanár urnái lakok és ő mindig olyankor hi ki, amikor tudja, hogy nem tudom a leckét. Elkeseredésemben futbalozni mentem és 7-ig futbaloztam, egyéb különöset ma nem csináltam. Április 22. Tegnap elfelejtettem beirni, hogy fútbalozás közben elszakadt a nadrágom, ugy, bogy ma az ünneplő ruhámban kellett iskolába mennem. Ezért ma nem is mentem futbalozni, hanem 3-ig tanultam és aztán levelet irtam az Etelkának, aki holnapután ide jön vendégszerepelni és a plakáton már rajta van a neve, mint elsőrangú tagnak. Április 23. Ma. mint rendesen, esett az eső és iskolába mentem. Szerencsétlenségemre feleltem földrajzból négyesre. Ez is az én szerencsém. Tavaly a földrajztanárnál laktam, az idén pedig meg fogok bukni belőle. Elkeseredésemben futbalozni mentem és az eredmény 0:2 volt a mi javunkra, egyéb különöset ma nem csináltam. Holnap megérkezik az Etus. Április 24. Ma nem mentem iskolába, mert az ni osztályfőnöknek megmondtam, hogy a nővérem elé kell mennem a vonatra. Az Etus megérkezett és vele jött a Zabolay ur is, aki máiBudapesten is mindig velünk volt. azt hiszem, szerelmes Etusba, de egyéb különöset nem csinálnak. Ma a Madarászt játsszák a színházban és az Etus a Postás Miikát játssza és én is résztveszek az előadásban, mint néző, mert az Etus egy páholyt küldött a latin tanárnak és mondtam, hogy a földrajztanárnak is küldjön, de már nem küldhetett. Délben a korzón sétáltam Etussal és Zabolay úrral és épen akkor volt vége az előadásnak és a fiuk jöttek az iskolából és mind előre köszöntek és a tanárok is és én nagyon büszke voltam és később egy huszárfőhadnagy is csatlakozott hozzánk, tehát ma nem is mentem futbalozni és most félbe kell szakitanom a napló-irást, mert színházba kell menni, majd holnap folytatom. Április 25. Folytatom, ahol tegnap elhagytam. A latintanár ur igen jó volt hozzám, én vittem a gukkert és egész elől ültem a páholyban és engem nézett, mert tudták, hogy a Postás Milka az én nővérem. És mert az Etus még sohasem játszott itt nálunk, roppant kíváncsi volt mindenki és a földrajztanár bejött hozzánk a páholyba és megcirógatta a fejemet és azt mondta: „Na, nem kell busulni!" amit én arra magyaráztam, hogy talán mégse bukok meg. És az első sorban csupa huszárok ültek és amikor az Etus kijött, mindenki tapsolt. én a legjobban, sőt belerúgtam a páholy deszkájába, hogy nagyobb lárma legyen, miért is a latintanárné olyat csipett a karomon, hogy majdnem elájultam, de egyéb különöset nern csináltam. Es mikor a fölvonás nak vége volt, az Etust nagyon sokszor kihivták és én kimentem és találkoztam a Steinerrel, aki a legjobb kapuvéd és ő azt mondta, r !